Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-15 / 64. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ELPAÍS A spanyol kormány kész szélesebb körű autonómiát adni Baszkföldnek - írta tegnapi számában az El Pais. A madridi lap értesülése szerint ennek az volna a feltétele, hogy a baszk régió kormányfője mondjon le helyi népszavazás kiírását célzó tervéről. A referendum tétje Baszkföld önrendelkezése volna. Ha Ibarretxe miniszterelnök eláll szándékától, Madrid hajlandó tárgyalni a baszk régió autonómiájának reformjáról. Baszkföldnek saját rendőrhatósága és adórendszere van. Ibarretxe azt tervezi, október 25-én referendumon kéri ki a baszkok véleményét a régió jövőjéről. Úgy véli, a népszavazás eredménye véget vethet a baszk szeparatisták (ETA) terrorhadjáratának. Madridban mind a kormány, mind az ellenzék szembehelyezkedik a baszk miniszterelnök elképzelésével. (MTI)-Ez a pasi biztosan egy azok közül, akik a párton belüli demokráciáról akartak vitatkozni. (Peter Gossányi karikatúrája) ■ _______________________________ HÉTVÉG(R)E Sem ereje, sem veleje Nincs abban semmi vicces, ha újfasiszták gyülekeznek az utcákon, meg abban sem, hogy Tiso szerepét megpróbálják rózsaszínre festem a szlovák történészek. Abban viszont igen, ha rózsaszín Nazi Gay Parade plakátok jelennek meg az utcán, s a rendőrség azt próbálja meg elkapni, aki hülyét csinál a fasisztákból, nem pedig azt, aki fasiszta. MOLNÁR NORBERT Parádés volt az SDKÚ e heti, na és múlt hétvégi teljesítménye is. Az a kis bajszos ember őszülő halántékkal, akiről azért ki-kiderül- getett, hogy a konfliktusok viszik őt előre, meg hogy azok is koptatták el őt alaposan, szóval ez a Dzurinda rendet vágott a pártjában. Kipenderített 14 hangosko- dó-elégedetlenkedőt, mert azok párhuzamos hatalmi struktúrát próbáltak építeni a pártban, és lefeküdtek Ficónak, meg az ő munkáltatói szövetségének. Nem arról szóltak a hírek, hogy biznisz van: összekaptak a pénzen. Akárhogy vesszük is, elkopott az ellenzék a nyolc év kormányzás alatt. Sem ereje, sem veleje, sem arca. Illetve mindegyikből annyi maradt, hogy ne legyen észrevehető. És akár elhiszi Dzurinda-reformer, akár nem, lejárt az ideje. Mennie kéne a politikai vadászmezőkre tiszteletbeli elnöknek meg főtanácsadónak, afganisztáni különmeg- bízottnak, csak már menjen. Az ellenzék vezére nem lehet egy hullára unt maszk. Dzurinda kérdezze meg Hóm Gábortól, mit kellene tennie. Ha Hóm mást nem tud is, üzeneteket desifrálni igen. (Mit is mondott, ugye a magyar nép Gyurcsánynak a népszavazással, ugye.) Robert Fico pedig hátradől, keresztbe teszi lábát, karjait összekulcsolja és röhög. Pedig nem kellene, mert neki is ez lesz a sorsa, csak picit később. Fico, az odamondogatós Fico, aki érti a vonatfütty-egyszerű népleiket. Meg a zsaroláshoz is ért. Aki azt mondja, azok a sajtótermékek, amelyek a kormány és az euró ellen ágálnak, majd nem kapnak pénzt az euró-bevezetési kampányból, mert miért támogassa a kormány azt, aki ellene kampányol. A személyiségzavar első foka, amikor valaki pénzérmékkel keveri magát össze. De itt kibukik egy másik probléma is: most érthető igazán az a keresztes hadjárat, amit a média és a nyugdíjbiztosítók^ ellen folytatott a kormányfő. Ó ugyanis úgy képzeli, hogy aki a pénzt adja, az diktál mindenben; pénzzel vélemény vehető. Hát nem. Pénzért takarítóbrigád vehető. Seprű több millióért. Vierka néninek, aki a szociális minisztériumban vegetál, mély affinitása van a seprűk iránt, nem mintha azon közlekedne, hanem csak úgy. Ő kiír egy tendert (tenderre, nagymami!), és sitty-sutty, néhány óra alatt le is zárja, mert ő tudja, ki az, aki a legjobb seprűt szállítja milliókért. Vierka néni, a seprűkirálynő. Nem tudom miért, de valami azt súgja nekem, hogy ennek a kormánynak túl nagy a takarítási vágya. Azt sem tudom, miért rémlik fel Ágnes asszony a patakban... A spanyol hatóságok betiltották az újságot, szerkesztőit megkínozták A baszkoknak már öt éve nincs napilapjuk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Több mint öt év telt el azóta, hogy a spanyol hatóságok betiltották az egyetlen baszk nyelven megjelenő napilapot, az Eus- kaldunon Egunkariát, mivel vezetői állítólag kapcsolatban álltak az ETA terrorszervezettel. A vádat azóta sem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani, ahogyan nem tűzték ki a bírósági tárgyalás időpontját sem. 2003. február 20-án a bíróság a napilap megjelenésének ideiglenes beszüntetéséről határozott. A döntés két alapvető vádpontra épült. Az első szerint a napüapot az ETA pénzelte, a második szerint pedig a terrorszervezet a szerkesztőbizottságba delegált emberein keresztül irányította is a médiumot. Az azóta eltelt-öt év során a felsorolt két vád közül egyet sem sikerült bebizonyítani. Mi több, a hatszáz oldalas bírósági határozat nem is tartalmazza az ETA- finanszírozásról szóló állítást, mintegy megfeledkezve a vád egyik sarkalatos pontjáról. Ami a terrorszervezettel való összefonódást illeti, az évekig tartó vizsgálat csupán egy dokumentumot volt képes felmutatni, amelyben az ETA kifejezi az Euskaldunon Egunkaria szerkesztőbizottságába való tagjelölés szándékát. Mégis megszületett a napilap ideiglenes beszüntetését elrendelő határozat, majd egy évre rá a kiadó felszámolását is elrendelte a bíró. Ezzel - a jogerős ítélet meghozatalát megelőzve - lehetetlenné vált a lap újraindítása is. Az Euskaldunon Egunkaria volt az egyetlen, a baszkok által beszélt euskera nyelven megjelenő napilap. 1990-től jelent meg, addig csak euskera nyelvű rádió és televízió állt a baszkok rendelkezésére. A napilap kiadásának nagy jelentősége volt, hiszen azon kívül, hogy anyanyelvükön tájékoztatta a baszkokat, jelentős szerepet töltött be az euskera köznyelvesítésében is. Az Euskaldunon Egunkaria megalapításához baszk nemzetiségűek ezrei járultak hozzá anyagilag, s a lapot mind a Spanyol- országban, mind a francia területen élő baszkok olvasták, tizenhárom éves fennállása alatt az Euskaldunon Egunkaria ellen sosem folyt bírósági eljárás. A baszk kisebbségi napilap ügyében eddig tizenkét személy ellen hoztak fel vádat, mindannyian szabad lábon várják, hogy kitűzzék a bírósági per időpontját. Egyikük azonban 18, ketten pedig 8 hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban. Ezen kívül nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, hogy a bezárási művelet során a Spanyol Civil Gárda tagjai öt fogva tartott személyt - szerkesztőket és újságírókat - megkínoztak. A beavatkozás olyan nagy visszhangot keltett, hogy az ENSZ különleges kínzásellenes megbízottja találkozott az érintettekkel, aminek alapján rendkívül elmarasztaló jelentést adott ki a baszk fogva tartottakon elvégzett kínzásokról. A baszk társadalmat sokkolta egyetlen napilapjuk váratlan betiltása, s azonnal kampányt indítottak a hatósági döntés ellen. Két nappal a bezárás után Do- nostia (San Sebastian) utcái tiltakozók ezreivel teltek meg, akik az Előre Egunkaria! szlogennel követelték a döntés eltörlését. A baszkok a közösségük ellen irányuló támadásként értelmezték a betiltást, s a lap vezetői ellen felhozott vádakat koholmánynak titulálták. A társadalmi megmozdulások több hónapon át tartottak. A sokkoló hírek nem hagyták hidegen a nemzetközi közvéleményt sem. Az Euskaldunon Egunkaria betiltása ellen számos ismert szervezet, köztük a Nemzetközi Pen Klub, az Amnesty International, a Riporterek Határok Nélkül, valamint nagy tekintélyű médiumok - TIME, The Guardian, The Independent, Le Monde, The Washington Post, RAI, BBC stb. - tiltakoztak. A nemzetközi sajtó továbbra is figyelemmel kíséri az Euskaldunon Egunkaria sorsát, valamint a sajtószabadság érvényesülését Baszkföldön. Bár a tárgyalás időpontja máig nem ismert, akár hónapokon belül is elindulhat a per. Az ügyet a terrorista bűntényekkel foglalkozó speciális bíróság viszi, a tizenkét vádlott ellen közösen 280 évnyi börtönbüntetést és 234 millió euró bírságot javasol az ügyész. További részletek: www.egunkaria.info ______________ KOMMENTÁR Egy furcsa népszavazás EARNER ZOLTÁN Legalább két szempontból volt furcsa a múlt heti magyarországi népszavazás. Egyfelől, szinte elképzelhetetlen, hogy másutt az állampolgárokat közvetlenül érintő kiadásokról voksoljanak. Másfelől, az eredmény és a következmények egy részét mindenki előre tudta, s ennek megfelelően készült március 9. estéjére. Egy-egy átfogó intézkedéssorozat kellemetlen velejárója lehet az újonnan keletkező fizetési kötelezettség. Nagyon tudatos választópolgárnak kell ahhoz lenni, hogy az egész érdekében a nemszeretem részleteket elfogadjuk. Ezért van az, hogy költségvetési, adóügyekben nem lehet népszavazást tartani. Nagyon komoly vitákat váltott ki Magyarországon, hogy az Alkotmánybíróság miként engedhette mégis népszavazásra a napidíjról, vizitdíjról, tandíjról szóló kérdéseket. E logika mentén a parlamenti kisebbség minduntalan a néphez fellebbezhet, s ami nem sikerül neki a Házban, azt elérheti a szavazókörökben: leszavazza a kormányt. A voksolás politikai üzenet volt a kormánynak. Mégpedig egyszerre sokféle üzenet. A Fidesz törzsszavazói a kormány bukására várnak, minden alkalmat megragadnak, hogy ehhez hozzájáruljanak. Egy részük bármiféle szocialista és liberális részvételű kormányt elviselhetetlennek tart. Mások a nevezett díjakból nem kértek, megint mások protestálni kívántak a számukra amúgy rokonszenves, de sok hibát vétő kormánnyal szemben. A Fidesz által meghirdetett új többség stratégia lényege épp az, hogy az egészen különböző motivációjú elégededenségeket közös mederbe terelje. A népszavazás hírértéke az, hogy a stratégia működik, az új többség nem papírtigris. A Fidesz abban is reménykedhet, hogy az utóbbi másfél évben összegyűjtött szavazótábor jelentős részét egy parlamenti választáson is megnyerheti magának. Nem lehet benne biztos, de most már alappal reménykedhet ebben. A népszavazás másik furcsasága az volt, hogy mindenki előre tudta: az „igen” voksok lesznek többségben, s hogy ennek nyomán a kormány nem távozik. Mint ahogy szilveszter délután a hűtőbe készítjük a pezsgőt, úgy táraztak be magyarázatokból a szembenálló felek. Tudni lehetett, az MSZP arra hivatkozik majd, hogy milyen sokan nem szavaztak, az SZDSZ pedig magához öleli az összes nemmel szavazót. A Fidesz arra készült, hogy a többségi igenekre mutatva győzelmet jelent be, ám jelzi: ez csak az első lépés a kormányváltás felé. Pusztán az volt kérdés, mekkora lesz a részvétel, s ennek nyomán mennyire lesznek hitelesek az előre megírt mondatok. Nos, 50%-os részvétel mellett az MSZP elnöke nem mondhatta, hogy a többség otthon maradt. Az SZDSZ beszélhet arról, hogy félmillió „liberális szavazó” voksolt nemmel. Ám kis tájékozódással kiderül: az SZDSZ-nek tíz éve sem volt már félmillió szavazója. Nehezen hihető hát, hogy most az összes nemnek az SZDSZ a birtokosa. Ezzel szemben hárommilliónál több igénre talán még a legnagyobb ellenzéki párt sem számított, de a pártelnök ezzel együtt sem hevítette a feszültséget, mint az önkormányzati választás után. Nem alap nélküli az a Fidesz-terv, hogy egy újabb népszavazáson, az európai parlamenti választáson kivérezteti a koalíciót, s 2010-ben begyalogol a hatalomba. De ha így van, akkor egyre sürgetőbb lenne a választók elé tárni, hogy a közhelyeken túl mi van a Fidesz tarsolyában. Hogyan kormányozna Orbán Viktor pártja? Kormányzásra készülődve a kormányzás majdani felelősségének is el kellene kezdeni megfelelni. JEGYZET Százhatvanhat PUHA JÓZSEF A minap ott hagytam abba, hogy folytatom. Százhatvanhat szlovák korona - ez jegyzetem kiin- dulópontja. Csaklátszólagpitiá- ner az összeg. Egy magyarországi ismerősöm, a rendszerváltás utáni évek menő, de mára elfeledett zenésze mesélte, postaládájában üzenetet talált, hogy pénze érkezett. Amíg a lakóhelyétől három kilométerre levő postahivatalba' tartott, az autóban nem is azon töprengett, honnan érkezett a pénz, hanem a mennyiségéről álmodozott. Ahelyszínen szem- besültafájó valósággal: mégegy kiflire semfutottaanem várt pénzből, nyolc (!) forintot vett át. A sokszorosát autózta el, és a pénz célba juttatása is sokszor nyolc forintba került az illetékes hivatalnak. Ennyijogdíjatka- pott. Ehhez képest a százhatvanhat korona nem kis összeg. Hogy mekkora valójában, a szociális helyzetünktől függ. Felértékelődik, ha azt vesszük alapul, hogy folyamatosan gyarapodhat, a sokszorosára nőhet. Főleg, ha nem kapjuk, hanem fizetjük. Állítólag ennyivel tartoztam az egyikhivatalnak. Nem vettem a fáradságot, hogy kiderítsem, hogyan keletkezett, lehet, én felejtettem el befizetni, vagy valamikor kevesebbet utaltam át. Mintapolgároktöbbsége, havonta én is annyit fizetek, utalok, hogy ember legyen a talpán, aki megjegyzi. Elképzelhető, hogy a hivatal tévedett: elszámolt, elnézett valamit. Mindegy. Ha a levélben feltüntették volna a feladó hölgy telefonszámát, talán fel is hívom. Az illedelmesen megfogalmazott ajánlott levél végén figyelmeztettek, ha az átvétel utáni tíz napban nem rendezem az adósságomat, a hivatal bírósági útonhajtjabe. Magyarán: megfélemlítettek. Befizettem, igaz, pár napos késéssel. (Ezt félve írtam le, de bízom abban, hogy az ületékeseknem ol- vassák soraimat.) Akésés nem gyerekjáték. Másik ismerősömtől sok ezer koronát próbálnak behajtani egy kilencvenes évekbeli, százegynéhány koronás tartozása miatt. Ő felveszia kesztyűt a hivatallal. A többségünk szó nélkül fizet, mert tart a következményektől. Megtanultuk már, hogy csak azok ússzák megbünteüenül, akik sokmilliót nyúlnak le vagy nem fizetnek be. Akik pár száz zal lógnak, azokra mindigrájárarúd.
