Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-23 / 46. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com Lesznai Anna művészetének is ebben van lényege: a mű az alkotássá nemesedett munka eredménye! Az anyag áll középpontjában, melyet formálni, alakítani kell Az Ondava-völgyi Árkádia asszonya mel. Az irodalmi folytonosság mélységére, búvópatakként rejtező erejére utal, annak etikai összetevőjét jelzi. Arra a lehetőségre, hogy a különféle szellemi és lélektani habitusok megérthetik egymást. A két alkotó azonossága, hogy a monarchiabeli Felső-Magyarország neveltjei, gyerekkoruk, családi körülményeik azonban eltérők. Lesznai Anna nagyapja, Moscovitz Mór zsidó orvos Zemplén megyében küzdött az 1831-es kolerajárvány ellen, az Andrássyak háziorvosa lett, majd a kiegyezés után 1867-ben Andrássy Gyula miniszterelnök hálából nemességet, bárói címet adományozott a Moscovitzoknak. így vásárolhatták meg Körtvélyesen a 18. században épült barokk Szirmay-kúriát. A család azután tavasztól őszig Körtvélyesen (Dolný Hrušov) tartózkodott. Moscovitz Geyza jogászdoktor kúriája, Anna apjának a birtoka és kastélya a korabeli művészet és gondolkodás, a szellemi elit találkozóhelye lett. Budapesten születik 1885-ben Moscovitz Amália, művészi nevén Lesznai Anna, nevét a felvidéki Leszna falu után választotta. Tegyünk még egy összevetést! A két évvel fiatalabb Kassák a monarchia békeidejében a korra jellemző családban eszmélkedik, a patikaszolga szlovák apa, a „papa” és a mosónő magyar anya, a „mutter” együttélése nehéz gondteli szegénységre, kisvárosi proletár létre, a sors mélységeinek megtapasztalására döbbent. Lesznai Anna - barátai Máli- nak szólítják - gyerekkora polgárinemesi földbirtokos létben, kultúra és önművelés családi biztonságában történik, otthon tanul, nem jár iskolába, s ez bizonyos autodidakta vonást kölcsönöz számára, mely egyébként Kassáknak is jellemzője. A természet közelségében, az egyszerű emberek világa közelében, mintegy a munka és az anyag bűvöletében nőnek fel. Kassák korai szerelme az izzó, képlékeny vas s a hevített acél hője, Lesznai Annáé a táj, a tárgyak, a szőttes és a hímzőfonal, a kert és a növények, a lesznai anyagi lét. Mindketten „több műfajúak, költő, író, középművész, gondolkodók” lesznek. S a későbbiekben további rokon vonásuk: változatos sorsuk, a gyerekkor színhelyétől való végső eltávolodás, a vi- lágba-dobottság gazdag nyugtalansága, az emlékezés el nem múló lehetősége és a nosztalgia alkalmai, a huszadik század európai történelmének való alávetettség. munkái rádöbbentenek, hogy volt idő, s nem is régen, amikor az alkotó emberek a szakmai rokonszenv, mintegy a céhi együttérzés, bizonyos közös „lelkiség” hangján szóltak egymás munkájáról, az ész logikája mellett a szív hangjával átmelegített érzékenységet sem mellőzve. A szakmai-emberi szolidaritás kinyilvánítását sem átallották. Esetünkben bizonyos „felvidéki- ség” jegyeit például, hogy a dolgok elébe menjek. Kassák első könyve így kerül látókörünkbe, Életsiratás című novelláskötete, amely 1912- ben jelent meg. Kassák, az érsekújvári kovácssegéd irgalmatlanul nehéz gyerekkor és fiatalság után, súlyos életút során jutott el Budapestre, hogy fiatal költőként, lapszerkesztőként a modem költészet kérdéseiről vitázzon Babits Mihállyal. Témaként és életérzésként vitte magával a nyomorult sorban élők egyszerű életének tragikumát, az akkori felvidéki lét stigmáját, kallódó lelkek vágyainak mesebeli voltát. A könyv figyelmet keltett. Lesznai Anna a Nyugatban ismertette az Életsiratást. Ahogy úja: „szerető lelkesedéssel”. Pedig „borzalmasan szomorú könyv; amint az élet - úgy éppen -, nem tudja az ember, miért szereti ezt az úást... Műiden borzasztó; az ínség és a tulajdon, a nyavalya és az állati egészség s a szerelem, mely mindeneket megmarkol és felkavar. S mégis végig úgy érezzük, a borzalom csak fátyol, mely alatt valami gyönyörű, valami édesdeden szent rejtezkedik... minden novellája mögött ott lappang a mese, s által- ütvén a novella fekete bötűin, nagy gazdag ragyogással tölti el őket... Vitt... fel a Duna mentén, egyre zöldebb folyók partján, a források felé, Tótország felé... (hol) télnek, nyárnak, tavasznak még megőrződött sorszerűsége... Műiden írását áthatja és összetartja az, ami legértékesebb eleme minden hitnek, mesének, játéknak és művészetnek. Az, hogy - nem tudom, hívő vagy hitetlen a megírójuk, de ez mindegy - istenérzés, alkotóvá iz- zott érzése a létnek van megettük. Szerelme és követése azoknak a szívós gyökérszálaknak, melyek a sokféle felszínről az egyetlen, mindent összpontosító mélységig vezérnek. Életünnepélyességnek tudata. ..” Az elismeréshez Kassák így viszonyult: „...Lesznai Anna cikke mellett álltam meg hosszabb ideig... Volt egy passzus, ami meg- gondolkoztatott... Fölveti a kérdést, hogy istenhívő vagyok-e, s nem tud választ adni rá, de érzi, hogy mély vallásosság van az írásaim mögött. Nem vagyok istenhívő, nem vagyok vallásos, s mégis örülök neki, hogy kritikusan megérinti azt a pontot. Amit ő az írásaim mögött érez, azt én élő, érző, gondolkodó emberségnek nevezem.” A bővebb idézet nem csak a témára vonatkoztatva jogos, hanem általánosabb értelemben is, arra utal, hogy a benne rejlő esztétikai minőségek és értékek, a morális és lélektani megközeh'tés módja ma is időszerűek, nem idejétmúltak, még csak nem is archaikusak. Talán nem divatosak. Ez azonban aligha korunk előnye. Inkább kiürülésére, irányvesztésére, fenyegető torzulására utalnak. Kassák és Lesznai Anna „egymásra érzésében” olyan humánus és művészetfilozófiai érték - jelenség, eszmény - rejlik, amely ma is figyelmet érdeA pozsonyi Brámer- kúriában a Lesznai Annát bemutató kiállításnak rendezői a Morzsái az eltörött világkalácsnak címet adták. Gazdag élményt nyújt látogatóinak, felfedezi számukra a hozzánk nagyon is közel álló művésznőt és munkái szépségével elbűvöli. DUBA GYULA Feltár olyan értékeket, melyekről keveset tudhattak, bár részben a mi értékeink is, mivel nálunk fis) születtek. Formavüáguk, lelkiségük szűkebb pátriánkhoz kötődik. Amikor alkotójukról készülök szólni, Kassákkal kezdem, s nem oktalanul. Egykori íróink-művészeink
