Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-01 / 52. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 1. www.ujszo.com Szabó Magda regényét Szabó István viszi vászonra Film készül Az ajtóból MTl-JELENTÉS Lajkó Félix első filmszerepét játssza a Deltában, mégis végig súlyos a jelenléte (Fotók: képarchívum) Mundruczó Kornél új filmjéért, a Deltáért, amely több díjat is nyert az idei szemlén, több fesztivál verseng Négy pofon után a Duna vize Budapest. Szabó István Oscar- díjas rendező filmet készít a tavaly elhunyt Szabó Magda önéletrajzi ihletésű, Az ajtó című regényéből; a forgatást valószínűleg 2009 szeptemberében kezdik el - közölte Hábermann Jenő producer. Beszámolt arról, hogy Szabó István jelenleg a forgatókönyvön dolgozik Bereményi Gézával és Vészits Andreával együtt. Elmondta azt is, hogy a megközelítőleg 3 millió eurós (mintegy 800 millió forintos) költségvetésű film koprodukcióban készülne. Az egyik partner német, a másik együttműködő nemzetiségét még nem tudják, és azt sem, kik játsszák a főszerepeket - tette hozzá Hábermann Jenő. Szabó Magda 1987-ben írt önéletrajzi ihletésű regénye Molnár Anna írónő és házvezetőnője, Emerenc történetét meséli el. A vidékről származó asszony Budán házfelügyelőként dolgozik, emellett pedig takarítást és más házimunkát vállal a környék lakóinál. Emerenc nem dolgozik akárkinél, csak akit erre méltónak talál. Miután az írónő és professzor férje megfelel elvárásainak, dolgozni kezd náluk. A háziak lépten-nyo- mon titkokba botlanak az öregasszony körül, s a regényben sorra nyílnak fel Emerenc életének különös ajtói. Az utolsó ajtó azonban Budapest. Mátyás király öröksége - Késő reneszánsz művészet Magyarországon a 16-17. században címmel kiállítás nyílik március 29-én a budapesti Magyar Nemzeti Galériában. A mintegy450 kiállított műtárgy között a látogató egyebek mellett frissen retusált táblaképeket, kódexeket, ötvöstárgyakat, valamint fazekas munkákat is megcsodálhat majd. Bellák Gábor művészettörténész kiemelte, hogy a Reneszánsz Év keretében megrendezendő, július 27-ig megtekinthető tárlaton „izgalmas anyagot” mutatnak be, a késő reneszánsz művészetét ismertetik meg a látogatókkal. Juhász István, a Magyar Nemzeti Galéria főrestaurátora elmondta, hogy az érdeklődők a Szent Kata- lin-sorozat öt darabját is megnézaz írónő visszatérő rémálmaiban sohasem tárul fel. A regény bemutatja a második világháború előtti és utáni Magyarország társadalmát, emberi történetek sorát vonultatja fel, de nemcsak erről szól, hanem halálról, hálátlanságról, dacról, szenvedélyről, szeretettől és ragaszkodásról is. Szabó Magda 2003-ban Az ajtó című munkájáért megkapta a rangos francia irodalmi elismerést, a legjobb női szerzőket jutalmazó Femina-díjat. A regényből színházi darab is készült: a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 2005 októberében mutatta be Bereményi Géza rendezésében a produkciót, a fővárosi Magyar Színházban 2006 áprilisa óta játsszák Pinczés István rendezésében a színművet. A zalaegerszegi előadásból 2006-ban tévéfelvétel is készült. Szabó Magda műveit a világ 42 országában ismerik. Az alkotót Kossuth-díjjal, József Attila-díjjal és Corvin-lánccal is kitüntették, munkásságát 2003-ban Príma Primissima díjjal ismerték el, 2006-ban Budapest díszpolgárává választották. Szabó Magda 2007 októberében, 90. születésnapján megkapta a Magyar Köz- társasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést. Az írónő tavaly november 19-én hunyt el. hetik. A sorozat egykor 12 darabból állt, közülük hat maradt fenn: öt a Magyar Nemzeti Galériában található (Szent Katalin megidé- zése, Szent Katalin vitája a tudósokkal, Katalin által megtérített bölcsek a máglyán, Keresztre feszítés, Szent Katalin vértanúsága), egy pedig Kassán. A kiállítás a Mátyás király nevével összeforrt reneszánsz kor művészetével s annak utóéletével foglalkozik. A tárlat egyrészt bemutatja a késő reneszánsz művészet magyarországi történetét a Jagel- ló-kortól a XVII. sz. végéig, másrészt értelmezi a korszakot a kora újkor kultúrájának egészében. A látogatók a táblaképek, kódexek, ötvöstárgyak, fazekas munkák mellett címeres nemeslevelekben, festményekben, iparművészeti alkotásokban és liturgikus tárgyakban is gyönyörködhetnek. Egyelőre nem dőlt el, melyik A kategóriás fesztivál versenyprogramját erősíti az idén Mundruczó Kornél új filmje, a Delta. Moszkva és Karlovy Vary küzdelméből könnyen lehet, hogy Cannes kerül ki győztesen, ahol korábbi alkotásával, a Johannával már megalapozta elismertségét a 32 éves rendező. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az idei Magyar Filmszemlén három díjat (fődíj, a legjobb zene, a külföldi kritikusok Gene Mos- kowitz-díja) nyert nagy erejű opus úgy rántja magába a nézőt, mint egy hirtelen jött örvény. A Duna- delta titkokat és feloldhatatlan konfliktusokat leplező, lágynak semmiképpen nem nevezhető öle a lehető legizgalmasabb helyszínként szolgál a paradicsombeli kiűzetés újkori történetéhez. Ádám és Éva: testvérek. Itt és most szerelemmel szeretik egymást. A holnappal csak annyira foglalkoznak, hogy házat építenek a vízre. Szenvedélycölöpökre épített, szélnek, viharnak, a víz alattomos erejének kitett, fényben fürdő fészket. A Delta nem egy idillikus kapcsolat, nem egy szigorúan leplezett testvérszerelem filmje. A Delta a vágy korlátozott szabadságáról, egy zárt közösség ítéletéről, a másság iránti ősi gyűlöletről, a gyilkos indulatokat szülő korlátoltságról szól. Az emberi lélek legsötétebb zugairól. Ez a Delta nem az a Delta, amelyet Mundruczó Kornél korábban Bertók Lajossal tervezett. A nagy tehetségű színész tragikus halála kettétörte az eredeti történetet. Az új kiválasztottal, Lajkó Félixszel, a vajdasági hegedűvirtuózzal egészen más film született. „Minden a természetből következik. A természet arculata, ereje fontos tényező a filmben - vélekedik a rendező - A Bertók-féle történetben minden lehangoló volt, a szürke és a barna árnyalataival dolgoztunk. Ott a késő ősz, a kora tél dominált, itt a nyár, a természet ereje, itt minden harsog az élettől.” A feszültségteremtés minden eszközét kihasználja a film: ahogy Erdélyi Mátyás operatőr a tájat fényképezi, ahogy a fénnyel és az árnyékkal bánva hol a paradicsomi állapot végtelen nyugalmát, hol a lopakodva közeledő veszélyt jelzi, ahogy Lajkó Félix zenéje a víz egyszer simogató, máskor idegborzoló hullámait, a part menti zöld váltakozó hatalmát érzékelteti, az mind a történet érzelmi gazdagságát táplálja. Sokéves távoliét után hazajön „a tékozló fiú”, húgából felnőtt lány lett, apja meghalt, anyjának új szeretője van. „A disznóöléssel egy barbár világ alapjait raktuk le, abban az egész falu története megjelenik. Közben fent, a rügyező fán egy madárpár énekel. Ami egyértelműen azt jelenti: igen, ez lesz a film, amelyben minden szimbolikus tud lenni. Az is, ahogy egy kenyeret szétmarcangolnak benne, de az is, ahogy a ház épül a vízen. Ugyanakkor mégis jninden reálisnak, természetesnek tűnik. Mindenről érezhető, hogy az ebben a tájban valóban megeshet. Tehát nem erőltetett. Egyébként nagyon kedves, segítőkész emberek, főképp halászok lakják a Duna- deltát. Kevés falu van benne. Olyan az egész, mint egy rezervátum. Egy igazi bioszféra. A Kis apokrifet is ott forgattuk négy évvel ezelőtt. Én nagyon szépnek látom ezt a tájat. Számomra nincs benne semmi vészterhes. A történet drámaisága ad ki egy vészterhes világot, nem a környezet. Az ember és a természet viszonyában mindig is benne volt a dráma. Az ember ugyanis soha nem tudja legyőzni a természetet. Bármennyire is szeretné, képtelen rá.” Lajkó Félix érti a természetet. A szél embere. A víz embere. A szavakkal ki nem mondott érzelmek, a megfogalmazhatatlan kérdések embere. Szövege nincs sok a filmben, bár majdnem végig jelen van a vásznon, gesztusai, nézései hitelesek, a környezettel kialakított szinte néma viszonya, belső izzása az egész viszonyrendszerét meghatározza. „Bertók Lajos halála után már nem is színészek között keresgéltem, a zenészek érdekeltek. Valaki azt tanácsolta, próbáljam meg Féli- xet. Fülön csíptem Orsit, a húgát játszó Tóth Orsit, és elmentünk a Vajdaságba. Egymás mellé ültettem őket, vázoltam nekik a szituációt, hogy ’már évek óta nem láttátok egymást, beszélgessetek!’, és húsz percig csak nézték egymást, anélkül, hogy megszólaltak volna. Akkor megállítottam a kamerát, és tudtam, hogy nekik kell eljátszaniuk a filmet. Tökéletesek voltak. Két azonos fajsúlyú ember olyan belső tartással, méltósággal és energiával, ami szétfeszíti a vásznat.” A film egyik megrázó jelenetében pálinkával locsolt kenyeret tömnek a lányba. Tóth Orsi maga a védtelenség, a megtestesült kiszolgáltatottság. Úgy adja magát a történethez, hogy a néző valóban azt képzeli: minden vele, ezzel a törékeny lánnyal, s nem az általa játszott figurával történik. „Ez nem helyi szokás. Régen a kisgyerekeket szokták pálinkás kenyérrel elaltatni. Innen jött a gondolat, hogy mi lenne, ha ezt belementenénk. Széttépni a kenyeret durva, kegyetlen cselekedet, ugyanakkor van benne valami természetes is, sőt még szimbolikus tartalommal is felruházható, hiszen Krisztus teste. Egy csomó olyan dolog van benne, ami ezt a furcsa, filmbeli bacchanáliát izgalmassá teszi. Később a dinnye belét locsolják pálinkával. Ez is azért van, mert nem akartam olyan eszközt használni, amely a durvaságot külsőleg mutatta volna meg. Abból elég volt az a négy pofon, amely Orsi Polgár Tamástól kap a jelenetben. Az erőszak, az agresszív indulat abban manifesztálódik, ahogy a lányt a dinnyével tömik. Erről egy nagyon szép Pilinszky-vers jutott az eszembe. Arról szól, hogy van egy őz, és beleszeret egy házba, amelyben emberek laknak. Semmi másra nem vágyik, csak ott lenni köztük. Ezért ott áll, és hosszasan nézi őket. A vers utolsó sora: addig állt ott, amígszétnem tépték.” A szabadságon belül a vágy is szabad. Erről szól a két testvér viszonya, és nem arról, hogy vért fertőznek - mondja Mundruczó Kornél. „Instruálnom egyik színészemet sem kellett. Miután ismerik a történetet, mindent tudnak. Olyat, hogy ’most csinálj úgy, vagy mondjad máshogy!’ nem hallanak tőlem. Orsi a Szép napok óta állandó színésznőm. Tamás az Aftával kezdett nálam. Nekik csak annyit kell mondanom, hogy ’gyorsabban, lassabban’. Félix is azonnal megértette, mit várok tőle. Nem kapott tőlem olyan klasszikus, színházi instrukciókat. Engem a válaszaik érdekeltek. Orsi, Tamás, Félix válasza. Monori Lili öntörvényű színésznő. Befolyásolhatatlan. Szerencsére úgy jó, ahogy van. Gáspár Sándor ugyancsak kiváló. Szíve is van, nemcsak bivalyereje. Az esendősé- gét is érezni lehet. A végén, ahogy a kocsmában törölgeti a poharakat, teljesen megrendítő. Hogy sorozatos erőszakot követ el a lányon, vagy ott és akkor először történik meg a dolog, ezt a kérdést nyitva hagytam. Egy biztos: ez a bűntény még közelebb viszi egymáshoz a testvéreket. Ahogy Félix a lány ápolásában feladja a magányát, az az önzetlenség és a szeretet csúcsa. A lány szabadságvágya pedig, hogy otthagyja anyját és a bátyját választja, együtt építenek házat a vízen, a közeg számára érthetetlen. Amíg nincs a fiú, azt gondolják róla, hogy rendes lány, aki majd férjhez megy egyszer, és az egész életét végigmosogatja a kocsmában. Ehhez képest megdöbbentődöntésthoz.” Hogy milyen sors vár a Bertók Lajossal befejezetlenül hagyott filmre? Mundruczó Kornél nem hagyja veszni az anyagot. A forgatókönyv hatvan százalékát vitték filmre, a negyven százalékhoz animációs történetet illeszt. ,A pontos rímeket ugyan még nem látom, de úgy érzem, nagyon izgalmas lehet a film. Azt semmiképpen nem akartam, hogy egy mementó legyen csupán, amely 40-50 percben összefoglalná ennek a filmnek a történetét, közben mikrofonnal a kezemben elmesélném, hogy mi lett volna, ha... Az nem érdekelt. Reális történetet melléforgatni isten őrizz! Az a film egyszerűen nem szólhat másról, csak Lajosról. Ő lesz benne az egyetlen élő figura, mindenki meg lesz rajzolva. Most, egy hete néztem újra a felvett anyagot, mert amikor Lajos meghalt, félretettem. Olyan drámaisággal hatott volna rám, amit nem kívántam magamnak. De most, hogy elővettem, azt mondtam: Úristen, ez nagyon jó! Ezzel mindenképpen kezdeni kell valamit.” Mundruczó Kornél: „Egy nagyon szép Pilinszky-vers jutott az eszembe" Csütörtökön mutatták be a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban Lampl Zsuzsanna szociológus többéves kutatómunkán alapuló kötetét, amely „Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje" címmel jelent meg. Képünkön a szerző és a kötetet méltató Végh László, a somorjai Bibliotheca Hungarica igazgatója. (Somogyi Tibor felvétele) Késő reneszánsz művészet Magyarországon Mátyás király öröksége MTl-TUDÓSÍTÁS
