Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-27 / 72. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 27. Vélemény és háttér 9 2006-2007-ben 100 személy ellen követtek el támadást nemzetiségi alapon Terjed az idegengyűlölet Ukrajnában _____ TALLÓZÓ mmmmmhhhhmmnmhimíí ROMANIA LIBERA Moszkva berlini és párizsi segítséggel osztja meg Európát - írta kommentáljában a Romania Libera. A bukaresti napilap cikkének szerzője szerint „a NATO veszélyben van”. Elsősorban Németország magatartását bírálta, mivel Berlin nem hajlandó többletterheket vállalni Dél- Afganisztánban, aláásva ezzel a szövetség erőfeszítéseit, beláthatatlan következményeket vonva maga után. A kommentátor szerint a bukaresti NATO-csúcson meg kellene találni a mindenki számára elfogadható megoldást, tudomásul kellene venni, hogy a NATO nem engedhet meg magának egy afganisztáni kudarcot. A szövetség számára azonban a lap szerint ennél is nagyobb veszélyt jelent a Grúzia és Ukrajna NATO-meghívásának kérdésében elfoglalt német álláspont. Utal arra, hogy Angela Merkel német kancellár nemrég Moszkvában tárgyalt, hazatérése után pedig közölte: ellenzi olyan országok meghívását, amelyek „regionális konfliktusokba keveredtek”. A kommentátor szerint Merkel kancellár lényegében vétójogot kíván adni Moszkvának a NATO ügyeiben, lábbal tiporva ezzel a szövetség működési elveit. Ebben Nicolas Sarkozy francia elnök is partner - fejtette ki a szerző, azt írván, hogy a német és a francia vezető nem volt hajlandó találkozni Ukrajna és Grúzia elnökével, miközben ez utóbbit fogadták a Fehér Házban. A cikk írója mindebből arra a következtetésre jut, hogy Berlin és Párizs aláaknázza az amerikai politikát Moszkva javára. „Franciaország és Németország veszélyes játékot űz, amikor megpróbál hízelegni Moszkvának, és távol akaija tartani az amerikaiakat a Fekete-tengertől, ezzel ugyanis az európai kontinens egységét kockáztatják” - olvasható a Romania Libera cikkében, (mti) Az év eleje óta 29 támadást követtek el külföldiek ellen Ukrajnában, ami jóval meghaladja a múlt év azonos időszakának adatát. MTl-HÁTTÉR A kijevi székhelyű Független Politikai Kutatások Intézetének az ukrajnai rasszizmus és idegengyűlölet kérdéséről közzétett terjedelmes tanulmánya szerint a nemzetközi emberjogi szervezetek az utóbbi időben a rasszista, az idegenellenes és a vallási alapú atrocitások számának ukrajnai növekedését regisztrálják. A kedvezőtlen folyamat erősödéséről tanúskodik az a levél is, amelyet egy hete küldött az ukrán parlament emberjogi és kisebbségi bizottságának elnöke Julia Timosenko miniszterelnöknek, s melyben arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy tavaly 70 személyt ért faji, nemzetiségi vagy vallási alapú támadás Ukrajnában. A honatya az ilyen jellegű erőszak elharapódzásáért az ifjúság elégtelen hazafias és világnézeti nevelését okolta. Nyugtalanságának adott hangot a kérdéssel kapcsolatban Va- szil Terescsuk, az ukrán parlament emberjogi biztosának képviselője, aki szerint 2006-2007 folyamán Ukrajnában 100 személy ellen követtek el támadást nemzetiségi alapon vagy idegengyűlölet alapján, 20 atrocitás a nem ukrán nemzetiségű sértett halálával végződött. Ukrajnában az államhatalmi szervek keresik annak lehetőségét, miként lehetne intézményesített keretek közt gátat szabni az idegengyűlölet terjedésének. Tavaly az Oktatási és Tudományos Minisztérium elismerte, hogy létezik megkülönböztetés az országban tanuló külföldi diákokkal szemben, és egyúttal az idegen társaik iránti toleranciára szólította fel az ukrán diákokat. (Ukrajnában mintegy 40 ezer külföldi diák tanul 130 országból, főként a nagyvárosok felsőfokú tanintézeteiben.) Az ukrán belügyminisztérium még múlt év májusában 2009-ig terjedő intézkedéstervezetet dolgozott ki és hagyott jóvá a rasszista megnyilvánulások visz- szaszorítására. A tárca bűnüldözési főhatóságán belül külön osztályt hoztak létre az etnikai alapú bűnözés elleni küzdelem stratégiájának kidolgozása és azt követő megvalósítása céljából. KÉZ,IRAT Reciproci? MIKLÓSI PÉTER A szlovák-magyar viszony csehül áll! Ezért két dolgot tüstént leszögeznék: 1) nemzeti kisebbségekkel megáldott szomszéd országok esetében őszintén ellenzem a reciprocitás elvét, mert az sosem szül jó vért; 2) viszont szívből támogatom, sőt elvárom a viszonossággal elegy figyelmesség princípiumát, mert az pillére lehet a két ország közötti tapintatos szívességnek... Mindezzel azért hozakodom elő, mert az ember azt hinné, hogy ha például egy pártnak körbe sem kell pillantania az aktuális témáért, hiszen az egyenesen az ölébe pottyant, akkor örömében először a földhöz veri magát, majd röpke tanulságkeresés után gondosan ügyel arra, hogy a sült galambként érkezett tárgyban üzenet értékű nyilatkozatot tegyen. És ha kell, előrelátóan cselekedjen is. „Pusztán” azért, hogy például a szlovák-magyar idült vitában rugalmasan elejét vegye egy újabb hajcihőnek. Mert van hitig megint, csak észre kéne venni! Aki ugyanis magyarként él itt Szlovákiában (hát még ha politikus az illető), nyilván felkapta a fejét arra a napokig gyűrűző hírre, hogy odaát Pi- lisszentkereszt, azaz Mlynky önkormányzata jogszerű, ám méltánytalan határozattal ki- ebrudalta a község tulajdonát képező és Szlovák Házként funkcionáló csinoska épületből a szlovákokat! Ne tűnjék nagyképűségnek, de ha én gyakorló „felvidéki” magyar politikus lennék (mondjuk az MKP bármely szintű-rangú elnökségi tagja, parlamenti képviselője, netán a T. Ház bizottsági elnöke), akkor bizony egy ilyen info hallatán nemcsak a fejemet kapnám föl, hanem - húsvét ide, húsvét oda - a telefont is, hogy a rosszindulatú határozathozatal előtt kifejezzem rosszallásomat, s egyben megpróbáljam jobb belátásra bírni a kitessékelésben ügyködő polgármestert. Vagy az „anyaország” megyei, kormányzati, parlamenti szintjén konzultálva igyekeznék egy megálljt kieszközölni. Érveim egyike bizonyosan az lenne, hogy a szlovákiai magyarságnak nem érdeke a kedélyek további felkorbácsolása; hogy ez a döntés az alá a Ján Slota és társai alá ad lovat, aki Víťazoslav Móric és Nicolae Ceausescu nyomdokain, illetve saját faragatlanságának ösvényén haladva azt (is) állítja, hogy Szlovákiában nem élnek magyarok, csak magyarul beszélő szlovákok; aki 2008 februárjában Szlovákia második legnépszerűbb politikusa volt, s aki az ordító hazugságok, az ügyes manipulációk, nagyot- mondások mosdatlan szájú bajnoka. És aki ajándékba kapott aduászként harsoghatja, hogy az 54 százalékban szlovákok lakta Pilisszentkereszten nemcsak a Szlovák Ház szűnik meg jelen formájában intézményként, hanem a mlynkyi szlovák önkormányzat elnök asszonya szerint a falu felfüggesztette az ottani kétnyelvű újság kiadását, a helyi nemzetiségi általános iskolában megkérdőjeleztetett a szlovák nyelvű oktatás létjogosultsága, s megvonatott eme iskola tanárainak ún. nemzetiségi bérpótléka. Mi ez, ha nem érdeksérelem? És kérdem azt is, mikor illik — kisebbségi helyzetből a kisebbségi helyzetre utalva - interveniálni, ha nem ilyenkor? Tudom, jól-rosszul eljátszható a naiv farokbehúzósdi, hogy itten mi sem élünk gondtalanabbá. Ám a jóérzés, meg a nyolcesztendei kormányzati gyakorlat megnehezíti ezt a megközelítést. Megnehezíti, mert a méltányosság és a kisebbségi közösségek közötti szolidaritás nem gusztus, hanem gesztus dolga! A politika pedig az előrelátás művészete. Persze, van ennek az egész újabb kalamajkának egy szarkasztikusán cinikus olvasata is, amit - kínjában s vigyori blöffként a köbön - csakis az újságíró engedhet meg magának: nekünk pártunk, a pilisszentkereszti szlovákoknak (legalább) önkormányzatuk van. Ugyanez színházi zsargonban: némajáték fortisszimóban. KOMMENTÁR Ugye, ismerős!? CZAJL1K KATALIN Kis országunk rövid történetében második alkalommal fordul elő, hogy az országos napilapok üres címoldallal jelennek meg. Először, 1995. március 6-án, az váltotta ki a tiltakozást, hogy a Mečiar-kormány olyan lépéseket irányzott elő, amelyek anyagilag lehetetlenítették volna el a sajtótermékeket. Ma, 2008. március 27-én az, hogy a parlamentben levő sajtótörvény-tervezet tartalmilag teszi taccsra a nyomtatott médiákat. Az indítékok tehát azonosak, a helyzet nem. Reméljük! 1995 elején, öt évvel a rendszerváltás után Szlovákia alig kétéves bébiállam volt, amelyről még nem igazán lehetett sejteni, mi lesz belőle. Hogy a nyugati demokratikus világba ágyazó- dik-e be, vagy az „államalapító” Vladimír Mečiar által fémjelzett nemzeti-diktatórikus irányvonalat követi - a válasz abban az időben kétesélyes volt. Ma már nem az. Szlovákia része az euróatlanti demokratikus közösségnek, tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak. Legalábbis jogilag. A gond azonban az, hogy az ország vezetői jelentős részének szellemiségétől még mindig távol állnak azok az értékek, amelyek a nyugati demokráciák alapját képezik. Ez a szólásszabadság és véleménypluralitás mellett egyebek között az az elv, hogy a mindenkori kormány olyan szabályokat hoz, amelyek a közjót szolgálják, azaz a lakosság lehető legszélesebb rétegeinek érdekében állnak. A Fico-kormány sajtótörvény-tervezete nem ilyen. A jogszabály nem titkolt szándéka megzabolázni a napüapokat, amelyek Robert Fico szerint a jobboldal javára elfogultak, és átvették a politikai ellenzék szerepét. Nyilvánvaló tehát, hogy a tervezet célirányos, a kormány politikai céljait szolgálja, amire nemcsak a kiadók, hanem több nemzetközi szervezet is figyelmeztet. A kormány persze megteheti, hogy hatalmi eszközökkel kikészíti vélt vagy valós ellenfeleit - a médiákat, a civil szférát, az ellenzéket -, de az ilyen rendszert nem demokráciának hívják. És ennyiben ugyanott vagyunk, ahol 13 évvel ezelőtt: a demokrácia legalapvetőbb pilléreit kell megvédenünk a hatalommal szemben. Hogy ez még mindig az ország „gyermekbetegsége” vagy mélyebb strukturális rendellenességekre mutat rá, kétségtelenül érdekes kérdés, ám lényegi jelentősége nincs. Ott ugyanis, ahol nem automatikusak a demokrácia alappillérei, maga a demokrácia sem automatikus. Annak idején talán nem hittük volna, hogy ez a mondat 18 évvel a rendszerváltás után is érvényes lesz ránk. Szolgáljon azonban vigaszul Adam Michnik mondata, mely szerint a demokráciában az a szép, hogy sosem lehet tökéletes. Éppen ezért kell ragaszkodnunk hozzá. Palesztin tragikomédia AAAL1NÁK ISTVÁN Csupán egy napig lehetett remélni, ha az izraeli-palesztin válság rendezésében nem is, de legalább a palesztin belháború ügyében történhet némi előrelépés. Húsvétvasámap az volt a jó hír, hogy jemeni közvetítéssel végre tető alá hoztak egy megállapodást a Hamász és a Fatah között a palesztin egység helyre- állításáról. Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök saját fontosságát növelendő rögtön sürgette, a Szanaái Nyilatkozatot az Arab Liga e heti csúcsértekezletén nyilvánítsák e pánarab szervezet közös rendezési tervének. Nemcsak neki kellett csalódnia. Pedig első olvasatra is volt ebben a tervben valami, még akkor is, ha az ember a részletekbe belegondolva rögtön érezte: kizárt, hogy ezek a főszereplők, ezek az emberek hajlandóak és képesek lennének akár a legésszerűbb önzetlenségre is. Ami ésszerű a javaslatban: 1. A Gázai övezetben vissza kell térni a 2007 júniusa előtti helyzethez. A szélsőséges Hamász akkor verte ki onnan az Abbász palesztin elnökhöz hú Fatah embereit, és ragadta magához a teljhatalmat. 2. Tartsanak előrehozott választásokat a palesztin területeken (Gáza+Ciszjordánia). 3. Politikai beavatkozástól mentesen szervezzék át a palesztin biztonsági szolgálatokat a Palesztin Hatóság és egy palesztin egységkormány irányítása alatt. Nos, ez utóbbi volt a legproblematikusabb, senki sem hihette, hogy a Hamász vagy a Fatah egyszerűen leszereli - vagy legalább bedobja a közösbe - saját fegyvereseit. Hiába tudja mindenki, hogy e nélkül nem lehet előrelépni. Pár órával később jött az első hidegzuhany. Kiderült, a szokásos forgatókönyv érvényesült: a felek teljesen másként értelmezték azt, amiben megállapodtak. Kár belemenni a részletekbe, amelyek csak az igazán bennfenteseket tudják izgatni. És alig aludtunk egyet minderre, jött a még hidegebb zuhany: Ahmed Koréi volt kormányfő, jelenleg az Izraellel folytatott párbeszédet vezető főtárgyaló azt mondta, a Fatah csak tévedésből írta alá a Szanaái Nyilatkozatot. Történt ugyanis, hogy al-Ahmed, aki Jemenben a Fatahot képviselte, az aláírás előtt felhívta telefonon Abbász elnököt, hogy tanácsot kérjen tőle. De Abbász éppen Dick Cheney amerikai alelnökkel tárgyalt, és nem figyelt oda. Ezért történt a félreértés. Szót sem érdemelne az egész, ha nem tükrözné halálpontosan, mennyi esélye van az egész közel-keleti rendezésnek. Bush álmának, hogy ez még az ő elnöksége alatt, tehát idén megtörténik. A tavaly novemberi, reményteljes annapolisi nemzetközi konferencia óta romlott mind a palesztinok közötti, mind az izraeli-palesztin viszony. A Gázai övezetben tovább mélyül a humanitárius válság, a teljes kilátástalanság miatt gyerekek tízezrei válnak nagyon gyorsan nem felnőtté, hanem egyre radikálisabb fegyverérett kamaszokká. Egy új amerikai elnöknek még nehezebb dolga lesz, hiszen a helyzet nem a béke, hanem egy olyan új közel-keleti háború irányába fejlődik, amelyben a felek majd újra akarják osztani a gyűrött lapokat.
