Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-08 / 82. szám, kedd
12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 8. www.ujszo.com Az egyik legelterjedtebb fehérjeforrás Nem kell túl korán vetni ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A szója Délkelet-Ázsiából származik. Kína déli részén már több mint négyezer éve termesztették. Európában a 18. században terjedt el. A világon az USA a legnagyobb szójatermesztő ország. Itt évente mintegy 20-24 millió hektáron termesztik. A szója vetésterülete az utóbbi években az egész világon növekvő tendenciát mutat, világviszonylatban 4CM5 millió ha körüli. A szója egynyári, dudvás szárú növény. Gyökerei a talajban akár 2 m mélyre is leérnek, a felső 20-30 cm-es rétegben 30-40 cm szélességben hálózzák be a talajt. Fajtától függően 20-150 cm magasra nő. Hüvelyes termése van, amelyekben 2-4 mag található. A hüvelyek csüngök és erősen szőrö- zöttek. Színük éréskor sárga vagy barna. A szójafajták vegetációs idejük alapján 5 érési csoportba sorolhatók: igen korai (jelzése 00); korai (0); közepes (I); késői (II); igen késői (III) fajták. Magtermesztésre nálunk csak a rövi- debb tenyészidejű - általában szeptemberben beérő - korai és közepes érésű fajták alkalmasak. A szója 6-8 °C feletti talaj- hőmérsékleten kezd el csírázni, ezért nem kell túl korán vetni. A gyors és egyenletes kelés érdekében április második felében vethető. Sortávolsága 50 cm, a vetésmélység - a talaj kötöttségétől és nedvességtartalmától függően - 3-6 cm. A javasolt vetőmagmennyiség hektáronként 550- 700 ezer mag, az alkalmazott vetésmódtól, a fajtához igazított növényszámtól függően. Átlagos ezermagtömegű vetőmagvak esetén ez 50-120 kg/ha vetőmagnak felel meg. A vetéshez nemcsak jó minőségű vetőmagra van szükség, hanem azt elő is kell készíteni. A vetőmag előkészítése két fontos részből áll: csávázásból és oltásból. Csávázás- kor elsősorban a fuzáriumos megbetegedés és a palántadőlés ellen védekezünk, de ügyelni kell arra, hogy a rhizobiumbaktériumokat kímélő szereket használjunk. Az oltást csávázás után végzik, ennek során nitrogéngyűjtő baktériumokat telepítenek a magokra. Ezeket ugyanúgy kell a vetőmagra juttatni, mintha újból csáváznánk. A szója a hőmérséklettel és a csapadékkal szemben nagyon igényes növény. Melegigényes, de a tavaszi fagyokra nem olyan érzékeny, mint például a bab. Nyáron szereti az egyenletes meleget, virágzáskor és magkötéskor pedig csapadékot és páradús levegőt igényel. A termesztés sikere nagyban függ a virágzáskor és a hüvelykötés idején hullott csapadéktól vagy öntözéstől. A növény a tenyészidőben átlagosan 300-350 mm csapadékot igényel; júniusban, júliusban és augusztus első felében egyenletes eloszlásban 160-180 mm feletti vízmennyiségre van szüksége. Általában 2-3 öntözésre van szükség, és egy-egy öntözésre a talajállapottól függően 40-60 mm-nyi mennyiség ajánlott, (w) A szójatermesztésnek van helye nálunk is - de a növény igényes a talaj nedvességtartalmával szemben Szóját csak öntözött területre A szója termesztése a növénytermesztésben vállalkozó agrárgazdálkodók számára több szempontból is érdekes lehet. MICHAL ŠANTA A növény magas szintű fotoszintézise révén kiváló minőségű fe- héijeforrást jelent, amelyben harmonikus összetételben megtalálhatók az aminosavak, olajok és ásványi anyagok is. Ennek köszönhetően rendkívül sokrétűen alkalmazható az állatok takarmányozásában, nélkülözhetetlen a gazdasági állatok hatékony táplálkozásában. A szója ezen felül gazdagítja a termesztett növények szerkezetét, csökkenti a gabonafélék termesztésével járó kockázatokat, javítja a vetésforgó hatékonyságát. A szója besorolása a vetésforgóba pozitívan hat a talaj termőképességére és nitrogén-háztartására mind az integrált, mind pedig az ökológiai termesztési rendszerekben. A szója után átlagosan 15-20 mg nitrogén marad 1 kg talajban, 30 cm-es mélységig ez a mennyiség 68-90 kg, ami a talaj tápanyagpótlásá- ban hektáronként 1500 korona megtakarítást is jelenthet. A szójatermesztés növelésének behozatalt korlátozó szerepe is van, csökkentheti az agrárágazat negatív behozatali mérlegét, és kedvezően befolyásolja a termelés gazdaságosságát. A növény feldolgozása révén a takarmánykeverékekben és az élelmiszeriparban is hozzájárulhat a vidéki munkanélküliség csökkentéséhez. A nálunk jelenleg elismert kanadai és amerikai szójafajták hőés fényigényük alapján elsősorban a hazai kukorica és répatermesztő körzetekben közepesen nehéz talajokon termeszthetők. A szója vetésterületének kiválasztásakor fontos tudni, hogy a növény rendkívül igényes a talaj nedvességtartalmával szemben, magas transzpiráci- ós értékkel rendelkezik, amely 1 kg szárazanyagra átszámítva eléri a 600 litert. A vízhiány már a vetés után éreztetheti a hatását, visszafoghatja a csírázást és a kelést, ezáltal hiányos növényállomány kialakulását okozhatja. A száraz talaj ugyanakkor nemcsak foghíjas állományt eredményez, hanem csökkenti az alkalmazott drága növényvédelmi készítmények hatékonyságát is, ennek eredménye a gyomosodás és a terméshozam csökkenése. A szója magjának csírázását és kelését a talajjal való érintkezési felülete is befolyásolja, ami a talajrészecskék csökkenő nedvességtartalmával arányosan csökken. Noha a talaj alacsony nedvességtartalma már az induláskor negatívan befolyásolhatja a szója terméshozamát, a végső eredményre elsősorban a talaj kellő mennyiségű víztartalmának folyamatos biztosítása hat az összes fejlődési stádiumban. Ennek érdekében a szóját olyan termőterületen termesszük, amelyen van lehetőség az öntözésre, és a teljes vegetációs idő alatt olyan vízpótlási rendszert alkalmazzunk, ami a gazdasági mutatók mellett biztosítja a termesztett fajták terméspotenciáljának maximális kihasználását. A szója gazdasági jelentőségének értékelésébe beletartozik az is, hogy az itthon termesztett szója csökkentheti a takarmánykeverékek előállítási költségeit, ami az állattenyésztés költségeinek mérséklésében jelentkezik. A növény termesztése jelentős fehérje- és energiaforrásként, valamint a talaj nitrogéntartalmának növelésében betöltött fontos szerepe révén megérdemli a gazdálkodók fokozottabb figyelmét. Vetésterületének jelentősebb bővítése komplex termesztési rendszer, a fajtakínálat, az öntözés és a megfelelő feldolgozási, felhasználási rendszerek alkalmazását követeli meg. (Illusztrációs felvételek) Elsősorban a sárga- és a fehérvirágú csillagfürtnek a termesztése ismert - a fehérvirágú édes csillagfürtöt főleg magtermesztés céljából vetik Fehérjében rendkívül gazdag takarmány és egyben zöldtrágya ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A fehéijeforrásként szolgáló növényfajok közül a szója mellett a csillagfürt is egyre gyakrabban szerepel a termesztők érdeklődési körének homlokterében. A szomszédos országokban - Magyarországon és Csehországban - a miénkhez képest már jóval nagyobb területeken termesztik. Az alábbiakban a magyarországi forrásokból szerzett ismereteket foglaljuk össze. A csillagfürt a talajjal szemben meglehetősen igénytelen növény; ugyanakkor nitrogéngyűjtő képessége alapján első helyen áll a hüvelyes növények között. A növény föld feletti részei - a zöldnövény és a mag - sokoldalúan felhasználhatók, elsősorban nagy biológiai értékű, fehéijedús takarmányként. Mélyre hatoló gyökérzetével a talaj mélyebb rétegeiben lévő tápanyagokat is a felszínre hozza, nagy mennyiségű gyökérés tarlómaradványaival a talajok tápanyag és szervesanyag-tartal- mát gazdagítja. A vetésforgóba jól beilleszthető, megfelel elővete- ménynek és másodnövényként is termeszthető. A termesztéstechnológia jól gépesíthető, ugyanakkor külön speciális gépekre nincs szükség a termesztéséhez. A csillagfürt fajokat nemcsak talajt javító zöldtrágyanövények- ként, hanem az édes csillagfüitfaj- tákat értékes takarmánynövényként is számon tartják. Ebben a térségben elsősorban a sárga- és a fehérvirágú csillagfürtnek a termesztése ismert. Mind a két fajnak keserű és édes változata is van. A keserű csillagfürtök takarmányozásra alkalmatlanok, mert mérgező anyagokat tartalmaznak, amelyek elfogyasztva mérgezést - lupinozist - okoznak. Ezért csak zöldtrágyázás céljára termeszthetők. Az édes csülagfürt fajok ill. fajták felhasználása már sokoldalú: a sárgavirágú édes csillagfürt értékes zöldtakarmány, amely süózásra és legeltetésre is alkalmas, de különféle keveréktakarmányokban is felhasználható. A fehérvirágú édes csillagfürtöt nagyobbrészt magtermesztés céljából vetik, mivel fehérében gazdag abraktakarmány. A mag fehérjetartalma 34-36 % körüli. Olajat is tartalmaz, a fehéije biológiai értéke pedig hasonló a szójáéhoz. Mivel a szójánál olcsóbban és biztonságosabban termeszthető, a fehérvirágú édes csillagfürt termesztésének nagy jelentősége lehet a nagy biológiai értékű fehérjetakarmányok előállításában is. Az édes csillagfürtfajok egyébként éppen úgy felhasználhatók zöldtrágyázásra, mint a keserű csillagfürtök. Az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat a csillagfürtök zöldtrágyázás céljára történő vetése. Az ok az, hogy kevés magtermésük mellett nagy a zöldtrágyázásra vetett csillagfürtök vetőmag- szükséglete. Ezért még másodvetésben is drágának bizonyul a zöldtrágyázás szántóföldi viszonyok között. Vetésre minősített fajtákat használjunk, ügyeljünk arra, hogy a termesztési célnak megfelelő tulajdonságú fajtát válasszunk. A kereskedelmi fajták között ugyanis keserű csillagfürtök is vannak, amelyek csak zöldtrágyázásra használhatók. A visszakeseredés elkerülése végett, ahol édes csillagfürtöt termesztenek, ott csak másik fajhoz tartozó keserű csillagfürt termeszthető (pl. fehér édes és sárga keserű). A csillagfürt fajok melegigényes növények, de a tavaszi fagyokat könnyen elviselik, ha már elérték a 4-6 lombleveles állapotot. Általában a csapadékosabb klímát kedvelik. A sárgavirágú száraz- ságtűrőbb, mint a fehérvirágú csülagfürt. A csülagfürt fajok csak a mész- ben szegény, savanyú talajokon, homoktalajokon (4,5-6,5 pH) termeszthetők eredményesen. A talajok mésztartalmúra legérzékenyebb a sárga, majd sorrendben a keskenylevelű és a fehérvirágú következik. A sárgavirágú talajigénye a legkisebb; még a savanyú futó- homoktalajokon is termeszthető, csak magtermesztésre igényel jobb talajt. A csülagfürtök az elővetemé- nyekre nem igényesek, még önmaguk után is vethetők. A vetésforgóban gyakran két gabona közé kerülnek. A fővetésű csülagfürt igen jó előveteménye az őszi kalászosoknak. De a másodvetés után tavaszi gabona vagy kapásnövény következzen. Zöldtrágyázásra rendszerint őszi gabonák után, tarlóvetésben vetjük a csülagfürtöt. Zöldtrágyaként alászántva igen jó előveteménye a kapásoknak. A csülagfürt fajlagos tápanyag- és műtrágyaigénye a gyakorlati tapasztalatok alapján átlagos körülmények között, a termesztési céltól függően 25-50 kg/ha N, 20-50 kg/ha P és 20-100 kg/ha K-ható- anyag, vagyis 60-150 kg/ha vegyes- NPK. A pontos mennyiséget talaj- vizsgálat alapján keü meghatározni. A műtrágyák (P-K) nagyobb részét ősszel, ldsebb részét tavasszal kell kijuttatni és arra is vigyázni keü, hogy a tavaszi szórás legalább négy héttel a vetés előtt történjen. A jól beállt növényáüomány biztosítása érdekében jó minőségű, egyenletes nagyságú vetőmagra van szükség. A vetőmagot itt is célszerű fajra specifikus Rhizobium- mal beoltani. Főnövényként magtermesztésre március második felében; zöldtakarmányozásra március végén, április elején; másodnövényként pedig aratás után minél hamarabb, de legkésőbb augusztus közepéig vetik el a csülagfürtöt. A korai vetésre főleg a fehérvirágú csülagfürt igényes, mivel hosszabb tenyészideje miatt korábban vetve hamarabb beérik. A csülagfürtöket sekélyen keü vetni. A sárgavirágút 2-3 cm-re, a fehérvirágút pedig 4-5 cm-nél mélyebbre nem szabad vetni. A sárgavirágú fajtákat bármely célra és bármikor- fő vagy másodvetésben - gabona- sor-távolságra (12 cm-re) keü vetni. A fehérvirágút csak zöldtrágyázás céljára keü gabonasor-távol- ságra vetni; magtermesztésre helyesebb, ha dupla (24 cm) vagy háromszoros (36 cm) sortávolságra kerül. A fehérvirágú vetőmagszükséglete magtermesztésnél 100- 120 kg/ha, zöldtrágyázásnál pedig 160-190 kg/ha. Á sárgavirágú édes csillagfürt keverékvetésben - árpával vagy zabbal társítva - is termeszthető. A betakarítás idejét és módját a termesztési cél határozza meg. Zöldtakarmányozásra, silózásra a virágzás elején lehet betakarítani. Zöldtrágyának a hüvelykötés végén kell leszántani. De ha tarlóvetésű a zöldtrágya, akkor késő ősszel, vagy - futóhomokon- tavasszal is leszántható. Magtermesztés esetén a sárgavirágú csillagfürt egymenetes kombáj- nos betakarításának optimális ideje a teljes érés előtt van, amikor a hüvelyek világos barnák és a magvak körömmel még átvághatok. A fehérvirágú csillagfürt betakarítása teljes érésben ajánlott. Az aratás kellően átalakított- és nagyon gondosan üzemeltetett - gabonakombájnnal végezhető. A betakarítás során nagyon kell vigyázni arra, hogy minél kevesebb mag sérüljön meg, mert a sérült magvak elvesztik csírázó képességüket. Ha nagyon elgyomosodott, vagy az érés nagyon elhúzódik, a csillagfürtöt is lombtalanítani kell. A lombtala- nítás akkor végezhető, amikor a hüvelyek középbarna színűek. A betakarított magot tisztítani és szárítani kell, mert csak a 12-14 % nedvességtartalmú mag tárolható. A csillagfürt fajok magtermése fajonként és fajtánként változó, általában kevés; legkevesebb a sárgavirágúé, a legtöbb a fehérvirágú édes csillagfürté. (Forrás: www.diakee)
