Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-25 / 70. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 25. Vélemény és háttér 5- Jól jött ez a sok ünnepnap: nem zuhantak a részvényeink... (Peter Gossányi rajza Magyarország-Lengyelország: mára se veled, se nélküled helyzet alakult ki Lassú tűzre tolt viszony TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az orosz hadsereg vezetői elégedetlenek Anatolij Szer- gyukov civil védelmi miniszterrel, egyre többen kérik leszerelésüket, és ezzel függ össze, hogy Jurij Balujevszkij hadseregtábomok, vezérkari főnök, első miniszterhelyettes is állítólag nyugdíjazását kérte - írta tegnap két moszkvai lap, az Izvesztyija és a Nyezaviszimaja Gazeta. Az Izvesztyija című újság szerint a védelmi minisztériumban botrány készül, amelynek közvetlen kiváltó oka, hogy a miniszter utasítást adott a katonaorvosok, a jogászok, az újságírók és a hadtáp állományában dolgozók civü állományba helyezésére. Az utasítás például a Krasznaja Zvezdánál, az ország vezető katonai sajtó- orgánumánál azt jelenti, hogy megközelítőleg 60 ember kerül polgári állományba: ezzel fizetése a mainak mintegy a negyedére csökken, elveszti jogosultságát az ingyenes lakásra és orvosi ellátásra. Emellett a lap nem tud majd exkluzív hírekhez jutni, mivel a civüek számos helyre nem juthatnak be, ahol katonaként jelen lehettek. Felháborodást váltott ki az is, hogy Szergyukov el akar adni számos jelentős katonai ingatlant, s ki is írt árverésre két kisebb telepet, közülük az egyiket a milliárdosok villáiról híres Rub- ljovszkoje út mellett. Nem tudnak elég lakást építeni a tiszteknek, közben meg vállalkozóknak adják el a nagyon értékes telkeket - hábo- rogtak a főtisztek. Emellett a szükséges engedélyt Viktor Zubkov kormányfő, Szergyukov apósa írta alá, nem pedig a jogszabálynak megfelelően az Állami Vagyonügynökség vezetője - írta az Izvesztyija. A Nyezaviszimaja Gazeta rámutatott, hogy az ellenállás még csendes, de a leszerelési kérelmek lassan tömegessé válnak. Balujevszkij vezérkari főnök a lap értesülése szerint először novemberben kérte nyugdíjazását, amikor a szentpétervári Oleg Eszkint, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat tartalékos vezérőrnagyát Szergyukov megtette kommunikációs és informatikai kérdésekkel foglalkozó helyettesévé, és egyéb hatásköröket is elvett a vezérkartól. A második „felmondást” az elnöki adminisztrációnak küldte Balujevszkij, hogy felhívja a figyelmet az ügyre, de csak annyit ért el, hogy Vlagyimir Putyin elnök további három évre engedélyezte hivatalban maradását. A harmadik kérelmet februárban adta be, miután Viktor Vlaszov, a hadsereg lakásügyekkel foglalkozó szolgálatának megbízott vezetője öngyilkos lett, és Szergyukov a minisztérium, valamint a vezérkar igen nagyarányú létszám- csökkentését vette tervbe. A minisztérium mai vezetői közül a legtöbb semmiféle gyakorlati tapasztalattal nem bír, s például Alek- szandr Burutyin volt elnöki tanácsadó, akit a Kreml állítólag a vezérkar élére szán, még egy zászlóaljnak sem parancsolt soha, miközben a tisztségre Afganisztánt és Csecsenföldet megjárt katonák pályáznak. (MTI) Fellazultak a magyarlengyel kapcsolatok, a kétoldalú viszony a politikai és gazdasági nézeteltérések miatt került hullámvölgybe - mondta Kapron- czay Károly, a Magyar Tudományos Akadémia történész vegyes bizottságának alelnöke a lengyel államfő mai budapesti látogatása előtt. MT1-HÁTTÉR A kapcsolatok nem szakadtak meg, nem hűltek ki, csak szünetelnek, mint egy öreg házasságban: se veled, se nélküled helyzet alakult ki - jelentette ki Kapron- czay. A kapcsolatok fellazulásának egyik oka szerinte a két kormány közötti világnézeti különbség: természetesen egy szocialista kormány együtt tud politizálni egy polgári koalícióval, de szükségesen vannak köztük feszültségek. A lengyelek egy ortodox szemléletű, posztkommunista kormánynak tekintik a magyart, és ez fordítva is igaz - mutatott rá a szakember. Ebből a szempontból jó példának nevezte a lengyel elnök tavalyelőtti magyarországi útját, amikor senki sem várta BudapesMT1-ÖSSZEFOGLALÓ Román anarchisták tiltakozó akcióra készülnek a NATO-csúcs idején - írta tegnap hivatalos rendőrségi forrásokra hivatkozva az Adevarul című bukaresti napilap. Az újság utal arra is, hogy pénteken megtagadták a belépési engedélyt hat NATO-ellenes német aktivistától a román-bolgár határon. Állítólag egy „anarchista irányzatú” szervezethez tartoztak, és olyan anyagokat - CD-ket, jelvényeket, plakátokat, folyóiratokat és egyéb kiadványokat - találtak náluk, amelyeket „erőszakos töltetű” NATO-ellenes megmozdulásra akartak felhasználni a szövetség április 2-4-én Bukarestben sorra kerülő csúcstalálkozója idején. Az Adevarul szerint az említett NATO-ellenes anyagokat a Felszabadító Kezdeményezés (Inititen Lech Kaczynskit, végül a házelnök fogadta. Kapronczay megjegyezte, hogy a külpolitikai megközelítésekben is vannak különbségek a két kormány között: a lengyelek például élénken orosz- ellenesek, viszont a budapesti kormány együttműködik Moszkvával, egyebek mellett az energiakérdésekben. A szakértő azt mondta, az energiaügy önmagában is feszültségpont a két ország között: a lengyelek élénken figyelték a magyar-orosz megállapodást a Déli Áramlatról. Ez a terület egyike azoknak, ahol verseny van a két ország között. A versengés másik terepe az uniós pénzek lehívása és a tőkekihelyezések kérdése, még akkor is, ha alapvetően más a két országba érkező befektetések összetétele - hangsúlyozta. A magyar-lengyel kapcsolatok hullámvölgybe kerülése szerinte nemcsak a kétoldalú kooperációra, hanem a visegrádi együttműködésre is kihat. A történész úgy látja, az újbóli egymásra találáshoz nem elég, ha azonos színű kormányok lesznek hatalmon a két országban, gazdasági fellendülés és a jelenleginél is élénkebb kulturális együttműködés kell. Ami évszázadokon keresztül működött, az most a gazdasági versengés és a politikai világnéativa Libériára) nevű román anarchista csoport is használta volna. Ezt a szervezetet a háttérből állítólag több nemzet tagjaiból álló szűk csoport irányítja, amelyben például egy görög, egy bolgár, egy német és egy francia is helyet foglal. Az újságból megtudni azt is, hogy több mint nyolcezer román csendőrt képeztek ki németországi és franciaországi szakemberek az esetleges NATO- és globalizációellenes megmozdulásokkal szembeni fellépésre. A román csendőrség meg nem nevezett forrásai a lapnak elmondták: vízágyúkkal, gumibotokkal és könnygázzal oszlatják fel a tüntetőket. A Cotidianul című napüap ugyanakkor bírálja a román hatóságokat, amiért nem engedték be a múlt héten a német személyeket. Ion Cristoiu, az egyik legismertebb politológus és publicista zeti különbség miatt „lassú tűzön forr” - fogalmazott az elemző. Lengyelország és Magyarország kapcsolata egyébként koronként változott: más volt a helyzet az Árpád-ház idején, megint más a vegyes házi királyok korában és a Habsburgok uralkodásakor. A szabadságharcok és a szabadságmozgalmak idején a két nép kölcsönösen segítette egymást, így volt ez 1831-ben Lengyelországban éppúgy, mint 1848-49-ben Magyarországon. A szabadságharcok után egyébként többször menekültek lengyelek Magyarországra, gyakorlatilag mindegyik nagyobb felkelés egy- egy lengyel kolónia kialakulását eredményezte Magyarországon - közölte Kapronczay Károly. Kitért arra, hogy a két ország az első és a második világháború idején is kereste egymás partnerségét. Ekkor épültek ki azok a főként kulturális kapcsolatokat ápoló szervezetek, amelyek ma is előtérbe kerülnek, ha nincs élénk politikai együttműködés a két ország között. A történész megemlítette, hogy a rendszer- váltás előtt is megtalálták a közös nevezőt a két ország ellenzéki mozgalmai, a változás és az euroatlanti integráció után azonban az azonos gondokat másként kezelte a két ország. emlékeztet, hogy két román civü szervezet is tiltakozott az intézkedés ellen, amely szerintük ellentétes az Európai Unión belüli szabad mozgás elvével. A cikk szerzője „Ceausescu- rendszert idéző ostobaságnak” minősítette a belépési tilalmat. Kifejti: a G8 csoport találkozóinak és a NATO-csúcsoknak mindeddig elmaradhatatlan részei voltak a globalizációellenes megmozdulások, amelynek résztvevőit minden más ország beengedte. Cristoiu úgy véli: a bukaresti NATO-csúcsra várt több mint 1500 külföldi újságírót nem az fogja érdekelni, hogy a román hatóságok müyen hatékony intézkedések révén gondoskodnak a találkozó biztonságáról, hanem az, hogy a rendszerváltás után csaknem két évtizeddel valóban felszámolta-e az ország a ceauses- cui örökséget, betartja-e az európai normák minimumát. FIGYELŐ Román anarchisták áprilisi NATO-akciója KOMMENTÁR Divergens konvergencia LOVÁSZ ATTILA A címben leírt fogalom a badarság maga. A konvergens az egymáshoz közelítő, összeérő, a divergens pedig ennek eüentéte, az egymástól távolodó, elhajló. Lehet az egyenes, görbe, lehet erő, lehet sugárzás, de lehet akár program is. Sőt akár kormányprogram is. S abból is mindjárt kettő. Magyarországon a konvergenciaprogram az elmúlt két év listavezető zsurnalisztikái közhelyeinek egyike, még az e célra képzett tollnokok és reklámszakemberek is hajlamosak a kormány konvergenciaprogramját reformként, esetleg átalakítás, szerkezetváltás gyanánt eladni, pedig a kettőnek elvüeg semmi köze egymáshoz. Az uniós közelítés programjának - persze - része a reform ott, ahol szükségeltetik, s ha a magyar intézményekről, gazdaságirányításról, energiaiparról, költségvetési politikáról van szó, bizony, a konvergencia és a reform naponta találkozik. A program két éve létezik, de lefogadnám, a magyar lakosság jelentős hányadának fogalma nincs tartalmáról. Csak azt tudják, hogy a konvergenciaprogram hozta a vizitdíjat és a tandíjat, pedig nem is az hozta. Ennek ellenére ülik szidni, mint a bokrot, s ülik a magyar közélet egyéb toppon lévő kifejezéseinek társaságában emlegetni. Ki hinné, Szlovákiának is van konvergenciaprogramja. Itt nem sokat beszélnek róla, néhány gazdasági elemzés, egy-két véleményformáló sajtótermék nyolcadik oldalán megjelentetett cikk, semmi több. Bár itt is ugyanarról, a közeledésről, a kiegyenlítésről szól (szólna), Brüsszel megtárgyalta, a szlovák lakosság nem. Mindkét program azért érdekes olvasmány, mert a tartalom majdnem azonos. Csak mialatt a szlovák kormány az előző garnitúrától megörökölte konvergenciaprogram teljesítésének alapfeltételeit (nyugdíj- és egészségbiztosítás, munkaerő-piaci szabályozás, rekordszintű GDP-növekedés), s azokat a leírtakkal (és jóváhagyottakkal) eüentétben szépen lassan felszámolja, addig a magyar kormány azokat az intézményi és költségvetési reformokat, amelyek az unióhoz való konvergálás (közelítés) alapját jelenthetnék, érdekcsoportok és a lakosság ellenállása miatt nem vagy alig képes végrehajtani. Magyarország a konvergenciaprogramot kormányzati szinten (legalábbis verbálisán) megvalósítaná, viszont Szlovákia kormánya a saját (megalapozott) programját mintha elgáncsolná, s ezt a lépéssort még népszerűvé is szeretné tenni. Mindkét országnak komoly gondjai vannak az uniós közeledéssel. Mindkét országban jó hallani, hogy fájdalom (urambocsá! munka) nélkül eljöhet a Kánaán, mindkét államban divat a saját szemünkbe hazudni. Mindkét országban folyik a konvergenciaprogrammal kapcsolatos sumákolás, csak máshogy. Nem tudni, melyik melyiktől vesz példát a közeljövőben, de ami programok megvalósításának háza táján történik, az a divergencia maga. Mindkét ország kárára. JEGYZET _____ Expedíció Bécsbe JUHÁSZ KATALIN A következő percekben megpróbálok írásba foglalni egy családi vonatkozású dolgot úgy, hogyneaszüleim legyenek az abszolút főszereplők, főleg ne édesapám, akiről a történet szólni fog. Nehéz lesz, a lényeg ugyanis annyi, hogy a napokban szeretném elvinni az öregemet Bécsbe. Ám mivel nem kértem, így nem is kaphattam felhatalmazást belső információk nyilvánosságra hozatalára, ezért diszkréten és igen óvatosan keü eljárnom. Ehhez pedig az általános alany a legjobb nyelvi eszköz. „Az emberi’ kilométerekben is mérheti élményeit. Aki csaknem négyszáz kilométernyire lakik Bécstől, közeleg a hetvenhez, legalább tizenöt éve nincs kocsija és mostanában nehezebben mozog, valóságos expedíciónak tekintheti ezt az egyórás utazást a Pozsony-Bécs vasútvonalon. A hatvanas évek végén csak kiváltságosoknak adatott meg ilyesmi. Van egy fotó, a szüleim mosolyognakrajta büszkén a schönbrunni kastély előtt (na, tessék!), én már édesanyám hasában kuksolok, de nem vagyok nagyobb egy közepes almánál. Egy másik fotón édesapám feszít a zeltweegi autóverseny-pálya meüett, a hetvenes évek vége felé járunk. Akkoriban az embernek már januárban be kellett adnia valutaigénylését, aztán imádkoznia, hogyjúniusig megkapja azt a pár dollárt és az engedélyt, hogy egy kapitalista országban élőben izgulhasson végig egy Forma-l-es futamot. Ismét ugrunk tíz évet: a rendszerváltás után már utazhattunk ugyan nyugatra, ám a magunkfajtának mindig csak annyit sikerül összekuporgat- nia, hogy bármikor tudjon pisilni Bécsben, ha rájön a szükség, és megihasson egy kávét vagy sört egy vendéglőben, ha nagyon kívánja. A határon persze továbbra is összeszorult a gyomor, hevesebben dobogott a szív. Majd jött a jól megérdemelt boldogságérzés, hogy sikerült, ím, „kint” vagyunk. Aztán pedig szépen, fokozatosan erőt vett az emberen az a megfogal- mazhatatlan kisebbségi érzés, amelytől valószínűleg már sohasem szabadul a kelet-európai kisvárosi nyugdíjas. Számára örökre furcsa, idegen, nehezen kiismerhető marad az egykori vasfüggöny mögötti vüág. Otthonról viszi a szalámis zsemléket, bizonytalanul lépked, kapkodja a fejét, pedig rég megszokhatta már az árubőséget, a viliódzó fényeket. Az e hétre tervezett expedíció legszebb része valószínűleg nem a megérkezés, hanem maga az utazás lesz - Kerouac nem is gondolná, milyen aktuális ez a mondat. A pillanat, amikor a kényelmes, jól fűtött vonat átsuhan a határon, és le sem fékez, csak a helységnevekből és óriásplakátokból lehet megállapítani, hogy kint vagyunk, illetve bent vagyunk, Európában vagyunk végre. Ószesebb hajjal, pluszkilókkal, roggyantabban bár, de új kalandra készen.
