Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-29 / 100. szám, kedd
:1JU»JJJL'Í4ÍMA SZTÁRVILÁG 7 Felvonultak a születésnapjukon Május elsejét már csak a naptár jelzi a munka ünnepének, a hivatalos megemlékezésekben inkább a munka- vállalók szolidaritási napjaként említik. Ám vannak, akiknek az elnevezéstől függetlenül is piros betűs ez az ünnep, hiszen születésük napja: május elseje. Mint három népszerű színművésznek, Tordy Gézának, Lorán Lenkének és Farkas Bálintnak. május elseje még az egyik legnagyobb ünnepnek számított nálunk, járt valamiféle előnnyel, hogy ezen a napon született?- Soha! Hacsak azt nem tartom előnynek, hogy olykor éppen erre hivatkozva próbáltam elbliccelni az akkoriban kötelező felvonulást. A születésnapomon már hadd ne kelljen kivonulnom, hiszen otthon várom a vendégeket - hangzott a kibúvó, ami a színház pártvezetőit hol meghatotta, hol pedig nem. Néha otthon maradhattam anélkül, hogy megfeddtek volna érte.- Most új időket élünk. A jeles napon milyen ünneplésre számít?- Semmilyenre. Lapulok, hogy észre se vegyenek. Otthon sem a név-, sem a születésnapomat nem szoktam megtartani. Az érzés, hogy megint egy évvel öregebb leszek, amúgy is épp eléggé nyomasztó, még ha fizikailag, szellemileg nem érzem is magam korosnak.- Azért biztosan lesznek jó néhányan, akik fel- köszöntik. Mivel koccintana a legszívesebben?- Whiskyvel vagy vörösborral. Lorán Lenke, a Mikroszkóp Színpad komikája is május elsején született.- A színészlexikon könyörtelen: onnan tudhatjuk, hogy immár a 81. születésnapját fogja ünnepelni. Mi úgy látjuk: töretlen kedéllyel...- Lelkileg biztos nem vagyok még ennyi! Sőt, a fizikumomra se panaszkodhatom, ugyanolyan örökmozgó vagyok, mint jó pár évtizeddel ezelőtt. De amikor smink nélkül belenézek a tükörbe... A mondat folytatása helyett csak legyint a ma is népszerű művésznő. így gyorsan témát váltunk:- Hogyan emlékszik a régi május elsejékre?- Erős nosztalgiával, mert akkor még fiatal voltam. Ezeken a napokon rendszerint egy stráf- kocsival indultunk el a Vidám Színpad társulatával a felvonulásokra. A Városligetben műsort adtunk, utána - mint szinte mindegyik felvonuló - virslit ettünk és sört ittunk. Az ország talán első számú komikája, aki hat évtized óta szórakoztatja a közönséget, mindössze egy Jászai Mari-díjjal dicsekedhet, azt is 40 évvel ezelőtt kapta.- Nem bántja, hogy a hivatalos elismerést ilyen szűk marokkal mérték?- Persze, hogy rosszulesik, de sokkal nagyobb boldogságot adnak a mindennapok az egyszeri kitüntetésnél. Hiszen bárhol járok, mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadnak. Azt hiszem, hogy sok kitüntetett művész szívesen elcserélné a plecsnijét az én népszerűségemre.- Melyik volt a legszebb születésnapi meglepetése?- Kettőt is mondhatok: a hetvenedik és a het- venötödik születésnapom mindig feledhetetlen marad! Az előbbin Laci fiam gödöllői házában rendeztek nagy bulit a tiszteletemre, öt évvel később pedig a lakásomban megjelent a Mikroszkóp Színpad valamennyi művésze és dolgozója, ahol az igazgató, Sas Józsi vezetésével hatalmas ünneplésben részesítettek.- Nem reménykedik most egy kitüntetésben?- Ugyan már! Ha eddig nem gondoltak ilyesmire, akkor most, a finisben mire számíthatnék? Farkas Bálint, a budaesti Fővárosi Operett Színház Jászai-díjas művésze másként emlékszik a régi május elsejékre. Talán azért is, mert éppen az első szabad május elsején született, 63 évvel ezelőtt.- Örök nosztalgiát érzek a május elsejei felvonulások iránt! - vallja be és mindjárt furcsa magyarázattal is szolgál: - Bár nem az én képemet vitték a felvonulók, mindig úgy éreztem, hogy egy kicsit engem is ünnepelnek.- Nem gondolt az ünnep politikai tartalmára?- A családunkban soha, senki nem politizált. Tőlem is távol állt, hogy a hajdani egyetlenhez, vagy később bármelyik párthoz csapódjam. Nem titkolom, én bizony elítélem azokat a pályatársaimat, akik ily módon igyekeznek boldogulni. Annyiban azért én is sáros vagyok, hogy egykor tagja voltam a Kálmán Imre szocialista brigádnak, ám annak a tevékenysége csak a művészetről szólt.- Mire vágyik idei születésnapján?- Békességre. Szeretném, ha - akárcsak az operettekben - a valóságban is happy end-del zárulnának a dolgok. (Kemény György, a szerző az MTI-PRESS munkatársa) Tordy Géza, Kossuth- díjas színművész, rendező immár a hetvenedik május elsejét éli meg, korszakonként más-más tartalommal.- Azokban az évtizedekben, amikor a
