Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-19 / 67. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 19. Kultúra 11 Holnap nyílik a somorjai At Home Galleryben Yumiko Ono fiatal japán képzőművész kiállítása Alvás (és ébredés) a zsinagógában Yumiko Ono a somorjai zsinagóga előtt (Somogyi Tibor felvétele) Somorja. Sleep, azaz Alvás a címe Yumiko Ono kiállításának, amelynek megnyitója holnap 19 órakor lesz a zsinagógában. A fiatal japán képzőművész több mint egy hónapja, az At Home Gallery rezidenciális programja keretében érkezett Somorjára. MISLAY EDIT Ilyenkor a művészek nem kész alkotásokkal érkeznek, hanem hosszabb-rövidebb időre beköltöznek a zsinagóga mellett működő Művészetek Házába, s a később kiállított alkotások nagyrészt ott, helyben születnek meg. Yumiko Ono elárulta, hogy a holnaptól látható installáció tervét már egy esztendeje dédelgeti, és az ötlet most Somoiján válik valósággá. .Amikor alvás után felébredek, számomra az olyan érzés, mintha újraszületnék, mintha minden egyes ébredés után az anyaméhből érkeznék újra erre a vüágra - magyarázta a fiatal képzőművész. - Ezért is használtam fel a munkámban az anyaméhet mint az alvás szimbólumát. Persze nem ez az egyetlen jelkép, ami az általam készített objektben rejtőzik: egyúttal a világmindenség jelképe is lehet, de emlékeztet az egyik legemblema- tikusabb hangszerünkre, a japán dobra is.” Yumiko Ono Kóbéból származik, képzőművészeti tanulmányait Kiotóban kezdte, majd két évig Budapesten a képzőművészeti egyetem hallgatója volt. „Az európai országok közül leginkább Magyarország keltette fel az érdeklődésemet, talán azért is, mert vannak ázsiai kötődései - mondta. - Már otthon nagyon megszerettem Tarr Béla filmjeit és Csont- váry festményeit. Úgy"érzem, van bizonyos hasonlóság a japánok és a magyarok között. Tarr Bélának is nagy szerepe van abban, hogy érdeklődni kezdtem Közép-Euró- pa és Magyarország iránt. A hosszú filmjei, amelyekben nagyon hosszú snitteket is használ engem például nagyon emlékeztetnek a hagyományos japán festészetre. Miután itt voltam Európában, úgy gondoltam, érdemes más országokban is körülnéznem, más kultúrákat megismernem, így egy szemesztert a prágai képzőművészeti egyetemen töltöttem.” A kortárs képzőművészek közül, mint közölte, Kicsiny Balázs és Németh Ilona munkái keltették fel a figyelmét. Arról, milyen benyomások érték Európa közepén, így vallott: „Úgy vettem észre, mintha a közép-európai városokat egyfajta borús hangulat jellemezné, ami ugyan nem nyomasztó, nem teljesen sötét. A humoruk azonban időnként fekete. ” Japánban és Budapesten főként festészettel foglalkozott. „Nagyobbrészt szimbólumokkal dolgoztam. Érdekel ugyanis, hogy a különböző kultúrákban használatos jelképek milyen hatást váltanak ki az egyes kultúrák nézőiben. Mert egy-egy szimbólumnak kultúráktól függően más-más lehet a jelentése. Ugyanaz a szimbólum egyik helyen jelentheti a halált, másik helyen pedig az életet, a születést. Igyekszem megtalálni azokat az állandó jelentést hordozó tartalmakat, amelyek a föld minden részén ugyanazt vagy legalábbis nagyon hasonlót jelentenek. Eleinte jobban figyeltem a keleti és a nyugati kultúra eltéréseire. Most már inkább úgy látom, talán nem is annyira számottevőek a különbözőségek, inkább a hasonlóságok dominálnak.” A somotjai zsinagógáról a Budapesten tanuló szlovákiai magyar csoporttársaitól hallott, így vette fel a kapcsolatot Kiss Csabával és Suzanne-nal. „Nagyon jól érzem magam So- morján, szép kisváros. Csak kissé szokatlan számomra, hogy elég kevés a lakosa, mivel Japánban még az ilyen kisvárosokban is rengeteg ember él. Európa sokkal nyugodtabbnak tűnik számomra. Itt teljesen más az élet, mint Japánban. A mi kultúránk tele van stresszelő tényezőkkel. Már a társalgásnak is rengeteg szabálya van, amit be kell tartani. A japán hagyomány azt is megszabja, hogyan kell beszélni egy baráttal, ha fiatalabb vagy ha pár évvel idősebb nálunk. A kommunikációnak egyéb sajátosságai is vannak: például hogy valaki igent mond valamire, miközben nem-et gondol.” Yumiko Ono ebben a hónapban utazik vissza hazájába, de mint elárulta, ha lehetősége adódik rá, szeretne visszatérni Európába. Az egyetemi tanulmányait ugyan már befejezte, de posztgraduális képzést is az öreg kontinensen szeretne szerezni. Az angol beteg, a Hideghegy, A tehetséges Mr. Ripley alkotójának halála „megsemmisítő csapás" Elhunyt Anthony Minghella brit filmrendező TALLÓSl BÉLA Ötvennégy éves korában elhunyt Anthony Minghella Oscar- díjas brit filmrendező. Ahogy azt az MTI közölte: „Minghella rövid betegség után halt meg egy londoni kórházban, ahová a múlt héten vonult be. A manduláján és a nyakán kialakult rosszindulatú daganat miatt műtötték meg. Az ügynöke szerint az operáció jól sikerült, és mindenki optimista volt. Hétfőn éjjel azonban vérzés lépett fel, és nem tudták elállítani.” Anthony Minghella visszahozta a nagyromantikus mozit. A múlt század kilencvenes évei a film- művészetben a Giuseppe Toma- tore által vászonra álmodott Cinema Paradiso-féle filmszínház, a nagyszabású „vásznon játszás” reneszánszát hozták magukkal. Anthony Minghella brit rendező egyike volt a klasszikus mozi eszméjét valló filmeseknek, akik felélesztették a nagy ívű, sztorizós mozit. Küencvenötben ennek a vonulatnak adott löketet Alfonso Arau gyönyörű romantikus tablóvá festett, Pár lépés a mennyország című mozis családregénye, mely egy kikényszerített névházassággal kezdődő, drámai helyzetekkel teletűzdelt, tragédiákkal szegélyezett szerelem kibontako(AP-felvétel) zásának kerekít mesteri, romantikus ívet. Rendezői székéből Minghella is olyan, igazi játékot szeretett irányítani és kibontani, amely lenyűgöz, elvarázsol, könnyeket csal a szemekbe, szórakoztat, de gondolatokat-ismereteket is felszínre hoz. S mívelte e kibontakoztatást olyan egyéni stílusban, mintha íróként alkotta volna munkáit filmes eszközökkel, lehengerlő vizualitássá adaptálva az irodalmi szöveget. Minghella imádta a látványos, érzelmektől túlcsorduló, izgalmas kalandokban bővelkedő, feszült energiájú mozit. Tökéletesen vezette az elbeszélés auráját pontosan sugárzó, magával ragadó látványba csomagolt történet: lehetett az háborús, mint legismertebb opusa, Az angol beteg, valamint a Hideghegy (melyet éppen múlt szombaton éjjel mutatott be az RTL Klub). Lehetett az mély lélektani háttérábrázolással körített krimi remake-je, mint A tehetséges Mr. Ripley, de lehetett az a mai valós környezetbe (London belvárosi King's Cross negyede) állított gengsztersztori nosztalgikus romantikával, mesés-csodás szerelmi egymásra találással, bűnbánó kamasz szívszorító megbánáskrónikájával kibővítve - mint a Bűnös viszonyok. Olyan nagyszabású, lebilincselő játékot prezentált mozgóképeiben, amelyeknek - minden alkalommal - bombasztikus hőse van, igazi, a nézőt maga mellé állító főhős. Aki lehet negatív figura is, mint a kispénzű Mr. Ripley, aki megirigyeli barátjának, egy milliomos elkényeztetett fiának életvitelét, beleszeret a jólétbe, majd magához a fiúhoz került közel érzelmileg olyan végzetesen, hogy annak csak gyilkosság tud hatart szabni, illetve véget vetni. A fiatal Mr. Ripley izgalmas fordulatokkal tovább éli a tengerbe ölt milliomosfiú életét, olyan tehetséges életművészként, hogy gyilkosként is megnyeri magának a nézőt. A magyar nézőhöz minden bizonnyal a kilenc Oscar-díjjal ékesített opus, Az angol beteg áll a legközelebb. Minghellának e nagyromantikus, második világháborús mozija a nemesi származású Afrika-kutató, Almásy László gróf élettörténetéből merít, aki repülőgép-szerencsétlensége után, ösz- szeégve, betegágyán idézi vissza kalandos kutatásait megszépítő románcát. Az angol beteg nem utolsósorban azért is állhat közel a magyar nézők szívéhez, mert Sebestyén Márta utánozhatatlan előadói stílusában világgá röpítette egyik népdalunkat. A tegnap nyüvánosságra hozott halálhírrel kapcsolatban „ffieg- semmisítő csapásról” beszélt az egyik pályatárs. Ez a megállapítás, bizonyára nemcsak arra vonatkozik, hogy Anthony Minghella új, készülő filmje befejezetlenül ért véget, s a Brit Filmintézet vezetőjeként sem gyógyítgathatja tovább az angol filmkészítést, hanem mindenekfelett arra, hogy markáns színnel lett szegényebb a paradicsomi mozi. Megjelent az Irodalmi Szemle márciusi száma Derrida-ködben LAPAJÁNLÓ Az Aleátória újabb változatából (a készülő kötetből!) közöl részletet a folyóirat, köszöntve a 70 éves Cselényi Lászlót. A múlt év novemberében Gál Sándor nyitotta a sort, belépve a „het- venkedők” közé, most egy sorstárs költő következik. Munkásságát (A világ sokféleségétől és ki- mondhatatlanságától a szöveguniverzumig című esszéjében) Bárczi Zsófia méltatja. „Hosszú időn keresztül Cselényi László költészete mint különleges jelenség volt része térségünk irodalmi életének, némileg az irodalomtudat peremén, mint maga a neoavantgárd is, s alig egy-két olyan értője akadt, aki ne a tradicionális élménylíra szabályai felől közelítette volna meg” - állapítja meg Bárczi Zsófia, sorolva a neveket, akik tudták s méltányolták azt a küzdelmet, melyet Cselényi László vállalt magára, a magyar költészet vagy saját költészete megújításáért. Bárczi Zsófia mindezt úgy teszi, hogy maga is „beavatottja” lesz ennek a költészetnek. Ugyancsak költőkről szól Tóth László is, aki a Szögesdrótra szúrt madár' című tanulmányában Ozsvald Árpád és Bettes István munkásságát elemzi, a különbözés késztetéseivel együtt. Ozsvald esetében Az idő garabonciása című versét idézi, melyben a költő Bartókkal kapcsolatban említi a „széthulló tájat”. Tóth László szerint Ozsvald is az „Ady óta menthetedenül széthullóban levő világot, időt” próbálja menteni, „batyujába” kötve a világegység, a világegész egy-egy darabját. Bettes István esetében Tóth László az „örök mosolygó” embert látja, „aki egy könnyed geszt.t. fevt. O A SZÁM '■ 20US. MÁRCIUS O ÁRA »),- SK Gát Sándor, Ollós Edit és Gylire Lajos versei i Hazatérés f yaaa Otf* ««Bája) I KO-VOSTÄX * 70 tvŕs CSEIÍNYI I.ÁSZI.ÓT Verrida-ködBen ťCwlťnyi U«íI4vh«) A világ sokféleségétől és LimondhaiailansagAiol a szöveg!miverzumig „Szögesdrótra szúrt madár” Magyar líra és epika a 20. században (21) Szentkulhy Miki«« munkásság» ■SrtW A magyar, a cseh és a szlovák Irodalom tipológiai vizsgálóin IRODALMI SZEMLE 2008 3 IRODALOM □ KRITIKA D TÁRSADALOMTUDOMÁNY tussal képes napirendre térni az élet legkeményebb csapásai fölött is”, bár „igazából nehéz sors jutott neki”. Az értekező próza között két tanulmányt említünk meg Grendel Lajos kiváló értékelését Szentkuthy Miklós munkásságáról, valamint Bokros Katalin írását a magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai kérdéséből. A szépirodalmat Gál Sándor A tudás árnyalati című verse, Béres Csilla Hazatérés című novellája, Gyüre Lajos és Öllős Edit versei, valamint Százdi Szatkó Zsolt Utolsó ítélet című elbeszélése képviseli. A könyvkritkák három új kiadvánnyal foglalkoznak. L. Erdélyi Margit (Poétikák ürügyén címmel) Kovács Albert kötetéről, Szalay Zoltán Aich Péter (A harmadik című) novelláskötetéről, Kovács Győző pedig Fonod Zoltán (Vonzásterek című) legújabb munkájáról írt. A Tallózó rovatban Odor László Regionalizmus és az Európai Unió című tanulmányát olvashatjuk. A folyóiratot Aba Novák Vilmos néhány művével illusztrálták, (zsolt) Helyreigazítás Tegnapi számunkban az Irodalmunk „mindenese" című, Koncsol Lászlóval készült villáminterjúban megjelent az alábbi mondat: „Ezenkívül hitközségem, a református egyház gondnoki tisztségét is betöltöttem három évig.” A mondat helyesen így hangzik: „Ezenkívül a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoki tisztségét is betöltöttem három évig.” Az érintett és olvasóink elnézését kérjük, (ú) „Az óra, amikor nem tudtunk egymásról semmit' Handke néma sikere MTI-JELENTÉS London. Negyven évvel híreshírhedt avantgárd darabja, a Kö- zönséggyalázás után ismét extrém darabot mutatott be Peter Handke: a neves osztrák szerző több mint másfél órás, teljesen néma darabját a londoni National Theatre tűzte műsorra. „Az óra, amikor nem tudtunk egymásról semmit” című darabban 450 ember - hivatalnokok, görkorcsolyás fiatalok, cowboy, szemetes, menyasszony, tv-stáb, öreg, turista, Ábrahám, Izsák, menekültek, a falu bolondja - vonul át a színpadon. Huszonhét színész személyesíti meg őket. Nincs tánc, nincs pantomim, nincsenek szövegek, de ez nem jelenti azt, hogy a darabnak nincs mondanivalója. Cselekmény nincs, de minden alak maga egy történet, még akkor is, ha csak néhány másodpercig van a színen. Ä nézőnek kell hozzá felhasználnia a képzeletét. Az írót az a nap ihlette, amikor 1992-ben egy egész napot eltöltött egy olaszországi bár teraszán. „Ültem és figyeltem, hogyan folyik az élet. Mélyen koncentráltam, és minden apró jel fontossá vált. Három-négy óra múlva megérkezett a térre egy halottas kocsi, megállt az egyik ház előtt, kiszállt belőle egy ember és egy koporsóval tért vissza. Összegyűlt körülötte egy kis kíváncsi csoport, és amikor a kocsi elindult, az emberek is szétszéledtek és a téren visszatért a normális élet. Senki sem tudta, mi történt, de számomra az, amit láttam, minden kis eseményt kiszínezett. Szobor- csoportként láttam őket, nem ismerték egymást, mégis hatottak egymásra” - mondta el Handke a Corriere della Sera című olasz napilapnak. Bár szöveget nem kellett tanulniuk, a színészeknek más kihívásokkal kellett szembenézniük. „Harminc másodperc alatt kell a figurát felépíteni, amit gyorsan egy újjal kell felcserélni” - magyarázta az egyik színész, aki a darab folyamán 25 különböző alakban jelenik meg. Egy másik bevallotta) hogy a felkészülés során kezdte el ő is figyelni az embereket, és felfedezte, hogy ha nyitott szemmel teszi ezt, „meglepő dolgokat lehet felfedezni”. A londoni közönség érdeklődése olyan nagy, hogy az előadásokat máris április 11-ig prolongálták.
