Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-15 / 88. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 15. Kultúra 11 A magyar nyelvű könyvkiadás és illusztrációs grafika egyetlen szlovákiai szakmai megmérettetése IX. Illusztrált Könyv Biennále Dunaszerdahely. Április ele­jén nyílt meg a IX. Illuszt­rált Könyv Biennále a Kor­társ Magyar Galériában. A kiállítás a szlovákiai ma­gyar könyvillusztráció szemléje kíván lenni, amelyet 1992 óta kétéven­te rendeznek meg. KOVÁCSÁGNES Nem kizárólag könyvben meg­jelent, eredeti illusztrációk kiállí­tására szorítkozik, benevezhető minden lírai és elbeszélő jellegű, irodalmi vagy zenei mű által ins­pirált, szabadon értelmezett, de il­lusztrációként is felfogható mű­alkotás. A kiállítás célja a szlová­kiai magyar illusztráció, valamint a könyvkiadás nívójának emelése, az illusztrátorok, írók és könyvki­adók közötti kapcsolat erősítése, valamint a szakma aktuális prob­lémáinak feltárása, megvitatása és elemzése. Olyan megmérette­tés kíván lenni - mind az illusztrá­cióval foglalkozó művészek, mind a kiadók részére -, amelyen részt venni elismerést jelent. „Magyar- országnak megvannak a saját ki­adói, megvannak a befutott szak- tekintélyei, kiváló grafikusai. Ne­künk itt és ebben a helyzetben kell egy olyan nívós fórumot kreál­nunk, amelyet egyenrangú part­nerként ismer el mind a szlovák, mind a magyar szakma” - mondta Szabó Ottó festőművész, a kiállí­tás kurátora. Majd hozzátette: a szlovákiai magyar könyveknek és illusztrátoroknak nem Magyaror­szágon kell megméretkezniük, hi­szen a Szlovákiában magyar nyel­ven kiadott könyv célközönsége a Szlovákiában élő magyar kisebb­ség kell, hogy legyen. Sokszor felteszik a kérdést, lé­tezik-e egyáltalán szlovákiai ma­gyar könyvillusztráció? A Henná­ién kiderült, hogy létezik. Mivel a kiállító művészek Szlovákiában élnek, szlovák egyetemeken vé­geztek, tanáraik, a környezet, a társadalmi problémák specifikus hatása egyfajta mellékízként mindenképpen fellelhető nem­csak művészetükben, hanem gondolkodásmódjukban is. A Szlovákiai Magyar Képző­művészek Társasága, a Rovás és a Kortárs Magyar Galéria által szer­vezett IX. Illusztrált Könyv Bien­nále szakmai szempontból Szlo­vákiában a magyar nyelvű könyv­kiadás és az illusztrációs grafika egyetlen megmérettetése. A szak­mai zsűri, Kubička Kucsera Klára művészettörténész, Szabó H. Kin­ga művészettörténész, Csáji Attila magyarországi festőművész, Beke Zsolt irodalmár, Varga Emőke, a pozsonyi Képzőművészeti Aka­démia tanársegédje komolyan vették a feladatukat. Nem volt egyszerű dolog bekerülni a kiállí­tó művészek közé. Szabó Kinga művészettörténész elmondta, hogy néhány illusztrátor, aki ré­A Biennále legszebb könyve gebben rendszeresen részt vett a kiállításon, idén nem indult. „Vannak azonban új nevek, új résztvevők, akikkel eddig nem ta­lálkoztunk. Külön örülünk annak, hogy ebben az évben végre első (Szabó Ottó felvételei) alkalommal odaítélhettük a Bien­nále Legszebb Könyve címet” - mondta Szabó Kinga. A legszebb könyv díját a Lilium Aurum gondozásában megjelent Mátyás királysága című kiadvány kapta, illusztrációit Gyenes Gá­bor, tipográfiáját Václav Kinga ké­szítette. A díj már kilenc éve létezik, an­nak azonban, hogy csupán idén adták át első ízben, kiábrándítóan egyszerű az oka: eddig nem akadt olyan könyv, amely megütötte volna a kívánt esztétikai színvona­lat. „Ez nem csak az illusztrátoro­kon múlik, hanem a könyv összes többi paraméterén is, hogy mennyire szép a borító, milyen jó a tipográfia és még sorolhatnám” - magyarázta Szabó Kinga. A könyvkiadók és illusztrátorok na­gyon szoros együttműködésére lenne szükség ahhoz, hogy szép és minőségi kiadványok szülesse­nek. A díj éppen ezt az együtt­működést szeretné ösztönözni. Az illusztrátorok bosszúsága is eny­hülne egy-egy általuk illusztrált könyv láttán, mert művészetük sokszor a kiadók gyors munkája s az idővel való versengés követ­keztében egyszerűen megsemmi­sül. A biennále május elejéig tart. A díjazott könyv alkotói: Václav Kinga és Gyenes Gábor A tavaly elhunyt zseniális svéd filmrendező alakját egyik kedvenc színésznője, Bibi Andersson idézte fel Tisztelgés Ingmar Bergman emléke előtt MTI-JELENTÉS Milánó. A milánói Strehler- színház adott otthont az elmúlt héten annak a rendezvénysoro­zatnak, amellyel a tavaly elhunyt Ingmar Bergman emléke előtt tisztelegtek. A rendezvény kere­tében filmeket, színdarabokat mutattak be, kiállítás nyűt és több beszélgetést is tartottak a nagy svéd író-rendező életművéről. A meghívottak között volt Bergman kedvenc színésznőinek egyike, Bibi Andersson, A hetedik pecsét, A nap vége, a Persona és a Szenvedély egykori főszereplője. A 73 évesen is vonzó Andersson összesen 13 Bergman-filmben ját­szott. Először egy reklámsorozat­ban szerepelt, amelyben egy her­cegnőt személyesített meg, és egy ifjúval váltott csók után a Bris szappant dicsérte. A rendező, aki anyagi problémák miatt vállalta ezt a munkát, ugyanolyan pro­fizmussal alkotta meg ezt is, mint nagy filmjeit, persze életműben legfeljebb kuriózumként szere­pelhet a sok klasszikus között. Bi­bi felidézte a későbbi forgatásokat Farö szigetén, ahol úgy éltek, mintha kolostorban lettek volna. Nem voltak társasági összejövete­lek, kilengések, Bergman este ko­rán aludni küldte a stábot, hogy másnap formában legyenek. A rendező szerette a nőket, An­dersson szerint Ingmar „akarta, Ingmar Bergman (Képarchívum) hogy beleszeressenek”, Ő is együtt élt vele két évig, de ma sem tudja, hogy igazán szerette-e vagy csak a hírnév vonzotta. „Erős, ka­rizmatikus férfi volt. Most, hogy elolvastam a könyveit, rájöttem, bölcsebb volt, mint hittem. Sok barátnője volt, de ezek a nők ér­dekes módon nem gyűlölték egy­mást, sőt, voltak, akik barátnőkké lettek” - nyilatkozta Andersson a La Repubblica című olasz napi­lapnak, felidézve azt a pillanatot, amikor először megjelent Berg­man forgatásán, a rendező akkori kedvenc színésznője, Harriet An­dersson csak annyit mondott: „0 a következő”. Nincsen benne félté­kenység akkor sem, amikor arról beszél, hogy Liv Ullman volt az utolsó, aki még életben láthatta Bergmant. Bibinek sokszor feltették már azt a kérdést, hogy volt-e a rende­zőnek valami különleges módsze­re a munkában: „Nem tudom, volt-e egyáltalán módszere. Egy­szerűen nagyon közel állt a szí­nészhez, nem avatkozott bele a munkájába, de megfogta a kezét, és felkísérte a színpadra” - mond­ta. A színésznő egyúttal emlékez­tetett arra is, hogy Bergman meg­ítélése gyakorta változott a múlt­ban: sokan gyűlölték, mert filmje­ivel provokált, de amikor látták, hogy mennyire figyel rá a világ, tisztelni kezdték. „Volt olyan pil­lanat, amikor úgy tűnt, senkinek sem számít, most azonban már elmondhatom, hogy »szent és sérthetetlen« lett, mítosz és em­lékmű” - mondta Bibi Andersson. Bergman egykori kedvese most Anders Nilsson Stockholmi mesék című filmjében szerepel. Az alko­tást, amely az emberi kapcsolatok mélységeit tárja fel, a színésznő „veszélyesnek” minősíti. Régi filmjeiből szívesen emlékszik a Personára, amely főleg azért volt különösen nehéz feladat, mert szinte egyedül kellett végigbe­szélnie a filmet a szerepe szerint némaságba menekülő Liv Ullman partnereként. A legjobban azon­ban az 1957-ben forgatott A nap végét szereti, amelyben egy cser- fes autóstoppos lány, és a fősze­replő öreg professzor hajdani sze­relmének kettős szerepét alakítot­ta. Az idő múlását is érzékeli rajta. Annak idején a film elkészülte után hét évvel nézte meg újra, és akkor az volt a véleménye, hogy noha fiatal volt, mindössze 22 éves, túlságosan törekedett arra, hogy „eljátssza a fiatalt”. Ha ma­napság újra előveszi, azt mondja: „Milyen szép, milyen fiatal voltam.” Bibi Andersson (Képarchívum) RÖVIDEN Átadták a Kristályszárnyakat Nyitra. Tizenegyedik alkalommal adták át a Kristályszámyak (Krištáľové krídla) elnevezésű kitüntetéseket Szlovákia jeles szemé­lyiségeinek vasárnap este az Andrej Bagar Színházban. A színház és film kategóriában a szakmai zsűri Mária Kráľovičovát, a szlovák színházi élet nagyasszonyát díjazta. A tudomány kategóriában a nemzetközi hírű archeológus, Karol Pieta kapta az elismerést. A sport * kategóriában Daniela Hantuchová teniszező győzött. Ľubomír Fel- dek, ajeles költő és műfordító lett a publicisztika kategória díjazottja. A gazdaság kategóriában MiroslavTrnkáé lett a kitüntetés - ő egy an­tivirus program készítőjeként tett szert nemzetközi hírnévre. A képzőművészeti Kristályszámyakat Milota Havránková, a szlovák fotográfia meghatározó egyénisége kapta. Az architektúra kategória győztese Ivan Matušík lett. A zenei kategória díját Pavol Zelenay ze­neszerzőnek, publicistánakítéltékoda. (sita) A Hodek Quartet koncertje Kassa. Ma 19 órától a GeS klubban Hodek Dávid, a kilencéves révkomáromi dobfenomén magyar és amerikai zenészekkel közö­sen játssza kedvenc számait. Dávid hároméves kora óta bűvöli a do­bokat, játszi könnyedséggel ad elő igényes kompozícókat, és szak­emberek szerint nagy jövő előtt áll. A Hodek Quartet vendégeként fellép Bolyki Balázs, a Bolyki Brothers Énekegyüttes tagja, (ú) Hodossy Gyula és az ünnepelt, Grendel Lajos (A szerző felvétele) Grendel Lajost köszöntötték pályatársai Az örökifjú hatvanéves NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A hazai ma­gyar irodalom egyik legjelentősebb képviselőjét, a Kossuth-díjas Gren­del Lajost köszöntötte 60. születés­napja alkalmából a Szlovákiai Ma­gyar írókTársasága. A dunaszerdahelyi Seven bárban tartott ünnepségen a finom humo­rú prózaírónak családja körében barátai, pályatársai gratuláltak a kerek évforduló alkalmából. Első­ként Esterházy Péter, a magyar posztmodem egyik legjelentősebb alakja köszöntötte, majd Szigeti László, a Kalligram Könyvkiadó igazgatója, őt Karol Wlachovský, a kiváló műfordító követte (akinek egyik nagy érdeme, hogy Grendel művei a szlovák olvasókhoz is el­jutnak), végül Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­nak elnöke gratulált. Olasz István, a Jókai Színház fiatal színésze elő­adásában hangzott el Az onirizmus tréfái című Grendel-novella. Ez­után Bettes István költő kért szót, és felolvasta az ünnepeknek ez alka­lomra írt, macskajaj ihlette költe­ményét, kellemes, derűs perceket szerezve ezzel ajelenlévőknek. Fontos számára, hogy titokzatosnak tartsák Claudia Cardinale 70 éves JUBILEUM Ma ünnepli 70. születésnapját Claudia Cardinale olasz filmszí­nésznő. A hatvanas évek elején már világszerte ismert sztár volt, s a rendezők tekintették megtisztel­tetésnek, ha szerződtethették. Ne­ki magának a kedvence Fellini volt, aki Nyolc és fél című filmjé­ben foglalkoztatta, és remekül ki­jöttek egymással. Számos francia filmben szerepelt, talán a legis­mertebb a Cartouche. Legtöbben mégis Sergio Leone klasszikus westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban látták egy volt pros­tituáltként. Évtizedeken keresztül igazi vi­lágsztár volt, 1958 és 1998 között 682 színes magazin címlapján sze­repelt. Egyszer azt mondta, számá­ra mindig fontos volt, hogy titokza­tosnak tartsák, ezért sem a belső én­jét, sem a testét soha nem fedte fel a vásznon. Közéleti szerepet is vállal: 2000-ben az UNESCO jószolgálati (AP-felvétel) nagykövete lett. Pályafutása során nem kényeztették el díjakkal: elő­ször az 1993-as Velencei Filmfesz­tiválon kapta meg az Arany Orosz­lán életműdíjat, majd a 2002. évi Berlinalén tiszteletbeli Arany Med­ve-díjat vehetett át. (mii)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents