Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-17 / 65. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 17. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ PER STANDARD Orbán új stratégiáért küzd címmel közölt írást a magyarországi belpolitikai helyzetről a Der Standard című osztrák napilap. A liberális újság - miután az alcímben kiemelte, hogy az ellenzéki vezető a tömegek mozgósítása és a kivárás között ingadozik - a március 15-i Fidesz-rendezvény beharangozójaként azt írta: Orbán Viktortól, a párt elnökétől azt várják a hívei, hogy ismét kijelölje a menetirányt az általuk gyűlölt balliberális kormány hivatalból való elmozdítására. Közvetlenül a népszavazás után a Fidesz- elnök azonban tőle szokatlanul óvatos hozzáállást tanúsít. Jóllehet, nyomban bejelentette a következő, ezúttal az egészségügy - nagyobb horderejű - részleges privatizációja ellen kezdeményezett referendumot, tartózkodott attól, hogy a kormány lemondását követelje. A lap magyarázata szerint néhány tanácsadója alighanem megértette Orbánnal, hogy az idő jelenleg neki dolgozik. A népszavazás eredménye mélyen megrázta a kormányzó szocialistákat, és újólag megterhelte a liberális koalíciós partnerhez fűződő viszonyukat. Gyurcsány Ferenc kormányfőre, akinek a népszerűsége már a referendum előtt is mélyponton volt, szemlátomást egyre nagyobb nyomás nehezedik. Az ország túlérett gyümölcsként hullhat a Fidesz ölébe. A Der Standard felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy a menetrend szerint a következő parlamenti választás csak két év múlva lesz. Orbán követőinek radikális szárnya, látva az érzékeny sebet kapott kormány helyzetét, elveszítheti a türelmét. Ám ha a politikai harc ismét áthelyeződik az utcára, a középvonalat preferáló választók közül sokan megint elfordulhatnak Orbántól, mint ahogy korábban is megtették. (MTI) Ők ismerték el Koszovót Egy hónap alatt 27 ország Egy hónap alatt, Koszovó füg- gedenségének február 17-i kikiáltása óta 27, többségében európai uniós ország ismerte az új balkán államot. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az országokat, amelyek felveszik a diplomáciai kapcsolatokat az önálló Koszovóval: Albánia, Ausztria, Belgium, Dánia, § I Észtország, Franciaország Finnország, |j | Hollandia, Írország Izland, Lengyelországi J- Lettország, Luxemburg, Nagy-Britannia, § Németország Olaszország, Szlovénia, Svájc, Svédország, T orokorszag * AFRIKA Costa Rica, Egyesült Államok, Peru Afganisztán, Ausztrália, Malajzia Aranyida 11, avagy jobb lesz résen lenni 15 esztendő után is Robog az úthenger Vannak beszédek, amelyekről vagy másnap, vagy egy idő után kiderül, hosszabb-rövidebb történelmi korszakok eseményeit vetítik előre, vagy legalábbis erőteljesen befolyásolják a közgondolkodást. LOVÁSZ ATTILA Ilyen volt Winston Churchill híres foultoni beszéde, amelyről nem aznap, de idővel kiderült, a hidegháború kezdetét jelentette. Egészen más kosárból való Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde, amely az előadó akaratától függetlenül határozta, határozza meg a mai magyar közgondolkodást, legalábbis annak politikai részét. Nem szeretném Vladimír Mečiart Churchillhoz hasonlítani, s ismerve egy kicsit a kilencvenes évek szlovák politikáját, még Gyurcsány Ferenccel sem követném el az összehasonlítást. A híres aranyidai beszéd 1993-ból viszont Szlovákia számára legalább annyira fontos volt, mint Európa számára a foultoni szónoklat, s talán fontosabb, mint a magyar politikában az őszödi beszéd. Az utóbbihoz hasonlóan Mečiar a „sajátjai” között beszélt, de egyáltalán nem zavarta, hogy hangfelvétel készül róla. Persze, amikor kitört a botrány, már zavarta, de ez más történet. Mečiar az aranyidai beszédben olyan alapvetéseket; „követett el”, amelyekről nagyon rövid időn belül kiderült, komolyan gondolta, és pontosan az Aranyidán elhangzottak alapján végzi napi politikai munkáját. Emlékeztetőül: az aranyidai úthenger érvényesült az 1994-es választásokat követő hosszú parlamenti éjszakán, amikor Mečiar sorozatszavazással igazította saját képére a parlamenti bizottságokat és a közintézmények jelentős részét. Ugyanazon elvek alapján számolta fölt a kultúratámogatási modellt, majd helyettesítette a magyarok és más kisebbségek számára kellemetlen emlékű pénzosztási masinériájával (a Slovenská republika című lap kisebbségi melléklete, kétnyelvű fércművek kiadása, színházak ellehetelenítése, magyar sajtótermékek szó szerinti kinyírása stb.). Ugyancsak Aranyida fogalmazta meg azt a szemléletet, amelyben megvalósult a „mieink” és az ellenség elve, amikor a politikai ellenfél nemcsak Mečiar, hanem Szlovákia ellensége is lett, ugyancsak ez a programbeszéd legitimálta a többség minderre kiható hatalmát, és annak révén egy parlamenti mandátum parlamenti szavazással történő megvonását. Ez a beszéd jelentette az alapját az osztogató-fosztogató magánosításnak, amelynek következménye még a legsikeresebb vállalatok esetében is majdnem a csőd lett. És végül Aranyida szelleme legitimálta azon titkosszolgálati adlátusok tetteit, akik elraboltak és a határon túlra hurcoltak egy szlovák állampolgárt (mindegy, hogy éppen a köztársasági elnök fia volt). Az aranyidai beszéd alapvetéseinek politikáját az ország 1998-ban elutasította. De mint ahogyan a rendszerváltást követően a kommunisták, úgy 1998-at követően Mečiar szavazói sem költöztek Madagaszkárra, s hitünk, hogy a puha diktatúra mečiari formája végleg eltűnt, komolyan meginoghat manapság. Főleg, ha Mečiar nagy csinnadrattával még meg is ünnepli legtökéletesebb programbeszédének 15. évfordulóját ott a helyszínen. Jobb lesz résen lenni. FIGYELŐ Tádzsik gyilkos akart végezni velük? Már integethettek az állítólagos merénylőnek is (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Az orosz titkosszolgálat szerint egy bérgyilkos végezni akart a március 2-ai elnökválasztás napján Vlagyimir Putyinnal. Állítólag egy 24 éves tádzsik származású férfi az újonnan elnökké választott Dmitrij Medvegyevet is meg akarta ölni. A tervezett merényletről a Tvoj Gyeny című moszkvai bulvárlap szombaton közölt részleteket. Az orosz vezetőkre akkor akartak lőni a Tvoj Gyeny szerint, amikor a március 2-i elnök- választás estéjén - eléggé szokatlan módon - kettesben, gyalog mentek át a Vörös téren az ott éppen zajló könnyűzenei koncertre, hogy annak színpadáról szóljanak első ízben az eredményről. A lap úgy tudja, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat kommandósai alig néhány órával a kitűzött időpont előtt rohamozták meg a lakást, ahonnan a merényletet el akarták követni, és fogták el a lövészt, aki már éppen elkezdett vallani, mire Vlagyimir Putyin távozó és Dmitrij Medvegyev megválasztott elnök megjelent a téren. A merénylet szervezői lakást vettek ki egy olyan helyen, ahonnan jól rá lehetett látni a Vaszil- jevszkij szpuszkra - a Vörös térnek a Vaszilij Blazsennij-székes- egyház mögött a folyóig tartó folytatására -, és onnan akartak lőni az ország első embereire - írja a Tvoj Gyeny. A bulvárlap nemcsak megírta, hogy az elfogott személy tádzsikisztáni születésű fiatal férfi, hanem fényképét is közölte. Hivatalos helyről nem erősítették meg a bulvárlap értesüléseit. Tény azonban, hogy Nyikolaj Patrusev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója szerdán a Nemzeti Terrorizmus- ellenes Bizottság (NAK) ülésén szólt arról, hogy az elnökválasztás napján terrorakciókat hiúsítottak meg. (m, i) KOMMENTÁR Megélhetési hazátlanság BARAK LÁSZLÓ .Adjátok vissza a hazánkat! Azt hiszem, nem lehet ettől rövidebben megfogalmazni a lényeget. Nem szülőföld-, nem ország-, nem államhiányban szenvedünk, hanem nemzet- és hazahiányban. Hazája csak a nemzetnek van. A hazanélküliség pedig a gyengülő nemzetet sújtja. Ha megerősödünk, ismét lesz hazánk? Altkor visszaszerezhetjük a hazát.” Az a helyzet, hogy nemzeti ünnepek napjain általában ünneplőbe öltözik az ember. Az önnönmagát megmutatni vágyó külsőleg, a szerényebb fajtája lélekben, legbe- lül. A politikus jellemzően az előbbi kategóriához tartozik, hiszen az efféle ünnepeken gátlás nélkül leereszkedhet népéhez, amely rögvest alányomja a jelképes hordót is. Azaz mikrofonkarót kerít, hogy messzebbre hangozzék a szózat... A rétor a fogadtatás hőfokától és egyéb minőségétől függően ilyenkor aztán eleresztheti, s el is ereszti magát. Vagyis kenetteljesebb, harsányabb, esetleg szenvelgőbb a szokásosnál is. Főként, ha alapvetően mazochista vagy éppen kellőképpen furmányos ő... Nincsen hitelt érdemlő adat arra nézvést, mi is a módi a nemzetek legszentebb ünnepein. Fölszabadultan, örömmámorban lubickolna-e a többség, avagy a Golgota szenvedését idézné inkább; barátra vágyik-e a néplélek vagy ellenséget orrontana szívesebben... A lényeg viszont mindenképpen az egészséges közösségépítés, épülés lenne, nemdebár... Lehet-e vajon egészséges egy hazátlan ember? No és az általa épített közösség? Főként, ha a hazátlan ember, esetünkben Duray Mikós, a politikus vélhetően nem is gondolja komolyan saját hazátlan mivoltát... Merthogy a fent idézett sorok az övéi lennének ám. Ő az a politikus, aki a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsá- nak választott közjogi méltóságaként, azaz parlamenti képviselőjeként keresi a kenyerét. Meg, ugye, a nemzetét. Annak hazájával együtt. Legalábbis a magyarok nemzeti ünnepeinek tájékán. Amikor nemzetőri ünneplőbe öltözködve végighaknizhatóak Szlovákia, alkalomadtán pedig az anyahoni pulpitusok is. Főként, ha némi pénzmag vagy ún. természetbeni járandóság (a politikai támogatástól kezdve a térdvalagrendek ldérdemlésén át a vacsora- meghívásig bezárólag) fejében, az ellenségkeresés, a szemforgató utálkozás, az acsarkodás a feladat... Persze korántsem egyedi eset a Durayé. Számos pandanja van neki, akik épp úgy alakítják a hazátlanok szerepét, mint ő. Az efféle színjátszókat nevezzük megélhetési hazátlanoknak...! Ők azok az aktorok, akik évtizedek óta képesek abból megélni, hogy önmaguk és szájtáti közönségük hazátlanságát hirdetik. Miközben van nekik szülőföldjük meg államuk is, de van ám! Ennek az államnak az adófizetői pedig nagyvonalúan és folyamatosan pénzelik a szóban forgó hazátlansági státust. Amely korántsem szimpla diagnózis. Kórisméjük ugyanis csak a szánni való, beteg embereknek van. Az életművészek, a hazátlanságot alakító szélhámosok sajátja viszont nem más, mint egyjól kifundált hazátlansági stratégia... JEGYZET Én is magyar, te is magyar JUHÁSZ KATALIN A hét végén két új csillag jelent meg a magyar képzőművészet egén. Ennél patetikusabb kezdőmondat nem jut eszembe, pedig most kifejezetten ez a cél. Illetve az, hogy minél többen kerekedjenek fel a dunacsúni Danubiana Kortárs Művészeti Múzeumba. A néhány éve nyüt, nem mindennapi környezetbe álmodott helynek máris kultusza van. Hatalmas tömeg verődött össze a szombati megnyitón, alig hittem a szememnek, mert egy ilyen kiállításon húsz fő is tömeg. Itt mindig ennyien vannak, hangzott a válasz. Akkor is, ha ismeretlenül cseng az alkotó neve, ha csak a szűk szakma tudja, mekkora tehetség volt Kemény Zoltán. A félje árnyékában élő feleséget, Sze- mere-Kemény Madeleine festőművészt pedig tényleg csupán néhány bennfentes ismerte. Egészen mostanáig. Kemény Zoltán asztalossegédből lett az 1964-es Velencei Bi- ennále nagydíjas szobrásza. Mivel huszonhárom évesen Párizsba emigrált, Magyarország elfeledte hűtlen fiát, ahogy ez lenni szokott. A legenda szerint egy délután sétálgatott az egyik bulváron, egyszer csak magyar szó ütötte meg a fülét. Egy fiatal lány csicsergett a közelben édes anyanyelvén. Tudod, mit? Te is magyar, én is magyar járjunk együtt, amíg Párizsban vagyunk, jó? - ezzel a rendhagyó antréval lépett oda a mi Zoltánunk a lányhoz, aki meglepetésében rögtön rá is bólintott a nyelvi szempontból mindenképp kényelmes ajánlatra. Az csak jóval később, a második vagy harmadik mondatnál derült ki, hogy mindketten képzőművészek. A kapcsolat 1965-ig, a férfi haláláig tartott. Kemény Zoltán festészettel kezdte, aztán az alakok és alakzatok fokozatosan kibújtak a keretből, teret követelve maguknak. A meglepő felületi hatásokat különböző anyagok kombinálásával érte el. Éles rézhullámokból épített tengert, csavarokból ismereden bolygók térképét, fogaskerekekből rétet, szóval életművének nincsenek se előfutárai, se követői. Tudta ezt Madeleine is, aki férje menedzselésének szentelte életét, ahelyett, hogy saját karrierjét építgette volna. Á pozsonyi kiállítás holland kurátora szerint Zoltán nem is nézte jó szemmel felesége kezdeti sikereit, Madeleine pedig békét akart otthon, ezért csak a padlásnak festett. Képein deformált, összetört nőket látunk, fából faragott, nyomorúságos gyöngyök ékesítik őket, kendőjük szorosan nyakuk köré csavarva. Egy Venezuelában élő műgyűjtő fedezte fel a házaspárt, neki köszönhetem az elmúlt hét legnagyobb élményét. És szerintem sokan vagyunk ezzel így...
