Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-28 / 73. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 28. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ PER SPIEGEL Több száz szélsőséges él Németországban, és az al-Ka- ida nemzetközi terrorszervezet erős bázist épít ki Észak- Afrikában - közölte interjújában a német hírszerzés vezetője. Emst Uhrlau a Der Spiegelnek elmondta, közel 700 ilyen személyt figyelnek meg. Közülük több mint egytucat- nyi utazott Afganisztánba és Pakisztánba, hogy kapcsolatba lépjenek az iszlám szélsőségesekkel. Uhrlau hangsúlyozta, hogy Észak-Afrika egyre kockázatosabb. A német titkosszolgálatok és biztonsági ügynökségek aggodalommal követik annak a néhány csoportnak a tevékenységét, amelyek ott telepedtek le. A német hírszerzés vezetője szerint az ott kialakuló helyzet az iszlám szent háború új minőségét hozza Európa közvetlen szomszédságába. (mti) ÉVFORDULÓ Brzezinski nyolcvanéves Ma ünnepli 80. születésnapját Zbigniew Brzezinski amerikai politikai stratéga, a „két lábon járó hidegháború”. Varsóban született, a család a 30-as években Németországban a náci rezsim kialakulása, moszkvai kiküldetésük idején a sztálini tisztogatások szemtanúja volt. A világháború kitörése előtt apját Kanadába helyezték. Ifjabb Brzezinski előbb a McGill Egyetemen, majd a Harvar- don szerzett diplomát, ill. doktori fokozatot. Szakterülete a Szovjetunió politikája volt. Carl Friedrich munkatársaként a hidegháború kontextusában újradinamizálta a to- talitarianizmus fogalmát, harvardi professzorként új szovjetpolitikát sürgetett. Elmélete, hogy a Szovjetunió meggyengítését a keleti blokk támogatásával kell kezdeni, csak 1956 után nyert teret. 1960-ban a Kennedy-kam- pány külpolitika tanácsadója volt, az enyhülés politikai fegyverét ajánlotta a politikusnak, mondván, a Szovjetunióban politikai és gazdasági stagnálás állt be. Johnson ideje alatt a külügyminisztérium munkatársaként támogatta a vietnami háborút, úgy gondolta, rá kell cáfolni Mao Ce- tung állítására, hogy az USA csak egy papírtigris. A 70-es években az emberi jogok politikai fegyverré váltak kezében, ezzel védekezésre akarta kényszeríteni a szocialista elnyomó rendszereket. Globális politikai és gazdasági instabilitástól tartva David Rockefellerrel megalapította a Trilate- rális Bizottságot, befolyása révén lett tagja Jimmy Carter. 1975-re ó volt Carter legfőbb külpolitikai tanácsadója, egy év múlva megnyerték a választást. Brzezinski nemzet- biztonsági tanácsadóként új külpolitikai irányvonalat vezetett be, Carter elnöksége alatt írták alá a SALT II-t, kötött békét Izrael és Egyiptom, választották pápává a kommunista Lengyelország szülöttjét, Karol Wojtylát. Brzezinski ma Barack Obama demokrata párti elnökjelölt kampányát segíti, (mti)- Óvatosan a papírral, képviselő úr! Úgy láttam, a mai újságban az ön válasza jelent meg. (Peter Gossónyi karikatúrája) Tibetről hallgat a zenészvilág, főként Kína különös könnyűzenei helyzete miatt Declare Independence! A zenészek többsége távol tartja magát a nagypolitikától. Az egyéni politizálás ugyanis világszerte komoly kockázattal jár, főként- akármennyire furcsán hangzik is - az Egyesült Államokban. PUHAJÓZSEF Az amerikai zenészvilág úgy működik, mint a Kádár-kommunizmus, ahol az illetékesek csak egy-két humoristának engedélyezték, hogy a kormányt a szájára vegye, némi szabadságérzetet szolgáltatva ezzel a társadalomnak. Zenei berkekben is van néhány kiválasztott - például Bono vagy Bruce Springsteen -, akik belemélyedhetnek a politikába, kedvükre kritizálhatnak. Ugyan a többiek is hangoztathatják véleményüket, de a következményeket is vállalniuk kell, ezért jobban teszik, ha inkább hallgatnak. Miután a nálunk ismeretlen, az USA- ban viszont korábban nagy népszerűségnek örvendő Dixie Chicks egyik tagja 2003-ban, az iraki háború kezdete előtt kijelentette, szégyelli, hogy Bush az ő szülőföldjéről, Texasból származik, a countryzenét játszó lánytrió már másnap a média jelentős részében feketelistán volt: sok rádióállomás azonnal kiiktatta a dalait. A népszerűség sem jogosította fel az énekesnőt arra, hogy Bush politikáját kifogásolja. A trió a mai napig ezzel az örökséggel él, csak az utóbbi egy-két évben tudta megközelíteni korábbi sikereit. (Bár a tavalyi Grammy Awardson mind az öt jelölését díjra váltotta.) Javarészt az ilyen eseteknek tulajdonítható, hogy a mostani amerikai elő-elnökválasztásnak zenészkörökben szinte semmilyen visszhangja sincs. A zenészvilág időközben Afrika nélkülözőiről is megfeledkezett, pedig a 2005-ös világraszóló és valóban példátlan összefogással jellemezhető Live 8-koncerteken mindenki arról szónokolt, hogy ezentúl másképp lesz. Hát nem lett! Az USA egykori alelnöke, Al Gore védnökségével szervezett tavalyi Live Earth-koncertekre pedig már nem is emlékezünk. A rendezvény a zeneiparral, a klímaváltozás egyik fontos szereplőjével hívta fel a figyelmet a globális felmelegedésre... A zenészek politikailag elhallgattak. Koszovó státusáról ugyan hallani egy-két szórványnyilatkozatot, de Kína és Tibet kapcsán még ennyit sem. Érthető. Kína nem Afrika, nem is az USA és főleg nem Koszovó. Egy fehér holló viszont járatja a száját: Björk. Tavalyi Volta című nagylemezén szerepel a Declare Independence című szerzemény, amelyet - saját elmondása szerint - a Dániához tartozó Grönlandnak és a Feröer-szigeteknek írt. Látszólag kapóra jött neki Koszovó és Tibet, a dallal tovább népszerűsítheti az albumát. De ez csak a látszat. A popzenében kevés hitelesebb női előadó van az izlandi énekesnőnél, neki elhiszem, hogy a mondanivalóját komolyan is gondolja, s nem elsődleges célja nagylemeze példányszámának növelése. A szóban forgó felvétellel kedélyeket borzol, botrányokat szít, és szemmel láthatóan élvezi a helyzetet. Ez a nő telitalálat! Mindenhol más ajánlással konferálja: Dániában Grönlandnak és a Feröer-szigeteknek, Spanyolországban Baszkföldnek címezte. A két leghangosabb botrányt - értelemszerűen- Koszovó és Tibet cél- bavételével szolgáltatta. A dalt február végén a két tokiói koncertjén a függedenségét kikiáltott Koszovónak ajánlotta. A hír pillanatok alatt eljutott Szerbiába, ahol nemkívánatos személlyé nyilvánították - az újvidéki EXIT Festival szervezői közölték, hogy az énekesnő nem léphet fel a júliusi rendezvényen, pontosabban: a főszervező elektronikus levélben szólította fel, jobban tenné, ha távol maradna, azzal indokolva, a koncertje zavargást válthat ki a közönség soraiban, és nem tudnák garantálni a biztonságát. A főszervező a minap úgy nyilatkozott, hogy a levelet társaival első felindultságukban, magánemberként írták. ,Azóta eltelt egy kis idő, és már másképpen vélekedünk a témáról. Igenis szeretnénk, ha Björk fellépne a fesztiválon, részünkről tehát aktuális a meghívás” - mondta. Valószínűleg rájöttek, hogy Björk koncertje sokat hoz a konyhára (többet, mint más szerződtetése a helyére), és a kialakult helyzet kiváló reklám a fesztiválnak. Ha pedig egy-két dühös szerb megdobálja az énekesnőt, az sem lesz nagy baj. Azután jött a nagyobb botrány. Björk a március 1-jei sanghaji koncertjén a Declare Independence című szerzeményt Tibet- nek címezte. A kínai kulturális minisztérium másnap bejelentette, megszigorítja a nemzetközi előadók koncertkérelmeinek elbírálását. „Az énekesnő mélyen megsértette a kínai nép érzelmeid’ - állt a tárca közleményében. Egy illetékes azt mondta, félő, hogy a nagy sztárok ismét távol maradnak az országtól, ha keményebb ellenőrzéseket vezetnek be. Ez azonban korántsem valós veszély. A legtöbb előadó és együttes elsődleges céljai között szerepel a hatalmas és szegról-végról még szűznek számító piac meghódítása. A mai Kína zenei szempontból a nyolcvanas évekbeli Magyarországhoz hasonlítható, amikor a Queen 1986-os, Népstadionban rendezett fellépése lavinát indított el. Mindenki Kelet-Közép- Európába vágyott, elsősorban Magyarországra, mert oda lehetett a legkönnyebben bejutni, és akinek ez sikerült, nyert ügye volt, a nyugati zenére kiéhezett emberek egy csoportja talán sosem hallott a fellépőről, mégis beállt a jegypénztárak előtt kígyózó sorokba. A kínaiak most ugyanezt teszik. A zenészeknek pedig a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy Kína betartja-e az emberi jogokat. Az sem tántorítja el őket (talán még élvezik is), hogy a helyi hatóságok éberen őrködnek a koncertek politikai korrektsége felett, és ebből eredően egyebek között előre le kell adniuk a felcsendülő dalok listáját és szövegét. Kínát tehát a zenei élet sem kerülheti meg, ugyanúgy, mint a nagyvilág a kínai termékeket. Nagyrészt ezzel magyarázható, hogy a zenészvilág - Björk kivételével - hallgat Tibetről. A másik oldalon a kínai kormány sem engedheti meg magának a nemzetközi zene bojkottját, ahogy az elmúlt években, ezentúl is az „egészséges” középutat követi. A zenészektől tehát nem várható el, hogy Tibet mellé álljanak. Elképzelhető ugyan egy segélykoncertszerűség sok-sok előadóval és közös felelőséggel, de annak is - mint a hasonló korábbi rendezvényeknek - inkább reklámértéke lesz, és a helyzet megoldásához még egy picivel sem juttat közelebb. GL0SSZA Mindent vissza! MOLNÁR IVÁN Sokáig képtelen voltam felfogni a magyar gazdaságpolitika logikáját. A magát jobboldali, konzervatív pártként meghatározó Fidesz gazdaságpolitikájával Rákosi Mátyásnak sem lenne problémája, és hasonló módon gondolkodik a kormányzó Magyar Szocialista Párt tagjainak a többsége is. A gazdasági reformokat sürgető Gyurcsány Ferenc köré tömörülő „szocialisták” és koalíciós partnerük, a Szabad Demokraták Szövetsége kisebbségbe szorult. Magyarország, amely korábban a vezető reformországok között is az élvonalba tartozott, emiatt mára régiónk sereghajtójává vált. Ha elmaradnak a gazdasági és a szociális reformok, még mélyebbre süllyed. Ugyanakkor az Orbán Viktor vezette Fidesz és a szocialisták bolsevik szárnyának a tagjairól sem feltételezhetjük, hogy teljesen idióták. Miért próbálják meg Magyarországot gazdaságilag ellehetetleníteni? Csak egy értelmes válasz létezik: szeretnék elérni, hogy a magyarok az egész Kárpát-medencében többségbe kerüljenek. Ha Magyarország gazdaságilag és politikailag stabil állam lenne, a környező országok magyarjai, sőt az ott élő többségi nemzetek tagjai is tömegesen telepednének le Magyarországon. A „nemzeti” beállítottságú magyar politikusok ugyanakkor épp azt szeretnék elérni, hogy minél több magyar telepedjen le a környező országokban. A megoldás? Építsük le a magyar gazdaságot! Utasítsunk el minden reformot, és hiúsítsunk meg minden olyan kezdeményezést, amely a magyar gazdaság versenyképességét növelné! Ha kiűzzük az anyaországi magyarokat a környező országokba, a Kárpát-medence újra magyar iehet - hangzik a magyar nemzeti szocialista logika, amely már meg is hozta az első „eredményeit”. Szlovákiának a Dzurinda-kormány gazdasági reformjainak köszönhetően sikerült olyan előnyhöz jutnia, aminek hála a szlovák állampolgároknak egyre kevésbé éri meg Magyarországon dolgozni, miközben egyre több magyar állampolgár gondolkodik azon, hogy Szlovákiában vállal munkát. A Magyar Munkaügyi Hivatal adatai szerint tavaly a harmadával esett vissza a magyarországi munkavállalás iránt érdeklődők száma. Ugyanakkor a legfrissebb felmérések szerint a határ mentén élő magyar polgárok egyre nagyobb hányada vállalna munkát SzlováWában, „elmagyarosítva” az ország déli járásait. Hogy mindez csak egy gyenge alapokra épített összeesküvéselmélet? Talán igen. Ä legnagyobb kérdés azonban továbbra is fennmarad: miért akarja a magyar politikai elit nagy része a földbe döngölni a magyar gazdaságot? FIGYELŐ Régi töltények Szlovákiából? Magyarország és Szlovákia neve is felbukkan egy tekintélyes amerikai lap leleplező cikkében, amely az Afganisztánba irányuló amerikai lőszerszállításokkal kapcsolatos visszaélésekre világít rá, bár azt a tekintélyes The New York Times nem írja, hogy magyaroknak vagy szlovákoknak része volna ezekben a visszaélésekben. 2007 januárja óta az AEY Inc., egy Miami Beach székhelyű amerikai cég az afgán hadsereg és az afgán rendőrség fő lőszerszállítója az amerikai hadsereg megbízásából. Az AEY Inc. egyike annak a sok, korábban egyáltalán nem ismert hadiszállító cégnek, amelyek 2003 óta virágoztak fel, amióta a Pentagon dollármilliárdokat költ az afganisztáni és az iraki kormányhadseregek fegyverrel és lőszerrel való ellátására - olvasható a mértékadó lapban. Az AEY Inc. 2007 januárjában csaknem 300 millió dollár értékű állami megrendelést kapott arra, hogy ellássa lőszerrel az afgán fegyveres erőket, de a cég alig használható, 40 évesnél is idősebb töltények millióival látta el az ázsiai országot. Ezek beszerzéséhez közvetítőként felhasznált olyan vállalatokat is, amelyeket az amerikai kormány az illegális fegyverkereskedelmet végző cégek listáján tart nyilván. A lap jelentése szerint ezeknek a töltényeknek a nagy része „a volt kommunista tömb” raktári készleteiből származik. Itt említi a The New York Times cikke Magyarországot, Albániát, Bulgáriát, Csehországot, Kazahsztánt, Montenegrót, Romániát és Szlovákiát. A cikk szerint akad ugyan jó minőségű is az ezekből a készletekből származó lőszerek között, de a szállítmányok egy része nem egyéb, mint közönséges „fémhulladék”. Jelentős részben olyan töltények voltak ezek, amelyeket a NATO szakértői egyértelműen elavultnak, megbízhatatlannak, s tulajdonképpen használhatatlannak minősítettek, ezért természetesen megsemmisítésre ítéltek - írta a The New York Times, egyrészt saját vizsgálódásai, másrészt amerikai és afgán illetékesekkel készített interjúi alapján. Ráadásul az AEY Inc. cég által Afganisztánba szállított géppisztoly- és gépfegyverlőszerek tízmillióit Kínában gyártotték még 1966-ban, s ezek beszerzése minden bizonnyal sértette az amerikai törvényeket - olvasható az amerikai lapban. Az amerikai hadsereg törölte ezen a héten az AEY céget hadianyag-ellátó partnereinek sorából, méghozzá arra hivatkozva, hogy a cég elnöke, Efraim Diveroli félrevezette a hadsereget, amikor azt állította a kínai töltényekről, hogy Magyarországról származnak - írta a New York-i lap. Efraim Diveroli 2004-ben, amikor szerződést kötött az amerikai hadsereggel, mindössze 18 éves volt. Azóta megközelítőleg egymilliárd dollár nyereségre tett szert a szerződés révén, (mti)
