Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-05 / 80. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com ICserhalmi György Egy reménytelen szerelem fájó története Márai Sándor harminc nyelvre lefordított regénye, az Eszter hagyatéka. Sipos József rendezésében, jeles színészek közreműködésével film készült most a műből, amely évekig vezette a spanyol, a német és az olasz könyvpiac eladási listáját. SZABÓ G. LÁSZLÓ Eszter, a történet főhőse ötvenévesen is vonzó, előkelő nő, aki Nunuval, távoli rokonával, a ház mindenesével, élete közvetlen szemtanújával festői környezetben él egy ódon, Balaton-parti villában. Mint fenyő és gyöngy - elválaszthatatlanok. Napjaik nyugalomban telnek, bár túl sokat már egyikük sem vár az élettől. Egy nap aztán táviratot kapnak, amelyben Eszter régi szerelme, Lajos jelzi érkezését. Húsz év után egyetlen napra jön, hogy rendezzék dolgaikat. Lajos, a hűtlen szélhámos most sem ismer lehetedent, tényekkel és cselekedeteivel egyformán képes hazudni. - Azt hittem, vértezve vagyok az emléke ellen - mondja Eszter, nem sokkal a nagy találkozás előtt, miközben régi, titkos vágyait próbálja leküzdeni, sérelmei pedig reményeivel viaskodnak. Bűnök és tartozások, mulasztások és követelések felkavaró története a film, olyan sebeké, amelyeket nem gyógyít az idő. „Érdekes, igen. Ötvenöt éves fejjel itt ülök, mint kezdő filmrendező, miközben sem kezdőnek, sem filmrendezőnek nem érzem magam - szól Sipos József. - Filmkészítő vagyok, aki szeretne valamit közvetíteni sok ember felé. Ez az életem. Szeretnék elmondani, megmutatni valamit másoknak, kikapcsolni őket a hétköznapokból, hiszen a filmek nemcsak a szakértőknek és az ínyenceknek készülnek. Egy film akkor éri el a célját, ha sok nézőhöz jut el, és mond is nekik valamit, vagy akár másfél órára megváltoztatja az életüket. A gyertyák csonkig égnek című tévéfilmet is a mi cégünk készítette, annak egyenes következménye az Eszter hagyatéka. Egyébként nem volt könnyű megszerezni a jogokat, egy olasz hölgy kezében volt a négy-öt évre szóló opció. Nagy szerencsénkre, mi pont akkor jelentkeztünk, hogy szeretnénk megfilmesíteni a regényt, amikor lejárt az elővételi jog, és horribilis összegért, százezer dollárért meg is vettük. Utána kezdtem el gondolkozni, hogy kivel kellene megcsinálni a filmet. Családi cégünk van, a feleségemmel visszük évek óta. Ö a külföldi ügyeket viszi, én az itthoniakat. Andersen életéről forgattam mesefilmet, Leonardo életéről dokumentum-játékfilmet, amely több díjat is nyert, de őszintén mondom: az Eszter hagyatékát nem én akartam rendezni. Sok emberrel beszéltem erről, s mivel egy hónap alatt többször is elolvastam a könyvet, szinte kívülről tudtam az egészet, konkrét elképzelésem volt a filmről. Műiden rendező más gondolatokkal jött, míg aztán a producer Sipos József úgy döntött, hogy mindazt az érzést, amelyet a könyv kihozott, felszínre emelt belőle, a leginkább ő tudná közvetíteni. Kaptam is biztatást sok helyről, hogy rendezzem meg én, így döntöttem: a legtisztességesebb megoldás az lesz, ha nem mások pénzéből, hanem a sajátunkból vágunk bele.” Jól gondolkozott Sipos József: a szerepekre olyan szülészeket keresett, akikben ott lakik a figura. Tudja ugyanis, hogy vannak jó színészek, akik bárki bőrébe bele tudnak bújni, de mindig hiányozni fog az alakításukból valami, pár gondolat, néhány érzés, amely nélkül a figura nem az, aki. „Nem ismertem minden színészt személyesen. Én ebben a szakmában magányos farkasként küzdők az elemekkel, aztán vagy átjutok a viharon, vagy nem. Ebben a helyzetben nagyon eltökélt voltam. Minden szereplőt megnéztem néhány filmben, mielőtt döntöttem volna. Az Esztert alakító Nagy-Kálózy Esztert is láttam az utolsó két-három szerepében. Törékeny, finom lelkű színésznő. Jött a válogatásra egy kis táskával a hóna alatt. Nagyon aranyos kiszólásai voltak. Pici kutyám megrágta a könyvet, nem egy másikat, hanem ezt az egyet. Ettől függetlenül mindig mindenhova ezt vittem magammal, és Eszter is ezt vette a kezébe. Mi történt vele? - kérdezte. A kiskutyám megrágta, mondtam. Ha megkapom a szerepet, én is megrágom - felelte. Nagyon aranyos volt. Ahogy felolvasott a könyvből, nyilvánvaló lett, hogy nem játszhatja más a szerepet. Ha Márai ismerte volna, azt mondja: Róla írtam a könyvet! Műiden gesztusát elhiszem, mert műiden rezzenése igaz. Ő valóban olyan, mint a történetbeli figura.” Lajos szerepét, Eszter régi szerelmét, aki gonosz soha nem volt, csak folyton hazudott, akinek stílusa és menazséija van, akinek komoly betegsége soha nem volt, mert nem fog rajta az idő, Cserhalmi György kapta. „Egy étteremben találkoztunk - meséli Sipos József. - Nézett rám a nagy barna szemeivel, hogy mit akarok tőle. Figyelmeztettek, hogy nehéz eset, igényes, erős, válogatós, meg hogy majd rám telepszik, és egy ponton túl már semmi közöm nem lesz a filmhez. Elmondtam neki, milyen elképzeléseim vannak a történetről, hogy én sokkal többet gondolok bele, műit ami az első pillanatban látszik, és hogy szeretném, ha ennek lenne más olvasata is, mert ez örökérvényű történet. Bár 1939-ben játszódik. Márai mégsem beszél benne a háború előszeléről. Gyuri felállt és csak annyit mondott: Benne vagyok. Számomra már ez győzelem volt. Egy mások szerint nehezen kezelhető egyéniséget is sikerült megnyernem a filmhez.” Nunu szerepében Törőcsik Mari nyújt rendkívüli alakítást. „Vele is szerencsém volt. Fábri Zoltánt személyesen ismertem, a fia gyerekkori barátom. Én nem tanultam hivatalosan a filmes szakmát, de Zoli bácsival nagyon jóban voltam, sokat beszélgettem vele, ta- nítgatott, láttam, hogyan úja a forgatókönyvet. Végiggondoltan dolgozott, nem improvizált, csak amit a pillanat adott. Nem olyan rég volt egy Fábri-kiállítás, amelynek én voltam a gazdája, én szereztem rá pénzt, én hoztam az anyagot, és ott beszélgettem először Marival, bár kisfiúként ismertem őt Zoli bácsitól.
