Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-17 / 90. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2008. április 17., csütörtök 5. évfolyam 16. szám A Pázmány Péter Alapítvány szerződést bontott a Pedagógusfórum főszerkesztőjével A papucs fontosabb a versenyeknél? Hajtman Béla: Március 8-án a Katedra Társaság tagjaként részt vet­tem azon az ülésen, melynek a Pázmány Péter Alapítvány körüli hely­zet megvitatása volt a téma. Nem tettem semmi mást, csak megírtam az ott elhangzottak alapján a személyes véleményemet. (Somogyi Tibor felvétele) Április 9-ei dátummal a Pázmány Péter Alapítvány nevében Zsillé Béla ügyve­zető aláírásával a 2007. ok­tóber 1-jével megköttetett munkaszerződés felmon­dását kézbesítették Hajt­man Bélának, a Pedagógus­fórum főszerkesztőjének. A Pedagógusfórum szerkesz­tőinek honoráriumát ugyanis részben a Pázmány Péter Alapítvány téríti. A szerződés felbontását nem indokolta meg az ügyveze­tő. A volt főszerkesztővel beszélgettünk. HORVÁTH ERIKA A munka törvénykönyve 49. paragrafusa 6. pontja szerint a 15 óránál kevesebb munkaidőre szóló munkaszerződést bármi­lyen okból vagy indoklás nélkül is meg lehet szüntetni. Mit gondol, miért mondott fel önnek a Páz­mány Péter Alapítvány nevében Zsillé Béla ügyvezető? Gondolom azért, mert a márciusi számban nemtetszést válthatott ki a Pázmány Péter Alapítvánnyal kapcsolatosan megírt kommentá­rom. Március 8-án a Katedra Társa­ság tagjaként részt vettem azon az ülésen, melynek a Pázmány Péter Alapítvány körüli helyzet megvita­tása volt a téma. Nem tettem semmi mást, csak megírtam az ott elhang­zottak alapján a személyes véle­ményemet. Ezen az ülésen a Társa­ság egy állásfoglalást is elfogadott, mely az Új Szóban és a Pedagógus­fórumban is megjelent. Az ügyve­zető elnök, Zsillé Béla is meghívást kapott az ülésre, ám ezen nem vett részt. Ezért gondoltam, hogy az ott kialakult vélemények alapján a vi­tát nem lehet lezártnak tekinteni. Több mint egy éve fogalmaztam meg az Új Szóban egy vitaindító cikket az Alapítvány helyzetéről. Erre sok pedagógus és a szülői szö­vetségek elnökei is reagáltak a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége honlapján. A tiltakozó­levelek és állásfoglalások hatására szinte semmi sem változott. Azóta számtalan írás jelent meg lapjaink­ban. Ezek közül a legemlékezete­sebbek számomra Orbán János és Hodossy Gyula írása volt, melyben sajnos a szlovákiai magyar köz­nyelvben elterjedt „tyepláki” ka­pott hangsúlyos szerepet. Ez a fajta jóízű szellemeskedés sem tette meg a hatását. Meddig lehet ezt még tűrni? Ha testnevelés szakos tanár lennék, akkor kikérném magam­nak azt a véleményt, hogy „az isko­lák azért nem kapnak sítúrára tá­mogatást, mert a testnevelés sza­kos pedagógusok” isszák el azt a pénzt. Mindezt szülőtől, pedagó­gustól hallottam vissza a Zsillé Béla által vezetett találkozókon. Erről is írtam a kommentárban. Az elmúlt pár hónapban a szak­lap szemmel láthatóan tartalmi­lag és formailag is megújult, sok­kal dinamikusabb, aktuálisabb lett. A szerzők között ismert köz­életi személyiségek, szaktekinté­lyek voltak. Nem érzi árulásnak, cserbenhagyásnak ezt a hirtelen felmondást? A felmondás tényét alaptalan­nak és igazságtalannak tartom. A pályázati meghallgatáson termé­szetesen a pedagógusszövetség tagjai és más szaktekintélyek vet­tek részt. Mivel a lap a pedagógus­szövetség és nem a Pázmány Péter Alapítvány lapja, a döntés nem ter­helheti az SZMPSZ-t. Számomra a Pázmány Péter Alapítvány alkal­mazottjának, ügyvezetőjének a jo­gi státusa nem világos. A jelenlegi kuratórium összetétele is furcsa a szülői szövetség részéről. Rögtön az alakuló ülésen történtek visszás­ságok a tagok létszámát illetően. Maradjunk annyiban, hogy nekem mind szülőként, mind pedagógus­ként ellenvetésem van a magyaror­szági pénztámogatás kuratórium általi elosztását illetően. A lényeg: a támogatás sajnos nem az iskola fejlesztésére, a tansegédeszközök vásárlására megy. A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusszövetség elnöke, Pék László hogyan vélekedett a felmondá­sáról. Kiáll ön mellett? Nem lepte meg őt az információ. Ismerem az ő véleményét, neki is elege van az egész ügyből. Az or­szágos választmányi üléseken szin­te mindig napirenden van a kérdés. A Pedagógusfórumban neki is ugyanúgy megjelent írása a szlová­kiai magyar közoktatást negatívan befolyásoló kuratóriumi döntések­ről. Úgy tapasztalom, főszerkesz­tőként továbbra is élvezem a peda­gógustársadalom bizalmát. Hono­ráriummegvonással nem hallgat­tathatnak el. Ezért a cselekvés híve vagyok, nem szeretem az egy hely­ben topogást, főleg olyankor, ami­kor az igazunkért kell kiállni. Milyen megoldást lát a kiala­kult helyzet orvoslására? Nyílt vitában kellene elmonda­nunk véleményünket: a kuratóri­umi tagok felelősségteljesen mondják el, fejtsék ki véleményü­ket, hogy miért fontosabbak szá­mukra a folyékony szappanok és papucsok iskoláink rendezvényei, tanulmányi versenyei helyett? A pedagógusok részéről és sok szü­lői szövetség részéről hallom az érveket. Az ellenérveket kevésbé, vagy egyáltalán nem, hacsak nem a testnevelés szakosok ellen fel­hozott vádra gondolok. Az MKP járási elnökségének oktatásügyi bizottsága elnökeként nem értem az országos MKP hozzáállását sem a kérdést illetően. A legutób­bi ülésünkön, hangsúlyozom: nem az én ösztönzésemre szüle­tett egy olyan határozati javaslat, mely szerint az MKP csúcsvezeté­se megvizsgálhatná és mérlegel­hetné, hogy a párt által delegált tagok kuratóriumban betöltött te­vékenysége mennyire használ is­koláinknak. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Nem akar különórára járni A kislányom már pár éve jár egy nénihez különórára, ahol németet tanul. Most a fejébe vette, hogy nem megy többet, mert erre nincs szüksége. Ho­gyan győzzem meg? Jelige: Német Amire ma vagy holnap nincs szüksége az embernek, az még nem jelenti azt, hogy az életben soha nem lesz rá szüksége. Elcsé­pelt frázis, hogy nem az iskolá­nak, hanem az életnek tanulunk. Bizonyára ön is már néhányszor rádöbbent arra, hogy olyan tu­dásra, készségre volt szüksége egy-egy nem mindennapi hely­zetben, amiről sose gondolta vol­na, hogy valaha is szüksége lesz rá. Ráadásul, ha nyelvről van szó, méghozzá egy vüágnyelvről, biz­tosan nem állja meg a helyét ez a kijelentés, hogy soha nem lesz rá. szüksége. Bizonyára nagyon, de nagyon sokszor szüksége lesz rá a kislányának, hiszen az egyik szomszéd ország nyelve. S bár az angol nyelv igyekszik tért hódíta­ni, úgy gondolom, hogy egy né­mettel mindig hamarább dűlőre jut, ha az anyanyelvén szól hozzá. Meg aztán az se biztos, hogy min­den német fontosnak tartja-e majd, hogy folyékonyan megta­nuljon angolul, hogy másokkal is szót értsen. A kislánya még nagyon fiatal, tapasztalatlan, gőze sincs arról, hogy hogyan is működik a világ. Nem gondol most arra, hogy ké­sőbb, ha felnő, bármilyen munka­helyet könnyebben megszerez­het, ha több nyelven beszél. Nem is szólva arról, hogy ha egyetemet szeretne végezni, esetleg tudo­mányos pályára szeretne lépni, ott több világnyelv ismeretére szükség lesz. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy több infor­mációhoz juthat hozzá, ha több nyelven beszél. Egyszerűen a vi­lág lesz könnyebben elérhető és megérthető a számára. Azt gondolom, hogy a kislánya maga sem gondolja komolyan, hogy nem megy többet német órára. Valószínűleg hullámvölgy­be került, elveszítette a motiváci­óját, kedvét szegte a sok nyakate- kert szó, a nem is olyan egzsyerű nyelvtan. Lehet, hogy egyszerűen nem olyan tempóban halad, aho­gyan szeremé, nem ér el gyors és látványos sikereket. Esetleg nega­tív értékelést kapott a nyelvta- námőtől, s így akar bosszút állni rajta, hogy többet nem megy hoz­zá órára. Még nem képes felfogni, hogy ezzel nem őt bünteti, hanem saját magának árt vele, de na­gyon. Próbálja visszahozni a ked­vét, mégpedig úgy, hogy ha meg­valósítható ötletnek tűnik, ígérje meg neki, hogy a nyári szünetben majd átruccannak Ausztriába, s menynyivel biztonságosabban fogja érezni magát, ha érteni fog­ja, mi van kiírva az épületekre, megérti az embereket, mit be­szélnek, tudni fogja, hogy mit rek­lámoznak a hirdetések. Ha szereti a zenét, akkor vegyen neki német szövegű slágereket, s a dal szöve­ge akarva-akaratlanul arra fogja kényszeríteni, hogy lefordítsa, megértse. Vagy ha nem lehetet­len, keressen neki levelezőtársat, természetesen kihasználhatják a modern technika lehetőségeit, és számítógépen keresztül is érte­kezhetnek. Mindez arra fogja ösz­tönözni, hogy tökéletesedjen a nyelvben. Beszéljen a német tanárnővel is, hogy igyekezzen érdekessé tenni az órákat, tanuljanak min­dig valami különlegeset is, ami megragadja a gyerek figyelmét és érdeklődését. Gyakrabban érdek­lődjön nála, hogy eléggé felké­szülve jár-e a kislánya órákra, ő miben látja a hiányosságait, s mit gondol, hogyan lehetne mind- ezenjavítani. Dr. Hadas Katalin pszichológus Megjelent az áprilisi PRESStige A napokban jelent meg az ingyenes egyetemi központú regionális havilap, a PRESStige legújabb száma. A sajtótörvény elutasítása okán az újság címlapja is kifehéredett, csakúgy, mint sok országos napilap első oldala. Az áprilisi szám kitolta a Hírek rovat határait, a rugalmasság megőrzése miatt egyes rovatok időszakosan eltűnnek, a Háttér, a kül- és belpolitikával foglalkozó rovat pedig beépült a Különvélemény rovatba. Állandó témáink továbbra is a művészetek (Art Regnum: koncertek, kiállítások), irodalom (Véna: bemutatók, hónapfordulók, recenziók; Parnasszus: amatőr írások), a filozófia (Ergo Sum: társadalomkritika, kultúra, didaktika), szubjektív né­zőpontok fóruma (Különvélemény: politika, ország, gazdaság, tár­sadalom és annak sztratifikációi, közegészség, közbiztonság, okta­tás stb.). A PRESStige immár 10 000 példányszámban jelenik meg. A lap továbbra is megtalálható a fontosabb kulturális gócpontokon (könyvesboltok, könyvtárak, kávéházak, Komáromi Jókai Színház) az alábbi városokban: Nyitra, Komárom, Dunaszerdahely, Galánta, Vágsellye, Nagymegyer, Gúta, Pozsony, (bokora) Száz tehetségből csak tízet sikerül felfedezni Tehetség, kreativitás, intelligencia KOVÁCSÁGNES Rozsnyó. Együtt jár-e az intel­ligencia a tehetséggel? Vajon a génjeink döntik el, hogy tehetsé­gesek leszünk? A tehetség azonos a kreativitással? E a kérdésekre keresték a választ a neves előadók a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XIV. Országos Találkozóján. Az előadássorozatot Czeizel Endre orvosgenetikus kezdte meg a te­hetség és a sors összefüggésére mutatva rá. Megcáfolta azt a soká­ig fennálló nézetet, hogy a gének döntik el az emberi sorsot, s azt, hogy valaki tehetséges lesz-e. Sokkal nagyobb szerepet játszik a környezet, a család, az iskola és az egyén személyisége. Az okosokból lesznek a vezetők Mint mondta, a nagyon okos tanulókból lesznek a vezetők, de mégsem ők viszik előre a világot, hanem a kreatív emberek, akik sokszor a „nonkomformista és kis­sé deviáns” viselkedésük miatt válnak kellemetlenné a pedagó­gusok számára. Élvezetes előadá­sához neves költők életsorsát vet­te alapul, s ezeken keresztül mu­tatta be, hogy egy-egy tehetség kibontakozásához egészségesen kell élni. Száz tehetségből mind­össze tizet fedeznek fel, a többi elvész. Ennek kapcsán üzent a pe­dagógusoknak, hogy vegyék észre őket, s egyben vigyázzanak rájuk. Balogh László tanszékvezető, a Debreceni Egyetem Pedagógiai­pszichológiai Tanszékének veze­tője a magyarországi komplex is­kolai tehetséggondozó progra­mokról beszélt. Magyarországon 1987-ben indult el az első tehet­séggondozó program, amely fő­ként a középiskolákban teljesed­het ki. A fejlesztés sarkalatos pontja a tantervkészítés, amely­ben három fő szempontot kell fi­gyelembe venni. Élsősorban a magasabb szintű gondolkodásra nevelést, másodsorban a feldol­gozási készségek képzését a kriti­kus és kreatív gondolkodás, prob­lémakeresés és megoldás, kutatás és döntéshozatal vonatkozásán ban. Végül pedig a tantárgyakon átívelő programokat, hogy a gye­rekek megtanuljanak valóságban gondolkodni és ne a tantárgyak­ban. Kormos Dénes, a Magyar Köz­társaság parlamenti képviselője a Nemzeti Tehetségprogramot mu­Czeizel Endre szerint korántsem a gének határozzák meg a tehetsé­günket (Szabó Ottó felvétele) tatta be a jelenlévőknek. Az előké­szítő fázisban megalakították a Nemzeti Tehetségsegítő Taná­csot, létrehozták a nemzeti kivá­lóságok kollégiumát, majd a Ma­gyar Géniusz Programot, amely bekerült az unió által is elfogadott rendszerbe. A határon túli tehet­ségfejlesztés is megvalósul a szer­vezetek és intézmények közötti kapcsolattartással. A megvalósí­tás fázisában pedig létrehozták a Nemzeti Tehetségsegítő Alapot és a Tehetségügyi Koordinációs Fó­rumot. Tehetségpontokat hoznak létre Létrejön a tehetségpontok há­lózata az óvodától az egyetemig, az inkubátorházak megvalósítá­sával pedig lehetőséget biztosíta­nak a tehetségek hazai érvényesü­lésének. Ez a komplex társada­lomépítő program kapcsolódik az unió tehetséggondozó program-' jához. Mező Ferenc dinamikus elő­adásában a tehetség és a kreativi­tás összefüggéséről beszélt. Sze­rinte a kreatív személyek láthatat­lanok, mivel csak elenyésző száza­lékban ismerik fel a pedagógusok bennük ezt a tulajdonságot. A felmérések szerint az intelligenci­át 25 százalékban jósolják meg egy-egy gyereknél, ám 75 száza­lékban alá- vagy felbecsülik a ké­pességeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents