Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-06 / 56. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRCIUS 6. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KARPAT1NFO.NET Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke bízik abban, hogy március 15. előestéjén felavatják a vereckei honfoglalási emlékművet. Kovács a karpatinfo.net portálon megjelent inteijújában elmondta, a szövetség 12 éve szeretné megépíteni a Vereckei- hágón a honfoglalási emlékművet. Egyszer már hozzáfogtak, de akkor a megfelelő engedélyek hiányára hivatkozva a hatóságok nacionalista körök nyomására megakadályozták. Az utóbbi hetekben fordulat történt az ügyben. Minden remény megvan az építés befejezésére, az engedélyek megvannak. „Igaz, Ukrajna nem egészen jogállam, de reméljük, március 14-én felavathatjuk Matl Péter alkotását” - mondta Kovács. (MTI)-A kőolaj ára történelmi magasságokba emelkedik, épp úgy, mint az az összeg, amelyért hajlandók vagyunk eladni magunkat mi, politikusok. (Peter Gossónyi karikatúrája) Az Európa Parlamentben II. János Pál pápát beszédébe belekiabálva „Antikrisztusnak" bélyegezte Távozik Észak-írország „Dr. No”-ja Fél évszázadnyi „nem” és alig egyévnyi „igen” után hamarosan távozik Északírország éléről Ian Paisley tiszteletes, a gyújtó retori- kájú protestáns unionista politikus, akiről soha senki nem képzelte volna - beleértve saját magát hogy valaha is kormányra lép a radikális katolikus mozgalommal. mti-háytér A 82 éves Paisley, aki tavaly május óta a hosszú idő után, többedszer felélesztett önigazgatású tartomány első minisztere, vagyis miniszterelnöke, májusban adja át még kijelölendő utódjának - valószínűleg pártbeli helyettesének, Peter Robinsonnak - irodáját az északír parlamentnek és kormánynak otthont nyújtó belfasti Stormont palotában. A tartományi önigazgatást a brit és az ír kormány hathatós erőfeszítései után, történelmi léptékű áttörés eredményeként sikerült ismét helyreállítani éppen egy éve. Jelenleg a protestáns britpárti, illetve a republikánus oldal két legradikálisabb politikai ereje, a Paisley vezette Demokratikus Unionista Párt és a Sinn Féin kormányozza Észak-írországot, korábban teljesen elképzelhetetlen koalíciót alkotva. Londonban és az ulsteri britpárti protestáns oldalon tényként kezelik, hogy a Sinn Féin és az északírországi brit fennhatóság ellen küzdő legnagyobb katolikus milícia, az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) gyakorlatilag ugyanaz a szervezet; az előbbit az utóbbi politikai szárnyának tekintik. Az IRA három évtizedes terrorkampányában óvatos becslések szerint is háromezren vesztették életüket. A tavalyi áttörés előzményeként az IRA leszerelte fegyverzetét, és bejelentette, hogy lemond az erőszak alkalmazásáról, de Paisley még ezután is határozottan kijelentette: soha nem lépne koalícióra a Sinn Féinnel. A „soha” és a „nem” egyébként is a tiszteletes hírhedt retorikájának két leggyakrabban visszatérő eleme volt. Az északír katolikus oldal mérsékelt pártjának, a szociáldemokrata irányzatú SDLP-nek a vezetője egy ízben meg is jegyezte: ha az angol nyelvből kiiktatnák a „nem” szót, Paisley megnémulna. A „Dr. No”-ként is emlegetett politikus a katolikusokra általában sem vesztegetett sok jó szót. Politikai karrieijének egyik leghírhed- tebb megnyilvánulása volt, amikor 1988-ban, az Európai Parlamentben felszólaló D. János Pál pápát a beszédébe belekiabálva .Antikrisztusnak” bélyegezte - mielőtt kidobták volna az ülésteremből. Az észak-írországi katolikusokat sem szerette jobban. A brit politikai nyelvi folklórban „Bajok” (Troubles) néven rögzült IRA-ter- rorkampány kezdetén, 1969-ben azt találta mondani róluk, hogy „tenyésznek, mint a nyulak és szaporodnak, mint a férgek”. A tiszteletes nem sokkal korábban még a börtönt is megjárta, amiért nekivezetett egy felhecceit protestáns tömeget a jogaikért békésen tüntető katolikusoknak. Ez az ember kötötte meg tavaly az újkori európai politikatörténet egyik legvalószínűtlenebb koalíciós egyezségét azzal a Sinn Féinvezérkarral, amelynek tagjait nem olyan régen „vérszomjas szörnyetegeknek” nevezte. Koalíciós társa és helyettese Martin McGuinness, az IRA veterán alvezére, aki brit hírszerzési adatok szerint a katolikus milícia egyik leghírhedtebb osztagát, a Derry Dandárt vezette a 70-es években, és tevőleges része volt a fegyveres terrorkampány irányításában. Paisley tiszteletes most bejelentett májusi távozása az általa végrehajtott történelmi fordulat ellenére már jó ideje várt fejlemény volt. Az agg politikus mögött ugyanis már régóta mozgolódott a fiatal gárda, amelynek tagjai alig várták, hogy kiléphessenek a „Nagy Emberi’ árnyékából. Nem tett jót Paisley pozíciójának az sem, hogy fia, egyben saját titkára, egy zavaros lobbyügy miatt nemrég távozni kényszerült a Stor- montból. Bárki kövesse is az unionista vezért az első miniszteri székben, azt még McGuinness is elismerte, hogy Paisley tavalyi döntése „örökre meghatározta az (északír) politika irányári’. KÉZ,IRAT Pártakadások MIKLÓSI PÉTER A népámító populizmus nyergében lovagoló kormányzattal szembeni egységes kiállást és az oppozíció tényleges összefogását sürgető ellenzéki berkekben ronda idők járnak mostanában a honi pártelnökökre. Folyton-folyvást közbejön valami, mielőtt még egymás tenyerébe csaphatnának. Az egyiket (SDKÚ) arra ösztökéli a saját alelnöke, ráadásul nyilvánosan és mindenki előtt, hogy végre „monnyon már le”, különben sosem javulnak a pártpreferenciák; a másikat (KDH) egykor leghűbb pártalapító pártkatonái és elvtársai hagyják faképnél, akár anno Szent Pál az oláhokat; a harmadikat (MKP) pedig puccsot, országvesztést és magyarárulást híresztelő külhoni díszvendége füröszti meg olyannyira halandzsájának szózuhatagával Losoncon, hogy aki hallja e sódert, az az egész Kárpát-medencében rögvest fürdősapkáért nyúl! Lehet így épkézláb ellenzékké összekovácsolódni? így csak összeomlani lehet, nem összerántani az ellenzéket... Pedig az ember egyetlen pártban sem azért áll pártelnöknek, hogy pártja minden szembejövő országos értekezletén megméresse magát, mint egy középsúlyú iszapbirkózó. Hogy magyarázkodjon pártja senkire sem kötelező és bizonyosan tendenciózusan mért közvélemény-kutatási adatai miatt, emellett még azt bizonygassa, az általa tartott irány a helyes. Nem holmi melegvízügynök ő, hogy mindenkit kü- lön-külön meggyőzzön az igazáról. Már csak azért sem, mert párttag bárkiből lehet, pártelnöknek viszont mindenkor születni kell. És mivel a pártelnök már megszületett, további pártelnökjelölteknek akár megszületniük is hiba volna. A pártelnök kellő döntéskoncentrációval pártelnököl, és punktum! Becses erejét nem holmi párton belüli sárdagasztásra és sehová nem vezető csoportküzdelmekre ajánlatos fecsérelnie - a pártelnöknek pártszervezete felemelkedésén illendő munkálkodnia, amiről évente többször is számot szükséges adnia pártja legfelsőbb szervei előtt. Elég csapás ez, higgyék el. Hát még az, hogy a választások előtt ki kell állnia a szavazók elé, s pártja leendő kormányzati szerepének reményében lehozni nekik a csillagokat az égről, megígérni ajómód szélesvásznú változatát, no meg a lutriban is az alanyi jogon járó főnyereményt! Persze, ha a párt sikert ér el, a dicsőség java az övé, elvégre az egész kitűnő apparátus az ő tervei szerint remekelt. Ám ha, ne adná az ég, mind a választási, mind a köznapi siker nem oly nagyon átütő, sőt olyannyira nem az, hogy távol a pártirodáktól akár kudarcnak is látszhatik, akkor a beosztottak hibáztak. A teszitoszi pártmenedzserek, a szólózó alelnökök, a regionális vezetők, akik csak a sült galambot vátják. Akárcsak mi is, holmiféle jöttment, senkiházi mezei polgárok, akik ráadásul és furtonfurt csupán az ellenzékbe szorult pártok ballépéseit látjuk a pár(t)ját ritkító ellenzéki összefogás helyett. Meg azt, hogy örökösen csak a különutak taposása, egymás überelése folyik, elvégre tök- kelütött és elvetemült ember, aki nem tud(atosít)ja, hogy a Pártnak semmi sem szentebb a saját szereplési vágyánál; ezért a jó pártelnök ráúszással közelít meg minden mikrofont. Azt kérdezik: ha így áll a helyzet, akkor Szlovákiában mi lesz az ellenzék céltudatos összetartásával, a demokráciával? Megmondom: egyhamar semmi. Ugyanis a józanész meg a demokrácia párton kívüli. KOMMENTÁR Cár és cárevics MAL1NÁK ISTVÁN A szociban suttyomban az a mondás járta, hogy míg Amerika a korlátlan lehetőségek országa, addig a Szovjetunió a korlátlan lehetetlenségeké. Úgy tűnik, ez a putyini Oroszországra is teljes mértékben érvényes, nem véletlenül állítják elemzők, hogy a távozó elnök hatalomgyakorlási módszereiben a szovjet idők köszönnek vissza, megfűszerezve a régi cári hagyományok egyes elemeivel. Ennek következménye például az, ahogyan egyes orosz lapok a hétfői ellenzéki tüntetésekről tudósítottak. A Másik Oroszország ellenzéki koalíció demonstrációját a szentpétervári hatóságok engedélyezték, s ott rendben le is zajlott. Moszkvában viszont betiltották, s az ennek ellenére gyülekező mintegy száz embert a rettegett omonosok szétverték, rohamkocsikba tuszkolták és elszállították. A sajtó - a demokráciákban a hatalom ellen- őrizője, a politikai és szabadságjogok védelmezője - itt még csak fel sem háborodott, sőt egyetértett. Még a Nyezaviszimaja Gazeta is azon édelgett, hogy a Másik Oroszország újjáélesztése céljából szervezett tüntetések csúfos kudarccal végződtek. A lap egészen abszurd módon nem a hatalom elfogadhatatlan módszereit bírálja, hanem megkérdőjelezi az ellenzék létjogosultságát, mondván: kétes hatással van az ország politikai életére. A szerző Garri Kasz- parov volt sakkvilágbajnok makacsságán csodálkozik, akinek egyetlen komoly elképzelése, szövetségese sincs, mégis közel két éven át meg tudta győzni nyugati szponzorait arról, hogy a Másik Oroszország reális erő. Az orosz médiában az agymosottság és a személyi kultusz ismét a tetőfokára hágott. Volt már itt ilyen, csakhogy anno a sztálini, majd a valamivel puhább brezsnyevi jelzővel illették. Az azért mégis elképesztő, hogy az egyébként senki által vissza nem sírt jelcini korszak vitathatatlan felszabadultságának, szólásszabadságának elfojtásához elegendő volt nyolc év. A médiának kutya kötelessége lett volna szembeszállni az elnökválasztásnak nevezett groteszk színjátékkal, ehelyett hozsannázóit neki, a putyini jólét nagyon csalóka eredményei miatt elfogadva a putyini neoto- talitarizmust. Hosszú távon ez az orosz társadalom, az orosz politika igazi tragédiája. Persze, érdekes - meg a világ is vevő rá - azon meditálni, hogyan fér meg két medve egy barlangban (orosz közmondás) , hogy Medvegyev csak marionettfigura marad-e vagy úgy rázza le magáról Putyint, mint Putyin Jelcint, igazi cár lesz-e Medvegyev vagy csak cárevics marad, és van még tucatnyi, érdekesnél érdekesebb variáció. De a lényeget tekintve mindez csak ködösítésnek tűnik. Változás akkor lesz, ha az orosz sajtó követelni fogja, hogy az Európai Parlament Kaszparovnak ítélje oda a Szaharov-díjat. Miért is ne? Uraim, ott Brüsszelben: ébresztő! FIGYELŐ Állampolgárok lesznek ismét A lengyel kormány egyszerűsített eljárással visszaadja az 1968-as antiszemita kampány miatt 1968 és 1971 között emigrált lengyel zsidók állampolgárságát -jelentette be egy rádióin- teíjúban Grzegorz Schetyna. A belügy- és közigazgatási miniszter közölte: utasítást adott a la- kóhelyileg illetékes vajdaságok vezetőinek, kérésre adjanak igazolást arról, hogy az állampolgárság akkori megvonása a zsidóktól jogellenes volt, ezért érvénytelen. Az 1968-as antiszemita kampány nyomán emigrált lengyel zsidók állampolgárságának visszaadását vezető lengyel művészek és tudósok követelték nyílt levélben. Az irodalmi Nobel-díjas Wislawa Szymbors- ka költőnő, esszéíró, Andrzej Wajda filmrendező és Olga Tok- arczuk írónő is aláírta a Gazeta Wyborcza című lapban közölt nyílt levelet. Az aláírók támogatásukról biztosították Golda Tencer lengyel színésznő korábbi felhívását, amelyet Lech Ka- czynski államfőhöz intézett, és amelyben kérte, adják vissza a lengyel állampolgárságot az emigránsoknak az 1968. márciusi események 40. évfordulója alkalmából. Változtatásra kényszerülnek Kommentált előzetest közölt szerdán a Der Standard és a Kurier című osztrák napilap a magyarországi népszavazásról. Orbán Viktor ellenzéki vezető abban reménykedik, hogy Gyur- csány Ferenc miniszterelnök „intőt kap” a szavazóktól, illetve arra, hogy lázadás törhet ki a kormányfő szocialista pártjában - írta Gregor Mayer, a Der Standard tudósítója. A szerző utal arra, hogy Orbán a 2006 őszi zavargások csúcspontján jelentette be a népszavazási kezdeményezést. (A cikkíró szerint Jobboldali szélsőségesek vívtak utcai csatákat a rendőrséggel, s Orbán és a Fidesz nem határolódott el a jobboldali radikálisoktól”.) Időközben Orbán szerényebben viselkedik, Gyurcsány pedig nem mond le, akárhogy végződik is a referendum, legalábbis nem közvedenül a népszavazás után - folytatta fejtegetését a cikkíró. Hozzátette: Orbán azt reméli, fokozhatja a kormányra gyakorolt nyomást a referendummal. A szocialista párt társadalmi bázisának elsorvadására épít. A szocialisták változtatni kényszerülnek - idézte a szerző az ellenzéki pártvezető kijelentését, majd hozzáfűzte: párttársai váltják le Gyurcsányt. A Kurier szerint a referendum szítja a pártok közti gyűlölködést, a hangnem még durvább az ellenségeskedő táborok között, mint amilyenhez a magyar választóknak rég hozzá kellett szokniuk. A szerző szerint Gyurcsánynak saját táborában is vannak olyan bírálói, akik szerint „autokratikusán és arrogánsán cselekszik”, akik a szemére vetik, hogy „reformokat akar, de nem magyarázza meg ezeket”. Előre programozva vannak március 15;re a tüntetések a kormányfő lemondásának hangos követelésével - idézi a cikk Bayer József magyar politológust . (MTI)
