Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-05 / 80. szám, szombat
30 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Dóvalon különös fogadtatásban részesültünk: ránk rivalltak, hogy azonnal takarodjunk el a kutyával a domboldalról! Dorka megtáltosodott a hegyek láttán! Dorkával megpihentünk a Csorba-tónál, a mellettünk ülő hölgy egy didergő őzpincset csavart egy nagy pokrócba Kétszázhűsz szálláshely-lehetőség gondos átböngészése után az ember arra a következtetésre jut, hogy egyáltalán nem könnyű megfelelő szállást találni a Magas-Tátrában azoknak az állattartóknak, akik a néhány naposra tervezett hegyi túrázás idejére sem akarnak megválni negyven kilós szőrös kedvencüktől. SZÁZ ILDIKÓ A mi Dorkánknál nincs jámbo- rabb állat a földkerekségen, legalábbis ezt állította róla az oktatója, amikor kirúgott bennünket a kutyaiskolából. A hároméves nőstény németjuhász kutya sosem volt hajlandó támadásba lendülni, és a gazdi háta mögött keresett menedéket. Ki hitte volna, hogy az első tátrai kiránduláson megtáltosodik, és kutya-, majd pedig lófogatot, végül pedig egy medvét fog üldözni? Tátracsorbán, a Mormota Panzióban rendeltünk szállást villámpostán, a tulajdonos szófukar válasza miatt, azonban némi kétséggel indultunk útnak. A háromnapos foglalóra igencsak kurta választ kaptunk: oké. Később a panzió többi lakójától megtudtuk, ennél hosszabb válaszra egyikőjüket sem méltatta. A csaknem háromszáz kilométer hosszú utat Dorka a csomagtartóban töltötte egy kényelmes, pokrócba varrt matracon, mi meg nyomorogtunk a kofferek és hátizsákok tetején. Első megállónkat Dóvalra, egyik kedvenc kirándulóhelyünkre terveztük, mivel az ismert síparadicsomon halad át a 49-es számú út, amely Ajánlott link www.ubjüujsa.sk: ezen a honlapon minden egyes szállás mellett külön ikon jelzi, hogy vihető-e háziállat vagy sem, nem kell keresgélni az adott panziót, vagy hétvégi házat bemutató szövegben, a kutyatartónak a napi díj/eb észrevételeim szerint, min. 40, max. 150 szlovák korona (száz) összeköti Dél-Szlovákiát az északi országrésszel és Lengyelországgal. Az igen kemény hegyi hágót már hó borította, aminek a gyerekek nagyon megörültek, és kutyástul nekilódultak az első dombtetőnek. „Takarodjanak a- zonnal azzal a kutyával, mert nagy baj lesz!” - rivalít ránk egy szűrbe öltözött, pásztornak álcázott piros joggingos kisvállalkozó. Később beismertük, hogy okkal féltette husky kan kutyáit, ugyanis a nyolcas fogatba rendezett menet, amely turistacsalogató látványosságnak sem volt rossz a hófödte lankákon, a nőstény kutyalány láttára hirtelen irányt változtatott. Dorka sem volt rest, kitépte magát a gyerekek kezéből és az izgatónak tűnő falka üdvözlésére sietett. A történet itt sietve yéget ért, amikor nagy nehezen kibogoztuk lánykutyánkat a felajzott szibériai hímek közül. Hazafelé már nem álltunk meg Dóvalon. Úgy aludtunk, mint a mormota A Mormota Panzió konyhájában sonka és tojás főtt egy nagy lábosban, hogy ne feledjük, húsvéti ünnepek vannak itt fenn a hegyek között is. Dorka máris döntött, hogy a kicsi faborítású szoba helyett ő inkább ebben az illatfelhőben táborozik le. Később a biliárdteremben és az udvaron is szívesen időzött, és másnapra összebarátkozott a másnapos fiatalokkal, meg egy nyugalmazott fővárosi gyógyszerész hölgy ölebével. Tátracsorbáról fogaskerekűvel indultunk a Csorba-tóhoz, a kutya gyerekjegyet kapott. Ugyanez történt később, a négyszemélyes libegőn is, senki sem lepődött meg azon, hogy az eb látni akarja közelről a havas hegyek ormait. Majd mézbort kortyolt a mézeskalácshoz a többi családtaggal együtt a liptói vidéki építészetet és kézműves remekeket bemutató skanzenben, Pri- bilynán. A kisgidák karámjánál lefogtuk a kutyát, mert felébredt benne a vadászösztön! Ugyanez történt a Csorba-tónál, amit a kényesebb és szolvensebb vendégek nem az apostolok lován, hanem havon csúszó, lófogat vontatta szánon közelítettek meg. Dorka a lovasfogat nyomába akart eredni, de sikerült visszatartani. Ennél már csak az volt kényelmetlenebb, hogy a fogatok 10-15 percenként elhaladtak mellettünk. A sífelvonónál több kutyatartóval is találkoztunk. Egy asszony, vacogó őzpincset dédelgetett a bolyhos pokrócban, egy nyugdíjas férfi pedig kolbászt vett a kedvencének a sütödés standon. Egyetemisták nagy csapata érkezett a síugrató sánchoz rengeteg izgő-mozgó, nehezen megszámolható - öt vagy hét? - keverékkutyával, és megcélozták a hegy tetejét. Az ebek önfeledten túrták a havat az orrukkal, a farkuk hóágyúként seperte szét a szikrázó pelyheket a hegyoldalban. Mi tagadás,'hideg volt, de nem engedtek be bennünket a csorbatói vasúti teázóba. A vasútállomáson azonban nagyon kedvesek voltak hozzánk, Dorka vizet kapott, és három kiflivéget, az egyik süéces ifjonc sörét azonban hölgyhöz illően elutasította. Majd aludtunk a szálláson, mint a mormoták. Elmaradt a medvetáncoltatás Búcsúztunk a tájtól, a panzió lakóitól. Ilyen esetben ha fú, ha fagy, még egy esti sétát be kell iktatni a csillagos ég és a felettünk feszülő Krivány csúcsa alatt. Magas-Tátrában, Szlovákia legszebb nemzeti parkjában a védett ösvényekről köztudott, hogy nem tanácsos, mi több tilos háziállattal közlekedni rajtuk. Megijeszthetik a vadat, megtaposhatják a védett növényeket. Találtunk azonban egy kerékpárutat, amely rákanyarodott a közeli tanösvényre, ahol eltévedni sem lehetett, és nem fenyegetett a lavinaveszély sem. Tőlünk nem messze éppen azokban az órákban temetett be a lavina egy magyarországi turistát, akinek a kulcscsontja is eltört. Csend volt és nyugalom, a gyerekek önfeledten bukfenceztek a hóban, amikor a kutya szagot fogott, de micsoda szagot! Fület, farkát behúzva, hangosan nyüszített, és újjáéledt vadászösztöne a várható veszély ellenére is azt súgta, követnie kell a tappancs- nyomokat! Ezzel azonban nem tudtunk, és nem is akartunk egyetérteni. A szomszédos panzióban lakóktól hallottuk, hogy a medvék olykor-olykor megdézsmálják a nagy szemetes konténereiket. Dorka azonban megszállottan haladt tovább, mi ezzel szemben minél messzebb akartunk kerülni a mézescsuporral bájos, de erdőben elég félelmetesen ágaskodó barna fenevadtól. Máig nem tudni, vajon Dorka találkozott-e a medvével. Negyed óra elteltével a pórázát magával rángató állat megjelent a panzió előtt, csapzottan, mámoros szemekkel. Izgalmas dolog kutyával kirándulni a hegyekben, az állat más szemmel láttatja velünk még a Csorba-tó befagyott jegét is, amelyen nemcsak sétálni lehet, hanem hemperegni is nagyon jó! A németjuhász kutya hiába is próbálkozott, nem fért fel a gumikerékre (Csupor! István felvételei) Dorka kitűnő mentőkutyának bizonyult, amikor a gyerekek a Mormota Panzió előtt próbáltak felkészülni a rádióban hallott, fenyegető lavinaveszélyre HETI ÉVFORDULÓK Március 31., hétfő 80 éves GORDIE HOWE amerikai jégkorongom Negyedszázadon át a Detroit Red Wings színeiben korongozott, az NHL egyik legeredményesebbjátékosaként vonult vissza. Több rekordot állított fel; pályafutása során például 801 gólt ütött és 1049 gólpasszt adott. Sokszor volt gólkirály és az Év játékosa. Április 3., csütörtök 115 éve született LESLIE HOWARD angol színész Magyar származású volt, eredetileg Steiner Lászlónak hívták, a britek egyik legkiválóbb jellemszínészeik között ápolják emlékét. Kirobbanó sikert aratott a Pygmalion Higgins professzorának szerepében. Játszott az Elfújta a szélben és a Vörös Pimpernelben is. Április 4., péntek 420 éve született THOMAS HOBBES angol filozófus A jogon alapuló korlátlan abszolutizmus híve volt, a nézeteit összefoglaló Leviathan című műve óriási hatást gyakorolt az államtudományok későbbi művelőire és a filozófusokra egyaránt. Egyebek közt kiváló műfordító volt, kiadta például a teljes Homéroszt. Április 5., szombat 30 éves FRANZISKA VAN ALMSICK német úszónő 18-szor nyert Európa-baj- noki és kétszer világbajnoki aranyat, s megdöntötte a 200 méteres gyorsúszás világcsúcsát. Igazi sztár lett hazájában, népszerűségét növelte, hogy a korábbi férfias úszónőkkel ellentétben szem- revaló, csinos fiatal nő. Tavaly szült egý kisfiút.
