Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-10 / 108. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 10. Szalon 15 Az utolsó fázisban a beteg képes önállóan irányítani döntéseit, és az éjszaka bármely szakaszában, bármilyen helyszínen és bármilyen alkalommal rágyújtani Hogyan szokjunk le a nem dohányzásról Új ember lesz, a jövő emberei (REUTERS/PeterMacdiarmiď A szerencsétlen nem dohányzónak, mint amilyen, bevallom, sajnos én is vagyok, nagyon nehéz leszokni dohányellenes szenvedélyéről. De van megoldás! Azok számára is, akik kifejezetten undorodnak a füst csípős ízétől és mindent beborító bűzétől! A megoldás: nikotinos tapasz! ARDAMICA ZORÁN Először csak a 7 milligrammos kis tapaszt kell éjjelre a vállra helyezni, mégpedig kétnaponta, egy hét elteltével pedig naponta. A harmadik héten már hasonlóan alkalmazható a 14 milligrammos. A 21 milligrammos tapaszra négy hét elteltével vágyni fog a dohányellenes szenvedélyéről fokozatosan leszokó alany. Ameny- nyiben minden jól megy, s a szervezete helyesen és logikusan reagál, öt hét elteltével már jókedvűen léphet be a füstös, nikotingazdag környezetbe, pl. a templom melletti falusi kocsmába (Józsikám, két szilva lesz, meg négy sör!) az iskolai vécébe (Józsi hűje buzi!) vagy éppen egy íróolvasó találkozó (Nem a Józsi hülye, hanem Edvárd transzvesztita, csezmeg! Csezmeg te, baz- meg!) - láncdohányos értelmiségiekkel zsúfolt nem kevésbé értelmiségi helyszínére. A hatodik hét elején a tapasz alkalmazója elfogadja a kínált cigarettát, a hét negyedik napján pedig már önállóan képes kérni egyet irigyelt kollégájától. Persze, megeshet, hogy ez csak a nyolcadik hét elején következik be, hiszen az egyes emberek szervezete másként reagál. Az utolsó fázisban a beteg képes önállóan irányítani döntéseit, addig fölöttébb sanyarú sorsát, és az éjszaka bármely szakaszában, bármilyen helyszínen (pl. kórház, templom, gázkazán) és bármilyen alkalommal (pl. házasságkötés, temetés, gégeműtét) rágyújtani. Aki idejében (lehetőleg 16 éves kora előtt, de legkésőbb 35 éves koráig!) elkezdi a javasolt kúrát, végeredményben teljesen leszokhat dohányzásellenes szenvedélyéről. Új ember lesz, a jövő embere! Akit nem hozhat zavarba sem egy méretes kubai szivar, sem pedig a hülye Józsi öregapjának agyonrágott pipájába tömött, több évtizede padláson száradó, télen megpenészedő, majd újra száradó kapadohánya! Óvatosságra azonban mindig van ok: semmit sem szabad elsietni, ha valaki már a leszokási folyamat korábbi fázisában rágyújtana, csakis lightos és rövid cigarettákat javaslunk, nehogy a hirtelen elvonás miatt összeomoljon a páciens egészsége. A dohányellenes szenvedély nem vicc, hanem komoly és egyre gyakoribb probléma, amely miatt a társadalom különböző rétegei, bizonyos értelmiségi és manuális munkát vállaló közösségek a legtöbb esetben kiközösíthetik a szenvedélyéről aligha tehető személyeket. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek az emberek nem saját felelőtlenségükkel okozták maguknak ezt a problémát! Legyünk velük emberségesek és segítsük felépülésüket! Egyszer, amikor rájönnek, hogy ők is akarják, és mi csak a javukat szolgáljuk, még hálásak lesznek nekünk. Este van. Az Etetőházban tombol a Fő Etetési Idő. Az ajtók most már másodpercnyi megállás nélkül nyílnak és csukódnak, nyílnak és csukódnak... Etetési idő TÓTH FERENC Zörögnek a tápszerrel megrakott keretes fémszekerek. Az ajtó szaporán nyílik és csukódik, nyílik és csukódik. Önműködő. Mert modem. Itt minden modem! Az egyedek egyesével, olykor párban, ritkábban csapatostul járnak élelemért. (A hímek csaknem mindig unottak. Sőt. Olykor mintha kifejezetten utálnák az egészet.) Most este van. Éhesek és mohók üyenkor az egyedek, valamelyest még a hímek is mintha élénkülnének. Mennyi-mennyi színes zacskó, csillogó dobozka kerül a fémszekerekbe! Sokkal-sokkal több, mint amit egyáltalán el bírnak fogyasztani. Az óriási, szinte beláthatatlan nagyságú új Etetőépület Gazdája persze számolt az eredendő hírvággyal. Nem is maradt el az eredmény! Az egyedek láthatóan és szinte napról napra gömbölyűbbek lettek. A Gazda zseniális. A másik nagy ötlete az volt, hogy egyszerűen nem vette figyelembe az egyedek jókora túlsúlyát. Persze mindenki azt hitte, hogy idővel megállnak zabálni. De nem! A Gazda nemhogy csökkentette volna a tápanyagkínálatot, éppen ellenkezőleg: növelte! Senki másnak nem jutott volna eszébe ilyesmi, csakis a Gazdának! Nemhiába régi szakember az Etetés területén. Már akkor is egy nagy Etető Gazdája volt, mikor az egyedek még nem önmaguk gyűjtötték kosarukba az elemózsiát, hanem szépen sorba kellett állniuk és kérő-könyörgő tekintetet vetniük a Pult mögött álló Eladóra. A Gazda ma több tucat hatalmas Etetőház büszke tulajdonosa. Ezeket már úgy építtette, hogy az egyedek látszólag saját szabad elhatározásukból vegyék magukhoz gondosan és csábítóan becsomagolt tápszereiket. A Gazda számítása természetesen pontról pontra bevált. Az Egyedek nemcsak hogy egyre gyorsabb ütemben kezdtek fogyasztani, hanem még túlsúlyosan is egyre több és több, egyre trükkösebben és csábítóbban felkínált táplálékot rakosgattak zörgő fémszekereikbe. Este van, a Fő Etetési Idő. Az Etetőházban csaknem egyfolytában nyílik és csukódik az ajtó, nyílik és csukódik. Minden szép rendben megy. Az egyedek látszólag önként és lelkesen - a hímeket leszámítva -, önállóan választják ki tudományos precizitással megtervezett tápszereiket. Egyre többet és többet. Egyre többfélét! Van ma már olyan Tápdoboz is, amelynek több mint háromnegyede tiszta zsiradék. De az egyedek ebből mit sem látszanak észrevenni. Pedig ugyanaz a matéria, csak a fölirat más. Csak esznek és esznek, csak fogyasztanak és csak fogyasztanak. Es furamód ahogy egyre többjük és többj ük van, egyre többet és többet akarnak. Minél több és többfajta van mindenből, ők annál többet és többfélét akarnak. Minél több van mindenből, annál ingerültebben tolonganak a nikkelfényes hűtőpultok előtt. Mérgesen furakodnak és acsarognak, vagy akár jól oldalba is vágják egymást. Ez különösen akkor figyelhető meg, ha valamelyik fürgébbik történetesen a legutolsó dobozkát, csomagocskát, kapszulát, zacskócskát kaparintotta meg a többiek orra előtt. Azt a többi ilyenkor mennyire irigyli! A Gazda zseniális. Az egyedek a vágytól elvakultan nem veszik észre, hogy már majdnem minden dobozkában, csomagocskában, kapszulában, zacskócská- ban majdnem ugyanaz van. Este van. Az Etetőházban tombol a Fő Etetési Idő. Az ajtók most már másodpercnyi megállás nélkül nyílnak és csukódnak, nyílnak és csukódnak. Az egyedek most már nem ráérősen sétálgatnak - még a hímek sem -, hanem rohannak, rohannak és tülekednek, tülekednek és jól oldalba vágják egymást. És minél többet fogyasztanak, annál többet kívánnak, és minél többet kívánnak, annál többet fogyasztanak. Most már észveszejtő gyorsasággal dobálják a színes dobozkákat, csomagocskákat, kapszulákat és zacskócskákat a dugig rakott zörgő fémszekerekbe. És egyre sietnek és rohannak, és rohannak és sietnek. Mindjárt vége az Etetési Időnek! A Gazda fönnről, magasra helyezett üvegkalickájából mosolyog. Aztán ásít, karórájára pillant. Ideje hazamenni. Tizenegykor zárás. Az Etetőházban tombol a Fő Etetési Idő (REUTERS/Yiorgos Karahalis) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
