Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-29 / 51. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 29. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Merkel, a lakásfoglaló Miután a hatóságoktól a kommunista Kelet-Berlinben nem kapott lakáskiutalást, Angela Merkel német kancellár egy üresen álló lakásba költözött be első főijével. Erről maga számolt be egy interjúban. A nyugati fogalmak szerint helyzete ekkor a „squatterekhez”, az elhagyott épületekbe beköltöző hajléktalanokéhoz hasonlított. A lakáshivatal maga sem tudta áttekinteni, melyek a szabad lakások. „Kihasználtam a helyzetet, sürgős szükségem volt a megoldásra. Mindazonáltal lakbért fizettem a helyi köz- igazgatásnak, amely örömmel fogadott minden fillért” - árultad Merkel, (m) Szerbiában elhúzódó kormányválságra lehet számítani, az ország ráfázhat kemény Koszovó-politikájára Szerbia: Európa vagy Koszovó? Azt, hogy Szerbiában kormányválság van, csak a politikusok próbálják tagadni. Ám a szakemberek is eltérően vélekednek arról, meddig tart a krízis. Többségük egyetért abban, hogy gyors kibontakozásra nem lehet számítani. MTI- ELEAAZÉS Ezt elsősorban annak tulajdonítják, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása után a nacionalista indulatokra játszó Vojislav Kostunica miniszterelnöknél van a kezdeményezés. Politikai túszává tette Borisz Tadics államfőt, aki nem tud kihátrálni a Koszovói nem adjuk! jelszót harsogok közül. Csöndes ellenállással fékezheti ugyan Kostunicát, s abban reménykedhet, hogy idővel csillapodnak az indulatok, alábbhagy a nacionalista hév, s ősszel talán jobb eséllyel mondhatja fel a fenn- tarthatatlannak bizonyult koalíciót, s mehet neki egy előrehozott választásnak. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy a tavaly létrejött koalíciót nem azonos értékek, közös célok tartják össze. Négyhónapos alkudozás után, május 15-én alakult csak meg a Kostunica vezette kabinet - nem valamiért, hanem valami ellen. Azért, hogy ne a parlamentben legerősebb párt, a szélsőséges radikálisok legyenek kormányon, hanem az Európa-szerte - nagy leegyszerűsítéssel - demokratikusnak nevezett erők. Hogy ez a cél megvalósuljon, a koalíció vezető erejének, Tadics elnök Demokrata Pártjának (DS) át kellett adnia a kormányfői posztot Kostunicának. A DS-nek maradt a remény, hogy a 25 tagú testület 13 helyét birtokolva, a vele szövetséges erő (G17 Plusz) 4 miniszterével együtt kordában tudják tartani a 7 minisztert adó kormányfő pártját. Nem így történt. Kostunica Szerbiai Demokrata • Pártjának (DSS) szövetségese, az Új Szerbia (NS), valamint az ellenzékhez tartozó radikálisok és szocialisták segítségével sikerült a szerb közélet központi témájává tenni Koszovót. Annyira, hogy a Szerbia számára elemi érdeknek számító EU-integ- ráció is másodlagos kérdéssé vált. Függvényévé annak, hogy Brüsz- szel miként viselkedik az elszakadni akaró tartomány kérdésében. Mivel Európa és az USA a legcsekélyebb megértést sem mutatta Szerbia iránt, a szerb kormányfő álláspontja egyre merevebbé vált. Az EU-konformnak tekintett belgrádi politikusok, élükön Tadiccsal, pedig nem tudták megtalálni ennek az ellenszerét. Annál is kevésbé, mert Washingtonból, Brüsz- szelből semmilyen segítséget sem kaptak hozzá. A koalícióban gyengén is erős, rendkívüli politikai manőverezési és manipulativ képességgel bíró Kostunica talán türelmesebb maradt volna, ha Tadics nem nyeri meg az idei elnökválasztást félelmetes riválisával, Tomislav Niko- liccsal, a szerb radikálisok alelnö- kével szemben. Ráadásul úgy, hogy a koalíciós társ DSS és NS nem támogatta. Szerbiában óriásinak számító, hatvan százalékot jelentősen felülmúló részvétel mellett tartották meg a választást, és Tadicra 2,3 millió ember szavazott - több, mint tavaly januárban az összes kormánypártra együtt. És ez nagydolog. A Mi lett volna, ha? kérdéssel nem érdemes játszadozni, de tény, hogy Tadic elmulasztotta a döntő pillanatot,.győzelme után nem lépett azonnal, s ezzel ismét Kostu- nicáé lett a kezdeményezés. Neki pedig nincs más ütőkártyája, mint Koszovó. Egész előző miniszterelnökségét arra tette fel, hogy megtartsa a dél-szerbiai tartományt (ezért verte keresztül a parlamenten a szedett-vedettsége miatt rengeteget bírált, de preambulu- mában Koszovó leválaszthatatlan- ságát kimondó alkotmányt), s ennek jegyében vívta választási kampányát is. Ha felhagy harcos retorikájával, és beismeri, hogy Koszovó elveszett, bukott politikussá válik. Mivel ezt nem akarja, hajlandó szövetkezni akár a nála is nacionalistább radikálisokkal is. Innentől kezdve értelmezhetőek igazán a múlt heti események. Az, hogy a február 21-én Koszovó függetlensége ellen nagy nemzeti felbuzdulásból megrendezett tiltakozó gyűlés az amerikai nagykövetség felgyújtásához, más diplomáciai képviseletek megtámadásához, belvárosi üzletek lerombolásához és kirablásához vezetett. Az akcióról - február 17-én, egy hivatalosan bejelentett tanácskozáson-Tadic, Kostunica és Nikolic egyeztetett. Majd Tadic visszakozott, a tüntetés napján elment Bukarestbe, hivatalos látogatásra. Az esti órákban pedig a kormány irányítása alatt álló rendőrség feltűnő passzivitása mellett randalírozók feldúlták Belgrad belvárosát. Erről a Tadic elnökletével kedden megtartott nemzetbiztonsági tanácsi ülésen sem született igazi értékelés. A DS és a G17 Plusz belgrádi lapok által megszólaltatott névtelen forrásai azt mondják, hogy ki kellene ugyan vonulni a kormányból, de ez a jelenlegi nacionalista hangulatban kivitelezhetetlen, mert akkor Kostunica a radikálisok külső támogatásával tovább kormányoz. Az előrehozott választások kiírásához viszont kétharmados parlamenti többség kell, ami az „igazán demokratikus” pártoknak nincs meg. Ki kell tehát várni az indulatok csitulását, s aztán feltenni a kérdést a miniszterelnöknek: mit akar? Tovább harcolni az elveszett Koszovóért, vagy a Szerbiát eláruló EU-hoz közeledés útjára lépni, ami az egyetlen, igazi jövőt ígérő lehetősége az országnak. A választól függően szeptember-október táján vagy újból parlamenti választás lesz Szerbiában, vagy fennmarad a kínkeservesen létező koalíció. A „műtét" célja, hogy a nőket megfosszák nemi vágyuktól és megőrizzék tisztességüket ENSZ-kampány a női körülmetélés ellen MTl/AP-HÍR Összehangolt kampányt kezd az ENSZ tíz ügynöksége a női körülmetélés ellen annak érdekében, hogy 2015-re jelentős mértékben visszaszorítsa, és egy emberöltő alatt felszámolja ezt az ártalmas gyakorlatot. New Yorkban közzétett nyilatkozatukban a kampányt indító ügynökségek rámutatnak, hogy a nők és kislányok körülmetélése sérti az egészséghez, az önrendelkezéshez és az élethez való jogukat is, mivel e beavatkozás nem egyszer halállal végződik. A kezdeményezők támogatást ígérnek minden olyan erőfeszítéshez, amelyet kormányok, közösségek, nők és lányok tesznek, hogy visszaszorítsák és felszámolják ezt a gyakorlatot. A női körülmetélés, amely a világ számos régiójában bevett szokás, a női csikló részleges kimetszésétől egészen a szeméremajkak összevarrásáig terjedhet. Azokban az etnikai közösségekben, ahol rendszeresen elvégzik ezt a primitív „műtétet” a többnyire még pubertás kor előtti kislányokon, azzal érvelnek, hogy beavatkozásuk elfojtja a nemi vágyat és megőrzi a nők tisztességét. Gyakran hivatkoznak a vallás, főként az iszlám parancsára, holott szakértők szerint ez a gyakorlat egyetlen vallásos szöveggel sem indokolható. „Ma ki kell állnunk és határozottan elleneznünk kell ezt a gyakorlatot, mivel ütközik alapvető és általános értékeinkkel, s veszélybe sodorja az emberi méltóságot és egészséget - jelentette ki Asha-Rose Migiro, az ENSZ főtitkárának egyik helyettese a világ- szervezet nők helyzetével foglalkozó bizottságának ülésén, ahol a kezdeményezést bejelentették. - A nemi szervek megcsonkításának következményei elfogadhatatlanok bárhol, bármikor és minden erkölcsi norma szerint” - hangsúlyozta a főtitkárhelyettes asszony. A kezdeményező ENSZ-ügy- nökségek nyilatkozata szerint a világban 100-140 millióra tehető a körülmetélésen már átesett nők és kislányok száma. Emellett évente újabb három millió kislányt fenyeget, hogy alávetik ennek az eljárásnak, amely főleg a Nílus-völgy, a Szaharától délre fekvő fekete-afrikai országok, a közel-keleti országok közül Jemen és Omán, valamint Indonézia és Malajzia bizonyos etnikai csoportjainál bevett. A női körülmetélés az utóbbi években több országban visszaszorulóban van, még ha lassan is, ugyanakkor a tömeges migráció következtében megjelent egyes nyugati országokban, például Nagy-Britanniá- ban. Az ENSZ három napja, hétfőn indított útjára egy másik kampányt a nők és lányok elleni erőszak általános visszaszorítására, amely adatai szerint a világ női népességének legalább egyhar- madát sújtja. KOMMENTÁR Kuba a barátunk MOLNÁR IVÁN A szlovák kormányt mágnesként vonzzák a kommunista és posztkommunista diktatúrák. A hét sztárországa Kuba. Robert Fico már nem elégszik meg azzal, hogy a világ egyik utolsó kommunista diktatúrájának pozsonyi nagykövetével a kubai forradalom évfordulóján évente egyszer elszívjon egy szivart, a kormány e heti ülésén áldását adta arra is, hogy a két ország gazdasági kapcsolatait az 1989 előtti szintre virágoztassuk fel. A kormány által jóváhagyott szerződés-tervezet kidolgozását a két ország közötti „hagyományosan jó baráti kapcsolatokkal” magyarázzák. Ľubomír Jahnátek szerint „a gazdasági kapcsolatokban ugyan szerepet játszik a politika is, azonban nem ez a meghatározó tényező”. A gazdasági miniszter úgy véli, így nyugodtan eltekinthetünk attól, hogy a Castro-rendszer, a nemrég végrehajtott vezetőváltás ellenére, semmiben sem felel meg a nyugat-európai és észak-amerikai értelemben vett demokratikus normáknak. Olyan pártállami rendszerrel igyekszünk felmelegíteni a kapcsolatainkat, amely nem tűri az ellenzéki megnyilvánulásokat, miközben a pártállam totális ellenőrzést gyakorol a társadalom életének minden szegmense felett. A két ország közötti forgalom ráadásul jelenleg nevetségesen alacsony, alig 22 millió dollár. Míg Kuba a gépipari termékeink iránt érdeklődik, mi jórészt csak a kormányfő által is kedvelt szivart és alkoholt hozzuk be. Gazdasági kapcsolatainkat jelentősen befolyásolják a kubai gazdaság súlyos gondjai, az ország fizetésképtelensége és a nagy földrajzi távolság is. Azoknak sincs azonban igazuk, akik mindenfajta gazdasági együttműködést elutasítanak a közép-amerikai országgal. Kuba folyamatos odafigyelést érdemel. Az elmúlt években a reformoknak köszönhetően kialakultak a feltételei annak, hogy az ország végrehajthasson egy tényleges gazdasági rendszerváltást. Mindez persze még nem azt jelenti, hogy a jelenlegi vezetés tényleg végre is hajtja ezeket, napjainkban ugyanakkor az Európai Unió tagországai, így Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Németország Havannával már konszolidált árucsere-forgalommal rendelkeznek. Ugyanígy az Egyesült Államok, Kanada és a legújabb kubai külkereskedelmi politika érvényesítése révén Kína és Venezuela fokozatosan lefedik a kubai piacot. Jelentős különbség van azonban az egyes országok hozzáállása között. Míg az európai uniós országok, az USA és Kanada a gazdasági kapcsolatok ellenére bátran bírálják a kubai rendszert, Venezuela és Kína ideológiai szempontból sem tart semmi kivetnivalót az országban. Melyik véleményt teszi magáévá a Fico-kormány? A nyugati álláspont szerint a diktatórikus rendszerekkel fenntartott gazdasági kapcsolatokban a józan ítélőképesség és a megfontolt távolságtartás számítanak a legfontosabb alapelveknek. Csupa olyan követelmény, amit Fico csak nehezen lesz képes betartani egy hozzá ideológiailag is közel álló ország esetében. JEGYZET A diszpécser BUCHLOV1CS PÉTER Egy szálas, vállas, gyermekarcú idióta ácsorog a buszmegállóban, artikulálatlan hangok buggyannak a torkából, szaggatott taglejtéssel irányít és magyaráz, félpercenként az órájára pillant, kocogtatja a számlapot, hevesen integet a sofőrnek, mutatja, hogy már indulnia kellene, s azt is, merre kanyarodjon ki. Az összes járműre gondja van, ugyanígy gesztikulál a vállalati járatoknak, a kisbuszoknak és a távolsági autóbuszoknak, beint és elemez és hadonászik, szemmel látható lelkesedéssel, elhivatottsággal, bár arcán nem tükröződik semmiféle érzelem. Az egészben van valami gépies, ugyanakkor esetleges, a rendszerben a káosz és a káoszban a rendszer, mint egy megbolondult iránytű, egy elpattant rugójú óraszerkezet, mint egy Gólem, melynek hibás parancsot raktak a nyelve alá, s mindig ugyanúgy, ugyanott, ugyanaz a pantomim. Tavasszal, nyáron, ősszel és télen, zuhogó esőben és húszfokos fagyban, agyzsibbasztó kánikulában és verőfényes sétaidőben, szélben és hóban, délelőtt és késő délután is. Olykor-olykor biciklire pattan és elkerekezik, ámde hamarosan újra felbukkan, s máris nekifog a sürgős, halaszthatatlan, komoly munkának, a feladatnak, mely az életét tölti ki, s mely számára fontosabb lehet, mint betegnek az egészség, rabnak a szabadság, szomjazónak egy korty víz. Ő a világegyetem diszpécsere, minden halandók főkalauza, egy droidba oltott Hermész, aki megbízhatóbb és pontosabb, mint az agyában zakatoló buszok, mint aki nem evilági utasításra cselekszik, mint akit egy felsőbb hatalom rendel ki állandóan. A sofőrök és az utasok már megszokták, hogy ez az alak mindig itt van. Már nincsenek szánakozó félmosolyok, hitetlenkedő ábrázatok, sőt már hiányzik, ha mégsem áll ott, mert lehet, hogy valami végleg eltört benne, de ha nincs jelen, maga a létezés billen meg, az univerzum egyensúlya borul fel. Látom ezt a mélák testet, a bárgyú gyermekábrázatot, s elképzelem őt, amikor már nem jön többé számára semmiféle busz, s amikor majd agyában is elhalkul a motorok berregése, s amikor az utolsó lélegzetvétellel elillan a kipufogók gázának legparányibb felhőcskéje is, akkor, igen akkor, abban a pillanatban lecsukódik ez a merev tekintetű szem, és az egy tömbből faragott arcon lecsurran egy kristálytiszta csepp.
