Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-07 / 106. szám, szerda

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Nagy Zoltán kiállítása a Limesben Komárom. Ma 17 órakor nyitják meg a Limes Galéria Dúdor István-termében Nagy Zoltán pozsonyi grafikusművész Átmene­tek című kiállítását, melyen grafikákat, festményeket és vegyes technikával készült alkotásokat láthat a komáromi közönség. A kiállítást Farkas Veronika művészettörténész és Kopócs Tibor festőművész nyitja meg. A tárlat május 29-ig tekinthető meg. (tb) Elhunyt Gencsy Sári operaénekes Budapest. Életének 84. évében elhunyt Gencsy Sári érdemes művész, a magyar operajátszás legendás koloratúr szopránja. Gencsy Sári volt generációk számára a János vitéz Iluskája. Hangját néhány operafelvétel mellett számos operett- és nótafelvétel is őrzi. Nyugalomba vonulása után szinte haláláig a Színház- és Film- művészeti Egyetem énektanáraként tevékenykedett. Az operahős­nők közül Verdi, Mozart és a bel canto alakjai álltak művészi alkatá­hoz a legközelebb. Nagy sikerrel játszotta a Traviata Violettáját, a Rigoletto Gildáját, a Lammermoori Lucia címszerepét, a Szöktetés a szerájból Blondéjét, Delibes Lakméjének címszerepét, (mti) WmmSmm- t»**» május 18. KASSA május 19. EPERJES május 20. ZSOLNA STEEL ARÉNA SPORTCSARNOK SPORTCSARNOK BÔRIK május 24. NYITRA május 25. POZSONY TÉLI STADION SIBAMAC ARÉNA NTC Mcvk GÉN K£KL A «PARTNEREK STEEL*! JrtMveST J«L g|H------ G. a «w'u» wro fils REKLÁMPARTNEREK MÉDIAPARTNEREK Gs_~... ťS? sŕ* iy® sMi söriá» ama: ,#É8f pörekUmpartnerek _ ■MMN fiteríer ■HEQBUUS OmANSPCvxx (50333 CBT95HM0 macpro ELŐVÉTEL:: ww.tktopiiitil.il Ül? QjBMMM. BP-8-11718 Juhász R. József interaktív hanginstallációja holnap nyílik a somorjai At Home Galleryben Egy lehetséges múlt megidézése (Somogyi Tibor felvétele) Számos külföldi képző­művész után ezúttal hazai alkotó, Juhász R. József ké­szít installációt a somorjai zsinagógában. His Master's Voice - Egy lehetséges múlt című kiállítását holnap 18.30-kor Hushegyi Gábor esztéta nyitja meg az At Home Galleryben. MISLAY EDIT Juhász R. József költőt, perfor- mert nem kell bemutatni az iroda­lom, képzőművészet iránt érdek­lődőknek, hiszen Rocco - ahogyan mindenki ismeri - jó negyedszá­zada van jelen (nemcsak) a hazai művészeti életben. Gazdag, sokré­tű pályáját három önálló verseskö­tet (legutóbbi, a 2006-ban megje­lent Képben vagy? két díjat is ka­pott), csoportos kiállítások, a Stú­dió Érté húszéves működése, ezen belül pedig több mint száz perfor- mansz fémjelzi. Költő, performer - melyik áll hozzád közelebb? Egyiket sem szeretném kiemel­ni. Multimediális művésznek tar­tom magam. Miért épp a multimediális művészet volt az, ami annak ide­jén megfogott? Ennek mélyebb gyökerei van­nak, még az Iródia korszakába nyúlnak vissza. Akkor találkoz­tam az első kísérleti irodalmi al­kotásokkal, aztán nagyon gyor­san bele is szerettem ebbe a műfajba. Ezután jöttek a vizuális, az akusztikus költemények, az akcióköltemények, majd fokoza­tosan a performansz, de egyik műfajt sem adtam föl mindmáig, művelem a költészetet, a perfor- manszot, kiállítok is, sok min­dennel foglalkozom. Mitől függ, hogy egy-egy anyagból vers, kiállítás vagy per­formansz születik? Ez az anyagtól, illetve a monda­nivalótól függ. Az ötlet adja magát. Ha olyan, amit installációval tudok kifejezni, akkor installációt készí­tek, nem erőltetem, hogy abból költemény szülessen. Ebben az ér­telemben nem kötöm magam műfajokhoz. A Somorján holnap nyíló kiállítás, illetve pontos meg­nevezéssel: interaktív hanginstal­láció objektjei is egy ötletből szü­lettek. Először performanszot ké­szítettem a gramofontölcsérekkel, később már egy bonyolultabb szerkezetet konstruáltam, egy si­sakot, amellyel szintén perfor- manszokat mutattam be, majd fo­lyamatosan alakultak ki ezek a „gépek”. Minden egyes kiállításra újabb és újabb „gépek” is készül­tek. Tehát nem olyan anyagról van szó, amely változatlanul utazik egyik helyszínről a másikra. Hogyan alakultak ki ezek a szokatlan tárgykombinációk? Erről többet mond a kiállítá­som alcíme, az Egy lehetséges múlt. Már régebben foglalkozom azzal, hogy a múlt tárgyait új kontextusba helyezzem. A gra­mofonok, fonográfok és a varró­gépek egy időben léteztek, de tu­domásom szerint még senki nem kombinálta össze őket. A His Master's Voice főcímet azért kap­ta a mostani kiállítás, mert a kiál­lított objektek túlnyomó része megszólaltatható. Régi lemezek varrógépekkel lesznek lejátszha- tóak. A His Master's Voice egy ré­gi gramofonmárka, a Singer var­rógépmárka magyarul pedig azt jelenti: „énekes, éneklő”. Most ugyan nem állítom ki őket, de van például 40-es évekbeli, szá­mítógépes billentyűzettel ellátott írógépem, számítógépes egér­ként működő vasalóm meg egy olyan hegedűm is, amelyen a hú­rok helyén színes folyadékkal megtöltött üvegcsövek vannak. Vagyis nem szólaltatható meg, viszont színes. Több ilyen „új” funkciójú tárgyam van. Mitől függ, hogy egy-egy kiál­lításra mely darabok kerülnek? Igyekszem tematikusán összeál­lítani a kiállítást, illetve helyhez próbálok igazodni. Minden kiállí­tótér más, és másmilyen anyagot igényel. Megpróbálom úgy össze­állítani és elhelyezni a tárgyakat, hogy a térrel is kommunikáljanak. Ezáltal megint csak egy olyan kiál­lítás jön létre, amely ebben a kons­tellációban már soha nem lesz lát­ható. Megpróbálok egyedi, egy­szeri dolgokat csinálni. Ez valószínűleg a performer mivol­tomból adódik. Nem szeretem a lezárt, és főleg nem az ismételhető dolgokat, ami már kicsit a színhá­zat juttatja eszembe. Ez az, ami tő­lem távol áll. A közelmúltban jelent meg a Stúdió Érté történetét, tevé­kenységét felölelő kötet, a Transart Communcation. Húsz év után miért döntöttetek úgy, hogy befejezitek? Erre nehéz válaszolni. A fő érv talán a csoportháttér, tehát az, hogy Németh Ilona szerte a világ­ban kiállít, és nagyon nehezen tudna már foglalkozni fesztivá­lokkal. Én szintén kicsit más irányba mentem el, és a perfor- mansz-világ is valamelyest más irányt vett az utóbbi húsz év alatt. Amikor mi elkezdtük, még fontos volt, hogy helyet biztosítsunk a performansz művészetnek, hiszen nagyon kevés fóruma volt a világ­ban. Ma már szinte mindenhol van performansz fesztivál, így nem volt értelme csak azért fesz­tivált csinálni, hogy a perfor­mansz művészek találkozhassa­nak, mert erre mindenfelé meg­volt a lehetőség. 2003-ban volt utoljára nagy fesztiválunk, azóta projekteket készítünk. A csoport feloszlott, a munkának azonban nincs vége. A Kassák Intermediá- lis Kreativitás Központ veszi át szervezésileg a szerepét, azaz másféle felállásban próbáljuk meg folytatni azt, amit a Stúdió Érté létrehozott. De inkább az in- termedialitás irányába megy el a Kassák Központ: kiállításokat rendezünk, cédéket adunk ki, ze­nészek, képzőművészek, költők közös projektjeit, főként angol nyelven. Are you free? - teljesült a szervezők elképzelése, mely szerint igazi helyspecifikus, a környezethez sok szállal kapcsolódó művek kellenek egy ilyen fesztiválra Az improvizációs zene sűrűjébe vezettek a rögtönzés művészei SZABADOS FERENC Világszínvonalú produkciókat láthatott a közönség a hétvégén az Are you free? elnevezésű nem­zetközi jazzfesztiválon a duna- szerdahelyi művelődési központ­ban. Úgy gondolom, túlzás nélkül állítható, a műsort a legek jelle­mezték. S a következő hétvégén lesz még folytatás... A fesztivál szombaton a leg­jobbként beharangozott Shades of jazz on noir elnevezésű multi­mediális projektummal indult, mely zenei téren nem hagyott kí­vánnivalót maga után. Az ismert New York i trombitás, Herb Ro­bertson vezetésével a zenészek az improvizációs zene sűrűjébe ve­zettek. Külön bravúrnak tekinthe­tő, hogy az öt országból származó hat zenész zökkenőmentesen tu­dott együttdolgozni (Frank Grat- kowski - szaxofon, Németország; Zlatko Kaučič - dobok, Szlovénia; Mezei Szilárd - hegedű, Szerbia; Tóth Evelin és Benkő Róbert - ének, ületve bőgő, Magyaror­szág). Ugyanakkor meg kell je­gyezni, hogy a műsorszám részét képező filmes háttér nem érte el a zene színvonalát. Az Ana Isabel Ordonez jegyezte montázs kevés innovációval és talán túlságosan a pátosz felől közelítette meg a problémát. Másodikként a Dresch Quartett lépett színpadra, s megítélésem szerint a hétvége legjobb koncert­jét adta. A több lemezről váloga­tott dalok egy jól felépített rend­szerbe illeszkedtek, nagyon hatá­rozottan kirajzolódott egy jól át­gondolt ív, mely a produkciót szervezte. Dresch Mihály utánoz­hatatlan, a dinamikai skála teljes szélességét kihasználó szaxofon- és furulyajátékát a virtuóz dobos, Baló István kísérte, a ritmusszek­ció másil^ tagja Egri János bőgős volt. A zenei életben nem szokat­lan, de mindig a reveláció erejével hat, ha egy hangszer eddig nem ismert oldaláról mutatkozik be. Lukács Miklós cimbalomjátéka egy ilyen színfolt, s ezt most a du- naszerdahelyi közönség is megta­pasztalhatta. Vasárnap este héttől a toulouse- i Pulcinella kezdte a napot. Amit a humorról tudni kell, a fiatal srácok tudják, a legszórakoztatóbb kon­cert fűződik a nevükhöz. A szokat­A Dresch Quartett lan felállásban (fúvósok-harmo- nika-bőgő-dob) játszó kvartett érzelemteli, de nem patetikus da­rabbal indított, majd a sebességet és a poénok számát fokozva egyre jobb hangulatba hozta a közönsé­get. Végül a darázs hangja inspirál­ta, a helyzetkomikumra építő utol­só számnál már mindenki dőlt a nevetéstől. A humor és az irónia fe­lől értelmezni a jazzt nem újdon­ság, az viszont mindenképpen irigylésre méltó, amilyen frisses­séggel és ötletességgel a Pulcinella tudja ezt tenni. A hétvége utolsó fellépője, a Borbély-Fonda-Bágyi trió a fesz­tivál eddigi legnagyobb művészi (Somogyi Tibor felvétele) élményét jelentette. Lenyűgöző, amit a New York-i avantgárd leg­ismertebb bőgőse, Joe Fonda a hangszerével művelni tud. Dina­mikus, impulzív, telve energiával, a bőgőt ritmushangszerből tipikus szólóhangszerré formálta. A sza­xofonos Borbély Mihály szabad, egyszer érzékeny, máskor nyers játéka ötletesen olvadt egybe a bőgő szólamaival. Bágyi Balázs pedig amellett, hogy meglepő pontossággal adta meg a ritmust, élvezetes szólókra is vállalkozott. Méltán jelenthető ki, hogy maxi­málisan teljesült a szervezők el­képzelése, mely szerint igazi hely­specifikus, a környezethez sok szállal kapcsolódó művek kelle­nek egy ilyen fesztiválra. A trió rögtönzései megfelelnek ennek a követelménynek, két momentu­mot említenék meg: Joe Fonda a fesztivál nevét is felhasználó imp­rovizációját, illetve az utolsó da­rabot, mikor a három zenész a mozitermet saját útvonalon be­járva, az akusztikai adottságokat is kihasználva rögtönzött együtt. Ezek után nagy örömmel néz­hetünk a következő hétvége elé, hiszen folytatódik a fesztivál. Pén­teken Radovan Tariška és Ondrej Krajňák koncertjét Pavel Fajt filmmel kombinált produkciója követi, szombaton az Informati­on, a Nu Folder és a Trottel lép fel, vasárnap pedig az Öles testvérek Lengyelországból, valamint a Grencsó Biokollektíva (további in- fó: www.naconxypan.sk).

Next

/
Thumbnails
Contents