Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-23 / 46. szám, szombat
18 Szalon ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com VÉDETT HELYEN Találkoztunk Marienbadban? Évszázadok óta működő csapda az, hogy a humanizmus mindent magához viszonyít, s az ember „saját képére és hasonlatosságára” képzeli el a világot. Holott - írja Alain Robbe-Grillet a Természet, humanizmus, tragédia című esszéjében - „az ember nézi a világot, és a világ nem néz vissza rá.” Amilyen elszántsággal hirdette meg a „filozófia fordulatát” az 1920-as években Moritz Schlick, olyan elszántsággal torpedózta meg a műalkotást béklyóban tartó metafizikát Robbe-Grillet. A világ megragadására hasonló módszert talált, mint Schlick és a Bécsi Kör logikai pozitivistái; egy mindenki által érthető interszubjektív (fizikalista) nyelvet. „Itt most forró” vagy „itt most pirosat látok” - ezek az érvényes alapkijelentések a világról, az ún. protokolltételek. „Péter ma délelőtt dühös volt” - ez fizikalista nyelven így hangzik: „Itt és most létezik legalább egy személy, akit Péternek hívnak; testi állapotát délelőtt tíz óra hét perckor a légzés és a pulzus felgyorsulása, bizonyos izmok összehúzódása jellemezte” stb. Robbe-Grillet hasonló elvet követett regényeiben. Az író ne keressen lényeget, ne használjon jelzőket, hanem - akárcsak az ábrázoló geometria - próbálja meg leképezni azt, amit a szem lát. Példaként említhetjük az Útvesztő első mondatait, amelyek a következő protokolltételekre bonthatók le: 1. itt most egyedül - védett helyen 2. odakint esik 2.1. odakint lehajtott fejjel megy egy ember az esőben 2.1.1. egyik kezét maga elé emeli 2.1.2. (de azért) maga elé is figyel 2.1.2.1. néhány méterre maga elé 2.1.2.2. néhány méternyi nedves aszfaltra 3. odakint hideg van 3.1. süvít a szél a fekete, kopasz ágak között 3.1.1. süvít a szél a lombok között 3.1.1.1. egész ágakat himbál meg 4. odakint süt a nap Ezek a kijelentések a formális logika szimbólumaival is leírhatók. Hogy közelebb jutunk-e általuk a valósághoz? Funkciójuk talán nem is ez. Hanem az, hogy állandó ismétlődésükkel megkérdőjelezzék az olvasó térről és időről való előzetes tudását. Akárcsak a Tavaly Marienbadban című film főszereplői, akik azt próbálják megfejteni, vajon találkoztak-e egy évvel korábban Marienbadban. A fizikaiizmus alulmaradt. Schlicket „ártalmas filozófiája miatt” agyonlőné egy diákja a bécsi egyetemen, a Bécsi Kör pedig az Anschluss után szűnt meg. Robbe-Grillet-nek „csak” a kortársak gúnyolódását kellett elviselnie, és azt, hogy legfeljebb a kritikusai olvasták könyveit; irodalmi munkássága az olvasók körében szinte vissz- hangtalan maradt. Követői sem igen akadtak - a magyar irodalomból csak Mészöly Miklós regénye, a Film (1976) említhető. A nouveau románnak nem sikerült megvalósítania a prózapoétikai reformot, de kudarcával együtt is a huszadik század 2006-ban, Cannes-ban egyik legizgalmasabb irodalmi (REUTERS/Fabrizio Bensch) kísérlete volt. (gazdag józsef) NÉVJEGY Alain Robbe-Grillet (1922. augusztus 18.-2008. február 18.) - francia író és filmrendező, az „új regény” (nouveau roman) legjelentősebb teoretikusa. Magyarul megjelent művei: Útvesztő (Európa, 1969), Radírok (Európa, 1974), A kukkoló (Európa, 1992), Tükörkép: emlékirat (Ab Ovo, 1998), Rések (Nórán, 1999), Angelique, avagy a bűvölet (Nórán, 2003). A filmtörténet is számon tartja, Robbe-Grillet írta az Alain Resnais által rendezett, s a francia „új hullám” különleges alkotásának tartott Tavaly Marienbadban (1961) című film forgatókönyvét. Később maga is rendezett (A halhatatlan, Transzeurópa expressz; A szép fogolynő; Tébolyító zörejek a kék villa körül; A férfi, aki hazudik; Éden és ami utána következett), utóbbi két filmjét Csehszlovákiában forgatta á hatvanas években. „A kommunista Csehszlovákia egy tökéletes virtuális világ volt, tiszta science fiction, ahol az volt az általános vélemény, hogy minden elpazarolható, mert senkisemfelelóssemmiérť’-írtaegy helyütt. Robbe-Grillet, aki emlékiratai szerint gyerekkorában jobbról balra írt, élete végéig különc maradt: soha nem volt számítógépe, utálta az internetet, és amikor 2004-ben beválasztották a Francia Akadémia „halhatatlanjai” közé, nem tartott székfoglalót, és az akadémikusok zöld ruháját sem volt hajlandó felöltem, mert mindkettőt „idejét múltnak” tekintette. ____________ _______________________ SZALVÉTA A hatalom utóíze GRENDEL ÁGOTA Nem dicsekvés, de remélem, nem is nagyon nagy szégyen, hogy életem során nem sok szlovák könyvet olvastam. Úgy is mondhatom, nem sok könyvet olvastam; amely szlovák nyelven jelent meg, mert például egy vüágiro- dalmi művet végigrágtam, a Zsi- vágót, amelynek megjelenése akkor itt nagy szenzáció volt. A Tatran Kiadó sorozatában jelent meg, az Aranyhomokon egymás kezéből kapkodtuk. A szlovák kötelező olvasmányok is elkerültek bennünket, sem az alapiskolában, sem a középiskolában nem erőltették ránk. Ha az előnyeit nézzük, nem olyan nagy baj, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek legelején, tehát az úgynevezett konszolidáció évei alatt bizony nem csupán az irodalmi mű megjelölésre érdemes könyvek jelentek meg; viszont a szerzők életrajzát és műveiket be kellett magolnunk, főleg ha nem akartunk megbukni az érettségi vizsgán. Magyarul, persze, olvastam szlovák irodalmat, de a fordítás mindig más. Néhány héttel ezelőtt megakadt a szemem egy szerény, vékonyka, fekete borítójú könyvön. Mindig is vonzottak a karcsú kötetek, aki tömören képes megírni mondandóját, az éppen olyan mestere a szónak, mint aki végtelenített regényfolyamokat szül. Ladislav Mňačko: Ako chutí moc. Belelapoztam, hátha megtudom annak titkát, milyen a hatalom íze, miért is lehet, hogy aki egyszer úgy érzi, bár a legkisebb hatalom van a kezében, ő a császár. Hát még ha politikus az illető. Ráadásul a hatvanas években, amikor az újsütetű hatalmasok birtoklási vágya nemcsak határokat, hanem sem istent, sem embert nem ismert. A hatalom villa. Azoknak a villája, akik fogták, és jól kisajátították az állam vagy a párt nevében, ellopták azoktól, akik apáról fiúra örökölték. A hatalom szerető. Nem szerető feleség, mert a gyűrött, ráncos, őszülő asszonyt már nem lehet fogadásokra vinni, vele nem lehet reprezentálni, kell hát egy új, egy szőke, egy fiatal, aki egyszer még lefátyolozva is mutatós özvegy lesz. Ä hatalom erőszak. Nem akarsz közöst? Nem adod a földed? Nem lesz áram a faludban. Csak egy telefon, csupán egyetlen gombnyomás. A haARDAM1CA ZORÁN Hol volt, hol nem volt, tudományos szempontból tán' igaz sem volt, élt egyszer egy szó. Vüágos, egyjelentésű szóként tengette magányos életét. Mi tagadás (nem tagadószó volt...), annyira unta, hogy elment világot látni. Ment, mendegélt, mígnem találkozott egy addig ismeretlen fogalommal. Sok-sok ember gyűlt köréje tanácstalanul. Egyikük valami hasonlóságot fedezett fel, s egy szempülantás alatt ráragasztotta a szó hátára a fogalmat. A jelentésátvitel nevű ragasztó pedig oly erősnek bizonyult, mint a szó vágya, hogy megszabaduljon terhétől. Rúgkapált, földhöz verte magát, de nem segített semmi. Folytatta hát világlátó útját, cipelte terhét. Ment, mendegélt, mígnem talom jelen. A múlt végképp eltörölve, származás, barátságok elfelejtve. A hatalom furcsa hinta. Száll, száll, egyre följebb, a magas ég felé, a felhők fölé, ahol mindig kék, nem libben vissza, s amikor mégis, akkor hirtelen, s akkor már igen nagybaj van, mert ez egyenlő a végső, menthetetlen zuhanással. A hatalom kártyavár. S nem annak egyetlen pöccintésén múlik, aki magának építi, mert annak ismét találkozott egy addig ismeretlen fogalommal, azaz csak félig volt már ismeretlen, mert legfőbb tulajdonságát már jelzőként bevonták jelentésébe, de azt a tagot, amely a fő jelentést hordozná, nem találták a tanácstalanul köréje gyűlt, lingvisztika feliratú, fekete köpenyt viselő, gyanús arckifejezéssel bámuló emberek. Odaért, s a gyanús arckifejezések mosollyá simultak. Egyet pillantott, s már tapadt is hozzá az addig félig összetett szó előtagja, s azontúl nem tudta levakarni magáról. Mit volt mit tenni, továbbindult. Ment, mendegélt, s közben azon törte fejét, hogyan szabadulhatna fel. Elege volt már a világlátásból és ci- pekedésből, visszavágyott unalmas, egyjelentésű, de megnyugtató és szép, tudományos szempontból tán nem is igaz hétközelképzelése sincs arról, melyik pillanatban ki dönti el a sorsát. A hatalom önámítás. Aki éppen a bűvöletében él, nem akarja tudomásul venni, hogy tói ig tart, és sem a tói, sem az ig időpontját nem ő határozza meg. A hatalom hazugságok halmaza. Aki olvasta A hatalom ízét, tudja, hogy a hatalmas ember még azt a luxust sem engedheti meg magának, hogy egy egyszerű betegségben napjaiba. Egy hatalmas szakadékhoz érve találkozott az állítólagos bölcsességgel. Megkérdezte hát, mitévő legyen. Az állítólagos bölcsesség azt tanácsolta, keressen egy könyvet, s fürödjön meg annak szövegében. Gyalogolt hát a szó, amíg néhány más szóval nem találkozott. Aztán már együtt mentek tovább egy mondatig, amin elsiklottak egészen a szöveg hatalmas, hullámzó jelentésű tengeréhez. Belevetették hát magukat. A szó először örömmel vette tudomásul, hogy a szöveg lemosta róla terheit, s egy darabig boldogan lubickolt benne. Amikor aztán kifürödte magát, s haza akart indulni, megdöbbenve tapasztalta, a szövegtenger partja oly magas és meredek, hogy lehetetlen kievic- kélni belőle. Ráadásul fokozatosan újabb jelentések, elő- és utóta(Fénykép: AP Photo/Scott Shaw) haljon meg. Akinek luxus volt az élete, legyen luxus a halála is, az adófizetők pénzéért kutya kötelessége. (Orvosi etikáról, esküről a hatalommal kapcsolatban épp olyan botorság beszélni, mint tisztességről.) Hatalomról akkor beszélhetünk, amikor eltűnik az emberi arc. A hatalom íze bizonyára édes, csak az utóíze keserű. (Ladislav Mňačko nagyszerű regénye, fájdalom, ma is aktuális.) gok ragadtak rá, belepréselődött pár lexikai szerkezetbe. Elkezdték felzabálni a mondatok, teljesen beleveszett a nagyobb szövegegységek számára egyre zavarosabb, tudományos szempontból viszont módfelett érdekes halmazába. A legtragikusabbnak mégis az mutatkozott, hogy a szöveg más szövegekkel lépett intertextuális viszonyba, s így hamarosan behálózta az egész, most már szövegapokalipszissel küzdő nyelvbeli világot. Nemsokára pedig feloldotta, széterjesztette, mondhatni disszeminálta a nyelven kívülit is. Ha ez a nagy-nagy szövegtenger nem lett volna, ez a meskete sem lett volna, így viszont tovább tart, mint kellene, mi pedig, tetszik, nem tetszik, nyelvbenélhetünk, amíg nyelv a világ, s vele együtt magunkat is el nem pusztítjuk. HM NHMNHMM ITOBlWlff HMMNM Hl H FITNESZ Mese a szóról SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
