Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-12 / 86. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Prométheusz szavai szerint az embernek rosszul ment a sora, amikor kezdetben csak olyan kevés esze volt, mint egy újszülöttnek... A kultúrhős és civilizáló Dirck van Baburen: Héphaisztosz leláncolja Prométheuszt (1623) Sok ókori és újkori nemzet mitológiai rendszerében nagy közkedveltségnek és népszerűségnek örvendett a kultúra és a civilizáció első vívmányai ajándékozójának alakja, akit a szakirodalomban kultúrhősnek, civilizáló- nak, a kultúra tanítójának szoktak nevezni. JÁN KOMOROVSKÝ Az angolszász irodalomban erre a the culture hero vagy transformer, tehát az átalakító, a világ elrende- zője szakkifejezést használják, a franciában le héros civilisateure, a németben a Kulturbringer, tehát az ajándékozó, a kultúra elhozója vagy a Heilbringer, ami megközelítőleg annyit jelent, a jólét elhozója. A kultúrhős jelensége már régóta ébren tartja a mítoszkutatók érdeklődését. Nemcsak a világ különböző népeinek folklórjában és mitológiájában örvendő nagy népszerűsége miatt, hanem magának az alaknak a rendkívüli összetettsége okán is, hiszen a kultúrhős gyakran egyesíti magában az emberek jótevőjének a vonásait a ravasz és az agyafúrt tulajdonságaival, a természetfeletti, isteni vonásokat a teljesen világi tulajdonságokkal. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy létrejöttének, értelmének és tipológiájának a kérdésében különböző nézetek uralkodnak. így például Wilhelm Schmidt, a bécsi etnológiai iskola megalapítója ennek a hősnek öt típusát határozza meg: 1. A mitikus hős, aki megszabadította az embereket az ellenséges lényektől és a veszélyektől. Ő az a hős, akivel nemegyszer találkozunk a fantasztikus mesékben és az eposzokban. Harcol a vérszomjas szörnyekkel és szörnyetegekkel, akik rosszat hoztak a földre: folyók kiszáradását, rossz termést, elégtelen csapadékot, katasztrófákat idéztek elő. Vagyis a hős kedvező feltételeket teremt a civilizációs erőfeszítések megvalósítására, civilizációs energiát szabadít fel. 2. A kultúrhős, aki az emberre művészeteket és találmányokat hagyott, vagyis megszerezte, kiharcolta vagy elsőként hozta létre az embereknek a kultúra és a civilizáció tárgyait (tűzcsiholás, kultúrnövények termesztése, munkaeszközök), megtanította őket az állatok elejtésére, a mesterségek és a különböző művészetek elsajátítására. 3. A nagy törvényhozó, aki meghatározta a társadalmi-politikai rendet, bevezetett bizonyos társadalmi rendszert, az embereknek törvényeket adott, a házastársak, a család, a nemzetség, a törzs együttélésének szabályait. 4. A bölcsek és a próféták, akik megalkotják vagy megváltoztatják az erkölcsi és a vallási normákat, szertartásokat és ünnepeket vezetnek be. 5. Az Átalakító (ang. transformer), vagyis a világ elrendezője, aki átformálja és elrendezi a létező teremtést és a teremtményeket. A kultúrhős más megjelölésével élve, a jólét elhozóját (Heübringer) Wilhelm Schmidt olyan lénynek írja le, aki valamikor a múltban elhozta az embereknek a jólétet, a jótéteményeket, a civilizációs és a kulturális haladást. A. van Deursen másképpen jellemzi ezt az alakot a Der Heilbringer című műben. Szerinte „a jólét elhozója mitikus személy, akinek természetfeletti erőt tulajdonítanak, és akinek szerepe volt a föld átalakításánál, a föld teremtése, illetve a vízözön után, vagy az embereknek fontos törvényeket, intézményeket és kulturális vívmányokat adott. ” Van Deursen a Heilbringer üyen típusait különbözteti meg: 1. A vüág elrendezője (Weltordner), másképpen: második teremtő. 2. A kultúrhős, aki az embereknek találmányokat és intézményeket adott. 3. A követ, aki az égből szállt alá, hogy természetfeletti dolgokról tanítsa az embereket. 4. A közvetítő az isten (vagy istenek) és az emberek között. Nathan Söderblom svéd vallás- történész szerint a Heilbringer megnevezéssel illetett mitikus alakok csoportjába beletartozik az ősteremtő, ősalkotó (Urheber). Paul Radin amerikai etnológus pedig úgy véli, hogy a kultúrhős és a főistenség eredetileg egymástól független alakok, akiknek vonásai csak az idő múlásával keveredtek kölcsönösen. Kurt Breysing a kultúrhőst a legalacsonyabb fejlődési foknak tartja, akiből a Legfelsőbb Isten alakja nőtte ki magát. Ezzel szemben Paul Ehrenreich azt állítja, hogy a Heübringer az istenségből van levezetve. Szergej Tokarev- nek az a véleménye, hogy a kultúrhősők régi alakjai eredetileg a nemzetségi csoportok totemjeivel, frátriáival függtek össze, idővel demiurgoszokká, a vüág elrende- zőivé és a továbbiakban a természet nagy isteneivé, az égben tartózkodó istenekké válnak. Jeleazar M. Meletyinszkij az őselőd - demi- urgosz - kultúrhős szinkretikusan széttagolatlan komplexumáról beszél, amelyben az alapelem az őselőd, akár nemzetségi, akár frát- riális vagy törzsi. Látható, a kultúrhőssel kapcsolatos nézetek jelentősen eltérnek egymástól. Sok kutató oly módon próbálta megfejteni az alak eredetének bonyolult problémáját, hogy keletkezésének egyetlen lehetséges •általános okát kereste. Egyesek történelmi gyökereit tanulmányozták, mások úgy értelmezték a mitikus történetek kultúrhőseit, mint kozmikus-meteorológiai és asztronómiai jelenségek visszatükröződését, mint szoláris, bináris, asztrális hősöket, voltak, akik a folklórból indultak ki, megint mások a vallás- történeti ismeretekből. így a kultúrhősők különféle ismert tipológiái, meghatározásai és jellemzései jelentős mértékben sántítanak. Ez annak a következménye, hogy ennek az alaknak az egyes típusai funkciójukban átfedik egymást, a kultúrhősők a mítoszokban sokkal változatosabbak, többélűek - és eltérően értelmezték és értelmezik őket a különböző helyi hagyományoktól függően, amelyekben keletkeztek és működtek, valamint a külső, interetnikus hatásoktól függően is. Ugyan a kultúrhősők valamennyi alakja a gondolatok őseredeti, nem differenciált, szinkretikus komplexumából, vallási, mitológiai, etikai és esztétikai elképzelésekből és nézetekből, az etika és az etikett szabályaiból nő ki, de éppen ez a körülmény kényszerít minket arra, hogy feltételezzük a kultúrhős kialakulásnak különböző lehetőségeit aszerint, hogy lokálisan müyen elemek domináltak benne. Általában differenciálatlanok az azokról az őselődökről-demiurgoszokról, mitikus alakokról szóló elképzelések, akik megalkották vagy átalakították a teremtés egyes elemeit, a kozmikus és kulturális tárgyakat és embereket, rendszerint valamüyen anyagból való elkészítésükkel, s az azokról a kultúrhősökről szóló elképzelések is, akik ugyan már a meglevő tárgyakat szerzik meg, de a távoliakat, az elrejtetteket, ismeretleneket, amelyeket még csak fel kell fedezni és be keü vezetni az életbe. Ezek az elképzelések kölcsönösen fedik egymást, közös gyökereik azonban a nemzetség vagy a törzs alapítójában való hiten alapszanak. Tudjuk, hogy a nemzetségi-törzsi rendszerben az ősök kultusza a vaüási hit központi mag- vát alkotja, ami nyilván abból a pozícióból adódik, amelyet a nemzetségben a nemzetség vagy a törzs vénei elfoglaltak. Míg éltek, döntéseik élettapasztalatuk tekintélyével voltak alátámasztva, és a tisztelettel, amelyet a fiatalabbak tanúsítottak irányukban. Ezt a rendkívüli pozíciót a nemzetség és a törzs vé-
