Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-04 / 54. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 4. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Elnöki tréfák Oroszországban sok vicc volt forgalomban az elnökválasztásról. Egy kis ízelítő: Ahogyan van Putyinka vodka, hamarosan lesz Med- vegyevka vodka is, 39,5 százalékos alkoholtartalommal. Miért épp 39,5? Mert a Putyinka 40 százalékos, és a Medvegyevka nem lehet erősebb nála. 2035-ben Putyin és Med- vegyev a Kremlben üldögél. Putyin megszólal: - Te Gyi- ma, ki most az elnök és ki a miniszterelnök? - Medve- gyev feláll, kimegy, ránéz a szoba ajtaján levő táblára, és azt mondja: - Most én vagyok a miniszterelnök, Vologya. Erre Putyin: - Akkor Te mész sörért... (mti) Az orosz vállalatok körülbelül 400 milliárd dollárnyi tartozást halmoztak fel Merre tart az Orosz Medve(gyev)? Dmitrij Medvegyev előre biztosra vett győzelme után az orosz elnökválasztásokon mindenki azt latolgatja, milyen irányban tesz lépéseket a nagy orosz medve. GÁLZSOLT A birodalmi tudatát visszanyert, gazdaságilag megerősödött ország közvéleménye azt váija az új elnöktől, hogy folytassa a putyini korszak pozitív változásait (gyors gazdasági növekedés, az életszínvonal és a reálbérek lendületes emelkedése). Az ország stabilitást és további gazdagodást akar. Egy felszínes pillantás az adatokra, és úgy tűnhet, nem lesz nehéz elérni. Az állam- adósság nagy részét sikerült visszafizetni a kőolaj- és földgázeladásokból származó rekordbevételekből, sót arra is futotta, hogy 15 7 milliárd dolláros stabilizációs alapot teremtsenek, emellett a devizatartalékok 12 milliárd dollárról 474 milliárdra nőttek. Közben felvettek 300 ezernyi új közalkalmazottat, szinte minden állami kiadási tétel meredeken nőtt, a költségvetésben mégis jókora a többlet. A helyzetet mindennél jobban illusztrálja Putyin egyik nyilatkozata. A nyugati újságíróknak azt firtató kérdéseire, miért nincs igazi verseny, és miért nem vesz részt Medvegyev az elnökjelöltek tévévitáján (amit reggel hét előtt tűztek műsorra), a volt orosz elnök azt vágta oda, hogy „nálunk a bérek 16%-kal nőnek, ez a válasz az önök kérdésére”. Nos, amíg nő az életszínvonal, az oroszok többsége nem firtatja a „demokrácia” minőségét. Ha a csillogó felszín alá is bekukkantunk, nyilvánvalóvá válik, hogy Medvegyevre diadalmenet helyett inkább egy zátonyok közötti nehéz és veszélyes manőverezés vár. A gazdasági adatok ugyan szépek, de ez kizárólag a nyersanyagok magas árának köszönhető. Ezek (főleg a kőolaj és a földgáz) teszik ki az orosz kivitel mintegy 80%-át. Gyakorlatilag az Orosz Föderáció nyersanyagokon és fegyvereken kívül szinte semmit sem exportál. Ráadásul a nyersanyag-kitermelést sikerült (újra) állami óriásvállalatokban koncentrálni, amelyek nem a hatékonyságról híresek. Amíg az orosz olajipar a Jukosz és hasonló magáncégek ellenőrzése alatt állt, addig a kőolaj-kitermelés évente közel 10%-kal emelkedett, mióta viszont a Jukoszt szétverték, vezetőit börtönbe zárták, a cég nagy része pedig az állami Rosznyeftyhez került, a kitermelés alig emelkedik. Ezen a helyzeten aligha fog változtatni Medvegyev, aki az állami óriáscég, a Gazprom vezetői székéből ül át az elnöki bársonyszékbe. A vállalat tipikus példája az úgynevezett vertikálisan integrált monopóliumnak, amely a kitermeléstől a szállításon és tároláson át az eladásig mindent egy cégben egyesít. Emellett hatalmas étvággyal próbál külföldön is minél több cégben bevásárolni és egyszerre több új vezetéktervet is a tűzben tartani. Ehhez azonban nincs elégpénze, ezért hiteleket vesz fel. Az orosz vállalatok kb. 400 milliárd dollárnyi tartozást halmoztak fel, ennek jó része az állami nyersanyagcégekre jut. Ennél is nagyobb gond az óriási korrupció. A Transperency International ezt mérő 2006-os nemzetközi összehasonlításában Oroszország a 126. helyen tanyázott (Ruandát és Szváziföldet megelőzve). Ez jelentősen visszaveti a védtelen kis- és középvállalatok fejlődését. Ráadásul a Jukosz-ügy és néhány hasonló eset óta senki sem érzi biztonságban a magántulajdont. A külföldi befektetők is inkább orosz vállalatoknak adnak kölcsönt, minthogy maguk merészkedjenek az orosz piacra, főleg az energetikai és termelői szférába. A külföldi beruházások nagy része a különböző adóparadicsomok offshore cégein keresztül visszacsordogáló orosz eredetű tőke. Az egész új orosz rendszer legnagyobb problémája az, hogy ha bármilyen okból megrendülnek a nyersanyagexport bevételei, dől az egész gazdaság. Egyből mínuszba vált a külkereskedelmi mérleg, a költségvetési szaldó, és rohamosan apadni kezdenek a tartalékok. És ezen Medvegyev a Putyin-korszak eszköztárával nem tud semmit változtatni. A demokrácia paródiájának lehetett tanúja a világ Oroszországban a vasárnapi elnökválasztáson Újabb visszalépés a demokráciától MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Világszerte az oroszországi elnökválasztás volt a sajtó központi témája. Orosz sajtókommentárok Az új elnök mindenütt szenzáció, de Oroszország más törvények szerint él: Medvegyevet Putyin választotta ki, és a szavazók csupán a döntés jogi „lepapírozásában” vettek részt, de a választás történelmi jelentőségű - írta a Moszkovszkij Komszomolec. A kommentátor szerint az oroszok eddig csak az újságok külpolitikai rovatában olvashattak a hatalomváltás azon módszeréről, hogy egy megválasztott vezető tervszerűen átadja a hatalmat egy másik választott vezetőnek, ez az ezeréves Oroszországban vasárnap először történt így. Sokak szerint kár erre szót vesztegetni, hiszen világos, Oroszországban elvont jogi síkon más történik, mint a való életben. A mai Oroszországban a valóságot a törvény betűje iránti tisztelet és a szelleme iránti mély megvetés jellemzi, s az elnökválasztási kampány a hasonló nyugati események paródiája, de vannak reményt keltő mozzanatok, például az, hogy legalább formailag tiszteletben tartották a törvényes demokratikus eljárásokat. Az örökös orosz- országi politikai megrázkódtatások egyik fő oka, hogy a hatalom itt személyhez kötődik. Az oroszok változatlanul a ,jó cár” rendszerét tekintik ideálisnak. Ezt a lélektani hozzáállást meg lehet változtatni. Csak annyi kell, hogy a választók megszokják: az elnök nem cár, hanem fizetésért dolgozó menedzser, aki behatárolt ideig gyakorolja a hatalmat. Oroszország vasárnap tette meg az első lépést afelé, hogy megszabaduljon az önkényuralomhoz való ragaszkodásától. Putyin és Medvegyev történelmi esélyt kapott, amit bűn elszalasztani. Európai sajtó A Süddeutsche Zeitung szerint az orosz elnökválasztáson oly mértékben fosztották meg a demokráciát annak lényegétől, hogy sok választópolgár számára egyre ment, elmegy-e szavazni vagy sem. Med- vegyevnek nem lesz olyan könnyű dolga, mint elődjének volt: az olajárak ugyan magasak maradnak, de az orosz gazdaság veszít erőteljes növekedési üteméből. A Frankfurter Rundschau szerint Oroszországban a mostani elnökválasztást „ugyanúgy manipulálták”, ahogy a tavaly decemberi parlamenti választásokat, és kérdés, hogy az ország gazdasági stabilitása meddig marad fenn. A Financial Times Deutschland úgy vélekedett, Medvegyev komoly vetélytársait ellehetetlenítették (a hatóságok), ahogyan megakadályozták azt is, hogy az ellenzék nagygyűléseket szervezzen. A Handelsblatt az oroszországi rendszert ostorozta, amely nem ismer demokratikus ellenőrzést, sem ellensúlyt, s nem hivatalos egyezségekre támaszkodik. A Corriere della Sera sžalag- címében kiemelte, hogy Medvegyev (valódi) vetélytárs nélküli küzdelemben aratott győzelmet. A lap nagy teret szentelt annak, hogy Zjuganov és Zsirinovszkij ellenzékijelöltek vitatták a választás hivatalos eredményeit. A La Repubbli- ca szerint Putyin kiválasztott utódjának győzelme kevésbé elsöprő volt annál, mint amilyet a Moszkva és a nemzetközi szervezetek között „ilyen nagy feszültséget keltő” választás előtt várni lehetett. A Gazeta Wyborcza című lengyel újság szerint a bonyodalom csak most kezdődik. Az új orosz elnököt csak május hetedikén iktatják be, s addig el kell dönteni, ki irányítja Oroszországot (Medvegyev vagy Putyin). Svájci és osztrák sajtó Nagy kérdés, hogy az újonnan megválasztott orosz elnök is haj- lik-e elődjének, pártfogójának „cári stílusú uralkodására”, vagy pedig a demokratikus-pluralista kormányzás híve - írta a Neue Zürcher Zeitung. Az feltűnő és biztató, hogy a (lagymatag) választási kampányban Medvegyev nem használta a Putyin környezetében előszeretettel emlegetett „irányított demokrácia” Idfeje- zést, sőt kijelentette, jobban szereti a demokrácia fogalmát minden korlátozó hozzátoldás nélkül. Az osztrák Die Presse szerint nem szabad lebecsülni Medvegyevet, lehet, hogy hamarosan kilép Putyin árnyékából és a maga útját járja. Az is lehet azonban, hogy a „liberális” Medvegyevről terjesztett információk csak azt célozzák, hogy port hintsenek a szemébe mindenkinek, aki új kezdetet remél az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban. KOMMENTÁR Cári kettős JARÁBIK BALÁZS Minden van Oroszországban. Van stabilitás: az olaj és a gáz ára stabilan megy felfelé. Van hagyomány: a múltban praktizált utódválasztás immáron az orosz demolaáciába is átöröklődött. Van a többpólusú világrendszer utáni sikeres kapaszkodás: lásd Koszovó függetlenségének elutasítását és a hatékony orosz energiapolitikát, amellyel sikeresen osztják meg a világot, s benne elsősorban Európát. És vasárnap meglett az orosz szabad választások módszere: ahol a választások napján valóban a polgárok akarata érvényesül, csak az oda vezető út van (politikai) hullákkal kikövezve. Ráadásul Medvegyev megválasztásával újra bővül az orosz repertoár: bevezetik a cári kettőst. Medvegyev elnök és Putyin miniszterelnök ezúttal ha lehet, még módszeresebben oszthatja meg a világot. Játszhatnak a jó zsaru-rossz zsaru leosztásban, zavarhatnak össze mindenkit, hogy ki hallgat kire, és immáron valószínűleg ketten mondják majd meg a tutit. Legalábbis egy darabig. Bár ha csak a felszínt nézzük, úgy tűnik, Oroszországban minden a legnagyobb rendben van, de a picivel alaposabb tájékozódás már más képet mutat. Az elmúlt két év alatti, az utód kérdését a lehető legjobban összemaszato- ló hadművelet talán nem is a Nyugatnak szólt, hanem azoknak a hazai „erőknek”, amelyek nem szívesen látják Medvegyevet a trónon. Bár Moszkva visszafizette az orosz államadósságot, a stratégiai pénzalapokat feltöltötte, Oroszország kommersz adósságállománya lassan az egekbe szökik az inflációval együtt. Az orosz gazdaság sokkal inkább függ az energiaáraktól, mint a kormány politikájától. Ráadásul a Gazprom stratégiája szerint óriási összegeket pumpál saját terjeszkedésébe és abba, hogy közelebb kerüljön a fogyasztókhoz, semmint saját gázmezőibe. Emiatt, legalábbis az elmúlt év három legkomolyabb és legalaposabb elemzése szerint, a Gazprom gázmezőinek kapacitása hét éven belül csökkeni fog. A duumvirátus azonban nem néz szembe a problémákkal, ehelyett valószínűleg az eddig mindig bevált politikát, a gazdasági növekedés (értsd az energiaárak emelkedése) szinte minden áron való fenntartását, illetve az orosz nagyhatalmi érzés fokozását forszírozza. Ám a cári kettős egy új, úri tánc, a koreográfus személye azonban változhat. Medvegyev és Putyin egymás ellen is fordulhat, ha a hazai politikai erőviszonyok, vagy éppen az energiaárak változnak. S akkor már nem lesz meg minden Oroszországban sem. JEGYZET Tavaszi fagyok elé JUHÁSZ KATALIN Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. De a meteorológusok könyörtelenek, néhány napja stabilan azzal ijesztgetnek, hogy mire önök ezt elolvassák, visszajő a tél, hó hullik a felhőkből, metsző szél kerekedik, a hőmérséklet tíz-tizenöt fokot zuhan. Szóval előfordulhat, hogy korán örvendeztem, és mégsem sikerül megúsznom a csizmavásárlást az idei szezonban. Tegnapelőtt még átmeneti kabátban és félcipőben élveztem az életet, mustráltam a pozsonyiakat, új lakóhelyem lakosait. Mindenféle emberek. Rohannak, grasszálnak, bagóznak, csókolóznak, csicseregnek a mobiljukba, várakoznak valamire vagy valakire, vidámak, gondterheltek. Sok a külföldi, lépten-nyomon nyelveken beszélnek. Mindenből zavarba ejtő a választék. Itt minden cucc divatos, merészen öltözik az utca népe, leszámítva persze a kínai piac törzsközönségét. Szombaton láttam egy rövid- nadrágos fiatalembert is, akit rajtam kívül mások is megbámultak. Mintha egy tengerparti üdülőhelyről teleportálta volna magát közénk: póló, kék pulóver, térdközépig érő, sokzsebes gatyó, tornacipő. • Zsebre dugott kézzel sétált a Széplak utcán. Nem sietett, nem is fázott. Szemlátomást elpusztíthatatlan volt. Ekkor kezdtem el várni a nyarat, ami a meteorológiai előrejelzések „fényében”'túlzott merészségnek tűnhet. Ma már második napja ömlik az eső. Ennek örömére vettem egy márkás, állítólag strapabíró lila esernyőt. A csizmavásárlás még bátra van. Mindenesetre jó, hogy bespájzoltam D-vitaminból az elmúlt héten, mert ki tudja, mikor lesz erre legközelebb lehetőségem. Most hallgatok egy rádióreklámot egy stájerországi síparadicsomról, alig hiszek a fülemnek, hogy márciusban ilyesmit nyomatnak... Ha tudnék síelni, nyilván másképp hangzana... Ám életterem a pozsonyi belvárosra korlátozódott, ahol a tél nem szívesen látott vendég. A főváros sokat változott az elmúlt tíz évben, amióta nem láttuk „egymást”. A pincérek, az elárusítók és a taxisofőrök zöme megtanult viselkedni. Nyilván részt vettek egy illemtanfolyamon, és sikeres vizsgát tettek. A központ egyre európaibb. A belváros színes kavargása, nyüzsgése azonban még mindig tökéletes ellentétben van a lakótelepek szívszakasztó szürkeségével. Gondoljanak csak bele: ha Ligetfalu önálló város lenne, hazánk harmadik legnagyobb városa lenne, legalábbis a lakosok számát tekintve. Ez azért eléggé nyomasztó. Főleg a legnegatívabb évszakban, amely állítólag két napon belül beköszönt. Bárcsak tévednék, vagy bárcsak ne néztem volna a tévét az elmúlt napokban!
