Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-11 / 85. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 11. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Valószínűleg Obama győz A demokrata párti Barack Obama szenátor győzelmére tippelnek az amerikai elektronikus elnökválasztási börzéken. Hillary Clinton ugyan nyer még néhány állam jelölési versenyében, de halvány esélye maradt a Demokrata Párt elnökjelöltségének megszerzésére - ez olvasható ki az Iowa Electronic Markets jegyzéseiből. A kereskedők 81,4 % esélyt adnak Obama elnökjelöltségének, Clinton győzelmi tippje csak 17,5%. A bukmékerek kevesebbre taksálják a demokrata jelölt győzelmét a novemberi elnökválasztáson. Az ellenzéki jelölt nyerési esélye 53,4%-os, a republikánusé 48%. (mti)- Csipkedje magát, kolléga, nagy szükségem van a politikai ostobaság elleni szérumra! (Peter Gossónyi karikatúrája) A moldvai csángómagyarok érdekvédelmi szervezetének elsődleges célja identitásuk megőrzése Vallásilag homogén, de nyelvileg heterogén népcsoport Csángóknak nevezik azt a népcsoportot, amely archaikus magyar nyelvet beszéli, római katolikus vallású, és az egykori magyar királyság legkeletibb határán telepedett le nyolc-kilenc évszázaddal ezelőtt. MT1-HÁTTÉR Az elnevezés valószínűleg egy már elenyészett jelentésű szónak („elvándorolt”, „elszakadt”) a származéka, így nevezik elsősorban a moldvai magyarokat, de vannak még gyimesi és dévai csángók, és ezt a szót használják a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságra is. A moldvai csángók a Románia részét képező Moldva tartományban élnek, Bákó (Bacau), Neamt, Jászvásár (lasi) és Vrancea megyékben alkotnak számottevő közösségeket. Vallási szempontból az ottani negyedmilliós katolikus lakosság legnagyobb részét teszik ki. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsoportnak csak egynegyede. Egyes kutatók szerint azonban számuk ennél is kevesebb. A Wikipedia internetes lexikon szerint a népcsoport magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok képezték, akik mellé a magyar királyok a Xn-Xin. században erdélyi és Felsó-Tisza-vidéki magyarokat telepítettek. A XV-XVII. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek oda, az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett le azon a vidéken. Sokak szerint ez utóbbiak leszármazottai alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét. A történészek szerint a moldvai román anyanyelvű katolikusok jó részének ősei ezért szintén az egykori magyar lakosság között keresendők. Pozsony Ferenc néprajzkutató egyik tanulmányában azt írja: a XIX. század végéig a falvakon élő és mezőgazdasággal foglalkozó moldvai magyaroknak sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudatuk volt. Mivel a nemzetépítés korában a Kárpátok gerincén meghúzódó országhatáron kívül éltek, nem vettek részt a polgári magyar nemzet megteremtésének legfontosabb eseményeiben, de sokáig kimaradtak a román nemzetépítés jelentősebb folyamataiból is - úja a kutató. Az utóbbi években több csángó konferenciát is tartottak Romániában. Ezeken a találkozókon sokszor keveredtek az egyes román előadók „hazafias” okfejtései a tudományos, valódi kutatásokon alapuló érvekkel. Varga Andrea Romániában kutató magyar történész felhívja a figyelmet arra: az Európa Tanács 1521-es számú ajánlása - felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában - kimondta: a csángók „római katolikus vallású, nem homogén csoportot” alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő. Csakhogy ezeket az ajánlásokat Petru Gerghel, lasi római katolikus megyéspüspöke sajátosan értelmezi, vagyis csak akkor engedélyezi a magyar mise bevezetését egy.egy gyülekezetben, ha meggyőződik arról, hogy a híveknek legkevesebb két százaléka nem beszéli a román nyelvet. A kutató emlékeztet arra is, hogy a történelem során a római katolikus egyház kihasználta a csángók vallásukhoz való ragaszkodását, és különféle eszközökhöz folyamodott, amelyek eredményeként mára a csángók vallásilag homogén, de nyelvileg heterogén csoporttá váltak. A moldvai csángómagyarok az elmúlt években megteremtették saját érdekvédelmi szervezetüket, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, amely elsősorban identitásuk - így anyanyelvűk - megőrzését tűzte ki célul. A magyar oktatási minisztérium és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az utóbbi években jelentősen támogatta e törekvésüket. Főleg ennek eredményeként ma már román állami iskolában is oktatják a magyar nyelvet, így a Bá- kótól nem messze eső Lészped faluban, amelyet Szili Katalin magyar házelnök csángóföldi látogatásán készül felkeresni. JEGYZET Ha nőnek a gyerekek... PUHA JÓZSEF Imádjuk az asszonnyal a reklámokat. Leginkább azokat, amelyekben családok szerepelnek. Könnyesre röhögjük magunkat rajtuk. Ha van egy kis időnk, elterülünk a fotelban, és keressük, melyik csatornán bukkannak fel. A bankok, egyéb hitel- intézetek rájöttek, célravezető látszólag átlagos, a valóságban azonban az átlagnál balekabb famíliával népszerűsíteni szolgáltatásaikat. Reklámbeli szappanoperát nézhetünk, láthatjuk, hogyan alakul csodás életük. Minden helyzetből pofonegyszerű kiutat kínálnak, ami érthető, hiszen a reklámozók célja a jónép becserkészése. A határozott szépasszony a ta- hó papucsféijével mostanság a Halászbástyát szemelte ki megvételre... Tudják, akiknek pénzkeltetőben fial a pénzük. Korunk pénzügyi reklámjai teljesen elrugaszkodtak a valóságtól. Hiteltelen, hogy az egyik legjobban fizetett magyar tévés műsorvezető szajkózza, nincs ideje megtalálni a legjobb hitelt, ezért másra bízza. Miért néznek hülyének? Egyrészt, manapság nincs műsora, tehát ideje, mint a tenger. Másrészt, neki minek hitel? Nyuszómu- szóékat is ideje volna lecserélni, mert ha minden úgy történt, mint a reklámban, a szerencsétlenek már teljesen eladósodtak. A harmadik család a legszánalmasabb. Négyen egy nálunk is működő uzsorakamatos hitel- intézetet népszerűsítenek. Minden ünnep és mondvacsinált alkalom előtt vigyorogva veszik át a készpénzt. Fogadtam az asszonnyal, ő azt feltételezte, húsvét után egy kis időre eltűnnek a képernyőről, én azt, hogy nem. Én nyertem. A cég már húsvéthétfő estéjén új aspektusba helyezte kínálatát: ha nőnek a gyerekek, segít a ruház- tatásban. Másnap a lakásfelújításhoz ajánlott segítséget. Emlékszünk, amikor a félj tönkretette a mikrohullámú sütőt, és még aznap a kölcsönből újat vett, a feleség pedig örömében, kisebb orgazmus közepette, kiugrott a bőréből. Ezzel is legalább két baj van: egyrészt, a mikrohullámú sütőt képtelenség elrontani, az csak magától romlik el (legalábbis szerintem...), másrészt, manapság a szupermarketek már ezer koronáért is kínálnak ilyen terméket. Tehát ezek a gagyi családos reklámok váltják be a hirdetők reményeit. Ebben közrejátszik az is, hogy a harmadik família cége sem bíz semmit a véletlenre, nehéz elkerülni, hogy ne fussunk bele az első látásra csábító ajánlataiba. A buszállomáson kétnaponta kezembe nyomják a röpcéduláját. Pár nap alatt megkapom a készpénzt, semmi sem kell hozzá, és bármire költhetem: leihatom magam a sárga földig vagy házibulit is rendezhetek belőle. Egyik ismerősöm be is dőlt neki, elmondása szerint kiszámolta, s rájött, megéri felvenni, mert kevesebbet kell visszafizetni... Csak később (túl későn) szembesült a valósággal, hogy a törlesztés nem havi, hanem heti. Utánanéztem: ha a lehető leggyorsabban akarom visszafizetni a legnagyobb összeget, negyvenezer koronát, ötvenöt hét alatt több mint hetvenezret szi- polyoznak ki belőlem. Akinek van hetente felesleges ezerkettőszáznyolcvan koronája, az a farzsebéből is elő tud húzni negyvenezret. Nem értem tehát, melyik a hitelintézet valódi célcsoportja, miközben az üzlet virágzik. Ezek szerint mi is ugyanolyan balekok vagyunk, mint a reklámbeli családok. KOMMENTÁR Választás CZAJL1K KATALIN Az MKP döntése a Lisszaboni Szerződés megszavazásáról alighanem a jelenlegi választási ciklus legjelentősebb politikai eseménye. Először is azért, mert a történet része a sajtószabadságot, s így a demokráciát is lényegesen korlátozó sajtótörvény, másrészt pedig azért, mert ezzel a szavazással demokratikus alapjogok politikai alku tárgyává váltak. A helyzet teljesen egyértelmű is volna, ha az MKP és a Smer közti üzletben nem a kisebbségi oktatás forgott volna kockán. Csáky Pált minden bizonnyal elnöksége legnehezebb dilemmája elé állították azzal, hogy választania kellett: elvhűen kitart az ellenzéki összefogás mellett, vagy a magyarok számára elfogadható oktatási törvény lesz elfogadva. Csáky Pál és az MKP választott. Lehet, sőt kell is a döntést bírálni, azonban nem lehet nem látni a dolog másik, ha úgy tetszik, emberi dimenzióját: az oktatásügy egy kisebbség számára az a terület, amely a megmaradása szempontjából talán a legfontosabb, tehát törvényszerű, hogy a kisebbség ezen a ponton a legsebezhetőbb. Ezért is tartom rendkívül aljasnak a Smer ajánlatát, hiszen tudta, hogy a magyar párt ezt „nem utasíthatta el”. Mégis azt gondolom, hogy el kellett volna. Egyrészt elvi okból, mert demokratikus alapjogokkal (szólásszabadság) és kisebbségi alapjogokkal (megfelelő oktatáshoz való jog) nem üzletelünk. Ezek ugyanis alanyi jogon járnak. Azáltal, hogy politikai alku tárgyává tesszük őket, elveszítik ezt a státusukat és ugyanolyan politikai kiváltságokká válnak, mint mondjuk a kedvező adókulcs, amit az állam bonuszként adományoz polgárainak. Ezek után bármely kormány bármilyen kisebbségi követelés kapcsán felteheti a kérdést: na és mi jár cserébe? Az MKP kiugrásának másik káros következménye, hogy az ellenzéki blokkon belül még inkább meggyengült az egység, s a párt nem csak ellenzéki partnerei szemében veszített a hiteléből. Akárhogy nézzük is, kevésbé kiszámíthatóvá vált, hiszen ha ebben az ügyben meg lehetett „venni”, miért ne lehetne más témában is. Rossz hír ez az ellenzéki együttműködés, s rossz hír egy jövőbeli jobboldali kormány szempontjából. Mégsem könnyű ítélkezni. Már csak azért sem, mert a KDH és az SDKÚ, amelyek ma árulást kiáltanak, valószínűleg nem állnak ki az MKP mellett oktatásügyi követeléseiben. Ha tehát csóváljuk is a fejünket az MKP döntése miatt, nem egészen elítélő, inkább megértő csóválás ez. TALLÓZÓ PER STANDARD Megütközést keltő Magyar- ország címmel közölte a Der Standard című osztrák liberális napilap Paul Lendvai cikkét a Magyarországon újraéledő rasszista és antiszemita uszításokról. A magyar származású ismert ausztriai publicista felhívta a figyelmet arra, hogy a tekintélyes európai lapokban az utóbbi időben Magyarországról megjelenő tudósítások középpontjában nem a balliberális kormánykoalíció felbomlása és a fokozódó gazdasági nehézségek állnak, hanem az az aggodalom, amelyet a húszas és harmincas évekből ismert, nyíltan rasszista és antiszemita uszítások újraéledése a média egy részében, illetőleg a különféle, egyre több tagot számláló félkatonai gárdáknak a budapesti Hősök terén és vidéken, zömmel romák lakta községekben rendezett felvonulásai váltanak ki. Az utóbbiakról magyarázóan megjegyezte, hogy rendszerint olyan zászlók alatt (Árpád-sávos) és olyan egyenruhákban jelennek meg a nyilvánosság előtt, amelyek a nemzetiszocialista nyilaskereszteseknek a második világháború utolsó hónapjaiban megvalósult rémuralmára emlékeztetnek. Lendvai idézte a Magyar Hírlapban megjelent Bayer Zsolt-írás néhány kitételét (a szerzőt Orbán Viktor Fidesz-elnök szűkebb köréhez sorolta, de név szerint nem nevezte meg) és a visszhangokat, köztük Esterházy Péter véleményét, aki Bayer cikkét „az utóbbi évek messze legundorítóbb írásának” minősítette, magyar értelmiségiek nyílt levelét és Dávid Ibolyának, a Magyar Demokrata Fórum elnökének bátor fellépését. A Der Standard világszerte elismert kommentátorának véleménye szerint a magyarországi jobboldali-nacionalista támadások egyik céltáblája a kiemelkedő katolikus publicista és író, Ungváry Rudolf, akit 1956-ban, még diákként letartóztattak, majd a Kádár-rezsim ideje alatt üldöztek. Azt írta róla, hogy egyike azoknak a rendszerváltás előtti polgárjogi harcosoknak, akik ma sem tesznek lakatot a szájukra, és nyíltan elítélik a Fidesz Magyar Polgári Párt kokettá- lását a jobboldali-radikális áramlatokkal, valamint a világháború előtti időszak hangnemével. A szerző utalt arra, hogy hitelt érdemlő becslések szerint a német megszállás ideje alatt Auschwitzban, illetve Budapest utcáin megölt magyar zsidók száma 560 ezerre tehető. Nem csoda hát, hogy a csőcselék masírozása, az európai mérce szerint gyakran durva zsidóellenes hangvétel, a liberális magyarok, sót külföldi újságírók gya- lázása a jobboldali sajtóban, tévécsatornákon és internetes honlapokon félelmet keltenek az üldözöttek gyerekeiben és unokáiban - írta kommentárjában Paul Lendvai. Valójában azonban nem is a viszonylag kicsi, erőszakra hajló barna tábor a veszélyes, hanem a Fidesz-elnök Orbán Viktor körüli politikai jobboldal, s nagyon kevés kivételtől eltekintve a katolikus és a protestáns egyház „finom hallgatása” - jegyezte meg a Der Standard hasábjain megjelent írásában a publicista, (mti)
