Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-17 / 90. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 17. Vélemény és háttér 7 A küldöttek egyhangúlag szavazták meg az új vezetőt Putyin, az iránymutató erő FIGYELŐ Bocsánatot kért a CNN Bocsánatot kért a CNN amerikai hírtelevízió Pe- kingtől amiatt, hogy egyik hírmagyarázója „egy rakás tökfilkónak és geng­szternek” nevezte a kínaia­kat, áruikat pedig „bóv­linak”. A CNN véleménye szerint azonban a nyers modoráról hírhedt Jack Cafferty nem a kínai népről, hanem vezetőikről beszélt a The Situation Room című politikai műsor április 9-i adásában. „Sem Jack Caf- fertynek, sem a CNN televí­ziónak nem állt szándéká­ban, hogy megsértse a kínai népet, és a CNN bocsánatot kér mindenkitől, aki így ér­telmezte az elhangzottakať’ - írta tegnapi közleményé­ben az amerikai hírteleví­zió. Cafferty „határozott” véleményét a pekingi kor­mányról és nem a kínai népről fejtette ki, és hétfőn már tisztázta kijelentéseit - fűzte hozzá a CNN. A hírte­levízió azután kényszerült a bocsánatkérésre, hogy elő­ző nap a pekingi külügymi­nisztérium a kínai nép elle­ni „visszataszító támadás­sal” vádolta meg a CNN-t Cafferty megjegyzései mi­att. „Cafferty arra használta fel a mikrofont, hogy rá­galmazza Kínát és a kínai népet, és súlyosan megsér­tette az újságírói etikát” - mondta Csiang Jü (Jiang Yu) külügyi szóvivő. A hír- magyarázó a kifogásolt mű­sorban egyebek között azt mondta, hogy az Egyesült Államok „ólomfestékkel bo­rított bóvlit és mérgezett állateledelt” importál Kíná­ból. Az utóbbi fél évszázad­ban alapjában véve mit sem változtak: ugyanaz a rakás tökfilkó és gengszter - tol­dotta meg. Peking az utóbbi hetekben egyszer már ala­posan kikelt a CNN ellen - akkor más nyugati hírcsa­tornákkal együtt - amiatt, hogy a kínaiak úgy vélik, a hírtévé elfogultan tudósí­tott a márciusban Tibetben és Nyugat-Kínában kitört kormányellenes tüntetések­ről. (mti) Vlagyimir Putyin visszasze­rezte magának a legmaga­sabb állami tisztséget azzal, hogy az Egységes Oroszor­szág párt élére állt - állapítot­ta meg szerdán, a Kommer- szant című lap hasábjain Andrej Kolesznyikov. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A szerző nem mulasztotta el megemlíteni, hogy Dmitrij Med- vegyev megerősítette: Putyint fogja felkérni kormányfőnek, a távozó elnök pedig újra kijelentet­te, hogy vállalja a tisztséget. „Fi­gyelembe véve, hogy az Egységes Oroszországnak kétharmados többsége van a dumában és több­ségben van az Orosz Föderáció majd minden tagjának - köztársa­ságok, területek - törvényhozó testületéiben, ez konszolidált, va­lóban hatalmas politikai erő kép­ződését jelenti. Olyan erőét, ami­lyen nálunk még soha nem volt. Vagyis persze volt ilyen erő: a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP), de még annak sem volt olyan vezető és iránymutató ere­je, amilyen Vlagyimir Putyin” - ír­ta Kolesznyikov. Az SZKP-hoz való hasonlóságot a szerző egyebek között abban lát­ja, hogy a küldöttek egyhangúlag szavazták meg az új vezetőt. Ko­lesznyikov értesülése szerint azonban a nyűt szavazásra úgy kellett rábeszélni őket. „Egyesek közöttük alighanem állampolgári tettre készültek, és legalább tar­tózkodni akartak, persze titok­ban, de nem jött össze, vélemé­nyük kifejezésének még ettől a fi­nom módjától is megfosztották őket” - írta. Megállapította: a pártelnöki tisztség elvállalásával Vlagyimir Putyin visszavette ma­gának a legmagasabb állami tiszt­séget. „Tegnap óta lezártnak te­kinthető a vita, hogy visszatér-e Putyin, vagy sem az ország leg­magasabb tisztségébe. Visszatért. Pedig éppen elmenőben volt” - ír­ta a lap. A Novije Izvesztyija című újság ugyancsak úgy ítélte meg, hogy az Egységes Oroszország élére állva Putyin marad az állam vezetője. A lap összeállítást közölt azokról az országokról, amelyekben nem a hivatalosan kinevezettek irányít­ják az országot: így például Líbiát, ahol a tényleges vezető semmiféle tisztséget nem visel, vagy Iránt, ahol a tényleges államfő egy aja- tollah, és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságot, Észak-Kore­át. A lap külön kiemeli, hogy Pu­tyin nem lépett be a pártba. Az Izvesztyija című lap az orosz politikában bekövetkezett fordu­latnak nevezi, hogy Putyin lett az Egységes Oroszország vezetője. „Ha Putyin lesz a kormányfő, ak­kor a kormány részben pártkor­mány lesz, de ahhoz, hogy ren­delkezzen egy pártkormány min­den klasszikus vonásával, még mintegy négyévi átalakításra van szükség” - idézte a lap Oleg Mo- rozovot, a duma elnökhelyettesét. A lap nem tekinti túlságosan je­lentős kérdésnek, belép-e a pártba Putyin, vagy sem. „Sokan emlé­keznek arra, amikor az SZKP fő­titkárai a 2. számú tagsági igazol­ványt birtokolták, de ez nem sokat változtatott az ország helyzetén. Nem a formális tagságon, hanem a demokratikus intézmények va­lós lehetőségein múlnak a dolgok” - írta a lap. A Vremja Novosztyej arra mu­tatott rá: a helyzet nyilvánvalóan előnyös a majdani kormányfő számára, mert legális lehetősége nyílik arra, hogy pártvonalon ha­tást gyakoroljon a kormányzókra és a közigazgatási vezetőkre, akik az Egységes Oroszország párt tag­jai, márpedig ők abszolút több­ségben vannak. KÉZ, IRAT Csatamező MIKLÓSI PÉTER A sajtótörvénycsata és a „lisszaboni” ütközet utáni tájkép erősen lehangoló. Győztesek, vesztesek egyaránt kiterítve, se­bek nyaldosása, köldöknézés, nagyhangú fogadkozás és lakos­sági közöny. Pedig vüáglátott emberek mesélik: most itt van köröttünk valahol valami Euró­pa vagy mifene, ami talán érde­kes is lehetne. Eleink (a honfog­laló magyarok és az újabban a semmiből föllelt ószlovákok), akik nyilván úgy gondolták, hogy Európán kívül nincs élet, ezért jöttek éppen ide. Mi pedig mostanság egy gusztustalan saj­tótörvénnyel meg a Lisszaboni Szerződés bonuszával olyannyi­ra itt vagyunk, hogy kalandozha­tunk tájain napestig. Ilyen nagy utazás előtt az ember készülődni szokott. Összepakol, tájékozó­dik. Én is körülnéztem már az ominózus parlamenti szavazá­sok másnapján és megállapítot­tam: kedvenc falucskám közelé­ben a szeméthegy még megvan; gyakran látni, amint az arra au­tózók pillanatra kibillenve a ko­csiból kis szemétcsomagocskát hajítanak a bokrok közé, megkí­mélvén ezzel a kéthetente szer­dánként érkező szemeteseket a fáradságtól. No, ilyen ugye Eu­rópában nincs, örülni fognak, hogy immáron szerződésileg is közéjük tartozunk. De körülnéz­tem a kórházakban is. Ezekben kedvezőbb a helyzet, hiszen az értelmesebb dokik már előre mentek és ott várnak bennünket. Mert hát ott nemcsak tisztábbak az ispotályok, meg a műszerezettség szintén nívó- sabb, hanem a fizetés is tízszer annyi, mint nálunk, elvégre a fránya Európában mindig szór­ták a pénzt. Mi itt spórolósabbak vagyunk. Kell a fenének a méltá­nyos orvosfizetés, s az sem baj, hogy a betegügy beteg ügy. Mert mint a bölcs miniszter mondta volt: egy a dolgunk, végrehajtani a kormányzat utasításait. Pa­naszkodni kár, a negyvenévi praxissal bíró orvosprofesszor­nak is megvan a 15 ezer korona nyugdíja, és ha kormánypárti, lehet a szakminiszter szakta­nácsadója még 10 ezerért, ebből aztán telik neki külföldi szakmai konferenciákra, méregdrága szakkönyvekre, új komputerre, internetre, folyóiratokra, egy­szóval mindenre, ami ahhoz kell, hogy Európában versenyképes professzor maradjon, meg még talán tejre, kenyérre. És a de­presszió elleni gyógyszerekre, mert hát a prof is csak ember... Aztán itt van a mezőgazdaság. Volt, ugye, sok élet- meg unióké­pes termelőszövetkezet. Megfe­lelő méretben, kellő technikával. Ezeket nosztalgikus okokból, de főként a kapzsi vadprivatizáció­ban szét kellett verni; helyettük életképtelen farmocskákkal, il­letve a zsíros gabonaföldeken szaporodó lakóparkokkal lepjük meg Európát. Főképp a paraszt­ság pucér fenekére varrt óriás zsebek keltenek majd Nyugaton bűvöletet, de hát azt a havi pár száz eurócskát (ha már rövide­sen bevezetjük) valahova csak tenni kell. Persze, van azért, ahol készülnek a parlamenti csataki­áltások és a Lisszaboni Szerződés életbe léptét követő korszakra. Ahol mosnak, takarítanak. A köztévét például olyan szépen ki­lúgozták, hogy már majd’ min­den műsora példásan kormány­szürke, és még véletlenül se bre- kegnekbenne. Sőt, most, hogy jön az új diri, most fog csak jól mutatni a sok csiricsáré, függet­len európai adó mellett! A mű­velt Nyugaton végre láthatják: hogyan kell egy rendes ország­ban a közvéleményt megalkotni! És az alacsony vémyomású té­vénézőket - a drága orvosságok helyett - integrált pszichoszo­matikus csoportterápiával a cso­datévő Kaspirovszkijt is megha- zudtolóan „gyógyítani”. Pofátla­nul - arctalan polgárokká. Haj/rá ne menjen/ Szlovákia! KOMMENTÁR / Nemzeti aggodalmak CZAJL1K KATALIN A Lisszaboni Szerződés jóváhagyása óta Robert Fico és Csáky Pál kánonban tagadják, hogy a háttérben megegyezés született volna az oktatási törvénnyel kapcsolatban. Visszakozásaikra felfigyelt az SNS is, amely amiatt kezd aggódni, hogy a Smer valóban nem készül-e kijátszani a nemzeti pártot úgy, hogy az MKP-s követeléseket teljesítve hagyja jóvá a jogszabályt. Ä nemzetiek aggodalma Jogos”, ám legalább ennyi félnivalója van az MKP-nak is. A Smer, s főleg Fico magatartása ugyanis kiszámíthatatlan lehet. Az értesülések szerint Robert Fico szava az egyetlen garancia, amire a magyar párt számíthat e téren, ez pedig, tegyük hozzá, nem egy főnyeremény. Mit tehet ugyanis az MKP, ha a parlament a smeres képviselők asszisztenciája mellett egy magyar szem­pontból elfogadhatatlan oktatási törvényt hagy jóvá? Az égvilá­gon semmit, mivel egyetlen aduját, a Lisszaboni Szerződést tá­mogató voksát már kijátszotta. S még csak hazugnak, szószegő­nek sem kiálthatja ki nyilvánosan a kormányfőt, hiszen mind ez ideig tagadta, hogy bárminemű egyezség létezne a két párt közt az oktatási törvénnyel kapcsolatban. A Smer szempontjából ellenben „tiszta ügy” volna, ha eddig jól ismert, nacionalista arcához maradna hű az oktatási törvény jó­váhagyásánál is. Először is meghazudtolná az általa olyannyira gyűlölt elemzők és az ellenzék állításait az MKP-val kötött hát­téralkuról. Másodszor, erősítené hűséges koalíciós partnere, az SNS esetleg megrendült bizalmát, s kielégítené nacionalista kedvű szavazói vágyait is. Vesztenivalója nem sok van, kivéve az MKP kegyeit, ezzel kapcsolatban azonban ne legyenek illúzióink: a Smerben a jelek szerint nincs túl nagy affinitás egy esetleges közös kormánykoalíció iránt. Legalábbis erre lehet következtetni Robert Fico több mint arrogáns beszólásából az euroszocialis- táknak, amikor kiderült, Brüsszelben azon fáradoznak, hogy a következő kormányt a magyarokkal alakítsa meg Fico pártja. A közoktatási törvény elfogadása ezért politikailag várhatóan nagyon érdekes lesz. Minden bizonnyal nem csupán a magyar (és egyéb kisebbségi) nyelvű oktatás fejlődési irányait határozza meg, hanem előirányozza Szlovákia új politikai térképét is, hi­szen világossá válik, hogy a Smer egyáltalán lehetőségként szá­mol -e az MKP-val mint koalíciós partnerrel. FIGYELŐ Kísérletek leprásokon? Leprás ausztrál őslakos gyermekeken kísérleteztek az 1920-as és 30-as években kü­lönböző szérumokkal - állítot­ta az őslakosok egyik jogvédő­je a Canberrái szenátusban tör­tént meghallgatásán. Kathleen Mills, az őslakosok jogaival foglalkozó Ellopott Nemzedék Szövetségének képviselője el­mondta a felsőházi vizsgálóbi­zottságnak, hogy a leprás gyermekeknek a szérumokra való reagálását próbálták a kí­sérletekkel felmérni. Erről azonban mind ez ideig hallgat­tak a hivatalos szervek - tette hozzá. A meghallgatások az „ellopott nemzedék” tagjai­nak, leszármazottainak kár­pótlásáról szóló törvény előké­szítését szolgálják. A törvény szerint kárpótolnák azokat, akik szenvedő alanyai voltak a kormányok politikájának az 1920-30-as években. Mintegy 100 ezer bennszülött gyerme­ket vettek el abban az időben szüleiktől, akiket fehér csalá­dok neveltek. Millsnek egész­ségügyi dolgozó nagybátyja mesélt arról, hogy a családjuk­tól elszakított gyermekeket gyakran használták fel orvosi kísérletekhez, és közülük na­gyon sokan súlyosan megbe­tegedtek. Warwick Britton, a sydney-i egyetem orvospro­fesszora szerint Mills állításai valószínűtlenek, mert tudo­mása szerint nem használtak lepra elleni szérumot sem Ausztráliában, sem másutt a világon. Viszont az 1920-30- as években széles körben használtak leprások kezelésé­re csaulmugra növényi olajat, amelyet 1-2 havonta injekcióz­tak he a betegekbe. A pro­fesszor úgy vélekedett, felte­hetően ezt az amúgy fájdalmas kezelést hitték orvosi kísérlet­nek, holott ez valójában az egész világon elterjedt. Nicola Roxon egészségügyi miniszter bejelentette: utasította az ál­lami egészségügyi szerveket és az őslakosok ügyeivel foglal­kozó tárcát, kutassanak fel ar­chívumaikban bizonyítékokat ezekről az állításokról, (mti) Cáfolnak a szerbek Cáfolták szerb védelmi tiszt­ségviselők azt az amerikai lap­jelentést, hogy Belgrád titok­ban tárgyalt Irakkal egy sok millió dolláros fegyverszállítási üzletről, amely rejtve maradt sok bagdadi vezető és az arab országban állomásozó amerikai csapatok parancsnokai előtt. Drágán Sutanovac szerb vé­delmi miniszter a B-92 belgrádi televízióban cáfolta azt is, hogy a bírálatok s a szerb hadfelsze­relés silánysága arra indította Bagdadot, hogy az eredetileg 833 millió dolláros beszerzés értékét 236 millió dollárra szál­lítsa le. Sutanovac szavaiból ki­tűnt, hogy Belgrádnak nem is ajánlottak több mint nyolcszáz millió dolláros ügyletet. A The New York Times arról számolt be, hogy a tavaly tető alá hozott ügyletet versenypályázat és a szükséges korrupcióellenes ga­ranciák nélkül kötötték meg, bár a jelek szerint bűncselek­mény nem történt. Stevan Nik- cevic, a Jugoimport-SDPR szerb fegyverexportór vezérigazgató­ja viszont úgy nyilatkozott, hogy a helikopterek, fegyverek és más hadfelszerelés szállítá­sáról nyíltan tárgyaltak az iraki védelmi miniszterrel, s az ügy­letet az amerikai vezetésű iraki szövetséges erők is jóváhagy­ták. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents