Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-03 / 78. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 3. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ zakarpattya.net.ua A kárpátaljai magyarok tanulmányi jogai az ukránokra nézve diszkriminatívak, a közös múlt sérelmes, Magyarország Ukrajna-politikája kétszínű egy ungvári történész szerint. Roman Oficinszkij, az Ungvári Nemzeti Egyetem tanára a zakarpattya.net.ua ungvári internetes újságban felsorolja az ukránokat a múltban a magyarok részéről - szerinte - ért sérelmeket. A magyar állam „közvetlen bűne” folytán 1938 és 1944 között elpusztították Kárpátalja lakosságának egyharma- dát. Bírálja a kárpátaljai és a kijevi vezetőket, szerinte engedékenyek a magyarokkal szemben; az ukránok egy hágót adtak azért a néhány négyzetméterért, melyen felállíthatják az ukrajnai éhínség budapesti emlékművét, (mti)- Kíváncsi vagyok, ki mindenki fog küzdeni az elnöki posztért vívott harc rájátszásában! (Peter Gossónyi karikatúrája) Az erőszakmentességet hirdető lelkész ellen nem csak a Ku Klux Klan intézett támadásokat 40 éve halt meg Martin Luther King Negyven éve, 1968. április 4-én lőtték le Memphisben Martin Luther King Nobel- békedíjas amerikai színes bőrű lelkészt, a polgárjogi mozgalom vezetőjét. MT1-ÖSSZE FOGLALÓ 1929. január 15-én született egy atlantai baptista lelkészcsaládban. Bár vonzotta az orvosi és a jogi pálya is, végül a lelkészi hivatást választotta. 1953-ban megnősült, a következő évben pedig megkezdte lelkészi szolgálatát az Alabama államban fekvő Montgomery városában. Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt, az elvileg már száz éve felszabadított fekete rabszolgák utódai másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket nyilvános helyeken távol tartottak a fehérektől. 1955. december 1-jén Mont- gomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták, mire fekete aktivisták bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen. A váratlanul sikeres mozgalmat King irányította, akit a hatóságok gyorshajtás miatt őrizetbe vettek, a Ku Klux Klan di- namitot dobott házára, végül az illegálisnak minősített bojkott miatt elítélték. King fellebbezésére a szövetségi bíróság alkotmányellenesnek minősítette és eltörölte az elkülönítést az ala- bamai buszokon. King ezután hívta életre az országos polgárjogi mozgalmat: az erőszakmentes küzdelem során ülősztrájkokat, tüntetéseket szervezett az elkülönítés felszámolásáért. Amikor Atlantában ismét letartóztatták és korábbi gyorshajtási ügyére hivatkozva elítélték, John F. Kennedy közbenjárására engedték szabadon. A demokrata párti elnökjelölt nyolc nappal később - főként a feketék szavazataival - megnyerte az elnökválasztást. 1963. augusztus 28-án Washingtonban több mint 200 ezren hallgatták King Van egy álmom kezdetű beszédét (amely ma már tananyag az amerikai iskolákban). 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy Békés fellépése miatt Tamás bátyának bélyegezték (AP-felvétel) hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, a Nobel-békedíj átvételekor. Az erőszakmentességet hirdető lelkész ellen nem csak a Ku Klux Klan intézett támadásokat. A „sötét” oldalon is akadtak ellenfelei, a radikális feketék békés fellépése miatt Tamás bátyának bélyegezték, megalkuvónak minősítették. A tiszteletes egy helyi sztrájk támogatására utazott Memphisbe, ahol 1968. április 4-én szállodája erkélyén végzett vele az orgyilkos golyója. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban tartóztatták le, s 99 év börtönre ítélték. A „magányos gyilkos” teóriáját sokan vitatják, s tény, hogy Ray már elítélése napján megváltoztatta vallomását és halála napjáig kitartott ártatlansága mellett. Martin Luther King meggyilkolása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára, halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki. A tiszteletes emléke ma már az amerikai örökség része, egy 2001-es közvéleménykutatás szerint Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében. Születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) hivatalos szövetségi ünnep. KÉZ,IRAT Milyen, minő, miféle? MIKLÓSI PÉTER A kormánykoalíció örökösen azt szajkózza, hogy állítólag mi, a sajtó - ezen belül a szlovákiai magyar média is - hiszterizáljuk a tömegeket, például mindazokat, akik e sorokat olvassák. Hát akkor vizsgáljuk meg, hogy csakugyan: Milyen a demokrácia ott, ahol kormányzati szinten szítják a kisebbségeket sújtó intézkedéseket? Miért provokál az iskolaügyi tárca élén Ján Mi- kolaj, aki pökhendin, még azok parlamenti megvitatása előtt, zsigerből elutasítja az MKP módosítójavaslatait a készülő oktatásügyi törvényhez, s ezzel szinte sugallja: a jánošíkját, hadd legyen zrí a javából! Kinek érdeke, hogy a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező figyelmeztetések ellenére Fico miniszterelnök tűzön-vízen keresztülpasszíroz- za a már fogantatásának pillanatában is morbid sajtótörvényt, amelynek a „kulturális” miniszter szavai szerint azért kell szigorúnak lennie, mert a kormányzat lépéseit követő sajtó túlságosan nyütszavú... Vajon a szaftosabb ügyek mesteri elmaszatolásán kívül mit csinál a réndőrség meg az ügyészség, ha 588 napja nem tudjuk, kik verték meg 2006. augusztus 25-én Maiina Hedviget? Vagy jó lenne tudni, miért muszáj rendre az éjszakai órákban tárgyalni az ellenzékbizalmatlansági indítványait mind a miniszterelnök, mind a halmozottan alkalmatlan szakminiszterek ellen, ami bizony-stílusában - egy az egyben megegyezik azzal a gyakorlattal, amelyről Gugliemo Ferre- ro már 1942-ben azt írta: „Az ellenzéket kényszerhelyzetbe hozni annyi, mint elnyomni a néphatalmat.” No és vajon felmérte-e a kormányzat annak rákfenéjét, hogy a párthű cimborák mára ugyan korlátlan befolyást szereztek maguknak, létük s befolyásuk fenntartása érdekében mégis kénytelenek például a földalapban az ott 1998 óta zajló ügyletek legnagyobb skan- dallumainak mocsarába merülni. Avagy minő pártatlan köz- szolgálatiság aZ, ahol a közmédiák felügyeleti kuratóriumába csupán az országló kormánypártok jelölnek új tagokat? És miféle egészségügyi ellátás az, ahol reformnak álcázva nemcsak riasztó kórházleépítés folyik, hanem betegsorvasztás is, hiszen aki 45. életéve után jut a szkle- rózis multiplex állapotába, az a szaktárca állítása szerint már nem perspektivikus páciens, tehát a drága, de életminőség-javító gyógyszer sem jár neki?! Minő ott a társadalmi légkör, ahol az államfő és a hokiszövetség elnöke együtt feszít tétmeccseken a VIP-páholyban, miközben a madarak is azt csiripelik, hogy Juraj Široký 1989 előtt az ŠtB kiemelt fontosságú feladatokat ellátó őrnagya volt? S még hová süllyeszthető a demokrácia ott, ahol a miniszterelnök habzó szájjal szidja egyszer azokat a civil aktivistákat, akik a Bazin tő- szomszédságában készülő sze- méderakat ellen emelnek szót és petíciót kezdeményeznek; másszor a Közéleti Kérdések Intézetének (IVÓ) éves jelentésén tajtékzik, pusztán az ott közölt tárgyilagos bírálat miatt? Es van még néhány kérdésem... Mégsem azokat sorolom, hanem azt mondom: elsősorban nekünk kell megváltoznunk, hogy a közhangulatból kinőjön az az ellenzék, amely nem paródiája egy tényleges, harapós és főképpen egységes parlamenti oppozíciónak. Mert ez a mostani, egyelőre, szereti a róla szóló, nyüt, szókimondó véleményt, de csak dicséret formájában. KOMMENTÁR Tétek és ellentétek AAAL1NÁK ISTVÁN Több tétje is van a hivatalosan már tegnap este megnyílt, de a gyakorlati munkát csak ma kezdő bukaresti NATO-csúcsnak. Az egyik ilyen tét, hogy George Bushnak sikerül-e valamit megmentenie külpolitikai hagyatékából. Ezzel azért is érdemes külön foglalkozni, mert a NATO-csúcsokat - egyenjogúság ide vagy oda - általában az amerikai akarat szokta levezényelni. Nos, ebből a szempontból Bushnak nagyon nehéz dolga lesz. Nemcsak azért, mert elnökként ez az utolsó csúcsa, és utoljára fog külön is találkozni Putyinnal mint orosz elnökkel, hanem azért, mert legnagyobb nyugat-európai szövetségesei - őket szeretné elsősorban megszorongatni - már azon fognak spekulálni, hogy az adott témában milyen lehet az új amerikai elnök álláspontja. Bush külpolitikai törekvéseire is csapást mérhet, hogy őt hibáztatják azért az amerikai pénzügyi válságért, . amely a nemzetközi pénzpiacokat is megrázta. Nos, a külpolitikai örökség. Irakot lélektanilag és az általános vélekedés szerint már rég elvesztette. A csúcs két fő témája ezért az afganisztáni háború és a szövetség további bővítése. Egy afganisztáni sikerrel javíthatna ezen az örökségen, ha sikerülne rábírnia szövetségeseit, főleg Németországot, hogy vállaljanak nagyobb katonai szerepet a harcok dúlta, veszélyes övezetekben. Eddig süket fülekre találtak azok az egyébként igaz amerikai érvek, hogy egy afganisztáni vereség nemcsak amerikai, hanem elsősorban NATO-vereség lenne, ezt pedig a szövetség nem engedheti meg magának. Ez a téma összefügg azzal az örökös amerikai-európai konfliktussal, hogy ez utóbbiak túl alacsony szinten tartják hadikiadásaikat, néhány kivételtől eltekintve hadseregeik ütőereje siralmas, és a NATO anyagi terheinek nagy részét az USA viseli. A legközelebbi bővítés simának tűnik, Horvátországot, Albániát és Macedóniát a tagországok felkészültnek tartják, s ha nem lenne az olykor abszurditásba hajló görög-macedón országnéwita, akár zökkenőmentesen mehetne minden. A gond a távlati bővítéssel van, azzal, hogy meghívják-e a NATO-tagság előszobájának számító, csak MAP-ként emlegetett tagsági akciótervbe Ukrajnát és Grúziát. Bush nagyon elkötelezte magát mellette, Berlin és Párizs viszont ellenzi, nem elvi okokból, hanem az orosz ellenkezés miatt. Lehet, hogy a Fehér Háznak nagyobb érzékenyéggel kellene viseltetnie a Kreml aggodalmai és érdekei iránt, de az is nevetséges, ahogy az orosz felszisszenésre a franciák és a németek haptákba vágják magukat. Hangsúlyozni kell: nem lehet csak uniós szemmel tekinteni a NATO bővítésére, és Moszkva az 1999-2004-es NATO- bóvítési hullám idején is fenyegetőzött (főleg a baltiak miatt). Nem lenne szabad, hogy ez a kérdés - főleg Ukrajna - most éppúgy megossza Európát, mint anno az iraki háború, márpedig fennáll ennek a veszélye, hiszen a fiatalabb NATO-tagok, az egykori keleti tömb országai inkább az amerikai álláspont felé hajlanak. Ez igen nagy veszély. Akárcsak az orosz befolyás túltengése Európában. FIGYELŐ Leállhatnak a reformok Reformösszeomlás Magyar- országon: teljes leállás fenyeget címmel közölt budapesti tudósítást a Die Presse című konzervatív osztrák lap a magyarországi belpolitikai helyzetről. A tudósító megállapította, hogy az ország egyre mélyebbre süllyed a politikai válságba, ami drámai gazdasági következményekkel járhat - megfigyelők attól félnek, hogy az égetően szükséges reformok leállnak. A kommentár írója Gyurcsányt a „legszánalmasabbnak” nevezte azok között a közép-európai kormányfők között, akiknek helyzetét állandó koalíciós viták nehezítik. Ám nemcsak ő, hanem országa is katasztrofálisan áll az EU-összehasonlításokban: a legmagasabb költségvetési hiánnyal és a legalacsonyabb gazdasági növekedési ütemmel tűnik ki. Nem kizárólag Gyur- csány és a szocialisták felelősek ezért a nyomorúságért: az előző kormányok is két kézzel szórták a pénzt, ami nem is volt, és hagyták, hogy az ország erején felül költekezzen - írta a Die Presse munkatársa. Szerinte az ország akkor se kecmereg ki a válságból, ha egyelőre hozott választás után ismét Orbán Viktor ragadja magához a kormányrudat. „Orbán gátlás és felelősség nélküli populistának bizonyult az utóbbi években, akit csak a saját hatalma, nem az ország sorsa érdekel - vélekedett a szerző. - Magyarországnak olyan politikusokra van szüksége, akik végre igazat mondanak - beleértve azt is, hogy mindenkinek szorosabbra kell húznia a nadrágszíjat, míg az ország talpra nem áll.” A Kurier című független újság Bayer József politológust, egyetemi professzort idézte, aki azt mondta, hogy „itt évek óta politikai káosz uralkodik, és nem látom azt, hogy hamarosan bármi megváltozik”. A lap úgy vélte, a szocialisták közül sokan a liberálisokat okolják a rossz közvélemény-kutatási eredményekért, mert szigorúbb takarékossági intézkedéseket erőltettek rájuk, műit szerették volna. A Kurier megfigyelőkre hivatkozva megjegyezte: elképzelhető, hogy az SZDSZ hosszú ideig támogatja a kormányt. Nem tartja kizártnak, hogy Kóka János számítása is közrejátszott a koalíció felmondásáról született döntésben. A szocialistákkal való szakítás esélyt ad neki arra, hogy erősebb pártvezetóként jelenjen meg - magyarázta az újság az SZDSZ belső hatalmi harcait. A svájci Neue Zürcher Zeitung szerint a magyarországi kormányválság következményei be- láthatatlanok. A lap felhívta a figyelmet arra, hogy a liberálisok támogatása nélkül a szocialistáknak kisebbségben kellene kormányozniuk, ami megsemmisítheti a reformtörekvéseket, és kétséget támaszthat egy kiegyensúlyozott költségvetés elfogadása iránt. Megemlítette, Gyurcsány a lemondásra is kész lett volna, hogy megmentse a koalíciót, de a szocialista vezetés elutasította. (mti)
