Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-29 / 74. szám, szombat
2008. március 29., szombat PRESSZÓ Kispad a lakásban Hogyan dobjuk fel egyszerű bútorokkal otthonunkat? 28. oldal 9 Mr :t ITavaszi virágparádé Ebben a szezonban virágba borul minden ruha és kiegészítő 29. oldal 1 2. évfolyam 13. szám Mennyibe kerül az olimpiai luxusszállás? Peking már készül a nagy eseményre 30. oldal (Képarchívum) f “1 r r ľ rrrrrrrrf Egyre gyakoribb jelenség, hogy a nők megijednek a gyermekvállalástól, mert azt hiszik, ez azt jelenti, mindent fel kell adniuk Miért van az, hogy legtöbbször ugyanazokat a hibákat követjük el csemetéink nevelésekor, amelyeket mi kritizáltunk a szüléinknél... Mint-a-szülők: hibázni ér, hallgatni tilos A jó szándék, hogy a lehető legjobban neveljük gyermekeinket, valószínűleg mindenkiben ott van, mégis sokszor- rendszerint akaratlanul- mi tanítunk meg nekik olyan dolgokat, amiktől valójában magunk is a falra mászunk. Ennek oka, hogy a szülői házból hozott viselkedésminta rendkívül meghatározó az ember önálló, felnőtt életének kialakításában - akár úgy is, hogy nem követendő, hanem elkerülendő példaként tekintünk felmenőink viselkedésére. ÖSSZEÁLLÍTÁS „Ne vedd a kést a szádba! A villáról egyél - kiabál rám édesapám a mai napig minden étkezésnél, amikor az utolsó darabka húst a késemre szúrom és onnan eszem le - meséli Kati. - 31 éves vagyok, és még mindig nem bírom megállni - csakhogy az apám ugyanezt csinálja. Tőle tanultam.” Kati esete ékes példája annak, hogy bár a szülői szó sokat ér, a tettek, gesztusok ezerszer meghatározóbbak a gyermek viselkedésének alakulásában. Ez pusztán egy ártatlan rossz szokás, de szülőként igenis nagyon oda kell figyelni, hogy kimondott tanításaink összhangban legyenek cselekvéseinkkel: a gyerek ugyanis mintakövető. Már a csecsemők is tudják Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus azt mondja, olyannyira velünk született az utánzásra való készség, hogy már egy újszülött képes lekoppintani a fölé hajoló arcot. „Hogyha az vidám, akkor ő is mosolyog, ha mogorva, akkor először zavarba jön, aztán bömbölni kezd. Ez bizonyítja, hogy az utánzás, a tanulásnak nem csak pszichés, hanem biológiai alapja is.” Soltész Krisztina pszichológus, életvezetési tanácsadó is megerősíti, az élet összes területén tanúsított magatartásunk mintát szolgáltat a gyerek számára. „Ahogy a családtagjainkkal viselkedünk, az éppúgy meghatározó, mint ahogyan a hivatásunknak élünk, a baráti kapcsolatainkat kezeljük, vagy akár az, amit, és ahogyan fogyasztunk. Ez mind nagyon fontos minta, akár anyai, akár apai - még akkor is, ha 3 éves korig elsősorban az anya a meghatározó. Utána azonban, amikor a nemi identitás megszilárdul, igen fontos tényező lesz az apa - úgy a lányoknál, mint a fiúknál. Az apa az, aki átemeli a kicsit a küszöbön: tehát miután az anya és a gyerek között már nincs meg az a nagyon szoros egység, sok tartalmas időt tölthet az apjával kettesben is. Csinálhatnak közös programokat, amely programok alatt a gyerek ugyanúgy látja, hogy az apja hogyan viselkedik a barátaival, hogyan öltözik, miképp cselekszik a különböző informális kapcsolatokban, a boltban, az étteremben, a társadalom többi tagjával” - mondja a szakember és hozzá teszi: lányoknál különösen fontos édesapjuk viselkedése, hiszen ők ez alapján alakítják ki férfiképüket. Egy kislánynak nagyon fontos, hogy az apja hogyan bánik édesanyjával. Számtalanszor előfordul, hogy bármennyire megfogadja egy nő, hogy biztosan nem olyan férfit választ maga mellé, mint az apja, sokszor megmutatkozik, számos a hasonlóság az örömapa és a vőlegény között. Ugyanaz - és mégis más „Természetesen senki karaktere sem vagy csak az anyjának, vagy csak az apjának a lenyomata: van amit az egyiktől, van amit a másiktól veszünk át, aztán később van olyan is, amit akár nagyszülőtől, vagy épp a szomszéd nénitől tanulunk el” - mondja Alpár Zsuzsanna. Soltész Krisztina szerint sem az a probléma, hogy különböző mintaadási hajlama van a két szülőnek, hanem az, ha a gyermek érzékeli, hogy egészen máshogy gondolkodik egy bizonyos dologról a mama és a papa. „Ha a két szülő a gyermeknevelésnek bármely pontjában nem ért egyet, nagyon fontos, hogy az a kicsi számára ne derüljön ld. Ha ugyanis megbeszélik a dolgot, majd bár ugyanazt mondják, de az egyiknek a gesztusaiból látható, érzékelhető, hogy ő mégsem úgy gondolja, a gyerek észreveszi. így aztán kialakulhat benne egy úgynevezett kettős kötés, ami szorongás forrása lehet.” Ezért nagyon fontos, hogy gyereknevelés kapcsán a szülők mindig higgadtan, egymást elfogadva kommunikáljanak, lehetőleg ne a gyerek előtt: ugyanis ilyenkor a gyerek azt érzi, hogy a konfliktusok miatta vannak. Másképp - és mégis ugyanúgy Mindkét szakember számtalanszor találkozott olyan esettel, Elektromos bébiszitter Vekerdy Tamás gyerekpszichológus szerint az lenne a jó, ha csemeténk tízéves korig egyáltalán nem látna mesterséges képet. „Természetesen tudom, hogy ez naivitás. Egészséges kompromisszum lehet, ha hároméves koráig nem engedjük, hogy tévézzen, onnantól fokozatosan, a szülő segítségével adagoljuk a képernyőt - még akkor is, ha ez fárasztó. A kisgyerek ugyanis körülbelül eddig az életkorig belső fantáziaképeket készít, hogy a dühét, az agresszióját, a szorongásait feldolgozza. Abban a pillanatban, amikor egy külső kép megjelenik, leáll ez a belső képkészítés. A gyerek ugyanis nem tud különbséget tenni belső és külső kép között. Nagy a képéhsége, mert rengeteg új hatás éri, és nagyon sok feldolgoznivalója van - de hiába ül a külsőkép- áradat előtt, nem történik meg a feldolgozás. Nincs rá ideje. Ezért kis túlzással mondhatjuk, hogy mindegy mit néz a gyerek: a legszelídebb természetfilmtől is agresszívabb lesz.” ■EEI3XQ1BBI Bőrönd Ödön Nem a Tamkó Sirató Károly- féle, az aszfaltkövön ülő, s a négyes busz bedöcögését váró Bőrönd Ödönről lesz szó, hanem magáról Bőrönd Ödönről, „akit” egyébként egyszerűen koffernek is nevezhetnénk. De nem nevezhetünk, mivel ő már nem az a pattintás zárás, papundeklivel bélelt, könnyedén behorpadó szekrénypótló, mint ősei voltak. Vadonatúj, egy nagy utazás (ne tessék Semprunra gondolni, egyrészt, mert arra a bizonyos nagy utazásra senki sem mehetett ilyenfajta bőrönddel, másrészt arról az útról nagyon-nagyon kevesen tértek vissza) előtt vették, két ember egyheti holmija belefért, keménykötésű, gondolta, aki vette, nem árt neki se nap, se szél, se az, ha összevissza dobálják a csomag- szállítók, sőt, mivel vadonat, hátha kesztyűs kézzel bánnak vele. Vagy megtetszhetett valakinek, vagy neki tetszett meg a repülés, mert a gazdái hiába lesték-várták, a futószalagon csak nem akart fölbukkanni. Reklamálás, telefonok, ígérgetés, ahogy lenni szokott a repülőtársaságoknál. Közben Ödönke, szegényke, ott árválkodott valahol. Egy szép nap on föltették a megfelelő járatra, indíts haza! Ödönke szárnyalt. De rosszkor landolt. A gazdi közben elutazott, más ment volna érte, ha az illetővel nem közlik, ragaszkodnak hozzá, nem azért, mert olyan szép, praktikus, elegáns, egyszerűen csak azért, mert a vámosok is kíváncsiak, miért járt be ekkora utat, ki tudja, mit rejteget. Felvirradt a nagy találkozás napja. Ödön örült, gazdái kevésbé. Szegény olyan volt, mintha mégis a Semprun-féle nagy utazásról tért volna haza, meggyötörtén, csont soványan. Es már senki sem volt kíváncsi arra, mit is rejteget a belsejében. Mégsem vitték azonnal haza. Akkor most már tessék ellenőrizni, ragaszkodtak tulajdonosai. De nem, tiltakoztak a vámosok. De igen. De nem. így ment ez bő félórán keresztül. Ödön meg csak lapult. Végül felpattantak a zárak. Pulóverek, ingek, blúzok - elég is, mondták a tisztek. Nem, kérem, alatta lapul a csemege, az egyhetes fehérnemű, no meg a zoknitömeg. Micsoda illat! Mert megérdemlik. Ödön csak irult-pirult szégyenében. Szegény, akkor még nem tudta, hogy száműzetésre ítélik, legközelebbi lakhelye egy hatalmas kuka lesz, ahonnan van ugyan kiút, de az az út már nem a nagyvilágba vezet. Grendel Ágota
