Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-11 / 60. szám, kedd

Kultúra 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 11. RÖVIDEN Magyar zenészek ünnepi koncertje Pozsony. Március 14-én 19 órakor a Szlovák Rádió nagy kon­certtermében hangversenyt rendeznek a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. A műsor első részében fellép a jelen­legi felállásban 13 éve működő Győri Ütőegyüttes, melynek reper- toáijában az afrikai és latin dobzenétől kezdve a különböző nép­zenei feldolgozásoktól és a kifejezetten a mai kor ütőhangszereire komponált műveken át, a dallamhangszeres átiratokig, jazzdara­bokig sokféle zenemű megtalálható. Egy-egy fellépésen sok érde­kes, ritka ütőhangszert vonultatnak fel. Az est második részében Zsoldos Béla Artisjus- és eMeRTon-díjas ütőhagszeres művész, va­lamint az Egyesült Államokban vibrafonosként és zeneszerzőként vüághírűvé vált magyar származású Tommy Vig és Mia Vig műsorát láthatják, (ú) Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Csóka Ferenc Tíz golyó Isten szívébe című kö­tetét mutatják be március 13-án, 18 órakor aVámbéry Irodalmi Ká­véházban. A kötetet Aich Péter író ismerteti. Csóka Ferenc regény­nek álcázott műve voltaképpen parabola, olyan párbeszéd, mely • magában foglalja az emberi civilizáció „fejlődésének” kétségbeesé­seit, vívódásait - tulajdonképpen azt, hogy az emberi nem ezer évek óta nem képes előbbre jutni: a civilizáció története nem egyéb, mint egy helyben topogás - minden látszat ellenére, (ú) Kiállítás - A szülőföld vonzásában Párkány. Holnap 17 órakor nyitják meg a párkányi Városi Galé­riában Lábik János A szülőföld vonzásában című jubüeumi kiállí­tását. A tárlat a XXIII. Balassi Bálint Kulturális Napok rendezvény- sorozatát gazdagítja. (ű) Jan Zrzavý - az álmok festője címmel holnaptól látható reprezentatív kiállítás a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermei­ben. A tárlat, amely harminc év után hozza vissza a pozsonyi galériá­ba a cseh modem festészet legendás alakjának munkásságát, több mint száz vásznat, akvarellt, rajzot vonultat fel. A kiállítás június 8-ig tart nyitva. (Képarchívum) Véget ért az Early Melons filmfesztivál Magyar film is győzött ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Március 5. és 8. között rendezték meg Early Melons cím­mel a diákfilmek nemzetközi po­zsonyi filmfesztiváljának első év­folyamát. A Mladosť moziban, va­lamint az A4 - nultý priestor klub vetítőtermében a három nap alatt 13 ország 114 alkotójától több mint 150 filmet mutattak be. A ve­títésekre ezerötszázan voltak kí­váncsiak. A programot három fő szekcióra osztották: a diákfilmek nemzetközi versenyére, a szlovák filmek versenyére, valamint az in­formációs szekcióra, amelyben olyan munkákat mutattak be, amelyeket más diákfilm-fesztivá- lokon sikerrel vetítettek már. A nemzetközi versenyben a zsűri - melynek tagja volt Kapronczai Eri­ka is - A legjobb játékfilm díját nem adta ki, A legjobb dokumen­tumfilm díját Daniela Rusnoková- nak (VŠMU) a Soňa és családja című dokumentumáért ítélte oda. Ez az opus a gyermekeit egyedül nevelő nagycsaládos roma asszony, Soňa mindennapjaiba vezeti el a nézőt. A legjobb animá­ciós film díját Ducki Törnek (a Mo- holy-Nagy Művészeti Egyetem volt hallgatója) Life Line (Életvonal) című 2006-os munkája nyerte el. A Life Line szinopszisa szerint „kö­zelkép egy világról, ahol meghatá­rozott törvények uralkodnak, a le­hetőségek behatároltak, a hibák végzetesek, és nincs javítási lehetőség”. Az Early Melons fődíján két al­kotás osztozik: Daniela Rusnoko- vá Soňa és családja, valamint Viera Čákanyová (FAMU) Under Un­derground című munkája, (tb) Bakkhánsnők show - Csontos Róbert rendezésében, a Meteorit Nemzetközi Színház előadásában Rettenetesen kegyetlen komédia Március 16-án, vasárnap tartja új bemutatóját a Me­teorit Nemzetközi Színház (hivatalos nevén Meteorit International Theatre Group) . Euripidész Bakk­hánsnők című darabját Csontos Róbert, a társulat létrehozója, vezetője, ren­dezője állította színpadra. MISLAY EDIT A négy ország művészeiből összeállt „visegrádi” színház - amely a szintén Csontos Róbert ál­tal életre hívott Meteorit Nemzet­közi Művészeti Fesztivál „gyer­meke” - tavaly Shakespeare Szent- ivánéji álomját mutatta be sikerrel. Akkor még amolyan virtuális szín­házként működtek, saját épület nélkül. Idén azonban új fejezet nyűt a társulat életében: saját szín­háztermük lett. Pozsonyban, a Čulenova 3. alatt leltek otthonra, amelyet hivatalosan vasárnap este nyitnak mega nagyközönség előtt. Hogyan sikerült rátalálniuk erre a színházteremre? Javában készültünk a Bakk- hánsnőkre, és mivel az előadás elég speciális helyszínt igényel, nagyon sokat keresgéltünk Po­zsonyban, hogy hol mutathat­nánk be. Sajnos nem találtunk olyan színházat, amely az előadás elvárásainak megfelelt volna. Vagy túl nagy volt a terem, ha pe­dig kisebb, nem volt jó a magassá­ga. Ekkor lépett be a történetbe a cég, amely az egyik fő támogatója a programjainknak: szóltak, hogy nekik van egy termük, amelyet nagyon szívesen a rendelkezé­sünkre bocsátanak. Hogyan szól az egyezség, mi­kor vehetik igénybe a termet? A Meteorit összes előadását itt fogjuk tartani, illetve mivel ebben az évben a Meteorit Fesztiválnak már lesznek pozsonyi rendezvé­nyei is, azok az előadások és kon­certek ugyancsak itt kapnak helyet. A színházi előadásokon és a Meteo­rit Fesztivál rendezvényein kívül a jövőben koncerteknek és worksho- poknak is helyet adna. Egyfajta művészeti műhelyt szeretnénk itt kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a székhe­lyét áttette Budapestről Po­zsonyba, vagy kétlald lett? Mondhatjuk inkább, hogy „négylaki”, mert Pozsony és Buda­pest mellett elég gyakran utazom Prágába és Wroclawba is. Mosta­nában főleg az autómban élek. Még mindig az ön vállán nyug­szik a nemzetközi társulat és a fesztivál teljes irányítása? Nagy része még igen, de már van produkciós vezetőm, van, aki a PR- ral foglalkozik, illetve a pályázatok leadásával. Bővült tehát a csapat, de a teljes felelősség továbbra is mindenben az enyém. Mindenen rajta van a kezem, szeretném is, hogy mindenbe belelássak, a fel­adatok azonban megoszlanak. Túl nagy már ez a projekt ahhoz, hogy egy ember tudja vinni a vállán. Miért éppen Euripidész Bakk- hánsnőkjét választotta ezúttal? Én mindig az alapján választok darabot, amihez éppen kedvem van. Ehhez viszont már jó ideje kedve van, hiszen régóta szere­pel a tervei között. Valóban. Nagyon aktuális a da­rab témája, és aktuális is marad, míg világ a világ, hiszen olyan em­beri tulajdonságokról szól, ame­lyek mindig létezni fognak. Hogy miért éppen most? A Bakkhánsnők nagyon nehéz darab. Az eredeti változat, azt hiszem, bátran mond­hatom, a 21. században játszhatat- lan. Pontosabban unalmas lenne a néző részére, mert 4-6 oldalas mo­nológok vannak benne, s nagyon kevés a helyzet, a cselekmény. (Somogyi Tibor felvétele) Ezért dramaturgiai szempontból elég sokat változtattunk rajta, sok monológból párbeszédet írtunk, sok monológot teljesen kihúztunk, vagyis ennek az előadásnak az elő­készítésére időre volt szükségünk. Ezenkívül kellett egy erős színészi gárda, amelynek tagjai amellett, hogy kiváló színészek, jó a mozgás- kultúrájuk, könnyen koreografál- hatók. Nagyon nehéz koreográfiák vannak ugyanis a darabban, Ladá­nyi Andrea készítette őket, emellett a színészeknek tudniuk kell hang- szerekenjátszani. Milyen lett így a Bakkhánsnők műfaja? A prózai színház a táncszínház­zal, a mozgásszínházzal és a zenés színházzal keveredik, de semmi­képpen sem egy musicalt kell el­képzelni. Ezért is lett az előadás cí­me Bakkhánsnők show - Rettene­tesen kegyetlen komédia. Mert­hogy a darab egy nagyon kemény horror is egyúttal. Hogyan zajlott a szereplőválo­gatás? Hasonlóan, mint a Szenti- vánéji álom esetében? Most nem volt válogatás, ponto­san tudtuk, kikkel akarunk együtt dolgozni, és azokat a színészeket, munkatársakat, tervezőket hívtuk meg. A magyar színeket ezúttal rajtam kívül Ladányi Andrea, va­lamint Bánki Zsolt táncművész képviseli. A színészekjava szlovák és cseh. A Szentivánéji álomból négy színész is játszik az előadás­ban: Pavlina Štorková, Václav Jiráček, Josef Wiesner, valamint Janet Livingstone, a társulat ame­rikai tagja. A bemutató előtt pár nappal hogy érzi, úgy állt színpadra a da­rab, ahogyan megálmodta? Vannak olyan technikai dolgok, amelyek nem tudtak olyan formá­ban megjelenni, ahogy szerettem volna, de a többiek azt mondják, már így is túl nagy show lett belőle, nagyon sok technikai bravúrral. Az ember persze az elején álmodik, az álmokból aztán fokozatosan en­gednie kell, vagy anyagi okok mi­att, vagy egyszerűen azért, mert ki­derül, azt, amit elképzelt, kiveti magából a kész produkció. Mennyi előadást terveznek? Ötvenet. Pozsonyban rendsze­resen műsoron lesz, havi négy-hat alkalommal, május végén, június elején Pesten, októberben pedig Prágában, Wroclawban és Bécsben vendégszerepelünk a Bakkháns- nőkkel. A Szentivánéji álmot is meghívták Bécsbe, igyekszünk majd mind a két előadást bemutat­ni. Ugyanis mind a két darabot műsoron fogjuk tartani. Egyébként most sokkal pergősebbre sikerült minden. A Bakkhánsnők előadásai után június elején kezdődik a Me­teorit Fesztivál, közben május vé­gén már elkezdjük próbálni az új bemutatónkat. Pontosabban két darabnak folynak majd párhuza­mosan a próbái, az egyik Shakes­peare Viharja. A bemutatója ugyan csak jövő tavasszal lesz, de nagyon összetett projekt. Stockholmban tartjuk a díszbemutatót, ami ha­talmas megtiszteltetés számomra, és ezt követően mutatjuk be Po­zsonyban. Miért vonzza ennyire egy nemzetközi társulattal való munka? Hiszen bizonyára sok komplikációt is magával von, hogy a színészeket több ország­ból kell egyeztetni. Tény, rengeteg ezzel a gond, számos problémát kell megoldani, nehéz egyeztetni. Viszont amit cse­rébe kapunk, az, hogy nagyon szép próbáink vannak, tényleg megéri a fáradságot. Engem egyelőre na­gyon inspirál, hogy különböző or­szágból érkező színészekkel dolgo­zom együtt. Minden nemzet hor­doz magában, én úgy szoktam mondani, egy alapszínt, ami a saját kultúrájából ered. Amikor aztán a színpadon találkoznak, abból na­gyon izgalmas dolgok születnek. A Meteorit Nemzetközi Színház új otthona (Pavol Funtál felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents