Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-15 / 64. szám, szombat

PRESSZÓ 2008. március 15., szombat 50 éves az Elemi ösztön sztárja Sharon Stone: van fontosabb is az életben, mint a siker hajszolása 27. oldal Tavasz—nyár: kényelem és sokszínűség Mit viselnek a trendi hölgyek az elkövetkező pár hónapban? 4»f J 2. évfolyam 11. szám 28-29. oldal Pihenés és gyógyulás Hévízen A tó hőfoka nyáron eléri a 37-38 °C-ot, és télen sem csökken 24-26 °C alá 30. oldal Adela Banášová egyedi humorával meghódította a szlovákiai közönséget - szakmájáról, magánéletéről, álmairól beszélgettünk vele „Mintha még pihenés közben is sietnék” remben két másodperc alatt válasz­tok az étlapról, egy perc alatt dön­töm el, mit veszek magamra - ba­nális dolgokban nem spekulálok. De a komolyabb döntéseket mindig alaposan megfontolom. Ettől a kettősségtől nehezen szabadulnak a Mérleg jegyében születettek. Viszont igazságo­sak és nagyon érzékenyek. Mi­lyen Adela Banášová a saját sze­mével? Szerintem jó alapokat kaptam, s ezeket igyekszem kamatoztatni. Tudom, sok hibám van, s bár­mennyire sajnálom, igen lassan tudok megszabadulni tőlük. Lép- ten-nyomon elkövetem ugyan­azokat a ballépéseket. S ettől né­ha megijedek. Mindenkinek vannak hibái. Ha mindannyian tökéletesek len­nénk, egyhangú lenne a világ. Hát igen, de azért én lehetnék tökéletesebb. Nem érdekel, má­sok milyenek, én tudom, hogy eb­ben vagy abban jobb szeretnék lenni. Néha olyan butaságokat követek el az emberekkel való kommunikációban - nem vagyok elég tapintatos hogy szégyel­lem magam. Utólag tudatosítom, hogy nagyvonalúbban kellett vol­na reagálnom. Ez jellemző az impulzív egyé­nekre. Valószínűleg. Sokoldalú - otthonosan mo­zog a művészetek világában, zongorázik, fest mégsem elé­gedett magával. Az, hogy festek, enyhe túlzás, három-négy, mondjuk öt képet festettem. Inkább fogyasztója és csodálója vagyok a képzőművé­szetnek. Nincs szigorúan behatá­rolt érdeklődési köröm, ez is, az is tetszik egy-egy stüuson belül, de magam nem nagyon vásárolok képeket. Édesanyjától azért csak ka­pott? Tőle van otthon egy kisplaszti­kám, néhány képem, és van egy, amelyet én festettem gyerekko­romban. A lakásomban a grafikák dominálnak, ezeket általában ajándékba kaptam. Nem szeretem az absztrakt dolgokat, nem tudnak megragadni, azokat kedvelem, amelyek gondolatokat fejeznek ki. Műsorvezetőként bájos, szel­lemes, néha egy kicsit ironikus, de általában azt az érzést váltja ki a nézőben, hogy nem játssza meg magát, nem próbál más bőrébe bújni. Könnyű termé­szetesnek maradni ebben a szakmában, vagy meg kell küz­deni azért, hogy valaki a saját maga útját járhassa? Nekem az esne nehezemre, ha másmüyennek kellene lennem. Szerintem az én munkámban - s ez nem csak a kamerák előtt érvé­nyes - az a fontos, hogy mindenki kialakítsa és folyamatosan fino­mítsa a saját arculatát. Nekem A lehető legtermészeteseb­ben viselkedett, amikor a rádió kávézójában leültünk beszélgetni. Előtte sem tak­tikázott, nem kérette ma­gát, nem fontoskodott, csak finoman jelezte, hogy ha le­het, valamivel későbbre ha­lasszuk a találkozást. Alig fejeződött be a SuperStar, jött a báli idény. S ő nem hi­ányozhatott. Adela Ba- nášovával beszélgettünk. URBÁN KLÁRA Kimulatta magát kedvére? Tulajdonképpen egyetlen bálba se kaptam meghívót vendégként, mind a haton műsorvezető voltam. Mindegy, hogy egy hölgy ven­dégként megy bálba vagy a mun­kája szólítja oda, azért illik az al­kalomnak megfelelően megje­lennie. S lehetőleg minden ren­dezvényre új ruhát varratni. Kölcsönzőből veszem a ruhái­mat. Szerintem anyagüag túl nagy luxus lenne, értelmetlen és fölösleges minden alkalomra új ruhát venni vagy varratni. Egyet­len estélyi ruhám sincs. Hogy fér bele ennyi minden a programjába? Nem csinálok olyan sok min­dent. Vezette a SuperStart, a bálo­kat, a csehek és a szlovákok te­levíziós vetélkedőjét, reklámok­ban szerepel, állandó otthona az egyik hazai kereskedelmi rá­dió. Emellett könyvet is kiadott. De ezt nem nekem kellett írnom, a rádiós munka közben kollégám­mal, Sajfával elraktuk azokat az anyagokat, amelyeket készítet­tünk, s ezekből szedtük össze az úgynevezett aranyköpéseket. Azt hiszem, jól sikerült a válogatás, nagy keletje volt a kiadványnak. Azért csak össze kell gyűjteni az anyagot. Igen, de ez nem volt annyira időigényes. A kiadást pedig édes­apám intézte a saját kiadójában. Édesapja, Jozef Banáš, aki író és parlamenti képviselő is volt, a fő tanácsadója? Édesapámmal nagyon jó a kap­csolatunk, de a legtöbb témát édesanyámmal beszélem meg. Az az érzésem, hogy a papámnak sok dologban más a véleménye. Volt kitől örökölnie. Az édes­apjától az írói vénát, talán a be­szélőkéjét, a magabiztosságát. A képzőművész mamától mi maradt a lányára? Úgy tűnik, édesanyámtól örö­költem a képzőművészi hajla­mot, egész tűrhetően rajzolok. Il­letve rajzoltam, néhány képet is festettem, de mostanság nincs erre időm. Épp nemrég jutott eszembe, hogy megint elkezd­hetném. Az apai örökségem a belső nyugtalanság, pozitív érte­lemben, folyton el kell foglalnom magam, valami mindig hajt, hogy tanuljak. Bevallom, sokszor nem is azért, mert érdekel, in­kább attól való félelmemben, hogy elfecsérelem az időmet. Rengeteg alapvető dolgot nem tudok még. Ez így természetes, minél többet tud az ember, annál job­ban tudatosítja, mennyi min­denről maradt le. Egész egyszerű dolgokra utal­tam, mindig találok valamit, amiről fogalmam se volt, vagy amit elfelejtettem, de ez talán azért van, mert általában ugyan­azok a területek érdekelnek - kul­turális és humán jellegűek, a poli­tikához és a földrajzhoz egyálta­lán nem értek. Akkor vagyok elé­gedett, ha sok bejegyzés van a naptáramban. Még mindig nem tanultam meg pihenni, a kikap­csolódást is előre eltervezem és beosztom - fél órára, háromne­gyed órára, amennyi időm épp van. Ha szaunába megyek vagy tornázni, mindig előre betáplá­lom magam, erre van egy órám, arra egy következő. Mintha még pihenés közben is sietnék. Ez kétélű fegyver. Vétek lenne nem kihasználni, mert sok min­denről lemaradna. Van viszont egy határ, amely után már ve­szélyes is lehet. Amikor az em­ber csak megy, megy... Szeretek pihenni, imádok szau- názni, szívesen járok tornázni. A konditeremben ugyan nem pihe­nek, de utána frissnek érzem ma­gam. Szeretek aludni vagy csak úgy heverészni az ágyban, közben olvasgatok, ha leülök a zongorá­hoz, nagyon jól kitisztul a fejem. De legjobban akkor, ha elmegyek sétálni, szívok egy kis friss levegőt - erre viszont kevés időm marad. Rendszeresen járok edzőterembe, a munkám miatt is ügyelek az ala­komra. Sokan azt hiszik, hogy vé­kony vagyok, nincs gondom az alakommal, holott azért olyan, amilyen, mert tornázom. A szavaiból az érződik, hogy határozott, megfontolt, tudja, mit akar. Nem vagyok megfontolt. Tipikus Mérleg vagyok: az az érzésem, a határozadanságtól néha már annyira fáradt vagyok, hogy azok­ban a kérdésekben, amelyek kevés­bé fontosak, azonnal döntök. Étte­Rendszeresen sportol - elsősorban ennek köszönheti hibátlan alakját (Pavol Funtál és SITA-felvételek) Névjegy Adela Banasova Született: 1980. október 12-en Születési hely: Pozsony Csillagjegy: Mérleg Végzettsége: a pozsonyi Co- menius Egyetem Bölcsészka­rán kulturológiát tanult Munka, sikerek: A Fun Rádió műsorvezetőjeként vált ismert­té, népszerűségét a SuperStar műsorvezetőjeként alapozta meg. Ma állítólag a szlovákiai szórakoztatóipar egyik legjob­ban fizetett személyisége. ť * Ihr*! ___I__ __ Holtomiglan? Holtodiglan? Bár az ember az oltár vagy az anyakönywezető előtt azt ígé­ri és fogadja meg, hogy holto­miglan, holtáiglan, s akkor természetesen véresen komo­lyan gondolja a hűséget, a sze­relmet, az odaadást, meg min­den egyebet, ami szerelemes szemét elvakítja, s ami ennek az ígéretnek a része, a hétköz­napok azonban - természete­sen észrevétlenül - szép lassan homályba veszejtik a fogadal­mat. Mert időközben sok min­den kiderül. Sőt, van, ami ad­dig is nyilvánvaló volt, hiszen olyan aranyos a férjem, ami­kor a kapuban kiveszi a szom­szédasszony kezéből a bevá­sárlószatyrot, és fölcipeli neki a negyedikre, ez a kedves em­ber reggel meg sem szólal, biz­tosan félálomban van még, de akkor sem szól, ha új ruhát veszek, ha frissen fodort hajjal állítok haza, biztosan azért nem, mert úgy gondolja, ha öröme telik benne, csak vásá­roljon, szépítgettesse magát Figaróval, kozmetikussal. Nem kocsmázik, nem jár meccsre, egyenesen hazajön a munkából leül bekapcsolja a tévét, minden híradót végig­néz, kommentál aztán a főműsoron szépen elszunnyad. Nem kell sok évnek eltelnie, amikor bezzeg annak a kacér szomszédasszonynak, aki már háromszor elvált, fölviszi a táskáját, én meg cipekedhe- tek, akkor, amikor bevásárol­ni megyek, soha nem ér rá. Reggel nem lehet szólni hozzá, olyan morcos, mint egy vén medve, sőt, nem is olyan, ha­nem egyenesen vén medve, hi­ába kérdezem, hogy aludt, mit álmodott, feleletre se mél­tat. Pedig elkészítem a regge­lijét, igaz, hogy utálja a pirí­tást, de én ügyelek az ő alak­jára is, utálom a pocakos pa­sikat, és jobb, hagyógyteát iszik, nem feketét, az sem egészséges. Igyekszem csinos, fiatalos maradni, rendszere­sen járok fodrászhoz, kozme­tikushoz, divatosan öltözkö­döm, azt se mondja, milyen jól nézel ki, drágám. Akkor bezzeg morog, ha én a ba­rátnőimmel beülök pletyizni a kávéházba. Mert a gyere­kek, meg a háztartás, meg hogy ha ő otthon tud marad­ni, miért kell örökösen csava­rognom! ? Még hogy örökö­sen! Még hogy csavarognom! Se mozi, se színház. Legalább barátai lennének, mint más rendes férjnek, aki hetente egyszer focizás ürügyén jót sö­rözik a haverjaival. És otthon ül. Örökösen otthon ül. Papucs, tévé, egy üveg sör, a vacsorát is berendeli, úgy la­pátolja be, hogy azt sem tudja, mit eszik, de egyszer megfűszerezem neki egy jó adag hashajtóval hátha ész­hez tér. Grendel Ágota

Next

/
Thumbnails
Contents