Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-20 / 68. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY Oroszországban a KGB és a maffia uralkodik - állítja Václav Havel volt cseh államfő. „Úgy vélem, Putyin elnök kora a diktatúra egy új típusát alakította ki, amely már a maga nem feltűnő formájával is veszélyes. Érdekes, hogyan fonódik össze benne, ami a kommunizmusban és a kapitalizmusban is a legrosszabb” -jelentette ki Havel a Lidové Noviny című konzervatív cseh napilapban közölt interjúban. ,A KGB és a maffia szövetsége került hatalomra” - szögezte le a volt cseh köz- társasági elnök. Úgy véli, ezek az emberek tanultak a múltból, és számos dolgot már nem csinálnak olyan feltűnően, ahogy Brezsnyev idejében volt szokás, (mti) Az osztrák származású tolmács még nem járt az 1959 óta kínai megszállás alatt álló Tibetben Svájcban lett buddhista Biksu Dzsampa Lungtog szerzetes harminc éve kíséri európai útjai során tolmácsként a dalai lámát. Folyékonyan beszéli a tibeti nyelvet, és mert Ausztriában született, Őszentségénekés avallás más mestereinek szavait németül tolmácsolja. De a hivatalos tolmácsnak nem csak annyi a dolga, hogy lefordítja a beszélgetőtársak mondandóit. A fordítás mellett megesik, hogy rögtönöznie is kell. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Bár hűvös a márciusi délután, vékonynak tetsző, aranysárga-bor- vörös szerzetesi ruhában és papucsban érkezik a dalai láma tolmácsa, Biksu Dzsampa Lungtog szerzetes Nagykanizsára, a Pannon Egyetemen tartandó előadása előtti inteijúra. Nem először jár Magyarországon, ahová a balatonke- resztúri Tibeti Kulturális Centrum meghívására érkezett, hogy előadásokat tartson. Nagyon szeret diákokkal társalogni a témáról, mert érdekes beszélgetések kerekednek ki az ilyen találkozásokból. Osztrák születésű, ezért németül folyik a beszélgetés. Árrá a kérdésre, mikor találkozott először a buddhizmussal, annyit mondott el, hogy svájci, zürichi egyetemi tanulmányai idejére teszi az első találkozását a tibeti vallással. Akkoriban ismerkedett meg Gesche Rabién Rinpochéval, mert érdekelte, mi léhet a mondandója a dalai láma filozófiai asszisztensének.-A gondolatai és a mester személyisége annyira lenyűgözött, hogy egyre intenzívebben kezdtem foglalkozni a buddhizmussal - foglalja össze a kezdeteket.- Mikor döntötte el, hogy életformaként is a buddhizmust választja és szerzetes lesz?- Huszonkét éves voltam, amikor végeztem az egyetemen, de még nem akartam dolgozni. Szerettem volna megtanulni a tibeti nyelvet, hogy személyesen is tudjak beszélni a mesterrel. Hogy végül ezt az életformát választottam, arra egészen egyszerű és egyben bonyolultkérdésekvittekrá. Olyasfajta kérdések, minthogy mi az élet lényege, mi a halál? A vallással való találkozás még nem jelentette egyből a dalai lámával való megismerkedést. Gesche Rabten mester meghívására 1979-ben járt először Európában a száműzetésben élő vallási vezető. Szükség volt valakire, aki a tibetit németre, a németet pedig tibetire fordítja, így lett Biksu Dzsampa Lungtog első alkalommal a dalai láma tolmácsa.- Hogyan vált ebből ilyen tartós, több évtizedes kapcsolat?- Őszentsége valószínűleg elégedett volt velem, mert amikor későbbi látogatásai alkalmával szüksége volt tolmácsra, újból engem kértfel -közli szerény mosollyal. A szerzetes előtt nem ismeretlen a Zalaszántón több mint egy évtizede meglevő sztupa, amelyet Gesche Rabten mester utódja, Gonsar Tulku Rinpoche személyesen is felkeresett, hiszen részt vett az avatásán. Külön kérdés nélkül hozzáteszi, hogy a dalai láma mai filozófiai asszisztense ugyancsak jól ismeri Körösi Csorna Sándor élétét, tevékenységét pedig nagyra értékeli. A tolmács - bár kiválóan ismeri a tibeti nyelvet - az 1959 óta kínai megszállás alatt álló Tibetben még soha nem járt. Többször felkereste viszont az indiai Dharamsalában önkéntes száműzetését töltő dalai lámát - feleli egy kérdésre, majd hozzáteszi: tolmácsolásai során sok neves személyiséggel találkozott: politikai vezetőkkel, államférfiakkal és más közéleti személyiségekkel. Felidézi, hogy Alois Mock egykori osztrák külügyminiszterrel vagy a korábbi német szövetségi elnökkel, Richard von Weizsáckerrel kötetlen beszélgetéseket is folytattak, például atomfizikáról.- Akadtak félreértések, szokatlan helyzetek a tolmácsolásai során? - kérdezem, mire az emlékeit felidézve nevetve meséli:- Természetesen jó néhány ilyen eset volt! Talán a legnehezebb helyzet volt számomra, amikor 1993-ban, a Salzburgi Ünnepi Játékokon fordítottam a dalai lámának, ugyanis ő nyitotta meg. Ezen az eseményen számos politikus vett részt, ott volt az államelnök és tartományok vezetői. Akkor a dalai láma azzal fordult hozzám tibetiül, hogy „látom ezeket az embereket, de én sajnos nem ismerem őket, ezért köszöntsd őket, ahogy illik”. A mindvégig mosolygós szerzetes zárásként elárulja még, hogy ma is Ausztriában, Feldkirchben lakik.- És ha nem illetlenség egy buddhista szerzetestől megkérdezni, elárulja-e, hogy születésekor mi volt a neve?- Helmut Kastner, és ezt a nevet ma is használom - teszi hozzá búcsúzóul enyhe meghajlással a dalai láma tolmácsa, (lb) KÉZ,IRAT Zöldcsütörtök MIKLÓSI PÉTER A húsvét sajátos hangulatát két ezredév kultúráj a formálta olyanná, hogy ne vonhassuk ki magunkat egészen a hatása alól. A zöldcsütörtöktól a feltámadásig pergő napok a katarzis, az önvizsgálat és az erkölcsi megtisztulás lehetőségét kínálják. A lelki monológ esélyét- a dialógusról! Számomra ez a húsvét üzenete. Mondom ezt azért, mert a köznapi tapasztalatok szerint Szlovákiában is újra nő a vallásos emberek száma. Ami nyilván rendjén van. Ki élete elveszett bizonyosságai helyett keres új fogódzókat, ki viszont a kommunizmus levitézlett világához való tartozását kívánja e látványos fordulattal feledtetni. Sietekhozzáfűzni: nem szabad fölényesen ítélni e jelenségről. Séma hivésben támaszt keresők, séma megkerült bárányokat gyarapítók nem lehetnek olcsó gúny tárgyai. Elvégre, ha szándékaik őszinték, ők is részesei ama törekvésnek, hogyszellemüeg valahogy visszalódítsuk, emberivé szelídítsük az Istentől s embertől elrugaszkodottvilágot... Engem tehát nem a megtérők nyugtalanítanak, hanem a keresztény nemzetkizárólagosságának hitével házalók, akikönjelöltmessianiz- musukkal politikai tőkét akarnak kovácsolni az emberek érzelmeiből. Akik lelkifurdalást próbálnak támasztani mindazokban, akik nem osztják az ő egy és tévedhetetlen „hitüket”. Lelkükrajta; de hús vétkor talán megmondhatjuk, hogy példaképük, a Megváltó nagylelkűbbvolt: Jézus nem szívlelte azokat, akik harsány öntet- szelgésükben erkölcsi feddésben részesítettek másokat. Ó a párbeszéd és a tolerancia híve volt. Nem titok: évtizedekkel ezelőtt rendszeresen ministráltam is, ma viszont nem vagyok gyakorló hívó, „csak” istenfélő. De ez nem jelenti azt, hogy - sokadmagam- mal - kevésbé vagyok örököse a keresztény kultúrának, mint azok, akik vallásosságuk okán formálnak rá jogot. A Biblia ugyanis nemcsak azoké, akik vallásos módon értelmezik, hanem mindannyiunké, akik közös örökségként merítünk belőle. Részint erkölcsi mércénk forrásaként, részint köznapi dolgaink során. Ily módon lehetek-e egyáltalán hitehagyott, pogány abban a keresztény szimbólumokkal átszőtt kultúrkörben, amelyben felnőttem? Közben elég körbepillantanom, hogy észrevegyem: rokonaim, barátaim, közeli ismerőseim egyik fele vallásos - vagy újra azzá vált -, másik fele nem gyakorolja hitét. Egyébként ez az országos átlag. Ahétköznapok sodrában, élethelyzeteimből adódóan, az egyházi szertartásokat sem kerülöm el, ha a természetes helyzet úgy hozza; de ahol nem kell, nem kötök kompromisszumot. Fiaim számára szintén szabad a választás hitük dolgában. A hajdani ministráns mentalitásából annyi ragadt rám, hogy két nyelven tudom az alapvető imákat, s olykor azon kapom magam, hogy fohászkodom. Szeretek templomok hűvös homályában üldögélni, és zajos világunkban hiányolom a csöndes áhítat perceit. De racionálisaikat lévén nem csaphatom be sem magam, sem a mennyek urát azzal, hogy egy pillanatig is felró- hatnám neld a világ minden nyomorúságát. Számomra mindegy hát, hogy valaki milyen hit alapján igyekszik a benne lakozó Emberség szavára hallgatni és az emberiesség parancsainak eleget tenni. Meggyőződésem, hogy amíg a törekvést nem keresztezi az ember megvetése és megalázása, a fanatizmus, a türelmetlenség, a kirekesztés, a tudatlansággal visszaélő öntetszel- gés - akkor a humánum az, amiben a hívők és nem hívók akarata találkozhat. Ez a dialógus az, ami a sokféle hitű emberek békés jóindulatának egyedüli alapja. Zöldcsütörtöktől zöldcsütörtökig. KOMMENTÁR Dilemma MAL1NÁK ISTVÁN Újabb erkölcsi dilemma előtt áll a világ. Valószínű, hogy a hatalmas kínai hadseregnek „köszönhetően” a tibeti zavargások lecsengtek vagy hamarosan lecsengnek, mégsem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és az eredeti forgatókönyv szerint lebonyolítani az olimpiát. A bojkott vagy nem bojkott kérdésében a józan észre kell hagyatkozni, nagyon rossz, amikor mindkét tábor féligazságokkal, hamis pátosszal és olcsó frázisokkal is élni próbál, megtévesztve a nagyérdeműt. Az egyik oldalon adott egy diktatórikus, elnyomó rezsim. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kínai birodalom a tibetiek mellett tucatnyi más népet is leigázott. Semmibe veszi az emberijogokat, a vezetésben még mindig megtalálhatók azoknak a képviselői, akik a hírhedt kulturális forradalom éveiben milliókat mészároltak le, és azok is, akiknek közvetlenül közük volt a '89-es vérengzéshez a Tienanmen téren. Ez a rezsim minden szomszédját fenyegeti, az olimpia óriási propagandalehetőség számára, általa (is) szalonképessé akarja magát tenni. Kína világhatalom, óriási gazdasági lehetőség, a fejlett országok vezetői gazsulálnak neki, már az USA sem bírálja annyira az emberi jogok megsértését. A másik oldalon két dolog igaz. Egy: a bojkottnak elsősorban a sportolók innák meg a levét. Kettő: a bojkottal aligha oldhatók meg a politikai problémák, a bojkott által a tibetiek - és tucatnyi más nép - nem lennének szabadabbak. Mégis, a legkomolyabb érv, amely a bojkott ellen szól: a pekingi hatalom azokon torolná meg a hatalmas anyagi és erkölcsi - ez a fontosabb - veszteséget, akiken a világ segíteni akart, hiszen a rezsimnek minden elnyomó eszköze megvan hozzá. Példaként lehet említeni, hogy nem a '80-as moszkvai olimpia bojkottja miatt vonultak ki az évtized végén a szovjetek Afganisztánból. Minden más porhintés. Rogge NOB-elnök érvelése, hogy nem szabad átpolitizálni az olimpiát, mert az a sportról és barátságról szól, különösen dühítő volt. Az olimpia 1936 óta átpolitizált, amióta a világ szégyenletes módon részt vett a Hitler által rendezett berlini színjátékban. Másrészt: a sport és a sportrendezvények - így az olimpia is - ma már nem a barátságról, hanem sok-sok pénzről szólnak. És ahol rengeteg pénz van, ott politika is van. Rogge elfelejtette említeni, a bojkottal maga a NOB hány milliárd dollárt vesztene, mennyit veszítenének a sportági szakszövetségek - állítólag többen lehúzhatnák a rolót, ha nem jutnának hozzá az olimpiai bevételhez. És mennyit veszítenének a szponzorok, a világcégek, a reklámirodák stb. Már bepánikolt a Coca-Cola, a Visa, a Samsung. Az Adidas az olimpia révén akarja megkettőzni ázsiai forgalmát. A Volkswagen ötezer autót bocsátott a szervezők rendelkezésére, köztük ezer Audit, hogy a négy karika találkozzon az öt karikával. És még hosszan lehetne folytatni. A kisember elképzelni sem tudja, mennyi érdek szól a bojkott ellen. Mégsem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem lehet szentesíteni a kínai politikát. Pottering európai parlamenti elnök és több szervezet is okos javaslatot tett: állam- és kormányfők ne vegyenek részt a nyitóünnepségen. A magam részéről továbbmennék: a világ televíziói ne közvetítsék a nyitóünnepséget, csak egy rövidke tudósítást róla. Ez hatalmas pofon lenne a kínai vezetésnek, hiszen minden rendező ország azt tartja a csúcsnak, és valami rendkívülivel áll elő, hogy elkápráztassa a világot. A sportolók most versenyezzenek, de a kínai elvtársak ne kápráztassanak! Igaz, magam sem hiszem, hogy a tévétársaságok lemondanának a milliárdos bevételekről. FIGYELŐ Kékvérű képviselőjelöltek Az utolsó olasz király unokája és egy, a pápához közelálló római hercegnő is az áprilisi olasz parlamenti választások képviselőjelöltjei között szerepel. Bár e jelöltek személye nem okoz akkora sodrot az itáliai közvéleménynek, mint amikor 20 évvel ezelőtt a Radikális Párt színeiben indult és be is került a képviselőházba Cic- ciolina, azaz Staller Ilona pornósztár, indulásuk mégsem hétköznapi. Emänuele Filiber- to di Savoia megmelengeti a monarchia bánt nosztalgiával viseltetők szívét, noha II. Umberto, az utolsó, trónfosztott olasz király unokája lemondott minden trónigényéről. E nélkül nem is térhetett volna vissza családjával 2002-ben Olaszországba, ahonnan 1946-ban kellett távozniuk a Savoyáknak Benito Mussolini fasiszta diktatúrájának támogatása miatt. A királypárti körökben ma is „Velence és Piemont hercegeként” emlegetett 35 éves Emanuele Filiberto egyszerű polgárként, az Értékek és Jövő (Valore e Fu- turo) nevű saját listán indul alsóházi bársonyszékért az Európában élő olaszok leendő képviselőjeként. Azért döntött e „választókörzet” mellett, mert úgy érzi: a száműzetés évtizedei alatt a külföldre szakadt olaszok segítettek neki abban, hogy ma is olasznak érezze magát. Nem kevésbé patinás Ales- sandra Borghese pedigréje, családja még pápát is adott a XVII. században a római katolikus egyháznak V. Pál személyében, és a 44 éves hercegnő ma is közel áll a Szentszékhez: hosszú ideje a Panorama című hetilap vatikáni tudósítója, több könyvet írt a hitről és személyes jó barátságban áll XVI. Benedek pápával. Alessandra Borghese a Kereszténydemokrata és Centrum Unió szenátusi jelöltje, és remélhetően több dicsőséget hoz a családnak, mint a Borg- hesék legutóbbi közszereplője, Valerio, aki 1970-ben egy elvetélt szélsőjobboldali puccs főszereplője volt. (MTI)
