Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-19 / 92. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 19. www.ujszo.com Parlando hangoskönyvek: Törőcsik Mari kedvenc Pilinszky-versei, zongorán közreműködik: Darvas Ferenc Tér és idő hideg keresztjén azoknak rendkívül hosszú a kifej­tésük, nekem meg tíz-tizenöt, maximum húsz másodpercen be­lül kell egy befejezett egészet ad­nom, amit Bach soha a büdös életben nem tett volna. Olyat, hogy annak eleje és vége legyen, és le is legyen kerekítve az egész. Őrületesen átadtam magam a ver­seknek. Félhomályt csináltunk a stúdióban a hangulat kedvéért, behunytam a szememet, s miután hangszalagról meghallgattam a verset, játszani kezdtem. Pilinsz- kyt nem lehet túlszárnyalni, úgy, ahogy ő, senki sem tud verset mondani. Törőcsik Mari nagyon jó választás volt erre. Ő kiválóan tolmácsolja Püinszkyt. Nála job­ban senki sem tudná, erről meg vagyok győződve. Én is olyan erő­sen koncentráltam, mintha nem is lennék a világban, úgy hoztam ki magamból ezeket a hangokat. Minden vershez külön improvi­záltam. Általában mindig elsőre sikerült. Egyszer én mondtam, hogy elszúrtam. Otthon, előre, semmit nem találtam ki. Egyetlen hangot sem. Mindent ott, a stúdi­óban a vers hatása alatt hoztam ki magamból. Hozzáteszem: én na­gyon erősen improvizatív alkat vagyok. Némafilmeket rengeteg- szer kísérek, ahol nem is tudom, hogy a következő pillanatban mi­lyen hangokat fogok leütni. A ver­seknél természetesen Törőcsik Mari előadásmódja is hatott rám. Nekem nagyon nagy élményeim vannak vele kapcsolatosan. Az Utazás a koponyám körül című filmben egy lokálbeli énekesnőt játszik nagyszerűen. Az évek mú­lásával lemélyült a hangja, olyan sanzonettes, az emberi gazdagsá­ga muzikalitásként jön le. Az éne­kén is átjön, hogy mekkora egyé­niség, akárcsak a versmondásán. Aztán Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjának rádiójáték-vál­tozatában is nagyon szerettem, ahol a lány anyját szólaltatta meg. És Vasziljev színházi rendezésé­ben, A nagybácsi álmában. A le­mezt megelőzően is volt már kö­zös munkánk. Deák Krisztina film­jében, az Eszterkönyvben Somlyó Zoltán és Váradi Szabolcs általam megzenésített verseit énekelte. Ezzel a Pilinszky-albummal is na­gyon a szívembe talált.” Tizenhat vers, tizenhat „filmes villanás”. De azon belül: egyetlen arc. Egy hívő ember, egy szorongó ember arca. ,,Akkor már belepték a legyek / túl az agónián / túl a tetanuszon / és messze túl a szögeken, sebeken / se tárgy, se test / nyüvánosan / között / se ácsorgás / (behorpadt szentségtartó) / se röpülés / barát / barátság mindörökre.” Szent lator című verse ez a Nagyvárosi ikonokból. Törőcsik Marinak írta. Ez nincs a Parlando lemezén. Azért másoltam ide. Harmincöt perc a 20. szá­zadi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb lí­rikusával, aki a szubjektum létének és létezésmódjá­nak kérdéseire a legelmé- lyültebb válaszokat adta. SZABÓ G. LÁSZLÓ Harmincöt perc Pilinszky Já­nossal, aki evangéliumi esztétiká­jával a magyar irodalom korsza­kának meghatározó alakítója. Az ő verseit, legszemélyesebb lírai monológjait mondja el, vagy ha úgy tetszik: továbbítja, de semmi esetre sem szavalja Törőcsik Mari a Parlando Hangoskönyvkiadó Bajomi András rendezte CD-jén. Tizenhat vers egy életműből, ti­zenhat „kristályszerkezetű” alko­tás, köztük a Francia fogoly, a Ra- vensbrücki passió, a Harmadna­pon, az Aranykori töredék, az Agónia Christiana, a Van Gogh imája. És az Apokrif, a Törőcsik Mari által gyakran idézett négy sorral: „Sehol se vagy. Mily üres a vi­lág. / Egy kerti szék, egy kinnfe­ledt nyugágy. / Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. / Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.” Ki tudná ennél nagyobb poéti­kai telítettséggel szembesíteni a lírai ént és a vüágbavetettség ma­gányát? Törőcsik Mari érzi és érti Pi­linszky „csillaghálóbeli hányódá­sát”, ezért tud kivételes tolmácso- lója lenni páratlan költészetének. „Pedig nem akartam megcsi­nálni a lemezt. Először nem - mondja. - Nagyon féltem az összeállítástól. A rendező azon­ban olyan kedves volt, hogy végül mégis belementem, de megkér­tem őt, hogy ha nem sikerül, ne adjuk ki. Maár Gyula válogatta a verseket. Ő ismer engem, és is­merte Pilinszkyt is. És aztán két- szer-háromszor átnéztem a verseket... utánozni nem vagyok képes, dehogy! Még Pilinszkyt sem, pedig az Apokrifot milliószor hallottam. A verset érezni kell, nem elemezni. Az, hogy Pilinszky megengedte magának a szünete­ket, meg hogy érzékeltesse azt a képet, amit leírt, az segített hozzá, hogy tisztábban közvetítsem a versét. Mert ő is közvetített énne­kem. Jánossal szoros viszonyban voltam. Nem tudom, mikor és hol ismerkedtünk meg, egyszer csak úgy lett. És maradt. És lesz is min­dig nekem. Emlékszem, gyakran kért, hogy mondjak már valamit a verseiről. Például, ha nekem írt, vagy megmutatta új versét. Én üyenkor mindig azt feleltem neki: »Jánosom, én soha egy szót sem fogok szólni a verseiről, mert én sokkal lényegibb módon érzéke­Darvas Ferenc Törőcsik Mari lek dolgokat, mint ahogy azt meg tudom fogalmazni. És a maga ver­sei, vagy egyáltalán a költészet, az igazi költészet, az valami olyan komplikáltan szép és nagy dolog, hogy az egyszerűen csoda szá­momra, és azt képzelem magam­ról, hogy én ezt igazán magas szinten érzékelem. De olyan szin­ten nem tudok beszélni erről.« Já­nos verseivel ugyanúgy vagyok, mint Petőfi költeményeivel. Elbűvölnek, mert egyszerűek és nagyszerűek. »Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy...« Ebből mindent látok, mindent érzek. Az illatot, a levegőt, mindent. Vagy abban is mi minden van, hogy »s a lovasok zuhogó trappban megjöt­tek a csutakos virradatban«. Eh­hez nem kell hozzátenni semmit.” Tizenhat vers - egyetlen fáj­dalmas ima. A versek között, a gondolatokat még szorosabbra fogva, Darvas Feremc zenei gyöngysora. „Van néhány Pilinszky-leme- zem, amelyen a költő saját verseit mondja egészen egyedi előadás­módban. Tehát tudtam, mire vál­lalkozom. Már kész volt az anyag, már felvették a verseket, amikor felhívtak, hogy ki kellene egészí­teni zenével a lemezt, úgy fele-fe­le alapon. Féltem kicsit a dologtól, mert én mégis inkább egy csöppet szórakoztatóbb, játékosabb zenék létrehozójának gondolom ma­gam. Pilinszky nekem nagyon szi­kár, súlyos egyéniség, nem voltam benne biztos, hogy létjogosultsá­gom van zenét adni az ő versei­hez. Először nem is tudtam, hogy mit kellene csinálni. Aztán felve­tődött az ötlet, hogy Püinszky na­gyon szerette Bachot... mellesleg van is egy történet erről. Elszaladt Pernye Andráshoz, hogy van-e még elég Bach-zene, mert neki ez annyira tetszik! Pernye András pedig megnyugtatta őt, hogy nem kell félnie, egész életében hall­gathatja, mert olyan sokat írt. De itt az volt a nehézség, hogy ezt nem lehetett volna Bach-zongo- radarabokkal megoldani, hiszen (Képarchívum) TÖRŐCSIK MARI KEDVENC PILINSZKYverse, Csehy Zoltán, Borbély János, Villányi László, Pátkai Tivadar és Zirig Árpád, az est házigazdája (A szerző felvétele) A győri Műhely folyóirat a Vámbéry Kávéházban Bicajos történetek NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Az 1978-ban indult győri Műhely kulturális fo­lyóirat mutatkozott be a Vámbéry Irodalmi Kávéház csütörtöki ren­dezvényén. Az 1990-ben gyökere­sen megváltozott, kéthavonta megjelenő kulturális folyóirat fő- szerkesztője, Vülányi László Jó­zsef Attila-díjas költő a Bicikli elnevezésű, kerékpározáshoz fű­ződő élvezetes irodalmi alkotáso­kat, egyedi fotókat, valamint szép festményeket közreadó, közel kétszáz oldalas tematikus számot ajánlotta a közönség figyelmébe. A bemutatkozást követően a szám szerzői közül Pátkai Tiva­dar, Borbély János és Csehy Zol­tán olvasták fel írásaikat. Csehy Zoltán nemcsak verseivel, hanem műfordításaival is szerepel a Bi­cikliben. A sokrétű, hiheteüen mennyiségű új írás több mint nyolcvan szerzője között olyan ismert nevek szerepelnek, mint Tőzsér Árpád, Tandori Dezső, Maria Georg Hofmann, Zalán Ti­bor és Kukorelly Endre. A Műhely Bicikli-összeállítása másfél év munkáját tálja az olvasók elé. Nem harsány, de mindenképpen magára vonja a figyelmet. Ä té­mához illő arculat Kurcsis László grafikusművész munkáját dicséri. Az ősszel harmincéves folyóirat legközelebb az Álom című tema­tikus számmal jelentkezik, és a szerkesztők azt ígérik, az álom számos fajtáját érintik majd az írások. , MTV: Az én Antal Imrém A napokban elhunyt Antal Imre emléke előtt hatrészes sorozattal tiszteleg a Magyar Televízió vasárnaponként, 19.55-től az ml-en. Az 55 perces műsorban kollégái, barátai, partnerei a kiváló televí­ziós, örök nevettető emlékezetes kabaréjeleneteiből, vülámtréfái- ból, munkásságából válogatnak hétről hétre. Az MTV archívumá­ban őrzött, egyedülálló felvételek felidézik a művész magával ra­gadó egyéniségét, hosszú és mozgalmas pályafutását. A „po­éngyáros” Antal Imre hosszan tartó betegsége ellenére is megőriz­te humorát, „ugyanúgy viccelődött, mint korábban”, mondta Pécsi Ildikó Kossuth-díjas színész. Ezekkel a jókedvű pillanatokkal, be­játszásokkal idézi fel a csatorna a hallatlanul gazdag televíziós személyiség megannyi érdemét. Az első adásban Szilágyi Tibor beszél a népszerű műsorvezetőről, (mtv) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Szombat: Reggel hétkor hír- és sportösszefoglalóval kezdődik a műsor. Negyed nyolctól az elmúlt évek slágereiből válogatunk. 8 órakor jelentkezik a közép-euró­pai nemzetiségi stúdiók magazin­ja, a Térerő. Kilenc órakor indul zenés, publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. 11 órától a Délidő vendége dr. Pásztor László, a Szlo­vákiai Magánorvosok Kamarájá­nak elnöke. A déli hírek után Né­pek zenéje c. összeállításunkban Michel Montanaro és együttese, a Keleti Szél Népvándorlás c. albu­máról hangzik el válogatás. Fél egykor jelentkező irodalmi maga­zinunkban, a Tékában szó lesz a Komáromban lezajlott Versünnep c. rendezvényről, valamint meg­szólal Németh Zoltán kritikus, szerkesztő, egyetemi oktató, aki A Nyugat 100 éve elnevezésű, az irodalmi folyóiratok és internetes portálok számára rendezett talál­kozó hozadékáról beszél. 13 óra­kor Köszöntő, 14.40-től műsor­zárásig, 15 óráig hírösszefoglalót hallhatnak. Vasárnap: Hírekkel, sport­összefoglalóval indul az adás hét órakor. 7.10-kor református ki­adással jelentkezik a Világosság c. egyházi műsor, Tirpák István ko­máromi segédlelkész szól a hallga­tókhoz. A Kaleidoszkóp fél kilenc­kor kezdődő adásában Józsa Mó­nika, a Galántai Kodály Zoltán Da­loskor vezetője beszél az együttes tevékenységéről és terveiről, majd megismerkedhetnek Gálffy Balázs dunaszerdahelyi gimnazis­tával, aki családfa-kutatással is foglalkozik. A hajléktalanok prob­lémáiról cseréltek véleményt nemrég a Visegrádi Szalon ven­dégei a Magyar Köztársaság Kul­turális Intézetében. Bemutatjuk dr. Tóth Istvánt, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetőjét is, aki a magyarországi szlovákok és más nemzeti kisebbségek kul­turális életének egyik szervezője. 9.30-kor Bizet Gyöngyhalászok c. operáját ismerteti a szerkesztő, Horváth Katalin. 10 órától a Ran­devút hallgathatják Csenger Fe­renc szerkesztésében. 12.30-kor a Tudomány világában dr. Romsics Ignác történészt szlovák nyelven most megjelent könyvéről, a pe­redi származású dr. Pápai Imre kvantumkémikust pedig az általa vezetett kutatócsoport legújabb eredményeiről kérdezzük. 13 órá­tól Köszöntő, majd adásidőnk utolsó húsz percében hírösszefog­lalónk hangzik el. (bodri)

Next

/
Thumbnails
Contents