Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-23 / 95. szám, szerda
26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 23. www.ujszo.com Tizenhét tagja van az Udvard és Térsége Társulásnak Együtt lehetnek sikeresek SZÁZ ILDIKÓ Udvard/Für. „Az Udvard és Térsége Társulást öt község részvételével hoztuk létre, ma már tizenhét tagunk van, ebből öt többségében szlovákok lakta település. A kisebb lélekszámú falvak számára nincs is más lehetőség, több esélyünk van az érvényesülésre a kistérségen belül kidolgozott pályázatokkal” - vélekedik Jávorka Flórián, Für polgármestere, az Udvard és Térsége Társulás elnöke. Boldizsár Mónika, az udvardi kistérségi iroda vezetője elmondta, az Udvard és Térsége Társulás égisze alatt történik a csatlakozott falvak területfejlesztési terveinek a kidolgozása is - ami egy-egy települést tekintve akár 400-500 ezer koronába is került volna. Három és félmillió koronás beruházás keretében sikerült kiépíteni a mikrohullámú internetcsatlakozást, ebbe a Jávorka Flórián, az Udvard és Térsége Társulás elnöke az összefogásban látja a jövőt (Képarchívum) projektbe az udvardi kistérség hét települése kapcsolódott be. Az Udvard és Térsége Társulás 2003-ban alakult meg - Udvard, Für, Perbete, Szentpéter és Csúz hozta létre. Az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjától korábban egymillió koronának megfelelő támogatást kaptak, a pénzt a mikro- régió fejlesztésére használták, létrehozták a kistérségi régiófejlesztési központ hálózatát. A társulás képviselői nemrég ellátogattak a magyarországi Ország Közepe Többcélú Kistérségi Társulás tíz községébe. Együttműködési és baráti megállapodás született a két mikrorégió között, amelyet a magyarországi partner nevében Zsa- dányi Lászlóné elnök, Hernád polgármestere látott el a kézjegyével. Udvard testvértelepülésként vett részt a határokon átnyúló európai uniós Interreg-programban, egy magyarországi távmunkaház létrehozásában. Kálazi József udvardi polgármester 2006-ban írta alá a keretszerződést. Örkény ötezer lakosú település Pest megyében, és csaknem ugyanennyien élnek az érsekújvári járásbeli Ud- vardon is. Udvard a jövőben példaként szeretne szolgálni más települések számára is a vidéki foglalkoztatást segítő távmunka gyakorlati alkalmazásában. A település képviselői részt vettek az ahhoz szükséges képzésben, hogy támogatás esetén itthon is létrehozzanak egy hasonló intézményt. A projekt keretében - szlovákiai és magyarországi oldalról - mintegy százan szereztek számítógép-kezelői képesítést, közülük nyolcvanan konkrétan távmunkára felkészítő tanfolyamon vettek részt. ALULNÉZET Sipirc seperc! FORGÁCS MIKLÓS Mindenki sepregessen a maga portája előtt. Tartja a vidék lakója, akinek családi háza a vára. És persze önfeledten lesi, miképp sepregetnek tőle jobbra is és balra is. Mások sepregetése kényszeríti őket is sepregetésre. Mindenki mindent tud, mégsem érti a lényeget. Hogy a látszat a legerősebb megtartó ereje a vidék szellemének. Úgy volt ez, de kiesett az emlékezet. Elköltözött a vidék. De hová? A lakótelep gyermeke már régen elfelejtette, mi az a porta. Sepregetni viszont kellene neki is. És ami a legnehezebb: ami a magáé, az a nagy közös, és most sepregessen valaki odaadóan a nagy közös előtt... Nem is sepreget. Távoli falvak földszagát parfümként magukon hordó öreg nénik tesznek-vesznek rutinos mozdulatokkal a bérházak előtt. Nekik egy a vidék. A maguk dolga. Nekik egy a vidék. A legközelebbi művelhető földdarab. Ha valami kikandikál az aszfalt alól, azonnal nekiesnek, és otthon is érzik magukat. Nekik könnyű. Mert nehéz volt. Mert tudják, mi az a porta. S ez az igazi vidékiség. Ha érdek nélkül teszik. Városon úgy tenni, mintha a nagy közös bejárat előtti tér a sajátjuk lenne. Mert itt senki nem figyel senkire. Nem leselkednek, hogy hány fűcsomóval kandikál ki több a járdarepedésből a szomszédban, mint a saját portánk előtt. Itt nem szólnak meg. Vagy nem tudod meg. Egy igazi lakóközösség tulajdonképpen egy faluként működhetne. De mi a jó egyelőre abban, hogy lakóközösség? Nagy feszült bújócska a hazatérés és az otthoniét. Ha meglátnak, az ő bajuk. Vidéken túl, de vidéken isimen is viszont már inkább csak a más portája előtti sepre- getés dívik. A régi szép zugsep- regetések a köz számára. Manapság a saját porta pang, de jaj de nagyon tudom, mit kellene a másik portája előtt csinálni. A nénik viszont megművelik a betonrengeteg közötti űröket. Újkori fordított telepesek ők, akik visszahódítják a természetnek a várost. Ők az igazi vidékiek, mert az ő sepregetésük a közönség nélküli öncél. Egyszerűen létkérdés. Tehát ott van a vidék, ahol sepregetnek, ott a porta, ahol akar valaki sepreget- ni, mert aki seper, az talál. Otthont. A vidék ez a személyesség lehetne, mert ha ismerjük, akkor kötődünk, s ismeijük-e azt, amiért nem érzünk felelősséget. Ha ismerjük is, nincs közünk hozzá. A köz pedig akkor igazi, ha ki van seperve. A közös pedig akkor saját, ha nem érdekel, ki helyett teszem azt, amibe belefogtam, de látom a magam részét még akkor is, ha más nem látja meg, hogy az én portám az ő portája is. Váradanul így várrá lehet a bérház is. És megszégyenül a vidék, mert átköltözött a városba. De lesz-e belőlünk öregasszony? A seperc alatt kisöpört múlt helyébe léphet-e a saját hagyományunk? Hogy észrevesszük, mihez van közünk és miről tehetünk mi, és nem teszünk úgy, mintha nem lenne minden csak vidék. Most éppen egy picit elhagyatott tájék. Mert az öregasszonyok klónozása még nem kormányprogram. A régiófejlesztés a vidékfejlesztési tervekkel összhangban eredményt szülhet Nógrádban és Gömörben Nagyot álmodni és előrelépni A Zöld Víz sportpályái elkészültek... j ■ -*' .a központi beruházásból viszont optimista előrejelzések szerint is csak évek múlva lesz valóság (Szekeres Éva felvételei) Dél-Szloválda középső részének vidéki térségei - így Nóg- rádésGömöris-a rendszerváltozás óta jelentős változáson mentek át a tulajdonjogi, gazdasági és társadalmi szerkezetet illetően. A globalizáció következtében megjelentek a helyi közösségek válságjelei, elindult a népesség elvándorlása a fejlettebb térségek és a térségi központok felé. SZÁSZ1 ZOLTÁN A vidékfejlesztés alapvető kihívása lényegében az lenne, hogy a vidéki népességet helyben tartsa, annak vonzó életteret, munkakörülményeket teremtsen a helyi erőforrások átgondolt, hosszan fenntarható és integrált bevonásával. A vidékfejelsztés fogalma az ország uniós tagsága óta kedvezőbb megítélésű, a törekvések középpontjában az agrárgazdaság szerkezetének átalakítása és a vidéki életkörülmények javítása áll. A vidéken még mindig a legfontosabb kérdés a gazdaságban működő vállalatok termelési arculatának a tudatos bővítése a várható piaci igények és lehetőségek alapján, valamint az ehhez kapcsolódó vállalkozásfejlesztés. Kiemelkedően fontos az egészséges vidéki környezet és táj fenntartása, a vidéki térségek épített, kulturális és természeti értékeinek megőrzése. Fontos ezek megújítása és ennek nyomán a vidéki környezet vonzóbbá tétele nemcsak a helyben élők számára, hanem a vidékre irányuló turizmus számára is. Ezzel a kereskedelmi szolgáltatások fejlődése is jelentősen fellendülhet. A vidékfejlesztésnek célja és eszköze is az ágazatok közötti integráció. Összehangolja a térségben megvalósítandó fejlesztéseket, a helyi vállalkozói, civü és ön- kormányzati szektor együttműködését, és a jövőjüket formálni képes aktív vidéki társadalom kialakulását is segíti. Nógrádban és Gömörben az ezt célzó lépések még csak részben indultak be. A térség ugyan kifejezetten gazdag természeti kincsekben, a turizmus fejlesztésre alkalmas helyekben, ám ezek egyelőre még vagy az előkészítés vagy a pályáztatás folyamatánál tartanak, csak kevés esetben lehet elindított projektekről beszélni. Vidékfejlesztési szempontból Nógrád számára kiemelkedően fontos szerepet játszik a Nógrádi Geopark létrehozása, amely huszonhárom települést közvetlenül érint, de az egész Losonci járás turisztikai fejlődését előbbre mozdíthatja. A geopark jelenleg már a nemzetközi bejegyeztetés előtt áll, az eddigi kutatások már felmérték, hogyan lehetne a lehető legjobban kiaknázni a természeti örökséget úgy, hogy minden településnek hasznot hozhasson. A rappi termálfürdő és aqupark építése is alaposan átrendezi a közeljövőben a vidékfejlesztés irányvonalait a térségben. Ebben a régióban már mertek nagyot álmodni, és tenni is tudtak érte. Ennek következtében a Losonci járásban a korábbi évekhez képest jelentősen csökkent a munkanélküliség. Bár ebben az idetelepült és a rendszerváltás után ismét megerősödött iparnak van a legjelentősebb szerepe, hosszú távon azonban a szolgáltatások és az idegenforgalom lehet a húzóágazat ezen a vidéken. A gömör-kishonti régiónak szintén minden természeti adottsága meglenne, hogy újra virágzó térséggé fejlődjön, ám itt van néhány komoly hátráltató tényező. Mint például a legalább másfél évtizede elindult és attól kezdve folyamatosan erősödő elvándorlás és öregedés, a kistelepülések elmaradottsága, a szakképzetlen és elhelyezkedni képtelen munkaerő számának stagnálása. Számos olyan 300-400 lakosú kistelepülés van ezen a vidéken, ahol a munkanélküliek aránya meghaladja az 50-60 százalékot. Ilyen településen szinte lehetetlen perspektivikus terveket és elképzeléseket megvalósítani, és pályázati forrásokhoz is nehéz hozzájutni, mert nincs önerő és gazdasági háttér a falvakban. Ezeken a településeken elméletileg a Szlovákiában indulás előtt álló LEADER program segíthetne, annak működéséhez azonban a helyi fellendülést szorgalmazó csoportok és civil szerveződésekre is szükség lenne - néhol ezek is maximum gyerekcipőben járnak. További akadály lehet az is, hogy sok helyen még mindig nem készültek el a településfejlesztéshez szükséges alap- dokumentumok, és igazi, megvalósítható elképzelések sincsenek. A falvak jórészt a normális működésükhöz szükséges pénzt is csak nehezen tudják előteremtem, fejlesztésekre alig jut. Nagyot álmodni ebben a térségben is mertek, ám a megvalósítás vagy csak részben sikerült, vagy még mindig elbírálás előtti pályázati munkaként várja a megvalósulást. Példaként szolgálhat a rimaszombati Zöld Víz projekt, amelybe eddig már több száz milliót fektettek bele, de konkrét ha- szont máig nem hozott, optimista előrejelzések szerint is csak évek múlva indulhat be az eredeti elképzelések szerint. A Zöld Víz egy termálvizes aquapark és pihenőüdülő övezet megépítését irányozza elő. A gond ott van, hogy eddig folyamatosan olyan projekteket lehetett csak megpályázni, amelyek nem a központi beruházás megépülését szolgálják, hanem részproblémákat és másodlagos, kísérő beruházásokat fedeznek. Például már évekkel ezelőtt lehetett pályázni az aquapark propagálására, az anyag el is készült, miközben magának a létesítménynek nyoma sincs még. Felépültek a sportpályák és azok kiszolgáló épületei, de nincs hozzájuk infrastruktúra, mert annak kiépítésével csak az egész komplexum kivitelezése számol. A hiba nem a pályázó és álmodni merő városvezetésben van, hanem a pályázati rendszer elbírálásában és a sorrendjének felállításában, amire központi szinten kellene odafigyelni. Tornaiján a vidékfejlesztési tervekhez magántőke bevonásával szeretnének pénzt előteremteni, itt is a turizmusban, a termálvíz kiaknázásában látják a lehetőséget. Az mindenképpen biztató, hogy a Sajó mente Mikrorégió települései idén év elejétől közös akciótervet dolgoznak ki a LEADER program lehető legjobb kihasználásának érdekében. A régiófejlesztés mind Gömörben, mind Nógrádban évtizedek óta kiemelt feladat. Az európai uniós tagság új helyzetet teremtett Szlovákia számára is a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztésében. Az uniós tagországok tervezési rendje egységessé vált, ületve az unió belső határain az átjárhatóság, így az együttműködés lehetősége lényegesen egyszerűsödött. A régiók, és ezeken belül különösképpen a határrégiók együttműködésére, felzárkóztatására az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásaiból az Európai Területi Együttműködés célkitűzés keretében a korábbinál lényegesen nagyobb összeg jut. A határmente régiófejlesztésének lehetőségei adva vannak, az összehangolás is folyamatban van. Ezeknek a projekteknek a sikeres kivitelezéséhez fontosak a szomszédos régiók közötti együttműködést meghatározó szerződések, amelyekben specifikusan meghatározták, mit, hogyan és miként szeretnének megvalósítani a régiók. A legfontosabb ilyen közös projekt tárgyát pillanatnyilag az Ipoly-hidak képezik, amelyekből kettő megépítését már szlovák-magyar kormányközi egyezmény is megerősítette. A többi fejlesztési tervben is főleg az infrastruktúra, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok viszik a prímet. A határmenti régiófejlesztés a vidékfejlesztési tervekkel összhangban remélhetőleg fél évtizeden belül lényeges változást hoz mind Nógrád, mind Gömör-Kishont életébe. Hogy ne legyen igaz az a ma sajnálatosan valósnak tűnő szólás: Gömör-Kishont már volt, de ki tudja, lesz-e még?
