Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-15 / 112. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Igazságtalan románellenesség Calin Popescu Tariceanu román kormányfő Rómába küldi belügyminiszterét, és együttműködést ajánl az olasz hatóságoknak a románok által elkövetett olaszországi bűn- cselekmények visszaszorítására, a tisztességes román munkavállalók becsületének védelmére. Olaszországban rossz hírük van a román bevándorlóknak. Az olasz közvéleményt felháborította néhány bűncselekmény, amelyet román állampolgárok követtek el. Csakhogy Romániában úgy látják: Olaszország túlzott szigorral, már-már idegengyűlöletből fakadó korlátozásokkal akarja útját állni a beván- dorlókbűntetteinek. (mti) A függetlenség 1919-es kinyilatkoztatása után Afganisztán a szovjet külpolitika hatósugarába került Bevonulás után kivonulás Húsz évvel ezelőtt, 1988. május 15-én kezdődött a szovjet katonai kontingens kivonása Afganisztánból. A megállapodást Afganisztán és Pakisztán külügyminisztere írta alá, két szavatolója a Szovjetunió és az USAlett. MT1-HÁTTÉR 1979 decemberének utolsó napjaiban Moszkva csapatai beözönlöttek Afganisztánba. „Oroszország álláspontja Közép-Ázsiával kapcsolatban hasonló bármely más civilizált állam álláspontjához, amely érintkezésbe került félvad nomád törzsekkel. Ilyen esetekben természetes, hogy a civilizáltabb állam kénytelen erőt alkalmazni, hogy biztonságossá tegye határait és megvédje kereskedelmi érdekeit.” A magyarázkodás Alek- szandr Gorcsakov orosz tábornok nevéhez fűződik, aki 1856-tól helytartó lett a cár által bekebelezett Lengyel Királyságban. Az orosz birodalom ázó vezetésével indult déli irányba: rohammal bevette Tas- kentet, s tovább nyomult az Indiaióceán felé, ahol akkor már több évszázada terpeszkedtek az angolok. Ók sem ültek a babéraikon, teijesz- kedni próbáltak Indiától északra, így került két nagyhatalom kereszttüzébe Afganisztán, mely 1747-ben vált államképletté egy pastu dinasztia uralma alatt. Kabult azonban egyik sem tudta bevenni, így született két gyarmattartó birtokai között együtközőállam, amelynév- leg a brit korona vazallusa lett. A függetlenség 1919-es kinyilatkoztatása után Afganisztán a szovjet külpolitika hatósugarába került, és nem telt el hat év, amikor területén először jelent meg a Vörös Hadsereg, amely 1929-ben és 1930-ban ismét „vendégszerepeit” az országban. Ezután a múlt század 50-es éveinek közepén erősödött fel Moszkva érdeklődése Afganisztán iránt, amikor a függetlenné vált Pakisztántól Kabul az angolok által elcsatolt területek visszaadását követelte. így lett Afganisztán az „ellenség ellenségeként” a szovjetek barátja. Muhammad Daud herceg afgán kormányfőként 1954-ben fegyvereket kért az amerikai külügyminisztertől, aki ezt megtagadta. Moszkva viszont folyósított egy 3,5 millió dolláros hiteit, majd egy 100 millióst. Szovjet támogatással műutak, repülőterek épültek Afganisztánban, a hadsereg harckocsikat, repülőgépeket, helikoptereket, korszerű fegyvereket kapott, s 1961-tól afgán tisztek mentek a Szovjetunióba továbbképzésre. Muhammad Daud Khan 1973. július 17-én, felhasználva Muhammed Zahir sah olaszországi tartózkodását, államcsínyt hajtott végre, a köztársaság kikiáltása után felvette az elnöki címet, kormányfő, külügy- és hadügyminiszter is lett. Sorozatban kötötte a Szovjetunióval a szerződéseket és egyezményeket, de gazdasági és belpolitikai intézkedései 1978. április 27-én forradalomhoz vezettek. A fegyveres erők megdöntötték a Da- ud-kormányt, az ország neve Afganisztáni Demokratikus Köztársaság lett. Muhammad Taraki lett az állam- és kormányfő, de másfél év múlva lemondani kényszerült. 1979. december 27-én Babrak Karmai hajtott végre fordulatot, politikai, erkölcsi, gazdasági és katonai segítséget kérve Moszkvától, mely 1966 és 1976között több mint 700 millió dollárt fektetett Afganisztánba. A moszkvai Politikai Bizottság 1979-ben 63 szovjet katonai szakértő érkezett Kabulba, élén Ivan Pavlovszkij hadseregtábor- nokkal. December 25-én repülőgépen négyezer szovjet katona érkezett Kabulba és Bagramba, utána 400 szovjet katonai repülőgép érkezett, ezzel megkezdődött Afganisztán megszállása. Mivel a szovjet erők 300 mérföldre megközelítették az Indiai-óceán partvidékét és a Hormuzi-szorost, amelyen a világ olajexportjának nagy része bonyolódik, Carter amerikai elnök 1980. január 3-i kongresszusi üzenetében leszögezte: „Bármely külső erőnek minden kísérletét, hogy ellenőrzése alá vonja a Perzsa-öbölt, úgy fogjuk tekinteni, mint mely veszélyezteti az USA létérdekeit... A Szovjetuniónak meg kell fizetnie az Afganisztán elleni agresszióért.” Az USA-ba irányuló szovjet kivitel ezután egyharma- dára csökkent, a SALT-II szerződést, melyet Carter és Brezsnyev 1979. június 18-án írt alá, az amerikai szenátus nem ratifikálta, mindezt betetőzte a moszkvai olimpiabojkottja. Az invázió nyomán 85 ezer fő állt szemben a parasztokból verbuvált, rosszul felfegyverzett afgán erőkkel. 1982 végén az afgánok tűzszüneti megállapodást javasoltak. 1986-ban ismét fellángoltak a harcok, majd Washington kezdett „Stinger” légvédelmi rakétákat szállítani az afgánoknak. Gorbacsov 1986. július 28-án bejelentette hat szovjet ezred visszavonását Afganisztánból. Az afgán és a pakisztáni külügyminiszter 1988. április 14-én béke-megállapodásokat írt alá, azok teljesítésére a Szovjetunió és az USA vállalt garanciát. Kabul igyekezett hátráltatni a szovjet erők kivonását, de az 1988. május 15-én megkezdett művelet kilenc hónap alatt lebonyolódott. KÉZ,IRAT Lázrózsa MIKLÓSI PÉTER Jó lenne tisztázni végre: hol a határ a politikusi elszólás és a gyűlöletipar között! Jólenne, mert akkor talán a civil társadalom is érzékenyebben, határozottabban reagálna a gáttalan, agresszíven uszító és egy ép immun- rendszerrel működő demokráciában semmiképp sem igazolható gyalázkodásra. Mert vegyük akár csak futólag számba, hogy az utóbbi hetekben mi hangzott el kormányzati szintű politikusok szájából a szlovákiai magyarok címére. Például egy burkolt riogatás Robert Fico szájából, hogy nekünk, itteni magyaroknak is igencsak kinyílhat a csipánk, ha a következő magyarországi válasz- tásokatOrbánViktorFidesze nyeri. Szeretném hát leszögezni: a Fidesz elnökéről sokunknak megvan az üyen vagy olyan véleménye; azt viszont kikérem magamnak, hogy a szlovákiai magyarok adóiból is lébecoló szlovák kormányfő - bulvárba züllött politikai ámokfutással - készenléti magyarveszéllyel alarmírozzon! Mert OrbánViktomak tényleg rengeteghibájalehet (elvégre hatlomvágyban s populizmusban ikertestvére Fico úrnak), de egyvalamiben mindenképp különböznek: Orbán nem tartozik az egykori pártmunkásból mára mellverő kommunistafalóvá ved- lettekközé. Sajnos, a napi politizálásnak ficói stílusából adódik, hogy mindez pusztán kutyafüle ahhoz képest, amit a kormányfő koalíciós pártelnök társa, Ján Slo- ta enged meg magának a mindennapi gyűlölködésben. Igaz, nem bennünket, hanem őt magát minősíti, ha Szent Istvánt magyar lovas bohócnak titulálja; az viszont már bírósági tárgyalóteremért kiáltó „meglátás”, hogy„a magyarok a daganat a szlovák nemzet testén, amelyet minél előbb el kell távolítani”, vagy hogy „a magyarok Európa szerencsétlensége”, és még folytathatnók a gyűlölségtől bűzlő aranyköpéseket, ám ezzel csak a bulvár szintjén eladható tömegárut szaporítanám - a bomírtság felmutatása helyett. Mert ami itt és most nem- csakvelünk, magyarokkal, hanem országosanköröttünktörté- nik, az bizonyaszlovákiai demokrácia lázrózsája, fejlődéskori zavara, az ingerküszöb kísértése. Ugyanakkor a köznapi valóság egy másik szeletét tekintve az szintén tanulságos, miként reagál e megdöbbentő uszításokra a tudatformáló értelmiség és a jóérzésű emberek derékhada. Miközben kávéházi szinten ki-ki reggeltől estig vastagon politizál, élesben az emberek zöme megpróbál úgy tenni, mintha senkinek sem volna kötelessége kiállni a tisztesség mellett. Mintha a legalpáribb szószéki gyalázkodás, a célzatos félelemkeltés elítélése politikai szerepvállalásnak számítana. Mostanában, sajnos, nyoma sincs a társadalom mentális higiéniája iránti hangsúlyos igénynek, noha a kormánykoalíció szónokai rendre fenyegetéseket, becsmérlő kirohanásokat harsognak. És hogy ez a fel-felger- jedő verbális agresszió miért nem találj a magát szemben egy öntudatos, a hétköznapok nyugalmát elszánt higgadtsággal védelmező civil közösséggel? Mert a civüek abban a szánalmasan megejtő tévedésben élnek, hogy e cinikus közöny nem édestestvére a gyermeteg gyávaságnak. Sőt! Ahazai civil szféra olyannyira teheteden, hogymégönmaga megszólításához is tolmácsot keres... Hezitálása közepette pedig észre sem veszi, ahogyamezeipolgárra rátelepedik korunk hőse: abacsó- edényre is nemzeti trikolórt pin- gálójelszószátyár! KOMMENTÁR Semmi kecmec AAAL1NÁK ISTVÁN Van-e olyan ország, ahol lecserélik az elnököt, a kormányfőt, a kormányt, mégsem változik semmi? A politikai abszurdnak tűnő kérdésre a válasz: van. Oroszország. Sajátos az is, ahogyan ez a változadanság lezajlott. Beiktatták tisztségébe az új államfőt, Medvegyevet, akinek az volt az első dolga, hogy kinevezze kormányfővé Putyint. Másnap a duma villámgyorsan meg is szavazta őt, s Putyin két nap múlva - elvégre hétvége volt -, hétfőn be is mutatta Medvegyevnek új kormányát. Aki rögtön, szó nélkül aláírta az összes kinevezést. így kell ezt csinálni, semmi kecmec, hetekig tartó egyeztetés a pártok között, demokráciának nevezett nyugati szószátyárkodás. Ja, ha nem lenne annyira jellemző, szót sem érdemelne: ezen a tanácskozáson Putyin az eddigi államfői székben ült, Medvegyev csendesen meghúzódott ott, ahol eddig miniszterelnök-helyettesként székelt. Eddig Putyin elnöki apparátusa kormányozta az országot, nem a kormány. Korábban azt ígérte, lesznek új arcok új kormányában. Lettek is, nyolcán. A kormány új arcai közismert személyiségek az eddigi, agresszív politizálásáról hírhedt elnöki apparátusból. Elemzők szerint az egykori KGB-hez közeli szentpétervári csoport - onnan hozta őket magával Putyin - megőrizte eddigi befolyását, a leghűségesebb emberek kerültek kulcspozíciókba. Eddig a Kreml ellenőrizte a fegyveres testületek és titkosszolgálatok embereiből álló, nagyon befolyásos jelentős gazdasági hatalommal bíró szilovik csoportot. Ezentúl a kormány fogja, személy szerint a legnagyobb intrikusnak tartott Igor Szecsin, miniszterelnök-helyettesként. Ő az elnöki adminisztráció helyettes vezetője volt. Vagyis: a fegyveres erők és a titkosszolgálatok feletti ellenőrzést Putyin a legmegbízhatóbb embereire hagyja, Oroszországban ez alapvető feltétel ahhoz, hogy valaki megőrizhesse a teljhatalmat. Gazdasági téren is: Putyin eddigi gazdasági főtanácsadója, Igor Suvaljov első miniszterelnök-helyettes lett. Hosszan lehetne még sorolni, de említsük csak azt, hogy Szergej Lavrov maradt a külügyminiszter, ő a putyini külpolitika változatlanságát biztosítja. Ja, Medvegyev elnöki adminisztrációjának vezetőjévé azt a Szergej Nariskint nevezték ki, aki eddig miniszterelnök-helyettes volt és a szentpétervári csoporthoz tartozik. Elvégre kézben kell tartani Medvegyevet is, nehogy valamiféle önállóságra vetemedjék. Új még az új kormányban az is, hogy már héfminiszterelnök-helyet- tes van, ráadásul ebből kettő első. A felduzzasztott kormányapparátus is két dolgot jelez: nem a Kreml lesz a hatalmi központ, hanem a moszkvai Fehér Ház, az orosz kormányépület, és új lakója hosszú távra rendezkedik be. Olvasni lehet olyan orosz kommentárokat, amelyek szerint Medvegyev azért megpróbál a saját fejével gondolkodni, arról, hogy milyen lehetőségeket ad neki erre az alkotmány, hogy az eddigi egy helyett két hatalmi központ lesz. Nevetséges az a görcsös igyekezet, ahogy a médiában megpróbálnak valamiféle demokrácialátszatot kelteni, mintha lenne valamiféle politikai alkudozás, szabad mozgástér, mintha nem egy ember akaratának lenne alárendelve a törvényhozói és a végrehajtói hatalom. FIGYELŐ mmrnsrnimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimimmmmmmmmmmmmgm&smm Kölcsönös korrupciós vádak Korrupcióról szóló kölcsönös vádaskodások is elhangzottak a romániai helyhatósági választások előtti kampányban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt jelöltjei között. Az Itthon, fiatalon mozgalom tagjai Székelyudvarhelyen felszólították Szász Jenő polgár- mestert, az MPP elnökét, valljon színt bizonyos korrupciós ügyekben, melyek „szóbeszéd” tárgyává váltak. Úgy hírlik, a hulladékgazdálkodási magán- vállalat eladásakor a polgár- mester pénzt kért a hulladékgazdálkodási koncessziós szerződés megadásáért. A melegvíz-szolgáltatás bérbeadásakor is megjelent egy összeg a számláján - vélik tudni a fiatalok, emlékeztetve, hogy a városháza közeli társaságokban arról beszélnek: a polgármester által javasolt terelőút pont a frissen visszaadott, és felvásárolt területeket szeli át, ahol Szász Jenő rokonsága és ismerősi köre birtokol területet. Hivatkoznak a youtube.com portálon található hangfelvételre, amely szerint Szász az árvízkárok sújtotta székelyeknek küldött pénzt két barátja magánszámlájára irányította. Szász Jenő közleményében „ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen vádakkal tüzelő sorozatnak” nevezi a felhívást, amely érdemtelen az érdemi válaszra, hiszen annak aláírója RMDSZ-jelölt, maga is része az RMDSZ-kampánynak. A bukaresti Uj Magyar Szó (ÚMSZ) egy fordított esetről is tudósít. Csinta Samu, az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje RMDSZ-es ellenfelét, Antal Árpádot vádolta megvesztegetési kísérlettel, azzal, hogy fenyegetéssel, majd csúszópénz felajánlásával próbált egy rendőrt lebeszélni a bírságolásról, mivel ajelölt lakott területen átlépte a megengedett sebességhatárt. A lap szerint Csinta reakcióját az váltotta ki, hogy Antal panaszirodát hozott létre, ahol a városlakók jelezhetik azokat a szabálytalanságokat, amelyek a városházi korrupcióról, szakszerűtlen hivatalnoki eljárásról szólnak. Az ÚMSZ azért bírálja Szász Jenőt, mert budapesti látogatásával a szerző szerint „külső erők” segítségét kérte a helyi közösségre tartozó választások ügyében. A júniusi helyhatósági választások előtt az RMDSZ felmérte a lehetőségeket. Egy áprilisi közvélemény-kutatás szerint megyei szinten a megkérdezettek 61,1%-a jelezte, biztosan elmegy szavazni, 21,6% „valószínűleg” voksol. A biztos szavazók 75,3%-a adná voksát az RMDSZ- re, 12,6%azMPP-re. Atelepülési önkormányzatok szintjén az arány 74,5, illetve 11,5%. (mti)
