Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-20 / 116. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 20. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Minden második ember gondolja azt, hogy a felnőtt fiataloknak kötelességük támogatni a szüleiket, sok százezren járulékfizetéssel nem képesek megalapozni időskori megélhetésüket - írta a Népszabadság a Medián közvélemény-kutató vizsgálata alapján. Tíz megkérdezett közül négyen úgy vélekedtek, a fiataloknak is sok a gondja, nem várható el tőlük az idős hozzátartozóikról való gondoskodás. A „felnőtt gyerekek” házimunkával, ügyintézéssel segítik szüleiket. A magyarok 52 éves korukban kezdenek takarékoskodni időskorukra, az európai átlag 42 év. A megkérdezettek négytizede azt tervezi, a nyugdíj mellett dolgozni fog. (mti)- Képviselő úr, itt pontosabban kell célozni, mint a parlamentben! (Peter Gossónyi karikatúrája) Kutya kötelességük a felgyülemlett gondokra gyógyírt keresni, mert azért fizetjük őket Kormányfőink figyelmébe Júniusban nem lesz Gyurcsány-Fico találkozó. Állítólag az előkészítés még nem tart ott, hogy a két kormányfő találkozzon, bár az elemista gyermek is tudja, az előző hetek nacionalizmustól nem mentes kijelentései miatt lettünk a két kicsi kecskéről szóló mese reinkarnációjának tanúi. Hangozzék el bármüyen kijelentés, ordi- báljának nacionalisták és fu- tóbolondok bármit, a két miniszterelnöknek igenis találkoznia kellene. Méghozzá minél hamarabb, annál jobb. LOVÁSZ ATTILA A két miniszterelnök ugyanis nemcsak politikai pártjának elnöke, s nemcsak a referenciamutatók szorgos olvasója és értelmezője, hanem államférfi. A már idézett nacionalisták és futóbolondok megnyüatkozásain túl a két kormányfőnek az a dolga, hogy kormányozzon. Mégpedig a választási programok koalíciós birkózásai eredményeként megírt kormány- programok alapján. Ha jól emlékszem, a nacionalizmus sem a magyar, sem a szlovák kormányprogramnak nem része. Ha jól emlékszem, mindkét kormánynak nemzeti, nemzetiségi téren olyan kormányprogramja van, amely egyrészt teljesíthető, másrészt tárgyalási alap lehet. Más lenne a helyzet, ha akár a szlovák, akár a magyar kormányprogram úgymond ellenségként, ellenfélként fogalmazná meg a másik ország polgárait, vagy a másik nemzet tagjait. De erről, ugye, szó sincs. Szlovákia és Magyarország gazdasági, politikai és katonai szövetségesek. Feltehetően nem csak az uniós forrásokért léptek be az EU- ba, s nem csak díszlépés-gyakorlás révén lettek NATO-tagok. A szövetség pedig, a negyvenévi moszkvai értelmezéstől eltérően azt is jelenti, hogy a szövetségesek közt nem létezhetnek neuralgikus és feszültségkeltő, megoldatlan, megoldhatatlan problémák. Ficónak és Gyurcsánynak kutya kötelessége találkozni. Felelős kormányfők, még ha Gyurcsány legitimitását sokan kétségbe vonják is, Ficót pedig politikai ellenfelei nem szeretik. Kutya kötelességük a felgyülemlett gondokra gyógyírt keresni, mert azért fizetjük őket, a nemzetgazdasági átlagnál egy kicsit jobban. Bizonyára nem azt várjuk tőlük, hogy könnyes szemmel egymás nyakába boruljanak, secko jedno testvér, szeretjük egymást, ahogy Krisztus tanította, még annál is jobban. Nem. De van egy-két kérdés, amelyben meg lehetne egyezni. Pl. mindkét kormányzat elfogadhatná, hogy az iskolai történe- lem-szilabuszokban a másik nem szerepelhet mocskos gyükos elnyomóként, még akkor sem, ha a történelem során egyik-másik még okot is szolgáltatott volna rá. Aztán el kellene már végre mondani itthon s otthon, hogy a háború utáni békeszerződések békediktátumok voltak, amik eleve sem nem jók, sem nem rosszak. Csak műidig valamelyik fél megszívta. A 20. században pl. a magyar. Ezt miért ne lehetne elmondani? Aztán pl. jó lenne végre megegyezni abban, hogy ha Pesten egy futóbolond a szlovákok vérét követeli, Pozsonyban meg egy másik futóbolond a még létező magyarok asszinülálá- sát vagy kiköltözését, attól a hivatalos politika hallhatóan és egyértelműen elhatárolódik. De abban is meg lehetne egyezni, hogy egymás tankönyveinek használata nem felmondási ok, hogy az államnyelv tanulása nem mehet az anyanyelv rovására, hogy Maiina Hedvig kriminalizálása politikai célokból minimum bocsánatkérést gerjesztő ostobaság volt, s hogy Mlyn- ky nem a magyarok és szlovákok közötti feszültség szimbóluma, hanem egy szemétdombon két kiskakas számlaegyenlítgetése. A két - egyébként szocialista - kormányfő sorozatos találkozói talán nemcsak azt üzennék meg, hogy lehet tárgyalni és nem a fegyverek jönnek, hanem azt is, hogy Slota, Vona, Csurka, Rafaj, Mikolaj és mások hiába ordibálnak összevissza, nem ők osztják a lapokat. Mert ha igen, hangsúlyozom, megint más a helyzet, de akkor száz találkozó sem segít. A két kormányfő tehát lesz szíves találkozni, lesz szíves tárgyalni és lesz szíves nyilvánosságra hozni a tárgyalások részeredményeit is. Ez a dolguk. A többi süket duma. A második nyugdíjpillér ellen indított hadjárat a kormány legnagyobb kudarcává kezd válni Mit tudnak még kitalálni? GÁL ZSOLT Az állam már megint a javunkat akarja. De mi nem adjuk. Legalábbis a második pillérben takarékoskodó mintegy másfél milliónyi szlovákiai polgár nem és nem akar küépni onnan, hiába a kormánykoalíció sorozatos hisztériakeltése és félrevezető rágalomhadjárata. A népszerűségi csúcsokat döntögető Ficónak a kezére csapnak, ha képletesen az állampolgárok zsebében kezd el turkálni. Ha más pénzéből osztogatnak, az népszerű lehet, de ha az én megtakarításaimra pályáznak, akkor fityiszt mutatok ne- kik-gondoljaaz átlagember. A második nyugdíjpillér ellen indított hadjárat a kormány legnagyobb kudarcává kezd válni. Pedig a koalíció minden nehézfegyvert bevetett. A kormányfő a jegybank- elnököt és a médiát is megvádolta, hogy a nyugdíjpénztárak bérencei. A nyugdíjalapokat piramisjátékokhoz hasonlította, és azt mondta, ha ő is a második pillérben lenne, nagyon gyorsan elmenekülne onnan. Viera Tomanová szociális minisztériuma valótlan adatokkal érvelő röplapokat teijesztett a második pillér lejáratására, és a garantáltan növekvő biztos állami nyugdíjak ülúziójával áltatja a népet. Az ember csak kapkodja a fejét, és azt kérdezi: mit találnak még ki? Legutóbb Tomanová miniszter asszony azzal állt elő, hogy egyes munkáltatók (a nyugdíjpénztárakkal - kivel mással? - összejátszva) arra kényszerítik a dolgozóikat, hogy a második pillérben maradjanak, illetve belépjenek oda. Állítólag a polgárok panaszolták ezt, az esetek Csacán és Kiszucaújhelyen történtek. Ahogy az már lenni szokott, a miniszter asszony most sem nevezett meg cégeket, amelyeket a fent leírtakkal vádolna. Az egész dologból hiányzik a logika is. A munkáltató az alkalmazott bruttó béréből levont 18 százalékos nyugdíjjárulékot köteles a Szociális Biztosítóba átutalni. Innentől kezdve az ó számára édes mindegy, hogy a biztosító továbbutalja-e az összeg felét valamelyik nyugdíjpénztárba (ha az alkalmazott a II. pülérben takarékoskodik), vagy az egészet megtartja és felhasználja a nyugdíjkifizetésekre. Az újabb támadás már inkább egy szánalmas magyarázkodás kezdetét jelentheti. Ebben a menetben a kormány megpróbálja eladni a csúnya pofára esést, amit nyilvánvalóan sikertelen küzdelmében elszenvedett. Természetesen nem a Fico-kabinet lesz a hibás, amely csak az emberek javát akarta, hanem az aknamunkát folytató külső erők, főleg a mindenkit lefizető nyugdíjpénztárak, és a velük (főleg pénzért) összejátszó újságírók, nagyvállalatok, elemző intézetek és a jegybank. Ez sem változtat azonban a kínos helyzeten, Fico és csapata ezúttal alaposan elszámította magát. Hiába magyarázza Tomanová miniszter asszony, hogy számára nem az a fontos, hogy húsz, harminc, ötven vagy hétszázezer ember lép-e ki a második pillérből, hanem a polgárok objektív tájékoztatása. Nyilvánvaló, hogy a kampány célja pontosan az volt, minél több takarékoskodó embert kihajtsanak a nyugdíjpénztárakból, mégpedig valótlan információk és hisztéria- keltés segítségével. Csakhogy míg ez a szavazatszerzésnél jól működik, a dolgozók megtakarításainak visszaszippantásánál már csődöt mondott. A másfél milliónyi ügyfélből idáig kilépett 34 ezer ember édeskevés, ráadásul mintegy 10 ezer új dolgozó is belépett a második pillérbe. Egyszóval a kormány kínos magyarázkodásra kényszerül, s be kell ismernie, hogy a magas népszerűségének komoly korlátái vannak, azt sokszor nem lehet aprópénzre váltani. Az emberek nem akarnak a kútba ugrani, mégha Fico biztatja is erre őket. A nyugdíjreformnak amellett, hogy több lábra helyezte a nyugdíj- rendszert és hosszú távon fenntarthatóvá tette, volt még egy legalább ennyire fontos, az emberek gondolkodásmódjára gyakorolt hatása is. A gondoskodó államba vetett feltétlen hit, a térségünkben igencsak erős patemalizmussal szemben megerősítette az egyéni felelősségvállalást, az önmagunk jövőjéről való gondoskodást, a hosszú távra való takarékoskodást, a magántulajdon és a munka tiszteletét. Ez mind kulcsfontosságú a piacgazdaság jövője és gazdasági populizmussal szembeni nagyobb immunitás szempontjából. KOMMENTÁR Amerikai Godot JARÁB1K BALÁZS Lassan, de biztosan kimúlik az amerikai választásokból az eufória. Az a pozitív filing, hogy lám, az amerikai demokrácia micsoda heroikus küzdelmekre készteti a jobbnáljobb és másnál másabbjelölte- ket, eltűnőben, mint az MKP-elit imázsa. Mára maradt a szakadatlan küzdelem és egymás feketítése, amiben az amerikai kampányszakértők világelsők. Demokratáéknál még mindig a Barack Obama-Hillary Clinton páros liheg az elsőségért, bár Obama behozhatatlan előnye egyre nyüvánvalóbb mindenki számára'. Kivéve Hillaryt. Rajta már az sem segít, ha a Demokrata Párt beszámítaná Florida és Michigan (Obama nem volt a listán) előválasztások eredményeit, amelyet a Párt előre megsemmisített, mivel az államok a szuperkedd előttre hozták (a médiafigyelem miatt) a voksolás dátumát. Miközben várja Godot-ját a Demokrata Párt, közös pénzkezelésbe kezdett hivatalosan mind a két jelölt számára, igazából inkább Hillary adósságait rendezendő, aki 12 millió dollárt adott kölcsön - saját kampányának. Bennfentesem szerint akkor vesztett a Hillary- csapat, amikor Iowában öt dollárt gomboltak le a csípsz és kóla „kombóért” a derék aktivistákról, akik ünnepelni jöttek győzelmét. Márpedig pénz dolgában a demokraták annyira nem állnak rosszul, mint anno John McCain, aki szinte az utolsóból lett első és már kampányának első hónapjaiban másfél millió mínuszt szedett össze. Minél több dollárt költenek a demokraták a saját versenyükre és egymás ellen, annál több ideje van a republikánus jelöltnek meggyőzni saját bázisát és a függetleneket, hogy adakozzanak. Kapóraj ön néki, hogy Hillary már tetemre hív. Ha még most is Obamát támadja, akkor nyilvánvaló lesz, hogy nem a mostani jelölésben bízik inkább, hanem McCainben. Hogy az öreg megveri a fiatalt novemberben. Akkor, New York szenátoraként még pár évet lehúzva újra pályázhatna. Ám Hillary támadása már nem szavazatainak növekedését eredményezi, hanem a szuperdelegáltjai csökkentését okozza, akik már így is szép számmal állnak át a másik táborba. Obama kezére játszik Amerika rendkívül rövid politikai memóriája. Novemberben már kevesen fognak arra emlékezni, hogy volt egyszeregy Hillary. Minél gyorsabban ér véget a demokraták küzdelme, annál több ideje marad Amerika Godot-jának az egész országgal elhitetni, hogy: „yes, we can!” (igen, mi tudunk). __________________FIGYELŐ __________ Felségsértés és következményei Felségsértés következményekkel címmél közölt tudósítást a Die Presse a magyar-szlovák viszonyról. A konzervatív osztrák lap pozsonyi tudósítója megállapította, hogy a két szomszédos ország úgy viselkedik, mintha egyéb problémájuk nem is volna, holott a szlovákiai munkanélküliség a gazdasági konjunktúra ellenére is változadanul a legmagasabb szintű az EU-ban, Magyarország gazdasági és belpolitikai eresztékei recsegnek-ro- pognak. Ám a két ország vezetői ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, miként tudnának közösen megoldást találni a gondokra, arról vitáznak, melyikük és milyen alapon sértette meg a másikat. A kölcsönös csipkelődések ismét ahhoz vezettek, hogy lemondtak egy magas szintű látogatást - a magyarok elálltak Gyurcsány Ferenc és Robert Fico tervezett találkozójától. Pozsony szerint a magyar félnek csak ürügy kellett ehhez, amit a nacionalista Ján Slota, az SNS vezetője szolgáltatott is, Szent Istvánt sértő kijelentésével. Az észak-szlovákiai szájhős évek óta egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy goromba magyar- ellenes kirohanásaival mulattassa italt kedvelő híveit - jegyezte mega tudósító, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az SNS tagja a kormánykoalíciónak, Slota pedig a párt vezetőjeként a koalíciós tanácsnak. A tudósítás részletesen ismertette a legújabb fejleményeket a tankönyvvitától a Szent Istvánt „lovas bohócnak” tituláló kijelentésen és a nagykövetek kölcsönös behívásán át a kormányfői találkozó lemondásáig-, majd rámutatott: a kölcsönös piszkálódások évek óta mérgezik a légkört a két szomszédos ország között. Leggyakrabban választási kampány idején vagy akkor fordul elő az ilyesmi, amikor valamelyik párt népszerűségi mutatói a mélybe zuhannak. A gyújtószikrát az egyik oldalon jobbára a Slota-fé- le párt soraiban, a másikon pedig többnyire Orbán Viktor ellenzéki vezető és a különböző nacionalista csoportok részéről csiholják. (mti) Egyre rosszabb szomszédság Slota, a bohóc és ura címmel, közölt kommentárt a Lidové Noviny cseh konzervatív napüap. Szlovákia már nem a „legelmaradottabb magyar falu”, hanem sikeres állam, amely ma gazdagabb, mint a lemaradó „Alföld”, ahogy a szlovákok időnként Magyarországot nevezik. A magyarok pedig Szlovákiát még mindig „Felvidéknek” mondják. A gazdasági gongokkal és politikai válsággal küszködő Magyarország könnyű céltábla, és néhány szlovák nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy bele ne rúgjon. A „faragatlanok” közül kitűnik Ján Slota, a kormánykoalíciós SNS elnöke, aki „lovas bohócnak” nevezte István király magyar szentet. Robert Fico, aki jelen volt a kijelentés elhangzásakor, szemrebbenés nélkül hallgatott. Gyurcsány Ferenc ennek kapcsán lemondta szlovákiai látogatását. Fico csodálkozik, és ő maga játssza a sértettet. „Fico hatalmasat hibázik. A mai Magyar- országon Gyurcsány mérsékelt politikus, egyike az utolsók közül, aki még nem vette elő a nacionalista Nagy-Magyarország kártyáját. Ha a szlovák-magyar viszonyban valami elsimítható, akkor annak most jött el az ideje. Ha Budapesten a nacionalista Orbán Viktor kerül hatalomra, akkor már késő lesz” - írja a kommentárszerzője, (kés)
