Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-04 / 54. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 4. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Elnöki tréfák Oroszországban sok vicc volt forgalomban az elnökvá­lasztásról. Egy kis ízelítő: Ahogyan van Putyinka vodka, hamarosan lesz Med- vegyevka vodka is, 39,5 szá­zalékos alkoholtartalommal. Miért épp 39,5? Mert a Pu­tyinka 40 százalékos, és a Medvegyevka nem lehet erő­sebb nála. 2035-ben Putyin és Med- vegyev a Kremlben üldögél. Putyin megszólal: - Te Gyi- ma, ki most az elnök és ki a miniszterelnök? - Medve- gyev feláll, kimegy, ránéz a szoba ajtaján levő táblára, és azt mondja: - Most én vagyok a miniszterelnök, Vologya. Erre Putyin: - Akkor Te mész sörért... (mti) Az orosz vállalatok körülbelül 400 milliárd dollárnyi tartozást halmoztak fel Merre tart az Orosz Medve(gyev)? Dmitrij Medvegyev előre biz­tosra vett győzelme után az orosz elnökválasztásokon mindenki azt latolgatja, mi­lyen irányban tesz lépéseket a nagy orosz medve. GÁLZSOLT A birodalmi tudatát visszanyert, gazdaságilag megerősödött ország közvéleménye azt váija az új elnök­től, hogy folytassa a putyini korszak pozitív változásait (gyors gazdasá­gi növekedés, az életszínvonal és a reálbérek lendületes emelkedése). Az ország stabilitást és további gazdagodást akar. Egy felszínes pil­lantás az adatokra, és úgy tűnhet, nem lesz nehéz elérni. Az állam- adósság nagy részét sikerült vissza­fizetni a kőolaj- és földgázeladá­sokból származó rekordbevételek­ből, sót arra is futotta, hogy 15 7 mil­liárd dolláros stabilizációs alapot teremtsenek, emellett a devizatar­talékok 12 milliárd dollárról 474 milliárdra nőttek. Közben felvettek 300 ezernyi új közalkalmazottat, szinte minden állami kiadási tétel meredeken nőtt, a költségvetésben mégis jókora a többlet. A helyzetet mindennél jobban illusztrálja Pu­tyin egyik nyilatkozata. A nyugati újságíróknak azt firtató kérdéseire, miért nincs igazi verseny, és miért nem vesz részt Medvegyev az el­nökjelöltek tévévitáján (amit reg­gel hét előtt tűztek műsorra), a volt orosz elnök azt vágta oda, hogy „ná­lunk a bérek 16%-kal nőnek, ez a válasz az önök kérdésére”. Nos, amíg nő az életszínvonal, az oro­szok többsége nem firtatja a „de­mokrácia” minőségét. Ha a csillogó felszín alá is bekuk­kantunk, nyilvánvalóvá válik, hogy Medvegyevre diadalmenet helyett inkább egy zátonyok közötti nehéz és veszélyes manőverezés vár. A gazdasági adatok ugyan szépek, de ez kizárólag a nyersanyagok magas árának köszönhető. Ezek (főleg a kőolaj és a földgáz) teszik ki az orosz kivitel mintegy 80%-át. Gya­korlatilag az Orosz Föderáció nyersanyagokon és fegyvereken kívül szinte semmit sem exportál. Ráadásul a nyersanyag-kitermelést sikerült (újra) állami óriásvállala­tokban koncentrálni, amelyek nem a hatékonyságról híresek. Amíg az orosz olajipar a Jukosz és hasonló magáncégek ellenőrzése alatt állt, addig a kőolaj-kitermelés évente közel 10%-kal emelkedett, mióta viszont a Jukoszt szétverték, veze­tőit börtönbe zárták, a cég nagy ré­sze pedig az állami Rosznyeftyhez került, a kitermelés alig emelkedik. Ezen a helyzeten aligha fog változ­tatni Medvegyev, aki az állami óri­áscég, a Gazprom vezetői székéből ül át az elnöki bársonyszékbe. A vál­lalat tipikus példája az úgynevezett vertikálisan integrált monopóli­umnak, amely a kitermeléstől a szállításon és tároláson át az eladá­sig mindent egy cégben egyesít. Emellett hatalmas étvággyal pró­bál külföldön is minél több cégben bevásárolni és egyszerre több új ve­zetéktervet is a tűzben tartani. Eh­hez azonban nincs elégpénze, ezért hiteleket vesz fel. Az orosz vállala­tok kb. 400 milliárd dollárnyi tarto­zást halmoztak fel, ennek jó része az állami nyersanyagcégekre jut. Ennél is nagyobb gond az óriási korrupció. A Transperency Inter­national ezt mérő 2006-os nemzet­közi összehasonlításában Oroszor­szág a 126. helyen tanyázott (Ru­andát és Szváziföldet megelőzve). Ez jelentősen visszaveti a védtelen kis- és középvállalatok fejlődését. Ráadásul a Jukosz-ügy és néhány hasonló eset óta senki sem érzi biz­tonságban a magántulajdont. A külföldi befektetők is inkább orosz vállalatoknak adnak kölcsönt, minthogy maguk merészkedjenek az orosz piacra, főleg az energeti­kai és termelői szférába. A külföldi beruházások nagy része a külön­böző adóparadicsomok offshore cégein keresztül visszacsordogáló orosz eredetű tőke. Az egész új orosz rendszer leg­nagyobb problémája az, hogy ha bármilyen okból megrendülnek a nyersanyagexport bevételei, dől az egész gazdaság. Egyből mí­nuszba vált a külkereskedelmi mérleg, a költségvetési szaldó, és rohamosan apadni kezdenek a tartalékok. És ezen Medvegyev a Putyin-korszak eszköztárával nem tud semmit változtatni. A demokrácia paródiájának lehetett tanúja a világ Oroszországban a vasárnapi elnökválasztáson Újabb visszalépés a demokráciától MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Világszerte az oroszországi el­nökválasztás volt a sajtó központi témája. Orosz sajtókommentárok Az új elnök mindenütt szenzá­ció, de Oroszország más törvények szerint él: Medvegyevet Putyin vá­lasztotta ki, és a szavazók csupán a döntés jogi „lepapírozásában” vet­tek részt, de a választás történelmi jelentőségű - írta a Moszkovszkij Komszomolec. A kommentátor szerint az oroszok eddig csak az új­ságok külpolitikai rovatában ol­vashattak a hatalomváltás azon módszeréről, hogy egy megválasz­tott vezető tervszerűen átadja a hatalmat egy másik választott ve­zetőnek, ez az ezeréves Oroszor­szágban vasárnap először történt így. Sokak szerint kár erre szót vesztegetni, hiszen világos, Oroszországban elvont jogi síkon más történik, mint a való életben. A mai Oroszországban a valóságot a törvény betűje iránti tisztelet és a szelleme iránti mély megvetés jel­lemzi, s az elnökválasztási kam­pány a hasonló nyugati események paródiája, de vannak reményt kel­tő mozzanatok, például az, hogy legalább formailag tiszteletben tartották a törvényes demokrati­kus eljárásokat. Az örökös orosz- országi politikai megrázkódtatá­sok egyik fő oka, hogy a hatalom itt személyhez kötődik. Az oroszok változatlanul a ,jó cár” rendszerét tekintik ideálisnak. Ezt a lélektani hozzáállást meg lehet változtatni. Csak annyi kell, hogy a választók megszokják: az elnök nem cár, ha­nem fizetésért dolgozó mene­dzser, aki behatárolt ideig gyako­rolja a hatalmat. Oroszország va­sárnap tette meg az első lépést afe­lé, hogy megszabaduljon az ön­kényuralomhoz való ragaszkodá­sától. Putyin és Medvegyev törté­nelmi esélyt kapott, amit bűn el­szalasztani. Európai sajtó A Süddeutsche Zeitung szerint az orosz elnökválasztáson oly mér­tékben fosztották meg a demokrá­ciát annak lényegétől, hogy sok vá­lasztópolgár számára egyre ment, elmegy-e szavazni vagy sem. Med- vegyevnek nem lesz olyan könnyű dolga, mint elődjének volt: az olaj­árak ugyan magasak maradnak, de az orosz gazdaság veszít erőteljes növekedési üteméből. A Frankfur­ter Rundschau szerint Oroszor­szágban a mostani elnökválasztást „ugyanúgy manipulálták”, ahogy a tavaly decemberi parlamenti vá­lasztásokat, és kérdés, hogy az or­szág gazdasági stabilitása meddig marad fenn. A Financial Times Deutschland úgy vélekedett, Med­vegyev komoly vetélytársait elle­hetetlenítették (a hatóságok), ahogyan megakadályozták azt is, hogy az ellenzék nagygyűléseket szervezzen. A Handelsblatt az oroszországi rendszert ostorozta, amely nem ismer demokratikus el­lenőrzést, sem ellensúlyt, s nem hivatalos egyezségekre támaszko­dik. A Corriere della Sera sžalag- címében kiemelte, hogy Medve­gyev (valódi) vetélytárs nélküli küzdelemben aratott győzelmet. A lap nagy teret szentelt annak, hogy Zjuganov és Zsirinovszkij ellenzé­kijelöltek vitatták a választás hiva­talos eredményeit. A La Repubbli- ca szerint Putyin kiválasztott utód­jának győzelme kevésbé elsöprő volt annál, mint amilyet a Moszkva és a nemzetközi szervezetek kö­zött „ilyen nagy feszültséget keltő” választás előtt várni lehetett. A Gazeta Wyborcza című lengyel új­ság szerint a bonyodalom csak most kezdődik. Az új orosz elnököt csak május hetedikén iktatják be, s addig el kell dönteni, ki irányítja Oroszországot (Medvegyev vagy Putyin). Svájci és osztrák sajtó Nagy kérdés, hogy az újonnan megválasztott orosz elnök is haj- lik-e elődjének, pártfogójának „cári stílusú uralkodására”, vagy pedig a demokratikus-pluralista kormányzás híve - írta a Neue Zürcher Zeitung. Az feltűnő és biztató, hogy a (lagymatag) vá­lasztási kampányban Medvegyev nem használta a Putyin környeze­tében előszeretettel emlegetett „irányított demokrácia” Idfeje- zést, sőt kijelentette, jobban sze­reti a demokrácia fogalmát min­den korlátozó hozzátoldás nélkül. Az osztrák Die Presse szerint nem szabad lebecsülni Medve­gyevet, lehet, hogy hamarosan ki­lép Putyin árnyékából és a maga útját járja. Az is lehet azonban, hogy a „liberális” Medvegyevről terjesztett információk csak azt célozzák, hogy port hintsenek a szemébe mindenkinek, aki új kezdetet remél az Oroszország­hoz fűződő kapcsolatokban. KOMMENTÁR Cári kettős JARÁBIK BALÁZS Minden van Oroszországban. Van stabilitás: az olaj és a gáz ára stabilan megy felfelé. Van hagyomány: a múltban praktizált utódválasztás immáron az orosz demolaáciába is átöröklődött. Van a többpólusú világrendszer utáni sikeres kapaszkodás: lásd Koszovó függetlenségének elutasítását és a hatékony orosz energiapolitikát, amellyel sikeresen osztják meg a világot, s benne elsősorban Európát. És vasárnap meglett az orosz szabad választások módszere: ahol a választások napján valóban a polgárok akarata érvénye­sül, csak az oda vezető út van (politikai) hullákkal kikövezve. Ráadásul Medvegyev megválasztásával újra bővül az orosz re­pertoár: bevezetik a cári kettőst. Medvegyev elnök és Putyin miniszterelnök ezúttal ha lehet, még módszeresebben oszthatja meg a világot. Játszhatnak a jó zsaru-rossz zsaru leosztásban, zavarhatnak össze mindenkit, hogy ki hallgat kire, és immáron valószínűleg ketten mondják majd meg a tutit. Legalábbis egy darabig. Bár ha csak a felszínt nézzük, úgy tűnik, Oroszországban minden a legnagyobb rendben van, de a picivel alaposabb tájékozódás már más képet mutat. Az elmúlt két év alatti, az utód kérdését a lehető legjobban összemaszato- ló hadművelet talán nem is a Nyugatnak szólt, hanem azoknak a hazai „erőknek”, amelyek nem szívesen látják Medvegyevet a trónon. Bár Moszkva visszafizette az orosz államadósságot, a stratégiai pénzalapokat feltöltötte, Oroszország kommersz adósságállo­mánya lassan az egekbe szökik az inflációval együtt. Az orosz gazdaság sokkal inkább függ az energiaáraktól, mint a kormány politikájától. Ráadásul a Gazprom stratégiája szerint óriási összegeket pumpál saját terjeszkedésébe és abba, hogy közelebb kerüljön a fogyasztókhoz, semmint saját gázmezőibe. Emiatt, legalábbis az elmúlt év három legkomolyabb és legala­posabb elemzése szerint, a Gazprom gázmezőinek kapacitása hét éven belül csökkeni fog. A duumvirátus azonban nem néz szembe a problémákkal, ehe­lyett valószínűleg az eddig mindig bevált politikát, a gazdasági növekedés (értsd az energiaárak emelkedése) szinte minden áron való fenntartását, illetve az orosz nagyhatalmi érzés foko­zását forszírozza. Ám a cári kettős egy új, úri tánc, a koreográ­fus személye azonban változhat. Medvegyev és Putyin egymás ellen is fordulhat, ha a hazai politikai erőviszonyok, vagy éppen az energiaárak változnak. S akkor már nem lesz meg minden Oroszországban sem. JEGYZET Tavaszi fagyok elé JUHÁSZ KATALIN Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. De a meteorológusok kö­nyörtelenek, néhány napja stabilan azzal ijesztgetnek, hogy mire önök ezt elolvas­sák, visszajő a tél, hó hullik a felhőkből, metsző szél kere­kedik, a hőmérséklet tíz-ti­zenöt fokot zuhan. Szóval elő­fordulhat, hogy korán örven­deztem, és mégsem sikerül megúsznom a csizmavásárlást az idei szezonban. Tegnap­előtt még átmeneti kabátban és félcipőben élveztem az éle­tet, mustráltam a pozsonyia­kat, új lakóhelyem lakosait. Mindenféle emberek. Rohan­nak, grasszálnak, bagóznak, csókolóznak, csicseregnek a mobiljukba, várakoznak va­lamire vagy valakire, vidá­mak, gondterheltek. Sok a külföldi, lépten-nyomon nyelveken beszélnek. Min­denből zavarba ejtő a válasz­ték. Itt minden cucc divatos, merészen öltözik az utca né­pe, leszámítva persze a kínai piac törzsközönségét. Szombaton láttam egy rövid- nadrágos fiatalembert is, akit rajtam kívül mások is megbá­multak. Mintha egy tenger­parti üdülőhelyről teleportálta volna magát közénk: póló, kék pulóver, térdközépig érő, sokzsebes gatyó, tornacipő. • Zsebre dugott kézzel sétált a Széplak utcán. Nem sietett, nem is fázott. Szemlátomást elpusztíthatatlan volt. Ekkor kezdtem el várni a nya­rat, ami a meteorológiai előre­jelzések „fényében”'túlzott merészségnek tűnhet. Ma már második napja ömlik az eső. Ennek örömére vettem egy márkás, állítólag strapabí­ró lila esernyőt. A csizmavá­sárlás még bátra van. Mindenesetre jó, hogy bespáj­zoltam D-vitaminból az elmúlt héten, mert ki tudja, mikor lesz erre legközelebb lehető­ségem. Most hallgatok egy rádiórek­lámot egy stájerországi sípa­radicsomról, alig hiszek a fü­lemnek, hogy márciusban ilyesmit nyomatnak... Ha tudnék síelni, nyilván más­képp hangzana... Ám élette­rem a pozsonyi belvárosra korlátozódott, ahol a tél nem szívesen látott vendég. A főváros sokat változott az elmúlt tíz évben, amióta nem láttuk „egymást”. A pincérek, az elárusítók és a taxisofőrök zöme megtanult viselkedni. Nyilván részt vettek egy illem­tanfolyamon, és sikeres vizs­gát tettek. A központ egyre európaibb. A belváros színes kavargása, nyüzsgése azon­ban még mindig tökéletes el­lentétben van a lakótelepek szívszakasztó szürkeségével. Gondoljanak csak bele: ha Li­getfalu önálló város lenne, hazánk harmadik legnagyobb városa lenne, legalábbis a la­kosok számát tekintve. Ez azért eléggé nyomasztó. Főleg a legnegatívabb évszakban, amely állítólag két napon be­lül beköszönt. Bárcsak téved­nék, vagy bárcsak ne néztem volna a tévét az elmúlt na­pokban!

Next

/
Thumbnails
Contents