Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-26 / 71. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 26. Vélemény És háttér 7- Haver, ha nem fogunk jobban játszani, úgy járunk, mint az ellenzék! (Peter Gossányi karikatúrája) A térség országai tudják, hogy Tibet ügyében nagyon óvatosnak kell lenniük Ázsia kesztyűs kézzel bánik Kínával TALLÓZÓ SZEVOPNYA Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) legkiválóbb szakemberei az állományból távozva ma azoknak dolgoznak, akiket korábban üldöztek - úja a Szevodnya című kijevi napilap. Az újság abból az alkalomból készített pillanatfelvételt a jelentős átalakítás előtt álló ukrán nemzetbiztonsági hivatal, az SZBU jelenlegi állapotáról, hogy azt mai formájában - a szovjet KGB ukrajnai részlegének „honosításával” - 16 éve hozták létre. A lap által megszólaltatott műveleti tiszt, Viktor Sz. százados elmondta: akkor került a szolgálathoz, amikor annak legkiemelkedőbb szakemberei sorra elhagyták a szervezetet, mert többé nem tudtak a nagy pénzek „szivattyújává” vált SZBU- ban dolgozni, ahol normális jelenségnek számított, hogy a munkatársak rendre olyan vállalatoknak a „védnökei”, amelyeknek a működését korábban akadályozták. És hol máshol alkalmazzák őket, mint ezeknél a cégeknél. A helyükre fiatal, elvtelen, gátlás nélküli fiatalok léptek, akiknek a legfőbb beszédtémája az, kinek mekkora összeget sikerült „leszakítania”.- tette hozzá a nemzetbiztonsági tiszt. Merőben más véleménye van Olekszandr Szkipalszkij tábornoknak, az SZBU korábbi helyettes vezetőjének, aki szerint az ukrán nemzetbiztonsági hivatal nem a személyi állomány hibájából jutott siralmas helyzetbe, hanem azért, mert az államvezetés politikai célú megrendelések teljesítésére használta. „Még ennél is veszélyesebb, hogy a szolgálatot olyan emberek próbálják kézüeg vezérelni, akiket ágyúlövésnyi távolságra sem lenne szabad közel engedni” - tette hozzá. A helyzet elfajulásáért Szkipalszkij az ukrán államelnöki hivatalt teszi felelőssé, közvetlenül bírálva jelenlegi vezetőjét, Viktor Baloga volt kárpátaljai kormányzót, az SZBU megreformálásának kezdeményezőjét. Egy másik korábbi helyettes vezető, Olekszandr Szkibi- neckij, jelenlegi parlamenti képviselő szerint az ukrán nemzetbiztonsági szolgálattal az a legnagyobb baj, hogy nem rá szabott feladatokat teljesít, hanem rendőrségi hatáskörbe tartozó ügyekkel foglalkozik, amikor a korrupció, a csempészés, a szervezett bűnözés ellén harcol. A lap által megszólaltatott Leonyid Derkacs, aki a múlt század 90-es éveinek első felében irányította az ukrán nemzetbiztonsági szolgálatot, elmondta: az SZBU szétverése még Leonyid Kucsma elnöksége idején elkezdődött. Az egykori vezető komolytalannak nevezte az SZBU átalakítására irányuló mostani kezdeményezéseket, szerinte ugyanis azok nem jelentenek egyebet, mint „sakkfigurák áthelyezését”, miközben a nemzet- biztonsági szolgálatnak stabil, megbízhatóan működő szervezetnek kellene lennie. (mti) Ázsia országainak nagy része szó nélkül elment a tibeti zavargások vérbe fojtása mellett. Hallgatásuk sokatmondóan jelzi, mekkora politikai és gazdasági befolyása van Pekingnek a kontinens országaiban - vélik elemzők. MT1-ELEMZÉS A térség vezetői kemény szavakat intéztek tavaly Mianmar katonai kormányzatához a demokráciát követelő mianmari tüntetők megmozdulásainak elfojtásakor, Tibet ügyében azonban óvatosan fogalmaznak. Önmérsékletet és békés megoldást kémek, de távol állnak attól, hogy ostorozzák Pekinget, messzemenőkig figyelembe véve azt a pekingi álláspontot, hogy a tibeti kérdés Kína belügye. Kínáé a világ negyedik legnagyobb gazdasága, ezért túl nagy a kockázat, ha valaki élesen elítéli Peking lépéseit - magyarázzák ezt a magatartást a térség ügyeiben jártas elemzők. Az ázsiai, csendes-óceáni régió erősebb gazdaságait - például Japánt, Dél-Koreát, Ausztráliát vagy Új-Zélandot - kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmények reményével kecsegteti Kína, a szegényebbeket - például Mianmart, Laoszt és Kambodzsát - pedig segélyeinek növelésével láncolja magához. Kína benemavatkozási politikája (be nem avatkozása a térség országainak belügyeibe) különösen óhajtott partnerré teszi a kelet-ázsiai hatalmat a tekintélyelvű rendszerek szemében. Utóbbiaknak nehéz tekintélyes és erős gazdasági és külpolitikai partnereket szerezniük az emberi jogok megsértésére kényes hatalmak köréből - áll az amerikai Kongresszusi Kutatói Szolgálat januári jelentésében. De nemcsak az autokratikus rendszerek óvakodnak élesen megítélni a kínai magatartást, a térség demokráciái sem fogalmaznak erősen Tibet ügyében. Senki sem akarja, hogy elszabaduljon a pokol Tibetben, s nemcsak azért, mert féltik a tibeti népet, hanem azért sem, mert ha káosz keletkezik Kína bármely részén, az hihetetlen romboló hatással lenne a világ egészére, de különösen a kelet-, délkelet- és dél-ázsiai térségre - vélekedett Ralph Cossa, a washingtoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Központjához tartozó Csendes-óceáni Fórum elnöke. Dél-Korea például szoros szövetségese Washingtonnak, de nem nélkülözheti a kínai piacot, ha a dinamikus növekedés pályáján akarja tartani gazdaságát. A szöuli kormány nyüván úgy gondolja, hogy nem érdemes kemény álláspontot elfoglalnia a tibeti kérdésben, mert azzal kockára teheti a hosszú távú gazdasági kapcsolatokat - mondta Han Szűk Hi, a szöuli Jonszej Egyetem Kína-szakértő- je. A gazdasági nagyhatalom Kínáé a világ negyedik legnagyobb gazdasága, ezért túl nagy a kockázat, ha valaki élesen elítéli Peking lépéseit. Japán sem vállalja a kockázatot. Kormánya értésre adta, hogy a tibeti események nem befolyásolják Hu Csin-tao kínai elnök tervbe vett tokiói látogatását. A vüág legnépesebb demokráciája, India, amely otthont ad a dalai lámának, valóságos kötéltáncot jár a kérdés megítélésében. „India nagyon óvatos, hiszen roppant fontosak számára a Kínához fűződő kapcsolatok” - hangsúlyozza Radzsa Mohan, Szingapúrban kutató indiai tudós, a stratégiai ügyek szakértője. A térség országai tisztában varrnak azzal, hogy Tibet ügyében különösen óvatosnak kell lenniük, ha nem akarják tartósan elidegeníteni maguktól Kínát, hiszen Peking módfelett érzékeny a Tibettel kapcsolatos problémákra. A himalájai térség gazdag vízkészletei stratégiai jelentőségűek Kína számára, mivel a hatalmas ország óriási területei aszályosak, köztük viszonylag sűrűn lakott vidékek is. Tibet viszont, illetve a korábban Ti- bethez tartozó mai Csinghaj tartomány Ázsia legnagyobb folyóinak bölcsője. Itt ered egyebek között az Indus, a Mekong, a Jangce, a Sárga-folyó és a Brahmaputra. A globális felmelegedéssel súlyosbodnak a vízellátás problémái Kínában és sok más ázsiai országban is. A tibeti vízkészletek Kína teljes készletének egy- harmadát teszik ki. A tibeti fennsík bőséges készletei lehetővé teszik Kína számára, hogy elvezesse a vizet aszályosabb területeire - magyarázza Brahma Chellaney, az újdelhi Politikai Kutatóközpont nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó szakértője. Egy ilyen projektről már régebb óta szó van, bár még a konkrét tervek elkészítésénél sem tart a folyamat, csupán az elvi lehetőség taglalásánál. Az elképzelés lényege az, hogy hatalmas gátrendszerrel fel kellene duzzasztani a Brahmaputra - tibeti nevén Jarlung Cangpo - vizét, és a duzzasztóműből fokozatosan el kellene vezetni a víz egy részét az erősen elszennyeződött és egyre kisebb vízhozamú Sárga-folyó- ba, amely már nem ad elég vizet az aszályos észak-kínai területek ellátásához. Tibet kézben tartásával Kína ellenőrzi e folyók forrásvidékét, így azt is megengedheti magának, hogy gigantikus vízerőmű projekteket valósítson meg e folyók alsóbb szakaszain. Ezek az erőművek nélkülözhetetlenek a kínai gazdasági növekedés fenntartásában. A két évtizede tartó, rekordsebességű gazdasági növekedés miatt súlyosan szennyezett levegőjű országnak fontos célja, hogy 2020-ra megújítható forrásokból fedezze energiaszükségletének legalább 15 százalékát. A kínai stratégiai tervezők főleg a vízenergia felhasználására alapoznak e cél követésében, és e terveikben is elsősorban Tibet vízkészleteire számítanak. KOMMENTÁR Négyezer JARÁBIK BALÁZS Öt év telt el az Egyesült Államok iraki inváziója óta. Rengeteg a vég(e). Öt év számláján négyezer amerikai, több tízezer (a pontos számokról még évekig vitakozni fognak) iraki civil halála, a szunnita muzulmánok iraki hatalmának, az amerikai demokrácia ártatlanságának (tömegpusztító fegyverek és Abu Ghraib), valamint az USA szuperhatalmi létének a vége. Szaddam Husszein. Azért Barack Obama még hozzátenné, hogy az amerikai dollár ereje, meg az olcsó kőolaj is ott veszett Irakban. Nem semmi, mennyi minden derülhet ki egy globálisan figyelt lokális háborúban. Csekély, ám fontos vigasz, hogy a háború ötletétől, valamint szeptember 11-től megrészegült neokonzervatívok és elnökük George W. Bush szintén itt fejezték be politikai pályafutásukat, amely minden valószínűség szerint szeptember 11., valamint a demokraták „Clinton-kórja” miatt hosszabbra nyúlt, mint egyébként törvényszerű lett volna. Amerika ugyan megnyerte a (villám)háborút (ki emlékszik már erre?), de a békét alaposan elvesztette. Sikerült bebizonyítania, hogy hadserege nem képes két helyi háborúnál többet vívni egyidőben. Hiába volt Szaddam bukása, a jól beharangozott tömegpusztító fegyverek hiányával Amerika elvesztette nimbuszát, a béke elmaradásával pedig szuperhatalmi státusát. Ám az iraki háború nem csak az amerikai gyengeségről mesél. Az elmúlt másfél évben sokkal inkább arról, hogy az elvesztegetett három év után Amerika képes volt kritikusaira hallgatni és változtatni a vesztes katonai stratégián. Tavaly jött Petraeus generális és mára Irak viszonylag biztonságos - legalábbis az addigi állapotokhoz képest. A legtöbb helyi politikus által arrogánsnak és ostobának tartott, és a háború utáni káoszhoz döntéseivel nagyban hozzájáruló Paul Bremer helyett az arabul folyékonyan beszélő és a helyi viszonyokat kiválóan ismerő Ryan Crocker képviseli az USA-t Bagdadban. Bár a Bush kormányzat számos ballépést követett el, Amerika képes volt a változtatásra. Az igazi változáshoz - Irakban is - azonban már egy új kormányzat kell. Bárki legyen az új elnök, Amerika nem engedheti meg magának, hogy az iraki háború humán áldozatai és pénzügyi költségei tovább emelkedjenek. JEGYZET Csúnya plakátok " PUHA JÓZSEF Nem emlékszem, mikor kezdett elfajulni a helyzet, mióta van ekkora reklámértéke minden olyan felületnek, ahol sok ember legalább egy kis időt eltölt. Ez a kis idő persze meghosszabbodhat, mondjuk, ha a hely egy buszmegálló, és az autóbusz az időjárás viszontagságai vagy ld tudja, mi miatt, akár fél órát késik. Nem volt az olyan régen, amikor az öreg Teresa néninek is feltűnt a buszmegálló oldalára ragasztott plakát. Akkortájt ez mifelénk még nem volt szokás. Meg is kérdezte tőlem, miért rakták oda azt a csúnya nőt. Teresa néni már pár éve nincs az élők sorában, sőt a „csúnya nő” sincs: annak idején Jimmy koncertjére invitált a plakát. Egyszerre csak mindenki felfedezte a bódékon kínálkozó lehetőséget: a koncertszervezőtől a szexiparban dolgozóig. Odáig fajult a dolog, hogy manapság alig akad üres felület az oldalukon. Komoly konkurencia alakult ki, a hirdetések átlagos élettartama csak néhány nap. Az új hirdetők a sajátjukat olykor ráragasztják a régiekre, a legtöbb esetben viszont letépik, ha a vásott kölykök szórakozásból el nem végzik helyettük. Egy darabig taposunk az információkon, amíg nem jön egy nagyobb szél, amellyel tovább szárnyal a papír. Ennek - jobban belegondolva - még örülhet is a hirdető, hiszen házról házra száll a hirdetése... A múltkori vihar egy hitelfelvételre buzdító plakátot hozott a kertembe. Ámbár lehet, hogy a cég alkalmazottja dobta be, a házátalakítás láttán arra, gondolva, előbb-utóbb pénzre lesz szükségem, de eszem ágában sincs uzsorakamatot fizetni. A legnagyobb bajom azokkal a már aktualitásukat vesztett hirdetésekkel van, amelyek helyére nem kerülnek újak. Szülővárosom autóbusz-pályaudvarán mindig felháborodom az alsógatyás és az üzletközpontos óriásplakátok közé beékelt politikai billboard láttán. Egy velem egyidős srác 2006-ban a parlamentbe akart bejutni, s ehhez az én segítségemet is kéri - mind a mai napig. A szépasszony vezette pártjára már csak kevesen emlékeznek, hiába volt sokáig befutó, végül kint rekedt, így a fickó álma sem válhatott valóra. Amikor leszállók a buszról, a srác farkasszemet néz velem. Az idő vasfoga megtette hatását. Iszonyatos látványt nyújt a plakáton, mintha a halálán lenne, teljesen kiszívta a nap. Ha a helyében volnék, álruhát öltenék: Mátyás királynak öltözve kaparnám le magamat a hirdetőfelületről. Magyarországon a pártoknak törvénybeli kötelességük eltüntetni hirdetéseiket a közterületekről a választások utáni hetekben, különben az illetékesek büntetnek. Ez bizonyára a gyakorlatban működik is, hiszen arrafelé nem látni „utolsókat rúgó” Gyurcsányt. Plakáton legalábbis nem...
