Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-01 / 76. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 1. Vélemény és háttér 7 HGYELŐ mmmmamammammmamaemutnvtmm's^ss Nem megoldás a populizmus Geert Wilders iszlámbíráló filmjének a vártnál visszhang- talanabb fogadtatásával Hollandiában igazolódni látszik a vélekedés, hogy a populizmus átmeneti erősödése után a tavaly alakult nagykoalícióval stabilizálódhat az ország társadalma. Hollandiában a hatvanas évek végéig átlátható volt a társadalom, annak intézményei jól kitapintható alapirányok - katolikus, református, szociáldemokrataszocialista - bázisán képződtek le. A hatvanas évek végétől megváltozott a társadalom, az emberek kezdtek elfordulni a hagyományos pillérektől, és onnan jutottak el addig a helyzetig, amelyet elemzők szerint a kudarcot vallott, tavalyelőtti európai uniós népszavazással lehet lezárni. Figyelemre méltó, hogy a népszavazás előtt a holland politikai-társadalmi intézményrendszernek mintegy 80 százaléka támogatta a szerződést, köztük a nagy politikai pártok, egyházak és szakszervezetek, a munkáltatói szövetségek, a kamarák is, a holland nép azonban most először nem követte a közös intézmények politikáját, hanem kilépett mögüle. A holland társadalom Európa-párti, de a többsége úgy gondolta, az alkotmányos szerződésre nemet kell mondani. Megfontolásaikon nyomot hagytak a globalizációs fejlődés eredményei is, a hagyományos nyitottsággal együtt járó negatív következmények, köztük a bevándorlás kérdése. A 16 miihó holland több mint 10 százaléka már a bevándorolt, és egymillió fölött van a muzulmánok (török és marokkói bevándorlók) száma. Egy részük nehezen illeszkedik be a holland társadalomba, és egy szűk réteg hajlamos a radika- lizálódásra. Ezt jelezheti az iszlámot is kritizáló filmrendező, Theo Van Gogh 2004-es meggyilkolása. Egy hat éve történt gyilkosság már jelezte, hogy a holland társadalomban belső erózió következett be, jobban polarizálódtak a vélemények, felrázódott a klasszikus, jóléti, nyugodt, csöndes társadalom, és válaszokat igyekszik találni a problémákra. A társadalom nagy része és a politika vezető erői az európai fejlődés, a demokrácia fő csapásának irányában látták a megoldás útját, a vezető nagy pártok toleráns és segítőkész módon állnak hozzá az integrációhoz. A legutóbbi választások során ezzel együtt relatíve megerősödtek a más utat járó parlamenti erők is, például a maoista gyökerű Szocialista Párt vagy a Wilders-féle Szabadságpárt, mely intoleránsabb a bevándorlói jogokkal. Ezek a jelenségek nem öltenek olyan mértéket, hogy pálfordulást jelentenének a holland társadalomban. Az ország ugyan nem mentes azoktól a nem feltédeniil szerencsés nemzetközi trendektől, amelyek más országokban is felütik a fejüket, de ez a hollandiai erőviszonyokra nem gyakorol olyan nyomást, amely alapvetően megváltoztatná a helyzetet. Wildere filmjének bemutatását országhatáron belül és kívül is igyekeztek megakadályozni, (mti)- Azon fölháborodsz, hogy szeretőt tartok, bezzeg a sajtótörvény módosítása hidegen hagy! • (Peter Gossányi karikatúrája) Svédország nem lehet az egész harmadik világ jóléti kifizető ügynöksége Öles léptekkel Eurábiába A regionális, gazdasági és kulturális együttműködés révén az arab vüág befolyása alá kerülő, a terrorizmussal, az olajfegyverrel és egyre inkább a területén élő muszlim kisebbségekkel is zsarolható öreg kontinens képe eddig legfeljebb mosolyt fakasztó ócska összeesküvés-elméletnek tűnhetett. Egy rövid pillantás az aktuális fejleményekre, és könnyen arcunkra fagyhat a mosoly. GÁL ZSOLT A szomszédos Bécsben komoly botrányt kavart az A1 Kaida kapcsolatokkal vádolt fiatal iszlámista házaspár pere. A pár 21 éves hölgy tagja burkában (az egész fejet eltakaró, a szemnek csak kis rést hagyó ruhadarabban) jelent meg a bíróság előtt, és a vallására hivatkozva nem volt hajlandó levenni a fejfedőt. Fétjét, az első rendű vádlott Mohamed Mahmu- dot azzal gyanúsítják, hogy ő szerkesztette az A1 Kaida német nyelvterületnek szóló internetes propaganda honlapját, a Globális Iszlámista Médiafrontot, amelyen a terrorszervezet Németországot és Ausztriát támadásokkal fenyegető videóüzenetei is megjelentek. Északabbra, egy másik békés semleges államban, Svédországban február végén három, terrorista cselekmények tervezésével és finanszírozásával vádolt Szomáliái származású, de svéd állampolgárságú egyént tartóztatott le a svéd biztonsági szolgálat (Sápo). Velük együtt már 20-ra emelkedett a terrorizmushoz kapcsolódó vádakkal 2001 óta letartóztatott svéd állampolgárok száma. Közben a szomszédos norvégjai Oslóban hasonló vádakkal a svéd hatóságokkal egy időben vettek őrizetbe három személyt. A Sápo korábbi jelentésében Svédországot az (iszlámista) terrorizmus „toborzási, logisztikai-támogatási és finanszírozási” bázisaként jellemezte. A norvég rendőrség a fővárosi pakisztáni származású taxisofőrök körében masszív adócsalási, fegyver-és kábítószercsempészési ügyekben nyomoz, továbbá egyes esetekben ezeknek a bűnszervezeteknek a terroristákkal való kapcsolataira is felfigyelt. A két skandináv államban a muszlim bevándorlók és leszármazottaik közül nagyon sokan követnek el bűncselekményeket. A felsorolt példák ellentmondanak a terrorizmussal kapcsolatos összes mítosznak. Főként annak, hogy az iszlámista terror egyenes következménye az európai hatalmak katonai beavatkozásának a muszlim országokban (lásd a spanyol és brit katonai jelenlétet Irakban, illetve az ezzel igazolni kívánt madridi és londoni robbantásokat). Svédország vagy Ausztria semleges, nem küldtek csapatokat külföldre, így Irakba meg Afganisztánba sem. Soha nem volt gyarmatuk, semmilyen módon nem ártottak a muszli- moknak, nem nyomták el őket. Sőt, az elmúlt évtizedekben a leg- liberálisabb bevándorlási politikáknak köszönhetően több százezer muszlimot fogadtak be menekültként és adtak nekik állam- polgárságot (főként Skandináviában). Emellett az északi országokban kiteijedt intézményrendszer és törvényi szabályozás védi a bevándorlókat a bármiféle (faji, vallási, etnikai stb.) diszkriminációval szemben. Ez év januátjában például az egyik svéd fellebbviteli bíróság etnikai alapú diszkriminációban bűnösnek találta és fejenként 20 ezer svéd korona (kb. 100 ezer szlovák korona) kártérítés megfizetésére kötelezte Göteborg városát. Ugyanis a város közpénzekből fenntartott uszodájából az úszómester kiutasított két muszlim nőt, akik a gyermekeiket felügyelni (tehát nem úszni) érkeztek, és egész testüket eltakaró (vallási előírásaiknak megfelelő) öltözetben jelentek meg. Az úszómester egy belső szabályzatra hivatkozott, amely szerint az uszodákban tartózkodó embereknek rövid ruhadarabot és trikót kell viselniük. A közintézmény azonban pert vesztett, és meg kell fizetnie a kártérítést a két nőnek. Aki azt gondolná, hogy az efféle incidensek nem gyakoriak, mert Svédország a „nagyarcú, szőke emberek” hazájaként él emlékezetében, annak néhány adat kijózanítóul: 2006-ban a 9,1 milliós összlakosságból másfél millió volt azoknak a száma, akik külföldön születtek, illetve mindkét szülőjük külföldi származású. Azaz a svéd társadalom mintegy egyötödét a bevándorlók és leszármazottaik teszik ki. Közülük 407 ezer ázsiai és 109 ezer afrikai származású lakost tartottak nyilván a statisztikák. Az országban így megközelítőleg félmillió muszlim élhet (a fenti adatok nem tartalmaznak 66 ezer törököt és kb. százezernyi, a volt Jugoszláviából származó muszlimot). Ráadásul a bevándorlás az elmúlt években rekordokat döntöget, 2006-ban több mint 90 ezer ember érkezett. Lehet azzal érvelni, hogy a bevándorlás gazdaságilag hasznot hoz az országnak, de ez csak elvi lehetőség. Az Eurostat (az EU statisztikai hivatala) 2005-ös adatai szerint Svédországban az Európai Unió területén kívülről érkezett munkaképes korú lakosok munkanélküliségi rátája 25,6%, a svéd átlag ötszöröse volt, míg foglalkoztatottsági rátájuk mindössze 45%, szemben a svédek 75% feletti értékével. A helyzet még rosszabb a frissen menekültként befogadott muszlim bevándorlók és családtagjaik körében, ahol 70% felett is van a munkanélküliek aránya. A szociális ellátórendszerre további terhet ró, hogy a menekült családok nagy része igencsak népes, nem ritka a négy-öt gyermek, és az anyák túlnyomó többsége háztartásbeli. Persze, a kérdés úgy is feltehető, miért is dolgoznának, ha a világ egyik legfejlettebb országában ingyenes közoktatásra, egészségügyi ellátásra, lakhatási támogatásra, gyereksegélyre és egyéb szociális támogatásokra jogosultak. A Szomáliái, pakisztáni vagy iraki bevándorlóknak a svéd szociális védőháló nyújtotta életfeltételek, de még egy svéd börtön is valóságos paradicsomot jelentenek, és nem igazán motiválják a bevándorlót arra, hogy munkába álljon és gondoskodjon önmagáról. Felmerül a kérdés: ha a muszlim menekültek nagyszámú beáramlása gazdaságilag nem hasznos, növekvő bűnözéshez, egész városnegyedek elgettóso- dásához, sőt nemzetbiztonsági kockázathoz vezet, akkor a svéd politikai elit miért nem korlátozza (mondjuk a szomszédos Dánia példáját követve) a bevándorlást, illetve a bevándorlók hozzáférését a jóléti rendszerhez (legalább részben és átmenetileg). Ehelyett öles léptekkel menetelnek Eurá- bia megteremtése felé. Úgy látszik, a kormány csak akkor cselekszik, ha már túl késő lesz, egy terrormerénylet, a hollandiaihoz hasonló politikai gyilkosság vagy a párizsihoz hasonló zavargások kirobbanása után. KOMMENTÁR Bukta CZAJL1K KATALIN Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök szerint „a mélyülő elbizonytalanodás és a növekvő konfliktusok mélyén a politika felszín csatái mellett egy igazán mély, történelmi konfliktus áll: a nemzeti progressziót vagy a szociális gazdasági populizmust és radikalizmust választja az ország?” S bár a miniszterelnök arról próbálta szombaton meggyőzni párttársait, hogy az MSZP az előzőt képviseli, Gyurcsány lépései éppen az ellenkező irányba mutatnak. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter menesztésével Gyurcsány nem csupán a legnépszerűtlenebb reform „arcát”, hanem magát a reformfolyamatot végezte ki rituálisan (nem is szólva arról, hogy szlovákiai szemszögből az MSZP által jócskán felvizezett magyarországi egészségügy-átalakítás aligha nevezhető reformnak, ami hatványozottan érvényes a többi közpolitikái területre). Bármi volt is a szándéka ezzel, kifele egyet üzent a miniszterelnök: ha a választók nem vevők a megszorításokkal járó változásokra - értsd: elfordulnak miattuk az azokat bevezető párttól - nem lesz reform. Magyarország számára ez meglehetősen súlyos fordulat, amit azonban, úgy tűnik, senki sem tudatosít igazán az országban kivéve néhány kétségbeesett értelmiségit és újságírót. A reformoknak ugyanis az az egyik természetes velejárója, hogy népszerűtlenek a választók körében, ergo: az azokat végrehajtó pártoknak számolniuk kell a csökkenő preferenciákkal. A szlovák választók is simán megbuktatták 2006-ban azt a Dzurinda- kormányt, melynek reformjai most soha nem látott lendületbe röpítik a gazdaságot. Magyarországi logikával gondolkodva azonban soha nem lehetne reformot végrehajtani, hiszen ennek mindig meglesz a politikai ára. Márpedig Horváth Ágnes nem tett mást, csak végrehajtotta a koalíciós kormányprogramban előirányzott egészségügyi reformot. Jogos tehát a minisztert adó SZDSZ felháborodása, s jogos volna a kormányból való kilépése is. A gond csak ott van, hogy Magyarország esetében egyre kevésbé látszik a fény az alagút végén. Az MSZP ugyan képes volna egyedül is kormányozni, egy üyen kabinettől azonban végleg csak a párt népszerűségét és az ország gazdasági problémáit növelő lépésekre lehetne számítani. A másik lehetőség az előrehozott választások, ami minden bizonnyal egy elsöprő Fidesz-győzelmet hozna, s akkor aztán még kisebb lenne az esélye az ország számára oly szükséges strukturális változásnak. A helyzet úgy fest, hogy mindkét nagy pártnak igencsak elkelne egy jókora választási bukta, amely megújhodási folyamatot indíthatna el. A gond Csak az, hogy egyszerre nem bukhat mindkettő, az egyiknek kormányoznia kell. Helyettük bukik hát a reform, s vele együtt az ország felemelkedésének esélye is. JEGYZET Roncsderbiző turbónagyi KERTÉSZ GÁBOR Nem semmi az, amit a finoman szólva már nem teljesen zsenge leánykorát élő úrvezető hölgy művelt a minap Komárom két legforgalmasabb útkereszteződésében: úgy vágott haza két arrafelé kószáló, gyanútlan személygépkocsit személyestül, hogy meg sem állt, sőt, ha nincs egy valódi, szélesvásznú amerikai akciófilmbe illő autósüldözés, még ma is robog tovább, mint az úthenger, tovább, tovább - fel még egy „csókra” cimborák... A város felé érkezik egy Pontiac típusú országúti cirkáló, valahonnan Pozsony felől, benne hősnőnkkel, aki talán még fütyörészik vagy dudorá- szik is jókedvében: mindjárt itt az egyik Komárom, a Rév, aztán a Duna túloldalán a másik, onnan meg már mindössze százegynéhány kilométer Budapest, te csodás, a drága otthon, trillárom, nye- nyere, odaérek estére... A mit sem sejtő Komárom pedig éli a maga csöndes kisvárosi hétköznapját, nem vár semmilyen előre be nem jelentett természeti csapást: földrengés, árvíz, meteoreső, cunami, orkán, esetleg megismételt polgármesterválasztás. Egyszerre csak, mint derült égből villámcsapás megjelenik ama Pontiac, benne a turbónagyival, aki azon nyomban belecsap a kisvárosi nyugalomba. Hogy miként jutott el a hölgy és deli kocsija karambolmentesen a Jókai Színházig, az valószínűleg mindörökre rejtély marad, de ebben a kereszteződésben már jó alaposan megdeformált egy zöld Felíciát. Megjegyzem: a nagyi szerintem ez esetben vétlen. Mert ő csak nézett ki a fejéből, meg a szélvédőn át, zöldet látott maga előtt, hát gázt adott, és ment. Neki a zöldnek. Hogy a zöldbe gyárilag beleszereltek egy gépjárművet is? Hát hová van ez kérem felírva? És, hogy még csak nem is fékezett, ezzel szemben a vásárcsarnok környékén amortizált egy másik vigyázatlan autót? Még szép! A Felíciával való „összecsókolózás” eredményeként ugyanis automatikusan kinyílt a Pontiac légzsákja, mint egy jól menő bevásárló- központ üvegajtaja, csak míg az üvegajtó átlátszó, a légzsákon nem látni át. Azt meg még egy turbónagyitól sem várhatjuk el, hogy vakon vezetve ne hagyjon maga után néhány roncsot! Az esetről személy szerint nekem Mikuláš Dzurinda volt miniszterelnök jut eszembe. Az SDKÚ-ban mostánában ő is egyre többször ütközik, meg amortizálja azokat, akik nem arra mennének, amerre ő jár. Eltévedt volna a kereszteződések sokaságában, vagy az ő légzsákja is kinyílt?
