Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-05 / 80. szám, szombat

I 8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com Juhász Gyula-emléktábla Szakolcán Szakolca. Juhász Gyula születésének 125. évfordulója alkalmá­ból, valamint az 1911 és 1913 közötti szakolcai tanításának emlé­kére április 7-én 15 órakor a szakolcai gimnázium falán leleplezik a költő emléktábláját. Az emléktáblát Kiss Péter magyar kancellá­riaminiszter, valamint Dušan Čaplovič szlovák miniszterelnök-he­lyettes leplezi le. (ú) A Ritmo Samba Batucada Band hamisítatlan kameválhangulatot te­remtett Győr utcáin (Németh Aliz felvétele) Egy be gyűjtötték a műfaj legkiválóbb képviselőit 9. Győri Ütős Fesztivál STR1EŽENEC SÁNDOR Győr. Uniós világunk egyik ál­dása a régiók átjárhatósága. Hat­ványozottabban vonatkozhat ez a kultúra áramlására. Úgy tűnik azonban, a változás még koránt­sem érintett meg bennünket kel­lően. Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben Győr felé autóztunk néhány barátom­mal. Az is felmerült bennem, hoz­zánk hasonlóan hányán tartanak ugyanazon cél felé? Pedig itt van ez a fesztivál, alig egy órányi távolságra a szlovák fő­várostól. Különleges seregszemle, amilyen nem sok akad széles e vi­déken. Egybegyűjti a műfaj legkivá­lóbb magyarországi képviselőit. S a hab a tortán: Billy Cobham világ­hírű dobvirtuóz. Már a városba érve kellően ráhangolódhattunk az ese­ményekre: a Ritmo Samba Batuca­da Band hamisítatlan karnevál­hangulatot teremtett Győr utcáin. A kétnapos rendezvény tükröz­te, hogy a szervezők ügyesen tud­ták kamatoztatni az elmúlt évek ta­pasztalatait. Pozitív felismerés, hogy egy ütős fesztiválnak nem fel­tétlenül csak az ütősökről szólnia. Már az első műsorszám, a Széche­nyi István Egyetem ütőhangszeres kamaraegyüttese és a Győri Ütő­együttes produkciója előrevetítet­te, milyen dramaturgiai elvek men­tén készült a műsor. Szépen meg­fért az ütősök mellett a népdal, a népi tánc és az elektromos hegedű is. Zsoldos Béla vibrafonos sem csupán a hagyományos jazzhang­szerekre hagyatkozott Vibrafónia című művében. Azokra is természe­tesen, hiszen a dobok mögött az egyik legjobb magyar „püfölő”, Borlai Gergő ült, de a lírai tételek hangulatát hatásosan színezte a vonósokszekciója. Rendhagyó társításokból a ké­sőbbiekben sem volt hiány: a kivá­ló dobos, Szendőfi Péter duóban muzsikált Bírta Miklós gitárossal, Vasvári Pál basszusgitáros két kül­földi perkás kíséretében lépett fel. Volt dobos workshop Balázs Ele­mérrel (természetesen a Balázs Elemér Goup is színpadra'lépett), s volt ütőhangszer-kiállítás meg diaporáma bemutató. A finálé az Amadinda Ütőegyüt­tesnek jutott, akik a magyar ütős műfaj klasszikusainak számíta­nak. Nem szabad elfeledkezni Billy Cobhamről: életem leghosszabb dobszólóját (50 perc) láthattam- hallhattam tőle, amely egyetlen pillanatában sem volt érdektelen, unalmas. Ahogy a többi produkció sem. Azért sem, mert egyes műsor­számok időtartamát „méretará­nyosan” határozták meg, amit, sok más mellett a szervezők erénye­ként kell nyugtázni. Nem irigylem őket, ha a következő, jubileumi rendezvényen felül akarják múlni az idei színvonalát. A szünetben a Richter-terem előcsarnokában összefutottam néhány dunaszerdahelyi ismerő­sömmel. Borúlátásom a régiók át­járhatóságával kapcsolatban kissé csillapodott. De valóban csak egy keveset. Hazai, cseh és német múzeumok gyűjteményéből válogatott anyagból tegnap nyílt meg a Szlovák Nemzeti Múzeum Žižka utca 7 6. szám alatti kiállítási pavilonjában a Théba, az istenek és fáraók városa című kiállítás, amely augusztus végéig tekinthető meg (Fotó: SNM) Emlékszobája és emléktáblája van április 2-ától Ozsvald Árpádnak szülőfalujában - Nemesorosziban Alsó-garammenti földközelben Ozsvald Árpád életének tárgyi nyomait, dokumentumait őrzi az emlék­szoba (A szerző felvételei) Ozsvald Árpád szülőfalu­jában, Nemesorosziban már nem áll a szülői ház, de április 2-ától egy emlék­szoba jelzi, hogy ebben a kisközségben látta meg a napvilágot, a „poeta doctus”, a nagyvilágban bolyongó, de hazatérő „legkisebb legény”, az alsó- garammenti táj megének- lője, a hosszú, merengő sé­ták szerelmese, a „való­ságközeli” élményeket mí­toszokká alakító szelíd, halk szavú költő. FORGÁCS MIKLÓS Az emlékszoba a kultúrházat is befogadó Kazy-kastély egyik apró termében kapott helyet, a Lévától 22 kilométerre található hatszáz lelkes faluban, ahol 1932. január 28-án született meg a szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős alkotója. Az Ozsvaldnak is kö­szönhetően az irodalomtörténet­ben bérelt hellyel rendelkező ga- ramvölgyi tájban megbúvó tele­pülésen összegyűltek a családta­gok, közeli barátok és távoli tisz­telők, irodalmárok és a helyi kul­turális és társadalmi élet képvise­lői, akik úgy gondolták, közük volt a költőhöz, vagy éppen fon­tosnak tartják, hogy üyen módon is emlékezzünk egy emberre, egy életműre. Pavol Páchnik polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, s elmondta, Taliga Árpád zselízi nyugdíjas pedagógus a megál­modója ennek az emlékszobá­nak. Természetesen azonnal a kezdeményezés mellé állt a helyi önkormányzat is, és támogatta az ügyet a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT), a Szü­lőföld Alap és a Csemadok Or­szágos Tanácsa is. A kivitelezés­ben tevékenyen részt vett az író lánya, Ozsvald Zsuzsa, valamint többek között Polák Magdaléna tiszteletes asszony, Szűcs László festőművész és Ábel Gábor köz­író. Az emléktáblát, melyet az em­lékszobában helyeztek el, Greguš Milan kőfaragó készítette. „A vadvizek tiszta álmát őrzöm én!” - ez a jellegzetesen ozsvaldi vers­sor került fel a táblára. Szabó Ákos, a Zselízi Comenius Gimná­zium diákja, valamint hangfelvé­telről a Kor-Zár és a Borostyán együttesek előadásában hallgat­hatták meg az egybegyűltek a köl­tő egy-egy rá jellemző, emblema­tikus című versét: A legkisebb le­gény, Tedd meg utadat, Földkö­zelben. Hodossy Gyula, a SZMÍT elnö­ke hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy egy falu egy emlékezetes személyiségére, kiválóan helytál­ló szülöttére emlékezik. Ám mint mondta, ödetek vannak, de kevés helyen viszik véghez az elképze­lést, belefáradnak. Nagyon jó, hogy Nemesorosziban az emlék­szoba okán is talán beszélni fog­nak Ozsvald Árpádról, talán en­nek köszönhetően sem felejtődik el a neve, s így nem felejtődik el a magyar kultúra sem, s az a sok szenvedés, amit ezeken a tájakon átéltek az emberek. Talán felte­szik sokan a kérdést, vajon mit al­kotott ez az Ozsvald, mennyit ért, s kézbe veszik majd a köteteit, el­olvassák a verseit. Remélhetőleg részünk lesz, belénk ivódik az elődök hagyatéka, mert van mire emlékezni, számtalan kulturális hagyatékot kínál ez a táj is. Ho­dossy azt kívánta, szülessenek még ebben a faluban olyanok, akik úgy gondolják, életben kell tartani Ozsvald Árpád emlékét, gondozni kell a hagyatékát, s büszkének lehet rá lenni. A közeli Hontfüzesgyarmat szülötte, Duba Gyula ünnepi be­szédében földijéről emlékezett meg, hiszen mint 1954 őszén, első találkozásukkor Pozsonyban Ozs­vald megjegyezte: Te gyarmati vagy, én meg oroszi... Duba sze­rint mindketten magukkal vitték „faluvilágukat”. Ozsvald költésze­tét a gyerekkori élményekből, a szülőföld mitikus elemiből és a népi mesevilágból keverte ki; életművének kulcsszavai a felidé­zés, emlékezés, a visszatekintés. Duba Gyula felelevenítette az al­só-garammenti földközelségből megteremtett Ozsvald-mitológi- át, a kucsmát húzó házakat, az es­tét, amikor csendes alázat ül a ha­vas fákon, a hóba érő szoknyájú, tejet hordó asszonyokat, Ozsvald Pált, kinek fehér bajszát a halál pödörgeti a föld alatt, a feneket­len tavat. A regényíró kitért arra is, hogy ez a táj, mely annyira meghatározta a költő látásmód­ját, nem olyan hangsúlyos vidék, mint a Csallóköz, a Mátyusföld, Gömör vagy Bodrogköz. Jellegze­tessége viszont, hogy a Garam fo­lyó keleti oldalán sosem járt vas­út, „s ez mintegy zártabbá tette a nép életét, kevésbé engedte meg­nyílni a vüág felé”. Erre vezettek viszont Esztergomtól az északi bányavárosok felé a kereskedelmi és hadi utak is, hónapokig állt a front itt 44 telén, „és a hadseregek a folyó jege felett néztek egymás­sal farkasszemet”. Megidéződtek a nagy versek, a Szikince parti fűzfák, a Szekerek balladája, a Hettita ballada, az Argonauták. Helyénvaló a megál­lapítás, a költő „mintha mindig ugyanarról írna, önmaga valósá­gáról, a személyes világáról vall egyre szélesedő körökben”. Szó esett a Nyerges utcai antikvári­umról, a szenvedélyes gyűjtőről, a kétsoronként egy szótárfüzetben „növekedő” költeményről, és a sorskérdések elől sem kitérő alko­tóról. A versek hangulata után, egy életmű megidézése és elemzése után Ozsvald Árpád életének tár­gyi nyomait, dokumentumait szemlélhették meg az emlékszo­bában a résztvevők. A születési bizonyítvány, az újságírói igazol­vány, különféle oklevelek, kéz- és gépiratok, dedikált könyvpéldá­nyok, emlékkönyvlapok a kis Ár­pád verseivel és rajzaival, családi fényképek, továbbá a költőről szóló újságcikkek, vele készült in­terjúk olvashatóak, láthatóak, böngészhetőek a falakon és vitri­nekben. Ozsvald Árpád egész életében szeretett és tudott alsó-garam­menti földközelben maradni, szü­lőfaluja pedig immáron költőkö­zeibe került. Térerő, Hétről hétre, Délidő, Téka, Köszöntő, Világosság, Kaleidoszkóp, Randevú, Tudomány világa A Pátria rádió hétvégi programjai MŰSORAJÁNLÓ Szombat: A Pátria rádió műsora reggel hétkor hír- és sportösszefoglalóval, műsoris­mertetéssel kezdődik. Negyed nyolctól az elmúlt évek slágerei­ből válogatunk. Nyolc órakor je­lentkezik a közép-európai nemze­tiségi stúdiók magazinja, a Tér­erő, amely ezúttal a bukaresti magyar szerkesztőség gondozá­sában készült. Kilenc órakor indul zenés, publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. A műsorvezető­szerkesztő Molnár Judit. 11 óra­kor kezdődik Miklósi Péter műsora, a Délidő. A stúdióvendég Csáky Pál, az MKP elnöke lesz. Ä déli hírek után kezdődő népzenei összeállításban a Varsányi együt­tes felvételeiből válogatunk. 12.30-kor irodalmi magazinunk, a Téka jelentkezik. A műsor töb­bek között hírt ad a Nyugat indu­lása 100. évfordulója alkalmából, Komáromban rendezett tanács­kozásról, és két jubiláns szlovákiai magyar íróval is foglalkozik. 13 órakor a Köszöntőt hallgathatják. 14.40-től műsorzárásig, 15 óráig összefoglaljuk a legfontosabb po­litikai és társadalmi eseményeket. Vasárnap: Hírekkel, sport­összefoglalóval indul az adás hét órakor. 7.10-kor református ki­adással jelentkezik a.Világosság című egyházi műsor. Pólyáné Do­hai Katalin párkányi lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 7.50-től a Va­tikáni rádió magyar híradóját hallgathatják. 8 órától a komoly­zene kedvelőit várjuk a készülé­kekhez. Robert Schumann Esz­dúr zongoraötösét a Bartók Vo­nósnégyes és Hegedűs Endre adja elő. A Kaleidoszkóp fél kilenckor kezdődő adásában először Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Te­rületi Választmányának titkára beszél a hamarosan sorra kerülő Kodály Napok műsoráról, majd B. Kovács István régész, néprajzku­tató ajánlja figyelmükbe a Gö- mörország című negyedéves fo­lyóirat legújabb számát. Petró Dávid, a Soproni Központi Bányá­szati Múzeum munkatársa a pa­pírrestaurálás fortélyaiba avatja be a hallgatókat, végül megismer­kedhetnek Kürthy Lajossal, a köb­ölkúti művelődési központ veze­tőjével, aki időnként verset mond, színpadra áll és reklámfilmekben is szerepel. 9.30-kor kezdődik az Aki tudja, írja meg című komoly­zenei fejtörő. 10 órától a Rande­vút hallgathatják Csenger Ferenc szerkesztésében. Gyermek- és if­júsági műsorunk témái: mese a kétbalkezes varázslóról, élmény- beszámoló Dél-Amerikából, eszt- rádfesztivál fiatalokkal, SZMAZE - a további tervek. A déli harang­szó és a hírek után Nótacsokrot sugárzunk. 12.30-kor a Tudo­mány vüágában egy, a Kalligram Kiadónál megjelent könyvről lesz szó. A címe: Felső-magyarországi főúri családok. A kötet szerzője Fukári Valéria irodalomtörténész, aki 25 éven át folytatott levéltári kutatásainak eredményeit foglal­ta össze ebben a munkában. 13 órától a Köszöntőt hallgathatják, majd vasárnapi adásidőnk utolsó húsz percében hírösszefoglalónk hangzik el. (bodri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents