Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-31 / 75. szám, hétfő

VI Egészségünkre ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 31. www.ujszo.com Amikor egy piócát ráhelyeznek a sérült ujjra, az éhes állat szívja a vért tíz perc és két óra közötti ideig, majd jóllakva lepottyan Nadálybirodalom: az élő patika Érdekesség „De nem foly a vére, mert nincs olyan bőven; Száz na- dály, száz köppöly se szína belőle” - írja Arany János. A szepesi szász eredetű szó (koppéi), a gyógyfürdőikért gyakran látogatott szepességi szász városok nyelvéből ván­dorolhatott a régi orvos-, fürdő- és borbélymesterség szókincsébe. Negyvenévente találkozom a piócával. Végtére is mit kezdjen az ember ezekkel a csillogó, fekete férgekkel? A véredet kívánják - és az orvosod nekik is adja. De mert eme élősködő belső kémiai folyamatai ma új­donságnak számítanak, gondoltam, szóba hozom a dolgot. JUHAN1NAGY JÁNOS Az első találkozás gyermekko­rom emléke, amikor csíkászni in­dultunk nagyapámmal a sárréti lápvilágba. Nekem derekamig ért a nádas vize. Egyszer csak csípő fájdalmat éreztem a lábam szárán és sírva felkiáltottam. Nagyapám egykedvűen odatotyogott hoz­zám, levett valami undorító pu- hányságot a fájdalom helyéről, mire megszűnt a kínzó érzés is. „Nadály” - mondta. Mifelénk ez a pióca népies neve. Régebben a fa­lusiak úgy szereztek kiegészítő jö­vedelmet, hogy piócát gyűjtöttek: belegázoltak a természetes vizek­be és leszedték a lábukra tapadt állatokat. A csípős élményt, amennyire lehetett, igyekeztem elfelejteni. Majd csak akkor rém­lett fel újra, amikor a 90-es évek­ben ezeket olvastam egy külföldi lapban: „Szombat éjszakánként egy kis rögbicsapat állít be egy dél-walesi farmra. Ezek a rettent­hetetlen sportemberek megacé­lozták akaratukat, hogy kipróbál­janak egy ősi gyógymódot. Idege­sen adják át a pénzt és veszik át az ellenértékét, egy fekete, nyálkás, gilisztaszerű jószágot. Ezen a far­mon nincsenek juhok, lovak, te­henek - csak piócák. A piócák a földigiliszta közeli rokonai, de élősködő életmódra váltottak - ál­latok vérével táplálkoznak. Ez vonzza ide a rögbi játékosokat is, akik valamilyen sportsérülésben szenvednek: betört az orruk vagy feldagadt a fülük. Itt tanulták meg, hogy még a 20. század vé­gén is legjobb piócát használni a zúzódásos sérülésekben felgyü­lemlett vér lecsapolására. Piócafarm Több mint húsz éve annak, hogy dr. Roy Sawyer, a piócák szerelmese piócafarmot létesített Hendyben, Swansea közelében, miután rájött, hogy kedvenceit kihalás fenyegeti. Nadálybirodal- ma azóta Biopharm UK márka­névvel a világ egyetlen pióca­farmja, ahol évente nyolcvanezer állatot tenyésztenek. Közülük, ta­lán meglepő, több mint 30 ezret a sebészetben használnak fel, (Képarchívum) főként a plasztikai sebészek. A se­bészeknek eladott piócákon kívül évente körülbelül 20 ezer dara­bot tenyésztenek a kutatásokhoz, a létfontosságú anyagok kivoná­sára. Dr. Sawyer szavaival élve, „ennyi állatot tenyészteni olyan, mint melegházi orchideákat ne­velni”. A piócák nagyon érzéke­nyek a hőmérsékletre, bizonyos fény- és hőmérsékleti viszonyok szükségesek ahhoz, hogy fejlőd­jenek és szaporodjanak. A Biop­harm orvosi piócáinak egy részét hideg vizes tankokban 11 fokon tartják, amíg vagy eladják vala­melyik kórháznak, vagy átteszik melegebb környezetbe szaporítás céljából. A piócák életük első 12 hetében naponta háromszor kap­nak táplálékot, testméretük min­den ilyen alkalommal a négyöt­szörösére gyarapszik. Az eladásra szánt példányokat a növekedési szakasz után nem táplálják to­vább, hogy legyen étvágyuk - a betegekre. Ez fölöttébb étvágy- gerjesztő kilátás számukra, vi­szont, érthetően, kevés beteget lelkesít. Pedig a vérlecsapolás vagy köpölyözés a fájdalom azon­nali csökkenésével jár. A farm bá­tor személyzete tudja csak, mi­lyen az, amikor a sebészeti célok­ra előkészítendő piócákat befog­ják, kezüket a vízbe mártva. „Ha feléd úsznak és a kezedre tapadnak, akkor tudni lehet, hogy kiéhezettek - magyarázza egy fia­tal alkalmazott. - Egy perced van, hogy leválaszd őket, mielőtt áttör­nek a bőrön.,, Az ecsetelt szituáció ellenére a farm segéderői imádják a munkájukat, különösen az óriás amazon piócáért rajonganak, amelynek, állítólag, .jelleme van”. Néhányan a dolgozók közül még otthon, háziállatként is tartják... Vegyi üzem Az utálatos küllemű pióca cso­dálatos - mert valóságos kis vegyi üzemként üzemelő - teste előse­gíti a vérkeringés helyreállítását a sérült szövetekben, és felgyorsítja a visszavarrt kéz- és lábujjak gyó­gyulását. Ez jutott eszembe a mi­nap, amikor fát hasogattam hegy­vidéki házam kandallójába, és a félrecsúszott fejszével majdnem lecsaptam a hüvelykujjamat. Mondanom sem kell, már egyál­talán nem találom olyan antipati- kusnak a gyűrűs férgek e közeli rokonait, legyen akár pióca a ne­vük, akár nadály. És készséggel elhiszem dr. Sawyernek, hogy a pióca élő patika! Néha csodákra képes „Csak most kezdjük pontosan megérteni, mire is képes. A leg­frissebb eredmények valószínűsí­tik, hogy a pióca nyálából kivont vegyületek életmentésre is alkal­masak: feloldják a vérrögöket a szívbetegek szervezetében.” Oldja a trombust A piócák évmilliók alatt olyan vegyületkeveréket fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy kiszív­ják az emlősök vérét alvadás nél­kül. A nyálkamirigyek egy sor bio­lógiailag aktív anyagot választa­nak ki: érzéstelenítőt, hogy az ál­dozat ne érezzen fájdalmat és ne próbálja eltávolítani a piócát; ért- ágítókat, amelyek a harapás kör­nyékén kitágítják az ereket, így a földigiliszta közeli rokona több vérhez jut; alvadásgátlókat, ame­lyek megelőzik a vér rögösödését; végül antibiotikumokat, hogy a vér ne romoljon meg a pióca gyomrában az emésztési szakasz­ban, amely akár hat hónapig is tarthat. A szakértők szerint a pió­ca által kiválasztott anyagok ugyanolyan fontosak lehetnek az orvostudománynak - különös­képp a már járványos méreteket öltő szívbetegségek gyógyításá­ban -, mint amilyen annak idején a penicillin felfedezése volt a fertőzések kezelésében. A tudósok, akik az elmúlt évti­zedekig jószerivel csak három faj­Ha ilyen a lába, segíthet az orvosi pióca Később egy színes fényképfelvé­telt látok valahol. Sebészek mikro­szkóp alatt varrnak vissza egy le­vágott ujjat. A vastag falú artériá­kat viszonylag könnyű összekötni, de már sokkal nehezebb dolguk van az 1 mm-nél is vékonyabb falú ®WÉɧ tára összpontosították a figyelmü­ket, már tucatnyinál is több olyan anyagot tudnak elkülöníteni, amelyek használhatók lennének gyógyszerként. A gond nem a kli­nikai kísérletekről folyó tárgyalá­sok kimenetele és a betegeken va­ló kipróbálás, sokkal inkább az, hogyan állítsák elő ezeket az anyagokat a megfelelő tiszta álla­potban, amikor egyetlen kezelés­hez több ezer piócából kell kivon­ni a szükséges komponenseket. Géntechnológiai eljárásokkal - melyekkel már állítottak elő bo­nyolultabb molekulákat is, mint amilyeneket a piócákban találtak - lehet fokozni a termelést. A kí­vánt anyag termeléséért felelős piócagéneket baktériumok DNS- ébe ültetik át. A gének ezután a baktériumok sejtmechanizmusát használják. Életben maradó szövetek vénáknál. Ha az összeillesztés nem sikerül, a vér nem tud vissza­térni a keringési rendszerbe, és ez vértoluláshoz vagy pangáshoz ve­zet. Mivel a vénák nem távolítják el a vért, az ujj ellilul és üszkösöd- ni kezd, amint a szövetek elhalnak az oxigénhiány miatt. Hanem ami­kor egy piócát ráhelyeznek a sé­rült ujjra, az éhes állat szívja a vért tíz perc és két óra közötti ideig, majd jóllakva lepottyan. A seb azonban tovább vérzik vagy tíz órán át, odaszíva a vért az össze­kapcsolt artériákból. Mindez a pi­óca nyálában lévő véralvadásgátló anyagnak köszönhető. A vérfolyás mesterséges keringést idéz elő és kivezeti a vért az ujjból. Ez életben tartja a szöveteket, amíg a szerve­zet helyre nem állítja a keringést 3-5 nap alatt. Az eredmény szinte azonnal érzékelhető. „Amint elhe­lyezzük a piócát, a szövetek felfris­sülnek és visszatér az egészséges rószaszín” - kommentálja a látot­takat a beavatkozást végző dr. Lisa Searle. Hogy elkerüljék a vérrel terjedő fertőzések - mint az AIDS vagy a hepatitis B - továbbadását, a piócát úgy kezelik, mint egy fecskendőt: használat után azon­nal elpusztítják. Adatok a hasznos állatkáról Ez az állat a magyar édesvizek egyik legközönségesebb lakó­ja. Ha hosszanti metszéssel felnyitjuk a száját, akkor a garat ele­jén ott látjuk a három félkör alakú redőt. Ezek a pióca állkap­csai, melyek szívós izomtömegből állnak. Ezzel az eszközzel vágja azt a jellegzetes háromsugarú sebet, melyet a vérszívás nyomán megtalálhatunk. A piócák mirigyeiből kivonatot, úgy­nevezett hirudint, vagy hirudinint készítenek, mely igen fontos gyógyszerül szolgál. Ha egyszer vérhez jut az állat, akkor erede­ti térfogatát háromszor, sőt négyszer túlszárnyaló vízmennyisé­get is magába szív. Az orvosi piócák az olyan sekélyvizű tavakban szaporodnak el nagyszámban, amelyeknek agyag- vagy palafeneke van. A vi­zeknek nyugodtaknak kell lenniük, s növényzetnek kell boríta­nia a vizet. A vízen kívül nem élnek hosszasan, noha tavasszal a vízszegély közelébe, a nedves mohák közé kimásznak sütkérezni. Ha azonban testfelületük kiszárad, amint azt a szá­raz szobában, a tartóedényükből kiszabadult piócákon tapasz­talhatjuk, elpusztulnak. A szárazra került állatok jó időn keresz­tül bőséges váladékuk segítségével védik magukat a kiszáradás ellen. Az állatok tavasszal az alig felmelegedő vízben már korán ki­jönnek a partra. Nyáron azonban nagyon érzékenyek az időjá­rással szemben. Borús, szeles időben a vizek mélyére vonulnak, és ilyenkor a közelükben járó állatra vagy emberre nem is hede­rítenek. Napsütéses, meleg időben azonban kijönnek a part se­kély, meleg vizébe, ahol a vízbe lépő állatra vagy emberre ronta­nak. A piócás ember a piócát úgy szedi, hogy belép a víz szélébe, botjával erőteljesen megkeveri a vizet, s a tovaterjedő hullám irányából seregestül gyűlnek a piócák. Táplálékát ldzárólag ge­rinces állatok vére, nagyritkán gerinctelenek testnedvei képe­zik. Az olyan tavakban, melyeket csorda szokott megjárni, bőven találnak táplálékot. Orvosi célokra csak 3 éves korukban érettek és rendes nagyságukat csak az ötödik évben érik el. Azt mondják, hogy egy-egy orvosi pióca 20 évig is elél. f t < I < 4 4 4 < ( ( i i

Next

/
Thumbnails
Contents