Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-28 / 50. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 28. www.ujszo.com RÖVIDEN A Varsás Néptáncegyüttes táncháza Alsószeli. Március 1-jén 18 órai kezdettel az ötödik születésnapját ünneplő alsószeli Varsás Néptáncegyüttes születésnapi táncházat szervez a helyi kultúrházban, melyre sok szeretettel várják az érdeklődőket. Tardoskeddi és kalotaszegi táncokat tanít a Botló család játszik a Bendő zenekar. A belépés ingyenes, (szk) Különleges koncert az Operában Pozsony. Különleges hangversennyel lepi meg közönségét a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata. A Szlovák Nemzeti Színház új épületében március 6-án 19 órakor kezdődő koncert programjában a későromantika egyik lenyűgöző darabja, Antonín Dvofák A kísértetmenyasszony (Svatební kosile) című oratóriuma szerepel. A nagyszabású szimfonikus mű megkomponálására Karel Jaromír Erben Virágcsokor népregékből (Kytice) című balladagyűjteménye ihlette a zeneszerzőt. A kísértetmenyasszony Alfred Littleton angol kiadó megrendelésére született, hatalmas sikerű bemutatója 1885-ben, Birminghamben volt. Dvofák művét Pozsonyban Oliver Dohnányi vezényli, a szólisták: Adriana Kohútko- vá, Ľudovít Ludha és Peter Mikuláš, (m) MOZIJEGY Nem vénnek való vidék Minden úgy kezdődik, hogy Llewelyn Moss talál egy teherautót, amelyet egy csapat hulla őriz. A kocsiban egy jó adag heroin és kétmillió dollár pihen. Amikor Moss elveszi a pénzt, olyan katasztrofális erőszakhullámot indít el, melyet még a korosodó, kiábrándult Bell sheriff személyében képviselt törvény sem tud megfékezni. Ahogy Moss megpróbál egérutat nyerni üldözői, de legfőképp egy rejtélyes figura elől, aki pénzfeldobással dönt emberi életekről, a film úgy növi ki a krimi kereteit, és kezd felölelni olyan témákat, melyek egyfelől ősiek, mint maga a Biblia, másfelől véresen frissek, mint a ma reggeli hírek. A Nem vénnek való vidék a vasárnap este Los Angelesben tartott Oscar-gálán megkapta a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek, a legjobb férfi mellékszereplőnek (Javier Bardem), valamint a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó aranyszobrocskát. No Country for Old Men / Táto krajina nie je pre starých. Amerikai thriller, 2007. Rendező: Ethan Coen, Joel Coen. Szereplők: Tommy Lee Jones (Bell), Javier Bardem (Anton Chigurh), Josh Brolin (Llewelyn Moss), Woody Harrelson (Wells), Kelly Macdonald (Carla Jean Moss), Stephen Root, (port.hu, ú) Llewelyn Moss szerepében Josh Brolin (Képarchívum A forgatókönyvírók elfogadták a megállapodást Nagyobb lesz a részesedés MTl-HÍR Los Angeles. A hollywoodi forgatókönyvírók túlnyomó többsége elfogadta a WGA szakszervezet által kialkudott megállapodást a film- és tévéstúdiókkal, a szerzők ezt megelőző száznapos sztrájkja eredményeként. A megállapodást tegnap a Los Angelesben és New Yorkban sztrájkoló szakszervezeti tagok 93,6 százaléka írásban jóváhagyta. Ennek megfelelően a szerzők a jövőben nagyobb mértékben fognak részesedni interneten forgalmazott alkotásaik jövedelméből. Honoráriumuk a megállapodást követő első két évben az interneten közreadott televíziós és filmprodukciókért 1200 dollár lesz, a harmadik évben pedig a forgalmazó bruttó bevételének 2 százaléka. A sztrájk november 5-én vette kezdetét, és csaknem teljesen megbénította az amerikai szórakoztatóipart. Félbeszakadt a közkedvelt televíziós sorozatok újabb folytatásainak forgatása, és lemondták a januári Golden Glo- be-gálát is (a Golden Globe-díjak az Oscar-díjak után a második legrangosabb filmes elismerésnek számítanak Amerikában). A forgatókönyvírók két héttel ezelőtt vették fel újra a munkát, miután a tárgyalásokon áttörés következett be. (MTI) A hatvanhetedik évében járó Quittner János mesterkoreográfus mesélt életéről a Múzeumi Szalonban Ma is rengeteg terve van (Somogyi Tibor felvétele) A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon legutóbbi pozsonyi rendezvényének Quittner János mesterkoreográfus volt a vendége. A Szalon házigazdája, Miklósi Péter publicista fordulatokban és eseményekben gazdag, négy országhoz (Szlovákia, Magyarország, Németország, Ausztrália) kötődő életpályájáról faggatta. MISLAY EDIT A 67. évében járó Quittner János jellegzetes, sűrű, ősz üstöké kapcsán megjegyezte: abban benne van a kor is és a gondok is. Nem olyan ember, aki könnyen felejt, árulta el magáról. „Mélyen őrzöm a fájdalmaimat, nem tudok túllépni rajtuk. Elég érzékeny ember vagyok, a pályám is ezt mutatja. Egy- egy kudarc után persze eltűnődik az ember önmagán, megpróbál tanulni belőle.” Ő azonban úgy véli, az őt ért kudarcok fele „előre főzött, előre tálalt” volt. Kora kapcsán megjegyezte azt is: gyerekszemmel a hatvan éven felüliek aggastyánnak tűntek számára, most azonban, hogy ő is elérte ezt az életkort, egyáltalán nem érzi magát aggastyánnak, még rengeteg terve és elképzelése van, amelyeket szeretne megvalósítani. Az idősebb kor velejárója, „adottsága” azonban már nála is jelentkezett: gyerekkora élményei kristálytiszta élességgel térnek vissza. „A gyerekkor nagyon meghatározó, egy művészember számára fokozottan”, mondta, s egyfajta kapaszkodót is jelentettek neki gyerekkori emlékei az emigrációban. Amikor nagyon gyötörte a honvágy, papírra vetette, hogy álmaiban folyton visszatérő szülőhelyén, Pozsony-Vereknyén melyik házban ki hogyan lakott, vagy hogy ki cserélt házat. A mai Vereknye persze már nem az, ami évtizedekkel ezelőtt volt: „nekem a régi, lebontott Vereknye jelent sokat, és a hozzá fűző emlékek”. Quittner János régi pozsonyi családból származik, felmenőit 650 évre vezeti vissza, és nagy szeretettel gondol szüleire, „akik példamutató magyarsággal neveltek”. Arra is magyarázattal szolgált, hogy amikor 1983-ban a Szőttes (amelynek 1969-től koreográfusa és művészeti vezetője volt), valamint a Csemadok és a kulturális minisztérium vitája, amely a néptáncegyüttes működése körül folyt, mélypontra jutott, miért nem állt meg egészen Ausztráliáig. Miután a Beneš-dek- rétumok az ő családja életét is alapjaiban forgatták fel („apám összes testvérét a beneši dekrétumok vitték el Pozsonyból”), rokonságának java része 1945 után a távoli kontinensen kötött ki. A mesterkoreográfus 1983 decemberéig azonban még Németországban tartózkodott a családjával, s mint mondta, „nem úgy mentünk el, hogy disszidálunk”. Még reménykedett abban, hogy rendeződik a Szőttes körüli helyzet. Reményei azonban hamar szertefoszlottak, így elindultak a rokonokhoz Ausztráliába. A több évtizedes pálya fontos állomásainak felelevenítése során szóba kerültek mesterei is: első mesterének Horváth Rudolfot tartja. Rábai Miklós, a magyar Állami Népi Együttes koreográfusa is nagyon fontos személyiség az életében: szinte a fogadott fiának tekintette őt. A Rábai Miklóshoz fűződő szoros köteléknek is köszönhető, hogy Quittner János koreográfusként később az ő nyomdokaiba igyekezett lépni, s ez szinte természetes módon a dramatikus tánc felé vitte. Szóba került az is, milyenek voltak a Csemadokban a 60-as évek, s természetesen megkerülhetetlen volt életének egyik fontos állomása, a Szőttes. Életének a Szőtteshez fűződő fejezete kapcsán Quittner János elmondta: számára a megvalósult álmot jelentette, úgy érezte, lehetőséget kapott az együttessel, hogy megmutathassa azt, ahogyan ő a néptáncról gondolkodik. Kiégettnek nem érzi magát, magányosnak, csalódottnak sem, azt egy kicsit fájlalja, hogy a tudására manapság nem tartanak igényt, pedig, mint megjegyezte, számítógépe 7-8 kész forgatókönyvet rejt. Két régi nagy terve van: az István, a király című rockoperát szeremé színpadra állítani Gombaszögön, és szeretné megrendezni az Ut a Golgotára című táncjátékot is. Elárulta: nem tud munka nélkül élni, s Ausztráliában is ez volt az egyetlen ellenszere annak a honvágynak, amely éveken keresztül tombolt benne. Az ottani életstílusból nem ragadt rá a „keep smiling”, megtanulta viszont lezárni magában a dolgokat. Különbséget tenni az „ez volt” és az „ez van” között. Arra a kérdésre, hol érzi magát otthon, az 1990-ben a magyarországi Sérfe- nyőszigeten letelepedett mesterkoreográfus így válaszolt: „én mindig itt vagyok otthon”. Nem érdekelte az amerikai nézőket az idei Oscar-show - negatív rekord a műsor történetében A filmek nem győzték meg a közönséget MTl-TUDÓSÍTÁS Los Angeles. Mindössze 32 millió amerikai nézőt ültetett a képernyő elé a 80. Oscar-díjátadó ceremónia háromórás élő közvetítése - ez negatív rekordnak számít a show-műsor közvetítésének több mint három évtizedes történetében. Irak amerikai megszállásának éve, 2003. valódi mélypont volt az oscaros tévéműsor életében, ám idén még ennél is egymillióval kevesebben voltak kíváncsiak a hollywoodi filmszakma legnagyobb presztízsű díjainak átadására. Összehasonlításként: a tengerentúlon a kedd esténként jelentkező American Idol tehetségkutató show-nak van heti 30 milliós nézőtábora. A szakértők abban látják a magyarázatot, hogy a legjobb Oscar- jelölt filmek egyszerűen nem győzték meg a közönséget: be se mentek rájuk a mozikba, ezért nem is érdekelte őket, hogy melyik lesz a győztes. A Nem vénnek való vidék - amely végül négy Os- cart gyűjtött be, köztük a legjobb film és a legjobb rendezés szobrait - a jegypénztáraknál alig 64 mü- lió dollárt szedett össze. A legjobb A jubileumi gála műsorvezetője Jon Stewart volt (AP-felvétel) film kategóriában egyedül a Juno volt képes 100 millió dollárnál többet kasszírozni a filmszínházakban. Tavaly még 41 millióan látták az ABC tévétársaság élő adását, de a legkiemelkedőbb év a 11 Os- carra nominált Titanicé volt: 1998-ban 55 millió amerikai rágta a körmét, hogy vajon nyer-e James Cameron katasztrófaeposza. (És persze nyert.) Az elemzők ezzel kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy azokban az években, amikor ilyen hatalmas érdeklődést kiváltó produkciók állnak a starthoz, mint a Titanic vagy A Gyűrűk Ura, nyilván az Oscar-nézőszám is jelentősen megnő. Az ABC közleményében arra is utalt, hogy a kiadott nézőszám nem tartalmazza, hányán vették fel videóra a vasárnap esti adást, és nézik meg majd kényelmesen, egy későbbi időpontban. A fiaskó okai között sorolják még az írósztrájk okozta tévésokkot, ami nem múlt el nyomtalanul. Az amerikai írók több hónapos munkabeszüntetése számos tévéprodukció és sorozat leállásához vezetett, és már-már az egész szezont le kellett fújni.
