Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-04 / 79. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 4. Kultúra 9 Márai Sándor kalandja az angolokkal. Londoni lerakatban A gyertyák csonkig égnek magyar DVD-je Faramuci helyzet a jogok miatt Agárdi Gábor és Avar István a filmben (Képarchívum) Londonban a West Enden, Pozsonyban a Nemzeti Színházban égnek csonkig Márai Sándor gyertyái, Milos Forman pár évvel ezelőtt Sean Conneryvel és Klaus Maria Brandauerrel akarta filmre vinni a regényt, amelyből a Pesti Magyar Színház előadása nyomán tévéfilm készült Avar István és Agárdi Gábor főszereplésével. SZABÓ G. LÁSZLÓ A nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény, amelyet Márai Sándor 1942-ben írt, két férfi, két régi barát nagy beszélgetése, fájdalmas visszatekintése a múltba, egy szerelem, egy csábítás, egy árulás erős hullámokat kavaró története. Színpadi és televíziós változatát egyaránt Iglódi István rendezte. A tévéfilm 2007-ben DVD-vál- tozatban került volna forgalomba, ha nem akadályozzák meg az angolok. Nemcsak a Dunán, a Temzén is sok víz lefolyt azóta, az elkészült 5 ezer DVD-ből azonban egyetlen darab sem került a magyar piacra. Vajon miért nem? És hol porosodnak most ezek a DVD- k, eljuthatnak-e még a magyar közönséghez, vagy már be is zúzták őket? - kérdeztem a film magyar producerét, Sipos Józsefet. „Érdekes történet ez. Én rajongok Máraiért, szerettem Iglódi István színházi rendezését, és jóban voltam Agárdi Gáborral. Ó mondta, hogy nagyon szeretné, ha az utolsó munkája megörökí- tődne az utókornak. Úgy gondolom, ez a film ma már nemcsak Márai miatt fontos, hanem Agárdi miatt is, aki a 2006-os szemlén történt bemutatót már meg sem érhette. Egyébként nem volt könnyű összeszedni a pénzt a filmre. Azok, akik a különböző bizottságokban ülnek, nem tartják sokra őt, giccsesnek mondják Má- rait, kár pénzt költeni rá, hangoztatják. Megjegyzem: ezek egytől egyig olyan írók, akiknek a műveit nem nagyon olvassa senki. Nagy csoda, hogy mégis sikerült összeszedni a szükséges összeget, és le tudtuk forgatni a filmet. Agárdi Gábor utolsó munkája lett, de a filmszemlére is csak nagy erőfeszítések árán tudtuk beerőltetni. A moziforgalmazási jogokat nem kaptuk meg hozzá, ezért kértem engedélyt, hogy legalább DVD-n kiadhassuk. Ezt az engedélyt meg is kaptuk, ötezer DVD már raktáron volt, amikor levél érkezett egy tekintélyes angol ügyvédi irodától, amelyik felháborodva vette tudomásul, hogy mi elkészítettük ezt a filmet.” De miért zavarta az angolokat, személy szerint Eric Abrahamot, az európai hírű londoni producert egy magyar regény magyar tévé- filmváltozatának magyar nyelvű DVD-felvétele? - kérdezem Sipos Józsefet. „Talán attól féltek, hogy ez a DVD a feketepiacon hozzájuk is elkerül, ismeretlen forgalmazók ráteszik az angol feliratot - és ez már Eric Abraham produkciós irodájának az érdekeit is sértette volna. Elindult tehát egy hosszú vita, arról, hogy volt-e jogunk vagy sem ehhez a tévéfilmhez. Kiderült, hogy az eredeti jogtulajdonosok nem tisztázták pontosan, hogy létezik-e magyar jog külön, vagy az egész egyben van, világviszonylatban. A vége az lett, hogy találnunk kellett egy kompromisszumos megoldást. Én legalábbis erre törekedtem, mert senkivel nem akartam pereskedni a Márai-jogok miatt. A kompromisszum eredménye az lett, hogy A gyertyák csonkig égnek című DVD-t átvették az angolok. Egészen pontosan: Eric Abraham - aki egyébként a Svérák- filmek producere is - kivitette mind az ötezer darabot. Ki kellett szállítanunk teherautóval Londonba. Nem tudom, hova tették, remélem, nem semmisítették meg. Mi közöltük velük, és ők ezt tudomásul vették, hogy ez a film a magyar kultúra része, Agárdi Gábor meghalt, reprodukálni nem lehet még egyszer ezt a művet. Ők megígérték, hogy ha elkészítik a maguk filmjét, azt követően mi visszakapjuk az összes DVD-t, és használhatjuk, hasznosíthatjuk.” Hogy mi lesz, ha az angol film mégsem készül el? „Erről nem esett szó. Ők nagyon elszántak voltak a pereskedésben, mi nem. De ők is nyüván csak a pénzük miatt, hiszen óriási tőke van mögöttük. Azt hitték, egy kis magyar cég majd megijed tőlük. A nagy hal bekapja a kis halat. Csakhogy mi úgy gondoltuk, ficánkolunk kicsit a szájukban, nem hagyjuk magunkat csak úgy lenyelni. Azt mondtuk, megértjük, hogy ők nagy produkciót terveznek, ami voltaképpen jót is tenne Márai életművének. Hogy Milos Formánnak is komoly tervei voltak a Gyertyákkal, őket az nem nagyon érdekelte. A jogok továbbra is náluk vannak, de hogy születik-e angol film a regény nyomán, arról mind a mai napig semmi hírünk. Az ötezer DVD-t pedig, gyanítom, még sokáig nem fogjuk visszakapni. Egyetlen dolog azért megnyugtató ebben a kínos, zavaros, visszatetsző helyzetben: ha a mi filmünk annyira zavarja az angolokat, akkor mégsem lehet olyan borzasztó. Vagyis tudunk valamit.” A kérdés már csak az: mikor kerül vissza Magyarországra az, ami magyar pénzből, magyar művészekkel, a magyar nézőknek készült? Válasz egyelőre nincs. Sem itt, sem ott. A Maffia-Klub Tizenkét nő monológja Budapest. A Maffia-Klub címmel jelenik meg Karafiáth Orsolya első regénye, amely tizenkét nő monológja nyomán kirajzolódó, Agatha Christie nyomdokain járó krimi. ,A Maffia-Klub tizenkét nő monológja, akik egykori főiskolai barátnőkként, sót elválaszthatatlan maffiózókként, a Café X félvilági díváiként habzsolták az életet, és valamennyiük életének közös eleme Lajos, a férfi” - úja a kiadó az elsősorban költőként ismert, számos díjjal kitüntetett alkotó első prózai munkájáról. A könyv főhőse, Ágota újra felkeresi egykori barátnőit, és beszélgetések, régi levelek, e-mai- lek és naplóbejegyzések segítségével próbál az időközben eltűnt Lajos nyomára bukkanni. A rejtélyes gyilkos utáni nyomozás során a barátságokról kiderül, hogy szerelemféltés, árulás, irigység és bosszú munkálkodott mögöttük - szól az összegzés. A nem hagyományos íráson érezhető az alkotó lírai előélete, nyelvi tudománya átüt a prózai szövegen is. A tizenkét, lassan kirajzolódó női karakterben, illetve azoknak a férfihoz, Lajoshoz való kapcsolódása alapján minden olvasó magára ismerhet. (MTI) Határozott vonalakkal jellemzett epizódfigurák egész sorának alakítója volt Elhunyt Bugár Gáspár Hosszan tartó súlyos betegség után, életének 77. évében elhunyt Bugár Gáspár színművész. 1952 és 1959 között a Faluszínház magyar együttesének, 1959-től a komáromi Magyar Területi Színháznak, később a Komáromi Jókai Színháznak volt a tagja. 1994-ben vonult nyugdíjba. Realista színészi eszközei határozott vonalakkal jellemzett epizódfigurák egész sorának alakítójává érlelték. Játszotta Mon- tanót (Othello), Bárgyút, a békebírót (A windsdori víg nők), a Tanfel- ügyelőt (Revizor), Firszet (Cseresznyéskert), Simon bánt (Bánk bán), Suffenust (CAliguLÓ), a Polgárt (Házmestersirató). Emberábrázoló képessége mellett stílusérzékét és énektudását is kamatoztatta a zenés vígjátékokban játszott szerepeiben. Sárkány volt A doktor úr 1987-es előadásában, Abbét alakított az Osztrigás Miciben 1988-ban, Tódorka Szilárdot formálta meg az 1989-es Nagymamában, 1990-ben pedig Vézinet szerepében állt a közönség elé az Olasz szalmakalap című darabban. Bugár Gáspár búcsúztatása 2008. április 11-én, 14 órakor lesz a komáromi római katolikus temetőben (b) Osztrovszkij A négylábú is botlik című darabjában Udvardy Annával (Képarchívum) RÖVIDEN Magyar filmek a madridi fesztiválon Madrid. Szász János Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmjét, valamint Koltai Róbert és Jancsó Miklós egy-egy alkotását is vetítik a hétvégén záruló Madridi Nemzetközi Filmfesztiválon. A nemzetközi zsűri munkájában Gyarmathy Lívia filmrendező és Kántor László producer is részt vesz. Szász János a Csáth Géza- adaptációért a legjobb rendező díját nyerte el a 2007-es Magyar Filmszemlén. A magyar rendezőt a portói filmfesztiválon a legjobb filmet illető Manóéi de Oliveira-díjjal tüntették ki. Madridban Szász János filmje mellett Jancsó Miklós legutóbbi alkotását, az Ede megevé ebédem című filmet, valamint Koltai Róbert Megy a gőzös című vígjátékát is levetítik. A Megy a gőzös, amelyet a rendező-főszereplő, Koltai Róbert személyesen mutat be a spanyol közönségnek, az információs programban látható. A madridi seregszemle, amely életműdíjjal tisztelgett Zsigmond Vilmos Oscar- díjas operatőr munkássága előtt, Gyarmathy Lívia öt alkotását is műsorra tűzi. (MTI) ________ PENGE Todulás Tatár Sándor Requiem című kötetének lírája míves, kimunkált, nyelvfilozófiával átitatott költészet, melynek központi tárgya a halállal való szembenézés (kissé kiélezetten fogalmazva:) kényszerű transzcendenciája. A halál Tatárnál már a létben kezdődik, ha tetszik, a bennünk megnövő cél, de érdekes módon sosem lehet eléggé individuális: vagy a másik létéből és lényéből kihasított darab, vagy a másik ember létébe költöző élettelen rész. Tatár Sándor bizonyos verseiben megkonstruál egy mi-struktúrát is, mely kozmikussá növeli az én-ek szövetségét („mi azt mondjuk: nappal van.”) és ellentétbe állítja az Ő-vel, aki definiálható Istenként, Senkiként és semmiként egyaránt. A létezés tehát interakció, a nyelv(ek) és a kommunikációs lehetőségek' folytonos keresése. A nyelvek közti átjárhatóság példái a németes vagy német címvariációk, szójátékok (Todulás) is. A kötet három részre oszlik: a nyitórész egymástól függetleníthető, de nem füg- geden költemények gyűjteménye, középen egy rekviem szövege található, a kötet pedig egy nagy lélegzetű Angelus Si- lesius-hommage-zsal zárul. Az első egység versei gyakorta speciális kommentárok, szinte homiletikus igényű kifejtései egy-egy ismert vagy kevéssé ismert versrészlet-vendégszö- vegnek vagy mítosznak, jelölt vagy sugallt költői (pl. Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós) magatartásformának. Barokkos jegy a halálkatalógus megléte a Todulás című költeményben: „Hammurapi meghalt, Szókratész meghalt, Nagy Sándor meghalt, / Caesar meghalt, Erasmus meghalt, III. Richárd is, s XIV. Lajos / fején sem ragyog már korona. Meghalt Immanuel Kant /Napóleon, Kutuzov, meghalt Széchényi s meghalt Rilke.” Tatár halálkatalógusa kivonatos-rap- szodikus testvére barokk elődeinek, de funkciója szerintem szinte teljességgel azonos: ráirányítja a figyelmet, hogy a halál elkerülhetetlensége elleni Értékelés: 0t00990OOO küzdelem egyik lehetséges formája az emlékezés átörökítésének lehetősége. A rekviem zenei műfajnak számít, a halotti mise egyes részeinek megzenésítéséből álló, tradicionálisan kötött struktúra. Most Ligeti György 1963-as remekműve ötiik fel bennem először: az ő műve, akárcsak Tatár prózai rekviemje a seól ábrázolásával indít: a szinte nihilista stagnálás állapotának festése ez, nem is annyira a fel- felhorgadó fájdalomé. „Most hát a semmi van S a / rengeteg idő” - írja a költő, de ez a Semmi valóban létező, sőt a legfőbb létező maga, a Senki, méghozzá celani értelemben, aki Zsoltár című versében Rónay György magyar hangján így fogalmaz: „Senki nem gyúr újjá minket agyagból, földből, / senki nem fii lelket porunkba. / Senki. / Dicsértessél, Senki.” A fájdalom áttelepszik a szóba, hogy megnyithassa az emlékezés zsilipjeit: az 1. maxima című rész a címből láthatóan is a nyelvbe kövült évezredes bölcsességek biztonságához kanyarodik. De van-e biztonsága a maximának, legyen bár retorikailag bármily tökéletes is? A közhely biztonsága az anya biztonsága, az ismerősség melege, az anyag, a szó biztonsága. A záró sorozat Angelus Silesi- us Cherubinischen Wandersmann Tatár Sándor REQUIEM című sorozatához kötődik, annak továbbírása, helyenként talán fordítói parafrázisa, verses kommentálja. Az angyali vándor azonban helyébe egy „hangyái vándor” lép... Tatár verseinek gyengéje az olykor elbuijánzó patetikusság, melyet a nemegyszer kényszeredett szójátékok sem tudnak kellőképpen feloldani, s nem egy szövege épp a leleményes szó leleményes szót szül technikának köszönhetően kissé talán bőbeszédűvé válik. (Tatár Sándor: Requiem, Kalligram, Pozsony, 2006)
