Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-07 / 106. szám, szerda
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Nagy Zoltán kiállítása a Limesben Komárom. Ma 17 órakor nyitják meg a Limes Galéria Dúdor István-termében Nagy Zoltán pozsonyi grafikusművész Átmenetek című kiállítását, melyen grafikákat, festményeket és vegyes technikával készült alkotásokat láthat a komáromi közönség. A kiállítást Farkas Veronika művészettörténész és Kopócs Tibor festőművész nyitja meg. A tárlat május 29-ig tekinthető meg. (tb) Elhunyt Gencsy Sári operaénekes Budapest. Életének 84. évében elhunyt Gencsy Sári érdemes művész, a magyar operajátszás legendás koloratúr szopránja. Gencsy Sári volt generációk számára a János vitéz Iluskája. Hangját néhány operafelvétel mellett számos operett- és nótafelvétel is őrzi. Nyugalomba vonulása után szinte haláláig a Színház- és Film- művészeti Egyetem énektanáraként tevékenykedett. Az operahősnők közül Verdi, Mozart és a bel canto alakjai álltak művészi alkatához a legközelebb. Nagy sikerrel játszotta a Traviata Violettáját, a Rigoletto Gildáját, a Lammermoori Lucia címszerepét, a Szöktetés a szerájból Blondéjét, Delibes Lakméjének címszerepét, (mti) WmmSmm- t»**» május 18. KASSA május 19. EPERJES május 20. ZSOLNA STEEL ARÉNA SPORTCSARNOK SPORTCSARNOK BÔRIK május 24. NYITRA május 25. POZSONY TÉLI STADION SIBAMAC ARÉNA NTC Mcvk GÉN K£KL A «PARTNEREK STEEL*! JrtMveST J«L g|H------ G. a «w'u» wro fils REKLÁMPARTNEREK MÉDIAPARTNEREK Gs_~... ťS? sŕ* iy® sMi söriá» ama: ,#É8f pörekUmpartnerek _ ■MMN fiteríer ■HEQBUUS OmANSPCvxx (50333 CBT95HM0 macpro ELŐVÉTEL:: ww.tktopiiitil.il Ül? QjBMMM. BP-8-11718 Juhász R. József interaktív hanginstallációja holnap nyílik a somorjai At Home Galleryben Egy lehetséges múlt megidézése (Somogyi Tibor felvétele) Számos külföldi képzőművész után ezúttal hazai alkotó, Juhász R. József készít installációt a somorjai zsinagógában. His Master's Voice - Egy lehetséges múlt című kiállítását holnap 18.30-kor Hushegyi Gábor esztéta nyitja meg az At Home Galleryben. MISLAY EDIT Juhász R. József költőt, perfor- mert nem kell bemutatni az irodalom, képzőművészet iránt érdeklődőknek, hiszen Rocco - ahogyan mindenki ismeri - jó negyedszázada van jelen (nemcsak) a hazai művészeti életben. Gazdag, sokrétű pályáját három önálló verseskötet (legutóbbi, a 2006-ban megjelent Képben vagy? két díjat is kapott), csoportos kiállítások, a Stúdió Érté húszéves működése, ezen belül pedig több mint száz perfor- mansz fémjelzi. Költő, performer - melyik áll hozzád közelebb? Egyiket sem szeretném kiemelni. Multimediális művésznek tartom magam. Miért épp a multimediális művészet volt az, ami annak idején megfogott? Ennek mélyebb gyökerei vannak, még az Iródia korszakába nyúlnak vissza. Akkor találkoztam az első kísérleti irodalmi alkotásokkal, aztán nagyon gyorsan bele is szerettem ebbe a műfajba. Ezután jöttek a vizuális, az akusztikus költemények, az akcióköltemények, majd fokozatosan a performansz, de egyik műfajt sem adtam föl mindmáig, művelem a költészetet, a perfor- manszot, kiállítok is, sok mindennel foglalkozom. Mitől függ, hogy egy-egy anyagból vers, kiállítás vagy performansz születik? Ez az anyagtól, illetve a mondanivalótól függ. Az ötlet adja magát. Ha olyan, amit installációval tudok kifejezni, akkor installációt készítek, nem erőltetem, hogy abból költemény szülessen. Ebben az értelemben nem kötöm magam műfajokhoz. A Somorján holnap nyíló kiállítás, illetve pontos megnevezéssel: interaktív hanginstalláció objektjei is egy ötletből születtek. Először performanszot készítettem a gramofontölcsérekkel, később már egy bonyolultabb szerkezetet konstruáltam, egy sisakot, amellyel szintén perfor- manszokat mutattam be, majd folyamatosan alakultak ki ezek a „gépek”. Minden egyes kiállításra újabb és újabb „gépek” is készültek. Tehát nem olyan anyagról van szó, amely változatlanul utazik egyik helyszínről a másikra. Hogyan alakultak ki ezek a szokatlan tárgykombinációk? Erről többet mond a kiállításom alcíme, az Egy lehetséges múlt. Már régebben foglalkozom azzal, hogy a múlt tárgyait új kontextusba helyezzem. A gramofonok, fonográfok és a varrógépek egy időben léteztek, de tudomásom szerint még senki nem kombinálta össze őket. A His Master's Voice főcímet azért kapta a mostani kiállítás, mert a kiállított objektek túlnyomó része megszólaltatható. Régi lemezek varrógépekkel lesznek lejátszha- tóak. A His Master's Voice egy régi gramofonmárka, a Singer varrógépmárka magyarul pedig azt jelenti: „énekes, éneklő”. Most ugyan nem állítom ki őket, de van például 40-es évekbeli, számítógépes billentyűzettel ellátott írógépem, számítógépes egérként működő vasalóm meg egy olyan hegedűm is, amelyen a húrok helyén színes folyadékkal megtöltött üvegcsövek vannak. Vagyis nem szólaltatható meg, viszont színes. Több ilyen „új” funkciójú tárgyam van. Mitől függ, hogy egy-egy kiállításra mely darabok kerülnek? Igyekszem tematikusán összeállítani a kiállítást, illetve helyhez próbálok igazodni. Minden kiállítótér más, és másmilyen anyagot igényel. Megpróbálom úgy összeállítani és elhelyezni a tárgyakat, hogy a térrel is kommunikáljanak. Ezáltal megint csak egy olyan kiállítás jön létre, amely ebben a konstellációban már soha nem lesz látható. Megpróbálok egyedi, egyszeri dolgokat csinálni. Ez valószínűleg a performer mivoltomból adódik. Nem szeretem a lezárt, és főleg nem az ismételhető dolgokat, ami már kicsit a színházat juttatja eszembe. Ez az, ami tőlem távol áll. A közelmúltban jelent meg a Stúdió Érté történetét, tevékenységét felölelő kötet, a Transart Communcation. Húsz év után miért döntöttetek úgy, hogy befejezitek? Erre nehéz válaszolni. A fő érv talán a csoportháttér, tehát az, hogy Németh Ilona szerte a világban kiállít, és nagyon nehezen tudna már foglalkozni fesztiválokkal. Én szintén kicsit más irányba mentem el, és a perfor- mansz-világ is valamelyest más irányt vett az utóbbi húsz év alatt. Amikor mi elkezdtük, még fontos volt, hogy helyet biztosítsunk a performansz művészetnek, hiszen nagyon kevés fóruma volt a világban. Ma már szinte mindenhol van performansz fesztivál, így nem volt értelme csak azért fesztivált csinálni, hogy a performansz művészek találkozhassanak, mert erre mindenfelé megvolt a lehetőség. 2003-ban volt utoljára nagy fesztiválunk, azóta projekteket készítünk. A csoport feloszlott, a munkának azonban nincs vége. A Kassák Intermediá- lis Kreativitás Központ veszi át szervezésileg a szerepét, azaz másféle felállásban próbáljuk meg folytatni azt, amit a Stúdió Érté létrehozott. De inkább az in- termedialitás irányába megy el a Kassák Központ: kiállításokat rendezünk, cédéket adunk ki, zenészek, képzőművészek, költők közös projektjeit, főként angol nyelven. Are you free? - teljesült a szervezők elképzelése, mely szerint igazi helyspecifikus, a környezethez sok szállal kapcsolódó művek kellenek egy ilyen fesztiválra Az improvizációs zene sűrűjébe vezettek a rögtönzés művészei SZABADOS FERENC Világszínvonalú produkciókat láthatott a közönség a hétvégén az Are you free? elnevezésű nemzetközi jazzfesztiválon a duna- szerdahelyi művelődési központban. Úgy gondolom, túlzás nélkül állítható, a műsort a legek jellemezték. S a következő hétvégén lesz még folytatás... A fesztivál szombaton a legjobbként beharangozott Shades of jazz on noir elnevezésű multimediális projektummal indult, mely zenei téren nem hagyott kívánnivalót maga után. Az ismert New York i trombitás, Herb Robertson vezetésével a zenészek az improvizációs zene sűrűjébe vezettek. Külön bravúrnak tekinthető, hogy az öt országból származó hat zenész zökkenőmentesen tudott együttdolgozni (Frank Grat- kowski - szaxofon, Németország; Zlatko Kaučič - dobok, Szlovénia; Mezei Szilárd - hegedű, Szerbia; Tóth Evelin és Benkő Róbert - ének, ületve bőgő, Magyarország). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a műsorszám részét képező filmes háttér nem érte el a zene színvonalát. Az Ana Isabel Ordonez jegyezte montázs kevés innovációval és talán túlságosan a pátosz felől közelítette meg a problémát. Másodikként a Dresch Quartett lépett színpadra, s megítélésem szerint a hétvége legjobb koncertjét adta. A több lemezről válogatott dalok egy jól felépített rendszerbe illeszkedtek, nagyon határozottan kirajzolódott egy jól átgondolt ív, mely a produkciót szervezte. Dresch Mihály utánozhatatlan, a dinamikai skála teljes szélességét kihasználó szaxofon- és furulyajátékát a virtuóz dobos, Baló István kísérte, a ritmusszekció másil^ tagja Egri János bőgős volt. A zenei életben nem szokatlan, de mindig a reveláció erejével hat, ha egy hangszer eddig nem ismert oldaláról mutatkozik be. Lukács Miklós cimbalomjátéka egy ilyen színfolt, s ezt most a du- naszerdahelyi közönség is megtapasztalhatta. Vasárnap este héttől a toulouse- i Pulcinella kezdte a napot. Amit a humorról tudni kell, a fiatal srácok tudják, a legszórakoztatóbb koncert fűződik a nevükhöz. A szokatA Dresch Quartett lan felállásban (fúvósok-harmo- nika-bőgő-dob) játszó kvartett érzelemteli, de nem patetikus darabbal indított, majd a sebességet és a poénok számát fokozva egyre jobb hangulatba hozta a közönséget. Végül a darázs hangja inspirálta, a helyzetkomikumra építő utolsó számnál már mindenki dőlt a nevetéstől. A humor és az irónia felől értelmezni a jazzt nem újdonság, az viszont mindenképpen irigylésre méltó, amilyen frissességgel és ötletességgel a Pulcinella tudja ezt tenni. A hétvége utolsó fellépője, a Borbély-Fonda-Bágyi trió a fesztivál eddigi legnagyobb művészi (Somogyi Tibor felvétele) élményét jelentette. Lenyűgöző, amit a New York-i avantgárd legismertebb bőgőse, Joe Fonda a hangszerével művelni tud. Dinamikus, impulzív, telve energiával, a bőgőt ritmushangszerből tipikus szólóhangszerré formálta. A szaxofonos Borbély Mihály szabad, egyszer érzékeny, máskor nyers játéka ötletesen olvadt egybe a bőgő szólamaival. Bágyi Balázs pedig amellett, hogy meglepő pontossággal adta meg a ritmust, élvezetes szólókra is vállalkozott. Méltán jelenthető ki, hogy maximálisan teljesült a szervezők elképzelése, mely szerint igazi helyspecifikus, a környezethez sok szállal kapcsolódó művek kellenek egy ilyen fesztiválra. A trió rögtönzései megfelelnek ennek a követelménynek, két momentumot említenék meg: Joe Fonda a fesztivál nevét is felhasználó improvizációját, illetve az utolsó darabot, mikor a három zenész a mozitermet saját útvonalon bejárva, az akusztikai adottságokat is kihasználva rögtönzött együtt. Ezek után nagy örömmel nézhetünk a következő hétvége elé, hiszen folytatódik a fesztivál. Pénteken Radovan Tariška és Ondrej Krajňák koncertjét Pavel Fajt filmmel kombinált produkciója követi, szombaton az Information, a Nu Folder és a Trottel lép fel, vasárnap pedig az Öles testvérek Lengyelországból, valamint a Grencsó Biokollektíva (további in- fó: www.naconxypan.sk).
