Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-15 / 88. szám, kedd
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 15.- Drágám, hidd el, kevésbé ártalmas a szalámiban található lisztéria, mint a szlovákiai politikusok ostoba kijelentései. (Peter Gossányi karikatúrája) Atürkmén ajánlat feltétele az európai beruházás a vezeték-infrastruktúrába 10 milliárd köbméter türkmén gáz az EU-nak FIGYELŐ Válságban a Le Monde Alapítása óta először belső gondok miatt hirdettek tegnap sztrájkot a francia Le Monde munkatársai: a szerkesztőség negyedének tervezett elbocsátása elleni tiltakozásul nem jelent meg az újság. Az 1944-ben alapított legtekintélyesebb párizsi újság alkalmazottai múlt keddi közgyűlésükön elsöprő többséggel döntöttek a hét eleji sztrájkról, amely miatt nem jelent meg a keddi lapszám. Sztrájkra már korábban is volt példa a Le Monde-nál, de csak más lapok iránti szolidaritásból. A 320 ezres példányszámú Le Monde igazgatósága tíz nappal ezelőtt jelentette be, hogy drasztikus létszámleépítéssel kívánja 2010-ig rendbe tenni a napilapot kiadó médiacsoport pénzügyeit. A kiadó adóssága 150 millió euró, tavaly 20 millió euró volt a veszteség. A Le Monde kiadói csoportja 1600 embert foglalkoztat, ebből 600-at a napilapnál. Az igazgatóság 130 munkahely, ebből 85-90 újságíró állásának megszüntetését tervezi. Felszámolnák a cég több veszteséges kiadványát is, a fiataloknak szóló Fleurus Presse és a Cahiers du Cinéma című, nemzetközi hírű filmes havilapot is, valamint a vallásos jellegű kiadványokra specializálódott La Procure könyvesbolthálózatot. A felszámolások 170 munkahely megszűnésével járnának. A Le Monde vezetősége januárban többhetes válság után jelölte ki a jelenlegi elnököt Eric Fottorino szerkesztő és író személyében. A lap pénzügyi helyzete már 2005-ben válságos volt, akkor több mint 200 személynek kellett távoznia a szerkesztőségből és a kiadóból. Az elbocsátásokkal két év alatt minimum 15 millió euró megtakarítást remél a lapigazgató. Eric Fottorino elmondta: a lap munkatársainak is tudomásul kell venniük, hogy a lap pénzügyi helyzete nagyon rossz, és ha nem reagál a vezetőség azonnal, a Le Monde függetlensége kerül veszélybe. Arek- lámbevételek az elmúlt években összeomlottak. „A Le Monde mint újság teljesen rendben van. A példányszám növekedett 2007-ben, nincs szó szerkesztőségi válságról, gazdasági válság sújtja a lapot” - hangoztatta Eric Fottorino. (mti) Türkmenisztán évi 10 milliárd köbméter földgázt garantál az EU számára, mondta Londonban megjelent nyilatkozatában az unió külkapcsolatokért felelős biztosa; iparági szakértők szerint azonban egyelőre bizonytalan, hogy ez a mennyiség miből és hogyan jutna el Európába. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Benita Ferrero-Waldner, aki a múlt héten járt Türkmenisztánban, a Financial Timesnak azt mondta: Gurbanguly Berdimuk- hammedov türkmén elnök személyesen biztosította őt arról, hogy országa az EU számára „elkülöníti” az évi 10 milliárd köbméternyi gázt. - Nem valami hatalmas mennyiség, de ez is nagyon fontos első lépés - fogalmazott a brüsszeli biztos. Ferrero-Waldner azt nyilatkozta, a türkmén államfő emellett „lehetőségeket” is ígért a művelési pályáztatásra váró türk- menisztáni lelőhelyeken. A londoni gazdasági napilap által idézett iparági szakértők szerint azonban nem világos, hogy a vállalt mennyiséget a közép-ázsiai ország hogyan és mikor tudná szállítani, mivel gyakorlatilag a teljes, évi 50 milliárd köbméteres türkmén exporttermelés 2028-ig szerződésekkel le van kötve. Az országnak komoly, még feltárásra váró tartalékai vannak, de műszaki nehézségekkel, valamint Oroszország és a kaszpi térségbeli társállamok részéről jogi és politikai kifogásokkal kénytelen szembenézni, áll a Financial Timesban. Ferrero-Waldner azonban úgy véli, három, rövid távon megvalósítható lehetőség is van: a türkmén és az azeri tengeri létesítmények közötti 60 kilométeres távolság áthidalása egy „mini csővezetékkel”, szárazföldi kapcsolat kiépítése Kazahsztánba, valamint a földgáz cseppfolyósí- tása és tengeri szállítása. Az EU-biztos szerint „a jövő évtől élő” türkmén ajánlat feltétele az európai beruházás a vezetékinfrastruktúrába és a feltárásba. A Financial Times idézi Reinhard Mitscheket, a tervezett Na- bucco gázvezeték kivitelező cégének vezérigazgatóját, aki szerint a vállalat készen áll az 5 milliárd eurós beruházás 2010-es elindítására. Mitschek szerint az első szállítmány, évente 8 milliárd köbméter kezdeti mennyiséggel, a Shah Deniz-2 nevű azeri tengeri mezőről érkezne a Na- bucco vezetékbe, és a potenciális beszállítók között van Kazahsztán, Észak-Irak, Egyiptom és Irán. A Financial Times megjegyzi, hogy a Nabucco évente 30 milliárd köbméteres teljes kapacitásával is csak „egy kis hányadát” fedezné az 500 milliárd köbméteres európai igénynek, és a fennmaradó rész zöme továbbra is Oroszországból fog érkezni. Wolfgang Ruttenstorfer, a Mólra pályázó osztrák OMV olaj- és gázipari csoport vezérigazgatója a Financial Timesnak néhány hete adott nyilatkozatában a Na- bucco-program „gyengeségének” nevezte, hogy a részvényeseknek „valahonnan gázt is kell vásárolniuk” a 3300 kilométeres majdani vezetékbe. Azerbajdzsán nyilvánvaló kezdeti szállító lehet, de nem tudja feltölteni a teljes vezetéket, mondta az OMV vezetője a márciusi FT-inteijúban. JEGYZET nWMnwiWjyfTWrBlMOTWMIWiiWflIHMWWdiiIliniMIWHHFlffr V WMIWWHIWinr Ültess fát! JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A hetvenes évek végén készítette el Juraj Jakubisko az Építs házat, ültess fát című filmjét, amely egy „új hazát” felépítő fiatalember története, aki valahol a világ végén új életet akar kezdeni, párt választ, házat épít, s fát ültet. Hogy ez mégsem ilyen egyszerű? Amikor nagyszüleim a negyvenes évek elején beköltöztek arra a portára, ahol most is élünk, nagyapám először is fát ültetett, s csak aztán következett a ház folyamatos bővítése, amelyet már apám fejezett be, miután családtag lett. Nagyapám szilvát, szőlőt, diófát és kőrisfát ültetett, s bár azt mondják, hogy a szilvafát önmagának, a diófát csak az unokájának ülteti az ember, a felsorolt fák közül a diófák öregedtek el legelőbb a kertünkben, s anyám a nyolcvanas évek végén (már jóval nagyapám halála után) kivágatta őket, s a fáját viszonylag jó pénzért eladta. A szilvafák ugyan kiszáradtak idővel, de mivel szaporaságukhoz még a szakkönyvekben sem fér kétség, a kecskékre is szükség volt ahhoz, hogy a túlbuijánzó utódaikat kordában tartsuk. A kőrisfa és a szőlő a mai napig tartja a frontot, a kőris a falu legmagasabb fái közé küzdötte fel magát, s ahogy Pozsonyban a Nemzeti Bank épülete, úgy kicsi falunkban a kőris is irányjelzőként használható, de elhullott magjai még a tizedik szomszédban is révbe értek. A szőlő lugast kapott, s hamvaskék, igencsak termetes fürtjei nemcsak a madarakat, hanem a szomszéd gyereksereget is magához terelték. Amikor a kilencvenes évek végén hazatértem Budapestről, s elfoglaltam az ősi fészket, magam is rabjává lettem a faültetés gondolatának, kimentem az erdőre, s csekély válogatás után jó pár bokrot és serdülő facsemetét hazahoztam. Alig tíz év telt el, s udvarunk igazi erdőre hasonlít, nyáron a kapuból szinte már be sem lehet látni. A mostanság egyre inkább teret hódító trópusi hőségben igazi felüdülést nyújtanak a fák lombjai, amelyek között a birsalmától és cseresznyefától kezdve a borókafenyőn át a gyertyánig sok minden megtalálható. S a fák rejtekét felfedezték a madarak is, amikor lehullanak a levelek, számtalan madárfészek kerül elő. S ezeket a madarakat még az sem zavarja, hogy a fák alagsorában macskasereg nyüzsög, s bizony jaj annak a madárfiókának, amelyik lepottyan, vagy netán túl hangosan elszipogja magát. A madarak mindezen veszélyek ellenére elfoglalták a mini őserdőt, ahol én is egyre otthonosabban érzem magam. ______________ KOMMENTÁR S zéles nyomtávú érdekek GÁL ZSOLT Viktor Zubkov leköszönő orosz miniszterelnök szlovákiai látogatása alkalmával Robert Fico és kormánya újra közelebb vitte országunkat ahhoz, hogy az orosz érdekek trójai falovává váljunk az Európai Unióban. Már az is jelzésértékű volt, hogy Fico többre méltatta az orosz kormányfő látogatását, mint a bukaresti NATO-csúcsot. Ha valakiben még ezután is kétségek merültek fel a külpolitikai irányultságunkkal kapcsolatban, a szívélyes látogatáson elhangzó nyilatkozatok elég egyértelművé tették a helyzetet. Természetesen szó volt a földgáz- és kőolajszállítmányokról, az atomenergetikai lobbi álláspontját pedig Jahnátek gazdasági miniszter tolmácsolta, aki számít az orosz cégek közreműködésére a mohi atomerőmű 3. és 4. blokkjának befejezésében. Fico újra megerősítette, hogy Szlovákia továbbra is vissza szeretné vásárolni a Transpetrol 49%-át. Kissé kínosan hathatott, hogy az orosz sajtó másnap megbízható tisztségviselőkre hivatkozva a fő hírek között hozta le, hogy Fico, miután visszaszerezte a tulajdont, azt újra eladásra kínálja, orosz cégeknek. Természetesen beleilleneka tágabbképbe Fico kirohanásai a Csehországba és Lengyelországba tervezett radar- és rakétaelhárító rendszer ellen is. Ezzel igyekezett demonstrálni, mi mennyivel különbek vagyunk az orosz érdekek ellen dolgozó áruló csehekkel vagy lengyelekkel szemben. (A NATO-csúcson részt vevő Gašparovič elnök vagy Kubiš külügyminiszter persze egészen más álláspontot képviselt, tovább öregbítve Szlovákia mint megbízható politikát folytató konzisztens partner képét.) A habot a tortára mégis egy megaprojekt beharangozásával tették fel. Bejelentették, hogy 2010-től megkezdődhet a Szlovákián át Bécsig húzódó széles nyomtávú vasút megépítése, amelynek költségeit Fico 4,3 milliárd euróra, azaz mintegy 140 milliárd koronára becsülte. A kérdés már csak az, mi szüksége van az országnak egy ilyen óriásberuházásra, és mi hasznunk lenne a megépítéséből. Ezzel a válasszal egyelőre Fico adós maradt, és valljuk meg, elég nehéz dolga lenne az indoklással, úgyhogy alighanem ki kell találnia egy újabb hazugságot. Jelenleg ugyanis a meglevő (normál nyomtávú) vas- úthálózat és az Ágcsernyőn levő átrakodóállomás kapacitásai messze nincsenek kihasználva. Ráadásul épp ezt a vasúthálózatot modernizáljuk most, súlyos tízmilliárdokat (ezen belül jelentős uniós támogatásokat) fordítva rá. Miért jó biznisz a már meglevő, jórészt kihasználatlan és nagy pénzekből modernizált vasút mellé még nagyobb költségen építeni egy másikat, ráadásul úgy, hogy ennek átrakodóállomása is Bécsbe kerülne ? Ha a projektet nem finanszírozza helyettünk az unió vagy az orosz fél, és ez utóbbi nem tud valamilyen garanciát felmutatni arra, hogy az új vonalon jelentős áruszállítás várható, akkor csapnivalóak az üzleti kilátások. A kínai és egyéb ázsiai termékek Európába szállítása (mert ez az igazán nagy üzlet) egyelőre se nem olcsóbb, se nem gyorsabb, se nem biztonságosabb a transzszibériai vonalat is magában foglaló orosz vasúthálózaton. Nem csoda, hogy a szállítás túlnyomó része ma is óriás konténerhajókon folyik, amelyek ma már csaknem 10 ezer nagyméretű konténert is el tudnakjuttatni a célkikötőkbe. Egyelőre semmijele annak, hogy az orosz vasutak a vízi útnál kedvezőbb és olcsóbb megoldást tudnának kínálni. Az orosz fél (főleg politikai) érdekei persze nagyon is érthetőek. A kőolaj- és földgázvezetékekhez hasonlóan megpróbálják egymás ellen kijátszani az európai országokat. Minél több szállítási lehetőséged van, annál előnyösebben alkudozhatsz az árról és a feltételekről. Érdekes, hogy a lengyelországi Sziléziáig meglevő széles nyomtávú vasút jobb kihasználását, amelyet mindössze 60 kilométerrel kellene meghosszabbítani Csehországig, az oroszok nem forszírozzák. Ellenben kétszáz kilométerrel délebbre, Szlovákián keresztül megérné nekik egy ezzel párhuzamos újabb vasutat építeni. Ebben persze véletlenül sem befolyásolja őket az adott országoknak az amerikai (újabban NATO) radar- és rakétavédelmi rendszerben betöltött szerepe és álláspontja... FIGYELŐ Diákok fegyverrel Fegyvert tartott magánál 2006-ban Izraelben majdnem minden negyedik végzős közép- iskolás - derül ki egy felmérésből. Az érettségiző arab diákok 35,5 százaléka, izraeli kortársaik 18 százaléka hordott magával kést, tőrt, botot vagy pisztolyt. Ugrásszerűen megnőtt Izraelben a szúró-, vágó- vagy ütőfegyverekkel elkövetett erőszakos cselekmények száma. A rendőrségi vizsgálatok száma január óta 37 százalékkal volt magasabb a tavalyi év azonos időszakához képest, (mti) Németek a bojkott ellen A németek túlnyomó többsége a pekingi nyári olimpiai játékok bojkottja ellen van. Ez tűnt ki abból a közvéleménykutatásból, amelyet a Financial Times Deutschland (FTD) című tekintélyes üzleti és politikai napilap megbízásából végeztek. A lakosság 62 százaléka van azon a véleményen, hogy a német sportolóknak ott kell lenniük a kínai fővárosban, s mindössze 27 százalék foglalt állást a bojkott mellett. A bojkott elutasításának fő indítékaként legtöbben azt említették, hogy a távolmaradás negatívan hatna ki Németországra és elsősorban a gazdaságra. A német vezetők - Angela Merkel kancellárral az élen - szintén a bojkott ellen vannak. A kancellár hangsúlyozta, hogy az esetleges távolmaradás nem a megfelelő eszköz Kína, illetve a kínai-tibeti konfliktus befolyásolására. A játékok arra nyújtanak lehetőséget, hogy folytatódjék a párbeszéd a kínai vezetőkkel - vélekedett a német kancellár, aki egyben közveden tárgyalásokat sürgetett Peking és a dalai láma között, (mti)
