Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-12 / 86. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Mokos Attila: „Most valahogy felpörgött az életem. Egyik filmszerep hozza a másikat. Hogy mit jelent ez számomra a mindennapokban? Furcsa kettősséget..." Komáromból, egyenes úton, több szlovák filmbe Kihívás kihívás után. így jellemezhetné az elmúlt pár év történéseit Mokos Attila, hiszen a Komáromi Jókai Színházban kapott szerepei mellett a szlovák filmesektől is komoly felkéréseket kap. SZABÓ G. LÁSZLÓ Értékes alkotásokban elsőrangú feladatokat. Nem jól megírt epizódszerepek eljátszására kérik fel, hanem súlyos lelki terheket cipelő, a cselekmény szempontjából központi figurák megformálására. Egy külső szemlélő számára úgy tűnhet: kézről kézre adják a szlovák filmesek. Most például párhuzamosan két produkcióban is forgat. Túlzás nélkül állíthatjuk: komáromi magyar színész ilyen rövid idő alatt ennyit és üyen nagyszerű lehetőségeket sosem kapott még hazai filmrendezőktől. Túl a negyvenen, hogyan éli meg pályájának ezt a szakaszát? Röviden? Fáradtan. S hosszabban? Az elmúlt évem valóban rendkívül gazdag volt. Izgalmas, telített időszak. Szlovák filmben persze ezt megelőzően is játszottam már, de tíz évre elosztva, az szinte elenyésző. Most valahogy felpörgött az életem. Egyik filmszerep hozza a másikat. Hogy mit jelent ez számomra a mindennapokban? Furcsa kettősséget. A fáradtságon kívül elsősorban szakmai örömöt, egyfajta visszaigazolását annak, hogy még az üyen zárt közösségben is, mint egy vidéki színház, megtalálják a színészt. A tizenötödik évadomat töltöm Komáromban. Nagyon szeretem a társulatot, erős lelki szálak kötnek hozzá, mégis azt kell, hogy mondjam: egy idő után akarva-akaratlanul egyfajta elvágyódást érez az ember. Új impulzusokra, új kihívásokra vágyik, mert ha túl sok évet tölt egy helyen, elveszíti a motiváltságát. Elfásul, ha évente három-négy, esetleg öt-hat bemutatója van, mert az utóbbira is volt már példa. Én most tényleg szerencsésnek érezhetem magam, hiszen a filmrendezőknek köszönhetően kiléptem a megszokott közegemből, s ez szárnyakat adott. Tíz centivel a föld felett járok. Már nem lebegek, az az állapot megszűnt, de az a tíz centi még megvan. Nagyon sok impulzust kell feldolgoznom magamban. Az mennyit lendített a közérzetén, hogy Az imposztor Bogus- lawsldja után a Karamazov testvérek Ivánjaként másodszor dolgozhatott Martin Hubával, a jeles pozsonyi színész-rendezővel? Pályám két jelentős pontja ez a két szerep, hiszen az a fajta színházi szellemiség, amelyet Martin Huba képvisel, szerintem közép-európai viszonylatban is egyedülálló. Bár nem tanított a főiskolán, nagyon nagy tisztelője vagyok, s ha szabad, akkor most feleleveníteném egy réges-régi, vele kapcsolatos élményemet. Negyedéves voltam a főiskolán, ahol Ghelderode darabja, az Escurial volt a záróvizsgám. Én rendeztem, és a Királyt is én játszottam benne - magyarul! Ez volt az első magyar nyelvű vizsgaelőadás Pozsonyban, erre mind a mai napig nagyon büszke vagyok. Még egy üyen ötletre is nyitott volt a tanári kar. Nem hogy gátolt volna, hanem végig támogatott az előadás létrehozásában. Éngem az izgatott benne a legjobban, hogy miképpen lehet egyszerre kívülről látni és belülről megélni egy történetet, és mondhatom, nagyon nehéz volt. De amit szeretnék megemlíteni: a bemutató után Martin Huba azzal gratulált, hogy „Köszönöm az élményt, Attila, nagy kedvet kaptam a ma esti színpadi próbámhoz.” Ez volt az első kapcsolatom Martin Hubával, azért is voltam olyan boldog, amikor másodszor is kiválasztott. Olyan tudással gyarapítód:, amit mástól nem kaphadam volna meg. Az elmúlt tizenöt év során elég sok rendezővel dolgozhattam, sokféle instrukciót kaptam, de olyan pontos mesterségbeli tudással, mint ő, senki nem tudod felvértezni. Egyedülálló élmény, amelyet neki köszönhetek. Ivan Karamazov megőrül a darab végén. Az üyen szélsőséges érzelmi áüapot köny- nyen elragadja a színészt, én meg tényleg hajlamos vagyok a végletekig elmenni, hiszen olyan a vér- mérsékletem. Martin Huba figyelmezteted: akkor lesz igaz a történet és hiteles az alakítás, sőt akkor születik meg valójában, ha éles váltással bármelyik pillanatban vissza tudok lépni ebből az őrületből, és uralni tudom azt a vad, feszítő energiát. Ehhez pedig iszonyú erős koncendáció kell. Hasonló színpadi helyzetekben volt már részem, üyenben még nem. Ehhez a rendező éles szeme is elengedhetetlen. Martin Huba nagyon nagy tehetségű rendező, s mivel több magyar diákot tanítod a főiskolán, ismeri a magyar mentalitást. Mondta is többször, hogy őt lenyűgözi a mi szenvedélyes érzelmi világunk, ami a szlovák színészeknek nem lehet sajátja. A szláv lélek egészen más. Az nem tud felhevülni erre a hőfokra. Ezért jöd el másodszor is rendezni hozzánk, és remélem, a jövőben még számolhatunk vele. Nyitrán, ahol tavaly a Hedda Gabierbe hívták Lövborg szerepére, szempont volt ez a másfajta vérmérséklet? Svätozár Sprušanský, a darab rendezője azt mondta: nincs a társulatban egy üyen karakter, mint én, ezért gondolt rám a szereposztásnál. Magyar színész létére mennyire lepte meg, hogy az ország egyik legjelesebb szlovák társulata hívta meg komoly, nagy szerepre? Annyira, hogy egy hét gondolkodási időt kértem. Miért? Adói tartod, hogy a Maiina Hedvig-ügyet majd a saját bőrén érzékeli? Az meg sem fordult a fejemben. Én mástól ijedtem meg. Adói, hogy tizenöt éve, amióta elvégeztem a főiskolát, semmi közöm nem volt a színpadi szlovák beszédhez. Ez alad az idő alad én csak magyarul játszodam. A főiskolán viszont... ... az más! A főiskola egyébként is életem egyik meghatározó időszaka. Egyrészt azéd, mert nyolc- vanküences évfolyam voltunk. Azzal kezdtük a tanévet, hogy leadtuk az üres indexet. Kezdődöd a sztiájk. A bársonyos forradalom. Bezártuk az iskolát. Hatalmas eufóriával éltünk meg mindent. Annak az iskolának rendkívül nagy lelke van. Annyira nyitod! Egy üyen közegbe belecsöppenni meghatározó élmény egy pályakezdő színész számára. Burokban éltünk. A tenyerükön hordoztak a tanárok. Minden lehetőséget megkaptunk. Elég sok jó színész került ki abból a nemzedékből. Színházi szakemberek is. Ne tűnjék kérkedésnek: már friss diplomásként is több helyre hívtak. Nyidára, Nagyszombatba... de nem mentem. Ha az osztály magva együd maradt volna, akkor lehet, hogy megingok, de egyedül nem volt kedvem hozzá. S mivel mindenki ment a maga útján, én is jödem Komáromba. Hiszen már a főiskolát is úgy kezdtem el, azzal az elhatározással, hogy utána a Jókai Színházhoz szerződöm. Magasabb célok nem lebegtek elődem. Sprušanský a főiskoláról is ismert, és persze Nyit- ráról, a fesztiválról, ahol az Amadeus Salierijeként is látod. Az arcom keüed neki, az mteüektusom - ezt mondta, amikor az Ibsen-da- rabba hívod. Lövborg kulcsfigura a történetben. A próbák első két hete szörnyű nehéz volt. Vissza akartam fordulni. Úgy éreztem, ez nem fog menni. Egyszerűen nem akart ráállni az agyam a szlovák nyelvre. Akklima- tizálódnom keüed egy egészen új közegben. Sok évvel ezelőd Győrben is vendégszerepeltem, a Vörös és feketében. Od, magyar közegben egészen más hatások étiek. Nagyon sok negatív élmény. Nem is szívesen emlékezem arra az előadásra. Velem od végig azt éreztették, hogy fehér néger vagyok. Nyitián pedig épp az eüenkezője történt, és pont akkor, amikor a Malma Hedvig-ügyet kezdték újra feszegetni. De ez csak az utcán volt téma. Bent, a színház falai közöd mindenki kedves, nyitod volt hozzám. A koüégák közül sokan ismertek, tudták, ki vagyok, és eleinte ők is megületődödek voltak, mint én. Aztán szerveztünk egy bulit, és mindenki lazább led. Két hét után odajöd hozzám a súgó, és a következőket mondta: „Ne félj, Attila, nagyon jól mondod a szöveget, már csak pár helyen érezni a magyar akcentust, de az is el fog múlni.!” És az ügyelő is folyamatosan biztatod. Hozzáteszem: gyorsan megtanultam a szöveget, sokkal gyorsabban, múlt Komáromban szoktam Jhogy a próbák során már csak a kiejtést keüjen cizeüálni. Az első nyüvános főpróba edől függetlenül elég pocsékul sikerült. Od még görcsösen játszodam. A nyelvre, a kiejtésre koncentiáltam, nem a játékra. Aztán jöd a bemutató, és od már nagyon összeszedtem magam. Ahogy küéptem a színpadra, onnantól fogva már egy külön történet kezdődöd el velem. Csupa pozitív visszajelzést kaptam, és nemcsak a közönség köreiből, hanem a kritikusoktól is. Mindenki jót írt rólam. El is csodálkoztam, hogy engem ennyire „nyalogatnak”. Elfogadtak és megszeredek. Pár hédel ezelőd Prágában vendégszerepeitek az előadással. Hogy fogadták a csehek? Áüva tapsoltak. A Vencel téri Divadlo bez zábradlí falai közöd játszottunk. Már a huszonötödik előadáson is túl vagyunk, ami azért olyan fontos számomra, mert új közegben kapok új impulzusokat. Hatalmas kihívás Lövborg szerepe. Egy író, akinek életében váratlanul feltűnik a végzet asszonya, Hedda Gabler. Lövborg az alkohol rabja, a végén mégsem az ital, hanem a tehetsége öli meg. Izgalmas feladat, nagyon veszélyes, hiszen könnyen el lehet vinni a klisék hányába. Látni keU a határvonalat, amelyet nem léphetek át, nagyon pontosan keü fogalmazni. A robbanás a végén történik meg, pülanatok alad. Egy ilyen siker után, a saját társulatában, mennyit nőd a szakmai ázsiója? Én semmiféle változást nem észlelek. Megy műiden a régiben. Elárulja, hány kollégája láda az előadást? Inkább mutatom. Tehát három. Egyébként nem is vártam, hogy változik valami a megítélésemben. És azt a kérdést, hogy az igazgatója láda-e, feltehetem? Ne tegye fel. Akkor váltsunk témát! Beszéljünk A lélek nyugalmáról. Majdnem minden filmben meghalok. Ebben egy korombeli férfit játszom, aki valahol Közép-Szlová- kiában él szűk, öntörvényű vüágá- ban. Falopásért börtönbe kerül, a társai elárulják, és od, a síden tudja meg, hogy terhes a felesége - és nem tőle. Patthelyzet. Hol id a kiút? Jó szerep. Ez is kimozdítod a komáromi körből, amelybe én magamat zártam be. Lusta is voltam, hogy nem nyitodam, hiszen me- hedem volna máshova is vendégszerepelni, nemcsak Győrbe és Nyidára. Hívtak, szerződést kínáltak. Van olyan történetem is, hogy mentem és visszaléptem. A lélek nyugalmát azért is szeretem, mert Roman Luknárral, a Madridban élő szlovák színésszel játszhadam. Közös tanárunknak, Palo Mikulíknak köszönhetően ugyanazt a színházi nyelvet beszéljük. Remek partner ' volt. További két főszereplője a filmnek egy cseh és egy lengyel színész. Van egy jelenet, ahol hárman ülünk egy autóban, s közben szlovákul társalgunk. Bizarr helyzet volt. Od vagyok valahol a „medvék közöd”, fenn a hegyekben, ülök egy dzsipben, meüedem egy lengyel koüéga, aki töri a szlovákot, mögödem egy cseh fiú, és hármunk közül én beszéltem a legjpb- ban szlovákul. Nagyon jókat kuncogtam magamban. Prüder Mátyással, a tehetséges pozsonyi filmrendező szakos főiskolással kétszer is forgatod már. Most fogunk harmadszor együrt- dolgozni. A Következő felvonásért a legjobb színészi alakítás Igric-dí- ját kaptam, ő pedig a legjobb rendezői díjat veherte át. Nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni. A film- színészethez egyébként más eszközök szükségesek, mint a színpadihoz, ezt külön el keü sajátítani. Prüder Matyival először az Ők nem a te férjedben dolgoztam, másfél évvel ezelőd. Két hét múlva A félkegyelmű Rogozsinját játszom nála. Dosztojevszkij vissza-visszatérő hóm, szeretem a vüágát, húszévesen kezdtem el olvasni, az első nagy élmény ma is pontosan él bennem. Ciprian. Egy kosztümös film lengyel-cseh-szlovák-magyar koprodukcióban. Abban Cserhalmi György partnere leszek. Ő játssza az apámat a Peter Lipovský forgatókönyve alapján születő Barackligetben, od még sincs közös jelentünk. A Ciprian- ban egy magyar bárót alakít, én a szolgáját formálom meg. A mindenesét. Amikor a Gyengédséget for- gada Martin Sulikkal, elmentem megnézni őt, hogy közéből lássam, hogyan dolgozik. Végtelenül profi. Koncendációs képessége egyszerűen döbbenetes számomra. Azóta, gondolom, rájöd, mi kell ehhez. Istenadta kisugárzás és színészi inteüigencia. S persze le keü forgatni vagy kétszáz filmet. A Barackligetben is hálás szerepet kapod. Antikor Peter Lipovský és a film női főszerepét alakító Tóbiás Szidi felhívtak, hogy beszélgessünk egy jót a filmről, nem nagyon hitiem benne, hogy ez egyszer megvalósul. Úristen, álmodtak egy nagyot! - gondoltam. Aztán mégis elkezdődön a forgatás. Peter sokat formált a karakteren azután, hogy személyesen megismert. Hozzám illesz- tetie. A vitalitásomat is belevide. Megjelenik a nő, Babika, aki szerelmes volt az Apába, és most a két fiú életébe lép be, s elindul egy különös történet. Az én figurám elég határozod, konokul ragaszkodik a maga értékrendjéhez, edől nem igazán kompromisszumképes, de amikor megérinti őt a szerelem, hatalmasat nyit a nő felé. Szidivel osztálytársak voltunk a főiskolán. Sok mindent megéltünk együd. Sok, munkából eredő konfliktust is, mert hasonló az egyéniségünk. Én is lobbanékony vagyok, meg ő is. És mind a keden a maximumot akarjuk. De, mondom, nagyon szoros a kapcsolat köztünk. Szinte testvéri viszonyban vagyunk. Démonok? Az eredetileg vizsgafilm led volna, aztán mozifilm kerekeded belőle. A pikantériája az volt, hogy mindig reggel, kávézás közben beszéltük meg az aznapi jeleneteket. Ez teljesen új helyzet volt számomra. Eleinte majd megőrültem tőle. „Ne fékezzetek, nekem ezt a szöveget a magamévá keü tennem, meg keü tanulnom!” - könyörögtem a rendezőnek és az hónak. Többször is kirobbantam, de ők mindig meg- nyugtadak, hogy „Ne félj, menni fog!” A hitelességre törekedtek, azért rögtönöztünk annyit. A kész fűm ládán elmondhatom: elérték, amit akartak. Nyárra is van egy újabb felkérése. A Megszeged ígéret. Annak a története a Tiso vezerte Szlovákiában játszódik. Én egy fasisztát játszom benne, aki betelepszik a zsidók üzletébe. És a Barackliget hádalevő jeleneteit is nyáron vesszük fel. Ezek szerint pihenni most sem nagyon fog. Tavaly nyáron mindössze négy szabad napom volt, idén, remélem, ennél több lesz. Most a Csárdáskirálynőt próbáljuk Komáromban. Nem vagyok operettszínész, de mert feladat, elvégzem. Feri bácsit játszom, a lélekben meggyötört Feri bácsit. Nem részletezem: közel áü hozzám a figura.
