Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-27 / 49. szám, szerda
26 Szülőföldünk - sport ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 27. www.ujszo.com (Képarchívum) Vége a pólócsatának Három éve Agárdi László honosította meg Szlovákiában a lovaspólót, melynek hódolói a nagyborsai pályán találkozgatnak, edzenek, játszanak Nem csak Károly herceg egyik kedvenc időtöltése Nagyborsa. Hány ember vállalkozna arra, hogy ötven év felett a saját költségén kiutazzon Argentínába és Olaszországba, ott megtanuljon, majd itthon meghonosítson egy olyan sportágat, amelyet Szlovákiában senki nem űz? Agárdi László ezt megtette. Róla és a lovaspólóról olvashatnak. HORVÁTH PÉTER A történet 2005-ben kezdődött, a Corporex Lovaspóló Klub, majd a SAPR Lovaspóló Szervezet születésével. A klub egy Szene melletti faluban, Nagyborsán működik, és aki lovaspólózni akar, az Szlovákiában egyedül csak itt teheti meg. Agárdi László már hosz- szú ideje foglalkozik négylábú kedvenceivel, de hogyan jutott eszébe, hogy belekóstoljon a lovaspólóba? „Egy nemes és ősi sportról van szó, felkeltette az érdeklődésemet. Aki ebbe egyszer belekóstol, azt magával ragadja. Nem hiába mondják, hogy ez a sportok királya, és a királyok sportja.” Felszerelés Argentínából A klub megalakulása óta öthat szlovák pólójátékost nevelt ki, ami első ránézésre nem nagy szám, de az érdeklődés egyre nő, és már kilencéves gyerekek is kacérkodnak ezzel a sportággal. „Ez egy igényes és drága sport, ezért nem lehet tömegeket megmozgatni vele. Tökéletesen kell tudni lovagolni, mert csak egy kézzel lehet fogni az állatot, és vágtatás közben kell eltalálni egy kis labdát. Ráadásul nem olcsó mulatság, hiszen a felszerelést Argentínából hozzuk, és a játék feltételei nagyon igényesek, mert a fűnek golfpálya minőségűnek kell lennie, amit összegyúrnak a lovak, és karban kell tartani. Egy mérkőzés sok lovat igényel, és ezeket is fel kell készíteni a játékra, szállításukat és eltartásukat szintén meg kell oldani” - avatott be a kulisszatitkokba Agárdi László. 4 Egész napos rendezvények A pólómérkőzések rendezését nem lehet egy focimeccshez hasonlítani, ez egy egész napos rendezvény, ami komoly szervezést igényel. Támogatókat kell keresni, akiknek a csapatai majd meg- küzdenek egymással, és a mécseseket több program is kíséri: divatbemutató, kalapverseny, borkóstoló, zenei fellépések. A közönség soraiban meghívott vendégek foglalnak helyet a vüág minden tájáról, köztük több híresség is. „Nagyborsán eddig háromnégy alkalommal rendeztünk ilyen napot, és a nyár folyamán sokat utazunk külföldre pólózni. A szervezők hívják a játékosokat, akik több országból jönnek, és elosztják a csapatokat, hogy ki melyik támogató képviseletében fog versenyezni. A nagyborsai versenyeken is megfordultak neves személyiségek. Járt már nálunk a svájci nagykövet, Martina Moravcová többszörös úszóbajnok és sokan mások. Szeretnénk majd a Tátrában téli lovaspólót rendezni, amit egy befagyott tó jegén játszanánk. Fedett pályán is kipróbálnánk ezt a sportágat, és homokon zajlana a mérkőzés” - beszélt a tervekről Szlovákia első pólójátékosa. Érdekli az embereket Fantasztikus eredmény, hogy a lovaspóló Szlovákiában három év alatt a semmiből idáig jutott. Agárdi szerint még lehetne előrébb is, ha több emberhez eljutna a híre: „A környéken is kevesen tudják, hogy meghonosítottuk. Az emberek többsége a lovaspólóról többnyire csak azt hallotta, hogy Károly herceg egyik kedvenc időtöltése. Mi igyekszünk közelebb vinni hozzájuk. Érdeklődés is van, de be kell látni, hogy olyan népszerű nem lesz soha, mint a kézilabda, vagy a foci” - ismerte be Agárdi László. Mi a lovaspóló? A lovaspóló a legrégebbi csapatsport, már időszámításunk előtt évszázadokkal játszották Perzsiában, ahonnan elterjedt egész Ázsiába. Az Indiában állomásozó angol tisztek fedezték fel a modernkor számára 1850 körül. Jelenleg az amerikai kontinensen a legnépszerűbb, főleg Argentínában, ahol nemzeti sportnak számít. Érdekesség, hogy Indiában elefántról is űzik. A lovaspóló egy legalább 230x180 méteres füves területen zajlik. Két négytagú csapat csap össze, a cél pedig, hogy lóhátról a kis labdát az ütőkkel a 7,5 m széles és 3 m magas, felül nyitott kapuba juttassák. A játék négy negyedből áll, melyek tiszta ideje 7,5 perc. Minden negyedben kipihent lóval kell indulni, tehát egy csapatnak egy mérkőzésen tizenhat lóra van szüksége, (hp) Vágsellyére költözött az 1. ligás érsekújvári Štart B férfi kézilabdacsapata Mi teszi boldoggá Kiss Tibor edzőt, a gútai Taiyó karateklub alapítóját? Névváltozás csak jövőre lesz ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Érsekújvár/Vágsellye. Két hónappal ezelőtt úgy döntött a Štart Nové Zámky kézilabda-szakosztály vezetősége, hogy a férfi tartalékcsapat idő előtt fejezi be az 1. ligás küzdelmeket. Tóth Mihály sport- igazgató ezt azzal indokolta, hogy egyszerűen elfogytak a játékosok, az idősebbek nem edzettek, csak a hazai bajnokikon akartak pályára lépni, s üyen körülmények között nem volt értelme folytatni. Nem sokkal a kilépés után azonban változott a helyzet, a Štart fakó ismét megjelent az I. ligás együttesek között. Vajon mi is történt? „Időközben felkerestek a vágsellyeiek, s közölték velünk, hogy ők szívesen átvennék tőlünk az indulási jogot. Ezzel kapcsolatban mi már beszéltünk, s megegyeztünk, hogy jövőre helyettünk indulhatnak a második vonalban. Viszont a szövetség illetékesei azt mondták, ha nem folytatjuk a pontvadászatot, akkor kizárnak, és csak a legalacsonyabb osztályban szerepelhet a jogutód. Ezért kifizettük a 30 000 korona büntetést, s folytattuk, illetve folytatták a vágsellyeiek...” - nyilatkozta lapunknak Tóth Mihály. A Vágsellyére költözött Štart B eddig három meccset játszott az I. ligában, két találkozót elveszített, szombaton azonban - hazai pályán - 33:28 arányú győzelmet aratott a kassai tartalékcsapat ellen. „Nem számoltunk azzal, hogy még az idén beszállunk a bajnokságba. Mivel más megoldás nem volt, azonnal vállalnunk kellett az I. ligás szereplést. Az újváriak segítsége nélkül ez nem jött volna létre. Menet közben nem változhat a csapat neve, ezért maradt a Štart B. Már most megállapodtunk, hogy a következő idényben is öt-hat újvári ifijátékos kézüabdá- zik a csapatban, amely Rondis Šaľa név alatt szerepel majd, reméljük, sikeresen, a második vonalban” - újságolta Klacsko József, a vágsellyeiek klubtitkára, (zsi) Szlovákiában egyedülálló Jelmezbál ajégen Dunaszerdahely. Mintegy másfél száz dunaszerdahelyi alapiskolás számára már az elmúlt hét utolsó tanítási napján elkezdődött a tavaszi szünidő. A helyi műjégpályán immár tizenegyedik alkalommal szervezte meg a dunaszerdahelyi rekreációs- és testnevelési egyesület és a Csallóközi Olimpiai Klub a Jelmezbál a jégen nevű tömegsportrendezvényét. „Szlovákiában egyedülálló ez a jeges jelmezbál, melyen a gyermekek a szabad levegőn kedvükre korizhattak, szórakozhattak. A jó hangulathoz az ödetes jelmezek és a diszkózene is nagyban hozzájáruld’ - fogalmazott a tettrekész ötletgazda klubel- Ötletes jelmezekben koriztak (Fogas Ferenc felvétele) nők, Helena Czafiková. (ái) Családias összetartás harc közben BORKA ROLAND Több mint tíz éve létezik karateklub Gútán, amely a régióban a legdinamikusabban fejlődők egyike. Ezalatt számos kiváló, tehetséges és szorgalmas karatékát nevelt. Kiss Tibor edző és klubalapító felelevenítette e sportág gútai állomásait, a kezdeteket és a jövőbeli terveket is. Naszvadon kezdte Kamaszkorában ismerkedett meg ezzel a sporttal. Hollywoodi karatefilmeket nézett, és meg- igézték őt a különféle akrobatikus elemek, a rúgások és ütések. „Amikor láttam a videofelvételeket, elhatároztam, hogy magam is erre az útra térek. Mindig eleven, csintalan kölyök voltam. Ám a városban csak a cselgáncs- és a birkózószakosztály létezett, ezért keresni kezdtem a lehetőségeket a szűkebb régión belül - meséli Kiss Tibor. - így találtam rá egy klubra Naszvadon. Sokszor kerékpárral megtettem az utat, hogy ott lehessek, és elsajátítsam a szükséges tudnivalókat. Megkaptam az alapokat, majd miután munkába álltam, és nehézségeket okozott a folytonos ingázás, foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy Gútán is lehetne egy klubot alapítani. így született a Taiyó” - eleveníti fel a kezdeteket a vezetőedző. Jöttek a sikerek 1996-ban Kollár András segítségével megnyitotta kapuit a helyi karateklub. Kisebb-nagyobb nehézségek árán aztán egyre jobban fellendült a sportág, és gyökeret eresztett a Vág-parti városkában. Szépen sorjában jöttek a sikerek. A növendékek nemcsak régióbeli, hanem országos versenyeken értek el érmes helyezéseket, és a nemzetközi porondon is megáll- ták a helyüket. Ám az edzőt nem csak ez teszi boldoggá. „Természetesen örülök egy-egy védencem sikerének, de valójában nem a kupák és serlegek mennyisége szerez örömet, hanem ha látom, hogy a tanultakat képesek kamatoztatni az életben is. Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor még a látványos akciójelenetek peregtek az agyamban, ám minél jobban tanulmányoztam a sportágat, annál jobban megértettem: a karate nem csak a rúgásokról és az ütésekről szól. Ez egy olyan hely, ahol mindenki valahová tartozik. A karateetikett abból áll, segítsünk a kevésbé tapasztaltnak, hogy ezáltal jobbá váljunk.” Mint egy nagy család Az idős segít az ifjúnak. Olyan, mint egy nagy család, és így van ez rendjén. Szerencsére a város vezetősége is felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, és anyagilag is támogatja a klubot. A kitartó munkának részben már beért a gyümölcse, és a jövő számos kecsegtető lehetőséget ígér. „Több éve évente rendszeresen járok edzésekre Hollandiába, a Boersma sportklubhoz, amely lehetőséget biztosít a további fejlődéshez. Nagyon jó baráti kapcsolatot sikerült velük kialakítani. Tavaly ősszel pedig egy valódi bajnokkal sikerült megismerkednem. Egy teremben edzhettem Péter Áerts- cal, a háromszoros Kl-világbaj- nokkal. A jövőt illetően elmondható, hogy a holland klub szeretne Gútán vállalkozni, és létrehozni egy közepes nagyságú sport- központot, melynek felszereltsége megfelelne a mai sportolási kívánalmaknak. Ezt a létesítményt a város minden sportklubja használhatná. Ha minden igaz, már tavasszal megkezdődhet a megvalósítása” - mondta Kiss Tibor. A karate nem csak a rúgásokról és az ütésekről szól (Képarchívum)
