Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-12 / 61. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 12. www.ujszo.com Folytatás nélkül maradt a Für Elise Tavaly november 19-ig szurkoltak Szabó Magda tisztelői, regé­nyeinek, drámáinak kedvelői, hogy még buja, legalább addig, amíg be nem fejezi a Für Elise folytatását. A családregényt is úgy reklámozták a kereskedők, hogy ez az első rész. Az írónő halála után már csak abban lehetett reménykedni, hogy a könyv befejez­tetett, a kézirat ott van a kiadóban, már csak szerkesztésre és ki­adásra vár. Sajnos, az utolsó könyv nem készült el. Pontosabban, nem a Für Elise második része lett Szabó Magda utolsó könyve. Az Európa Kiadó lapunk érdeklődésére azt nyilatkozta: „Az írónő, noha dolgozott rajta, mindannyiunk legnagyobb bánatára sajnos nem tudta már megírni a Für Elise második részét. Utolsó regénye így folytatás nélkül maradt”, (g) MOZIJEGY Szerelem a kolera idején A fél évszázadot átölelő mági­kus és érzéki történet egy kolum­biai férfiról szól, aki több mint öt­ven évet vár az egyetlen igaz sze­relmére. Az Oscar-díjas Javier Bardem játssza a telegráf hivatal­nok és költő Florentino Arizát, aki egy szempillantás alatt beleszeret a helyi öszvérkereskedő szépséges lányába, Fermina Dazába (Gio- vanna Mezzogiomo), de a lány ap­ja nem hajlandó gyermekét egy szegény hivatalnokfiúhoz adni, és inkább elköltözteti egy másik vá­rosba, nehogy a két fiatal egybe­kelhessen. Eleinte még levelek út­ján próbálják egymással tartani a kapcsolatot, de az évek múlásával a lány hozzámegy egy jómódú or­voshoz, Dr. Juvenal Urbinóhoz (Benjamin Bratt), aki sokat segít Cartagena városának a pusztító kolerajárvány legyőzésében. A pár évekre Párizsba költözik, és bár Fermina megfeledkezik volt sze­relméről, Florentino sosem felejti el a lányt. A férfi megszállottan ke­resi más nők karjaiban a szerelmet, de közben egy percre sem tud megszabadulni első szerelme em­lékétől. Az időközben gazdag ha­jótulajdonossá váló férfi szíve tü­relmes, és akár egy emberöltőt is hajlandó Ferminára várni. Love in the Time of Cholera / Láska v čase cholery. Amerikai romantikus dráma, 2007. Rende­ző: Mike Newell. Szereplők: Javier Bardem (Florentino Ariza), Gio- vanna Mezzogiomo (Fermina Ur- bino), Laura Harring (Sara Norie­ga), Benjamin Bratt (Dr. Juvenal Urbino), Gina Bernard Forbes (Digna Pardo), Unax Ugalde (az if­jú Florentino Ariza), Liev Schrei­ber (LotarioThugut). (port.hu) Giovanna Mezzogiomo Fermina Dazu szerepében (Képarchívum) Makrancos hölgy - vérbő, hamisítatlan reneszánsz komédia a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban Játékkal teli megszelídítés Első prózai bemutatóját tartotta történelmi épüle­tében a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház. Shakes­peare Makrancos hölgy című vígjátéka messzeme­nően alkalmazkodik a tör­ténelmi miliőhöz, s Peter Mikulík és csapata vérbő komédiával ajándékoz meg bennünket. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Idén második alkalommal mu­tatnak be Shakespeare-t a Nemze­ti színpadán, s másodszor is Peter Mikulík vállalta a rendezés fel­adatát, ezért is ültem be némileg szorongva a nézőtérre. A Hamlet ugyanis felfejtetlen maradt, az új épület színpadán nem él meg; se látványában, se gondolatiságában nem születik egységes és mara­dandó előadás. Másrészt a Mak­rancos hölgy, vagy ahogy szlovák címe is sejteti, A makrancos hölgy megszelídítése nem tartozik a kedvenc Shakespeare-opusaim közé. Remek lehetőséget biztosít ugyan egy-egy színésznek, illetve színésznőnek, jutalomjátékként is el szokták sózni, de a darab mint­ha csak előtanulmánya lenne a később írt Sok hűhó semmiértnek, s mintha csak Benedetto és Beat­rice párviadalát látnánk sokkal halványabb kivitelben. E vígjáték állítólag a korai Shakespeare-művek közé tarto­zik, de rengeteg a rejtély körülöt­te. Van, aki 1592-re datálja, de mivel több változata is napvüágot látott, a szakértők is sötétben ta­pogatóznak. A változatok egyike ugyanis tartalmaz egy előjátékot, egy végjátékot s egy közjátékot is. Viszont az életművet kiadó szí­nésztársak példánya 1623-ból már nem tartalmazza a végjáté­kot, így a keretjáték felemás, mondhatni, torzó marad. Géher István szerint nincs is szükség a végjátékra, s ez a következetlen­ség (amit ő magának Shakes- peare-nek a számlájára ír) is csak a drámaíró zsenijét bizonyítja. Hogy így van-e vagy sem, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Peter Mikulík Martin Porubjak dramaturggal mindenesetre igen érdekes megoldást választ. Előve­szi ugyanis az előjátékot (amelyet eddig még egyetlen általam látott előadásban sem használtak), s azt be is fejezi, vagyis keretet ad ezzel Diana Mórová (középen) Katája teli van bájjal és energiával (Filip Vančo felvétele az előadásnak. Igaz, ehhez a já­tékhoz olyan egyéniségre van szükség, mint Peter Mankovecký, aki nemcsak az előadás zenéjét vállalta fel, hanem Huncfut Kris­tófba is életet lehel és karaktert ad neki, ezáltal felerősíti az előadást, s némileg más, összetettebb ér­telmezéssel is szolgál. Mivel egy olyan figurával találkozunk, aki - Zubolyhoz hasonlóan - részegen elalszik, majd eljátszanak neki egy komédiát, s elhitetik vele, hogy tizenöt éven át álmodott. A komédia, amelyet eljátszanak előtte, nem más, mint egy befog- hatadan szájú fiatal lány és egy széllelbélelt, minden őrültségre kapható fickó bolondos története. Tényleg jutalomjáték a javából. A rossz nyelvek szerint a szerző a házasságkötése után írhatta ezt a darabot, hogy a papucsfélj szere­pével vigasztalja magát. Ne higgyük azonban, hogy nőgyűlölő műről van szó, inkább csak azt mutatja meg, hogy egy nő milyen ügyes stratéga tud lenni, s hogyan tudja levenni a lábáról a férfit, akibe első pillantásra szerelmes lesz. Ami látszatra megint csak el­lentmond a sztereotípiának, hi­szen meg vagyunk győződve róla, hogy Kata (Diana Mórová) utálja a férfiakat, pedig dehogyis. Csak nem tudja elviselni, hogy min­denki - fiatalabbja és vénebbje ­Biancáért (Andrea Sabová), a ki­sebbik lányért rajong, aki üres szépségén kívül nem sokat árul el a nézőnek. Ezért lesz Kata olyan faragatian és szókimondó az ugyancsak Biancát ajnározó apjá­val (František Kővár) és húga ké­rőivel szemben. S mindennél job­ban feldühíti őt, hogy apja eltöké­li, Bianca csak akkor mehet férj­hez, ha már a nővére elkelt. De megérkezik Petrucchio (Tomáš Maštalír), s első szempülantásra megteremtődik az a bizonyos hol- tomiglan-holtodiglan szerelem. De azért még játszanak, játszanak nekünk, s játszanak a többieknek. Pedig már tudják, hogy Isten is egymásnak teremtette őket. Dia­na Mórová Rosalinda és Kleopátra után egy újabb rendkívüli Shakespeare-hősnőt játszhat el, s teszi ezt megannyi bájjal és ener­giával. E játékban nem akármi­lyen partnerre talál Maštalír sze­mélyében. Mondhatnánk, Isten is egymásnak teremtette őket. S eb­ben a játékban a pozsonyi régi Nemzeti színpadán mindenki szíwel-lélekkel vesz részt. Ját­szanak a színpompás és a meg­annyiszor remekül alkalmazott jelmezek (Alexandra Grusková), játszik az őszi hangulatot árasztó padovai városkép, az érzelmeket előcsalogató, reneszánsz élet­örömeket elővarázsló zene (mi­ként említettük már, Peter Man­kovecký munkája), Ľubomír Fel- dek örömittas szövege. És termé­szetesen játszanak maguk a színé­szek. Nemcsak a két főszereplő ju­talomjátéka ez. Rég láttam ennyi­re felszabadultnak a Bianca ke­gyeiért esedező, s a minden csala­fintaságra kész Lucentiót meg­formáló Ján Koleníket, aki a rene­szánsz életörömből fakadó paj- zánságot és felszabadultságot él­vezetesen tudja megmutatni. Ru­hacseréjük a szolgájával (Ondrej Koval) símivalóan mulatságos. Nagyon sokat lót-fut, hangosko­dik a színpadon Lucentio másik szolgája, Biondello szerepében Bárta Sándor is. E fura társaság­ban jól megférnek az idősebbek is, az ugyancsak Biancáért epekedő Gremio szerepében Dušan Taragel, vagy az előadás végén megérkező, Vincentót alakító Leopold Haveri, akinek megle­pődve kell tapasztalnia, hogy va­laki (Oldó Hlaváček) már kiadta magát erre a szerepre. Minden jó, ha jó a vége, még akkor is, ha Katalin hűséges ra­jongása már gyanút ébreszt ben­nünk, s szegény Huncfut Kristóf­ról kiderül, hogy mégiscsak egy szegény vándorzenész, akinek marad továbbra is a toroköblöge­tés és a begyes kocsmárosnékkal való duhajkodás. Pálfi György amatőrökkel forgatja új filmjét Paradicsom- és pokoljárás MTl-HÍR Budapest. Pálfi György kilenc amatőr színésszel, videókamerá­val, három részből - Paradicsom, Pokol, Purgatórium - álló doku­mentum-, játék- és természetfil­met forgat, az' alkotást valószí­nűleg a jövő évi magyar filmszem­lén mutatják be. Pálfi György elmondta, a tripti­chon első részét, a Paradicsomot tavaly forgatták egy óvodában: két hónapon keresztül figyelték a gye­rekek viselkedését, csoportmecha­nizmusukat, egymással eltöltött idejüket. Hozzáfűzte, hogy ezt sze­rette volna megtámogatni egy, a fikciós műfajból kiinduló, a doku­mentációtól eltérő módszerrel, így jöttlétreaPokol. A második rész forgatásakor egy viszonyrendszert állítottak fel a szereplőkközött: ki kinek a rokona, testvére vagy szeretője. Ezen a vi­szonyrendszeren belül adtak meg egy szituációt, ületve egy helyszínt a szereplőknek, akik rögtönöztek, az operatőr, Dala István pedig ezt rögzítette egy videokamerával. A Pokolban ugyanaz történik, mint egy óvodában: szerelem, ba­rátság, veszekedés, egymásra talá­lás - folytatta a Taxidermia rende­zője, aki szerint a második rész „nagyon budapesti” lett, hiszen olyan, mindenki számára ismert és mindenki által látogatott helyszí­neken forgattak, mint a IX. kerületi Ráday utca, a Ferihegyi repülőtér, a West End City Center, színházak vagy lakások. Arra a felvetésre, miért amatőr színészekkel dolgo­zott, Pálfi György azt válaszolta, olyan emberekkel szeretett volna forgatni, akiknek nem a színpad és a castingra járás tölti ki az életét, hanem a civil életükből megélt él­ményeket és egyéni környezetet is tudnak magukkal hozni. A filmrendező megemlítette, hogy a Purgatórium középpontjá­ban a szereplőválogatás, azaz a casting áll. Elkészült a zenekar első klipje, rendezőként Lévai Balázs televíziós szerkesztő-rendező-műsorvezető jegyzi Kiscsillag feat. Rátgéber: Fishing on Orfű AJÁNLÓ A napokban készült el a Kiscsil­lag zenekar Fishing on Orfű című örökbecsű szerzeményére kom­ponált videoklip. A filmet - ren­dezőként - Lévai Balázs televíziós szerkesztő-rendező-műsorvezető jegyzi, az animációt Weigert Mik­lós, a Macskafogó 2. art direktora tervezte. A történetben Lovasi ze­nekarán kívül a dal szövegírója, a magyar kosárlabda legendás edzője, Rátgéber László is feltűnik szereplőként. „Merész társítással élve Milos Forman és Jifí Menzel jellegzetes képi világát próbáltuk elegyíteni az animáció adta lehetőségekkel” - nyilatkozta az elsőműves klip­rendező, Lévai Balázs, aki a ma­gyar tv-ipart olyan feledhetetlen produkciókkal frissítette, mint a Bestseller vagy a Dob+Basszus, s legújabb műsora, a Lévai kislexi­kon nemrég debütált a Ml-en. A klip két történeti síkja a dal refrén­jének (fishing on Orfű, dancing in the nightclub) kettősségét tükrözi. A filmben tehát a csontik és ke- nyérgalacsinok, bojlik és horgok, potykák és balinok és ezeket kö­rülvevő ceremónia világa szembe­sül egy mesebeli, víz alatti léttel. A film animációját Weigert Miklós Kamera Hungária-díjas grafikus, a Macskafogó 2. art di­rektora tervezte, aki egyebek mel­lett Lévai Balázs Dob+Basszus című popműsorának izgalmas ar­culatát is alkotta. Rátgéber László az első Kiscsü- lag lemezen is csillogtatta szöveg­írói talentumát. Ismét egy angol nyelvű szöveget ajándékozott Lo- vasiéknak. A zenekar pedig egy kiváló, karcos rock’n’roÜt út köré, amit most a Lévai-Weigert páros egy izgalmas képi világba öltözte- Lovasi András (Képarchívum) tett. (mtv)

Next

/
Thumbnails
Contents