Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-23 / 46. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 23. www.ujszo.com Elhunyt Kiss Mihály Életének 65. évében, hosszú betegség után elhunyt Kiss Mi­hály, a Csemadok Komáromi Te­rületi Választmányának nyu­galmazott titkára. Temetése 2008. február 26-án (kedden) 13 órakor lesz a komáromi re­formátustemetőben. í Emlékezetül álljon itt kisebbik fia, Márton által írt életpályája: Kiss Mihály 1943. október 5-én született Komáromban, a Komáromi Gimnáziumban és a Kassai Ipari Középiskolában érettségizett. Búcson fiatalon bekapcsolódott a kulturális élet­be, 1965-ben szervezője, később elnöke volt a Petőfi Ifjúsági Klubnak és annak keretében megalakították az esztrád- és tánccsoportot. Az árvíz után a megmaradt kultúrházakban Karvától a Csallóközön keresztül Gútáig ingyen kultúrműsorral szórakoztatták a települések la­kosságát. Izsák Lajossal megala­kították a Petőfi Irodalmi Szín­padot, melynek műsorszerkesz­tője és rendezője volt. A Jókai Napokon számtalan díjat nyer­tek. 1966-tól a Csemadok járási titkárságán dolgozott, és irányí­totta az alapszervezetek kulturá­lis tevékenységét. Az ifjúsági szervezetek keretében bekap­csolódott a 68-as eseményekbe. Alapító tagja volt a Magyar Ifjú­sági Szövetségnek, majd járási elnöke és a Központi Bizottság elnökségének tagja. Koordinálta az ifjúsági szervezetek munká­ját, nyaranta pedig szervezője és Duray Miklóssal, Duka Zólyomi Árpáddal és Kurucz Sándorral szervezője és egyike volt a Nyári Ifjúsági Táborok parancsnokai­nak. A szövetség feloszlatását követően vezetőit üldözni kezd­ték, elbocsátották a Csemadok- ból és két év után az ógyallai kul- túrotthonból is, véglegesen el­tiltva az aktív kultúrtevékeny- ségtől. 1975-től visszatért a hajó­gyárba és mint tervező és projek- táns dolgozott tizenöt éven ke­resztül. Közben bekapcsolódott a Csemadok búcsi, majd komá­romi alapszervezetének tevé­(Képarchívum) kenységébe és az Örsújfalun rendezett Nyári Művelődési Tá­borok, később pedig a Selye Já- nosNapokszervezésébe. A 80-as években részt vett a Duray Miklós által vezetett Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság munkájába. Ott volt a „Csehszlovákiai magyarok ME­MORANDUMA 1988” c. doku­mentum végső megfogalmazá­sánál Dunaradványon. 1989 no­vemberében az országos sztrájk egyik szervezője, az államhata­lommal és a párttal tárgyaló Szabad Fórum komáromi kül­döttségének tagja volt. Az 1990-es év elején alapító tagja az Együttélés Politikai Mozgalomnak, majd városi és já­rási elnöke, valamint az Orszá­gos Tanács tagja volt az MKP megalakulásáig. A hajógyárból kilépve a MATESZ szervezési osztályának vezetőjeként vett részt a MATESZ Jókai Színházzá történt átszervezésében. Közben rehabilitálta a Csemadok, és ősz­től megválasztották komáromi területi titkárnak, ahonnan 60 éves korában kényszerítette nyugdíjba megromlott egészségi állapota. Főszervezője volt számos kul­turális rendezvénynek. Kulturális és közéleti tevé­kenységéért különböző járási, országos és minisztériumi kitün­tetésekben részesítették. Fotókiállítás és filmek idézik fel a népszerű írót Hrabal-fesztivál Brünnben Vasárnap éjszaka tartják az Amerikai Filmakadémia díjkiosztóját, a nyolcvanadik Oscar-gálát A „vidék” és az „olaj” párharca POSTA ÁKOS ISTVÁN Brünn. A Brünni Kulturális Centrum (Radnická 10.) fotókiál­lítással és filmfesztivállal emlé­kezik meg a város híres szülötte halálának 11. évfordulójáról. A kiállítás január 10-én nyűt és feb­ruár végéig látható a BKC kiállító- termében, a régi városházán. A kiállításnak a híres műre utaló „Szigorúan ellenőrzött Hrabal” címet adták a szervezők, és a szer­ző életének különböző momen­tumait mutatja be, az író minden életkorszakából válogatva a ké­peket, melyek a Jindrichűv Hra- dec-i Nemzeti Fényképmúzeum anyagából származnak. Bohumil Hrabal (Képarchívum Hrabal Židenice városnegyed­ben született, de nagybátyjának, Bohuslav Kiliánnak - aki a kor kulturális életének egyik megha­tározó személyisége volt Brünn­ben - Obranyban lévő villájában is sok időt töltött gyermekkorában. A kiállítás záróakkordjaként rendezik meg a Hrabal-filmfel- dolgozások fesztiválját február 25-29. között a Scala moziban, amely a két, a BKC által fenntar­tott művészmozi egyike. A legis­mertebb Hrabal-adaptációk (pl. Hóvirágünnep; Szigorúan ellen­őrzött vonatok) mellett láthatjuk a legújabb, az idei cseh Oscar-de- legáltként küldött Őfelsége pincé­re voltam című alkotást is. A fen­tebb említett filmek mindegyikét a ma 70. születésnapját ünneplő Jin' Menzel rendezte. Az igazi különlegesség azonban az elsőként vetített, Gyöngyök a mélyben című, 1965-ös kisfilm- füzér (február 25., 18.00), mely­nek egy-egy darabját a cseh új hul­lám legnagyobbjai (Jirí Menzel, Vera Chytüová, Evald Schorm, Jan Némec, Jaromil Jireš) rendez­ték. A filmek mindegyike jellegze­tesen hrabali, mégis ugyanolyan jellegzetesen magán viseli az adott rendező kézjegyét, így mindegyik más és más aspektus­ból közelít a mesterien megkom­ponált, groteszk és tipikusan kö­zép-európai elbeszélésekhez. Az utóbbi időben rájár a rúd az Amerikai Filmakadémia díjkiosztójára, a filmvilág leg­jelesebb, legparádésabb eseményére, az Oscar-gálára. De mintha a még oly kedve­zőtlen körülmények is vala­miféle álomgyári dramatur­gia szerint oldódnánakmeg: úgy tűnik ugyanis, hogy min­dig minden vészhelyzet csak kedvez a hollywoodi „álom­bálnak”. A vészreklámok a malmára hajtják a vizet. TALLÓS1BÉLA Arról van szó, hogy volt már ve­szélyben a közelmúltban háború miatt: az iraki vérontás árnyékában sokáig kétséges volt, meg lehet-e tartani. Szabad-e veszélyeztetni a világ filmművészetének, a világ filmfővárosának szimbólumát. Ké­szültek a válságforgatókönyvek, stratégák dolgoztak ki óriási biz­tonsági intézkedéseket, mert dac­cal és akarattal kiálltak amellett, hogy a filmvilágot nem lehet meg­ijeszteni, megfélemlíteni. A gálát annak rendje és módja szerint meg­tartották, bár volt némi kompro­misszum, engedtek a pompából. Nem volt parádés, divatfelvonulta- tós vörös szőnyeges bevonulás. Idén is Damoklész kardja lebe­gett fölötte. Az Amerikai írók Céhe (WGA) hónapokig tartó sztrájkja tette hosszú időre bizonytalanná az Oscar-gálát. Addig talán senki sem hitte igazán, hogy a forgatókönyv­írók munkabeszüntetése veszé­lyeztethetné a ceremóniát, amíg a Los Angelesbe akkreditált külföldi újságírók díja, az Arany Glóbusz (amit az Oscar előszobájának is ne­veznek) fényes átadása mindössze egy sajtótájékoztatóra nem zsugo­rodott. Akkor azért összedugták a fejüket az illetékesek, megpróbál­tak ilyen-olyan megegyezésre jut­ni, s alternatív megoldást találni a bankett megmentésére. Mostanra minden akadály elhárult, s minden készen áll arra, hogy a sztárok idén is, az Oscar történetében immár nyolcvanadik alkalommal össze­gyűljenek legnagyobb „kaptárjuk­ba”, a hollywoodi Kodak Színház­ban, hogy a több mint húsz kategó­riában a hét pecséttel őrzött boríté­kok feltörése után ítéletet hirdes­senek, vagyis ajelöltek közül kihir­dessék a legjobb nevét (címét). Eredetileg - az első díjátadón, 1929-ben - tizenkét kategóriában hirdettek győztest, ez fokozatosan bővült. 1932-ben értékelték elő­ször a rövidfilmeket is, 1935-től pedig a filmdalokat is érdemesnek tartották az akadémia elismerésé­re. Utoljára 2002-ben bővült a ka­tegóriák sora: ekkor vették fel az Oscar-táborba a legújabb műfajt, az egész estés animációs filmet, s elsőként a morcos orgét, a zöld szörnyet, Shreket vidították fel az elismerő szobrocskával. Az Amerikai Filmakadémia nemcsak a hollywoodi, illetve ame­rikai produkciók felett ítélkezik. A Cate Blanchett kétesélyes - a leg­jobb női főszereplő és a melléksze­replő kategóriában is Jtéletď' vár (AP-felvétel) nem angol nyelvű, tehát a külföldi filmeket is számba veszik és értéke­lik egy fő kategória erejéig. Az aka­démia tagjainak „mindenhatalma” ide, a közép-kelet-európai térségre is kiteljed, s kiteijedt a közelmúlt­ban, a rendszerváltás előtt is. Előbb Jin Menzel 1966-os fekete-fehér opusát, a Szigorúan ellenőrzött vo­natokat érdemesítették a díjra, majd Szabó István 1981-es ma- gyar-osztrák-német koprodukci­óban készült Mephisto című drá­máját jutalmazták Oscarral. Idén a legjobb külföldi film díjáért A Johnny Depp többszöri jelölés után idén - démoni borbélyként - ismét reménykedhet (ČTK/AP-felvétel) pénzhamisítók című osztrák, má­sodik világháborús produkció (a filmet már nálunk is bemutatták), az izraeli Beaufort, a lengyel ren­dező, Andrzej Wajda Katyn című történelmi drámája (csütörtöki számunkban részletesen foglal­koztunk a film születésének kö­rülményeivel), a Mongol című ka­zalt film, valamint az orosz 12 című bírósági thriller versenyez. Nehéz találgatni az eredménye­ket illetően, csak annyi biztos, hogy a legtöbb jelöléssel - nyolccal- nyolccal - a Nem vénnek való vidék és a Vérző olaj című film vezet. Az előbbi egy gengszterdráma, amely Ethan és Joel Coen műhelyében született, a másik Paul Thomas An­derson megrázó erejű óriási tabló­ja. Egy jelöléssel lemaradva követi őket Joe Wright Vágy és vezeklés című angol-francia drámája. Egyetlen jóslatba talán belebocsát­kozhatunk: a Vérző olaj, amelyet már a hazai mozik is vetítenek, biz­tosan rokonszenves lesz majd az akadémia legtöbb tagjának, hiszen a 20. század fordulóján játszódik, a szabad lehetőségek Amerikájában, amikor élethalálharc folyt a folyé­kony aranyért. S a filmábrázolás is olyan nosztalgiás westemes ame­rikai. A főszerepben pedig Dániel Day-Lewis az ősamerikait jeleníti meg elsöprő erővel. A Vágy és ve­zeklés viszont a hollywoodi ízlésvi­lághoz áll közelebb. Míg az előbbi opus naturalisztikusságával és megrázó valóságtöltetével ma­gasztos, de lehangoló, a másik fes­tett romantikájával lenyűgöző mo­ziélményt kínál. Legjobb film Juno Michael Clayton Nem vénnek való vidék Vágy és vezeklés Vérző olaj Legjobb férfi főszereplő George Clooney (Michael Clayton) Daniel Day-Lewis (Vérző olaj) Johnny Depp (Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya) Tommy Lee Jones (Elah völgyében) Viggo Mortensen (Eastern Promises) Legjobb női főszereplő Cate Blanchett (Elizabeth: Az aranykor) Julie Christie (Egyre távolabb) Marlon Cotillard (Piaf) Laura Linney (The Savages) Ellen Page (Juno) Legjobb férfi mellékszereplő Casey Affleck (Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford) Javier Bardem (Nem vénnek való vidék) Philip Seymour Hoffman (Charlie Wilson háborúja) Az Oscar-jelöltek listája Hal Holbrook (Út a vadonba) Tom Wilkinson (Michael Clayton) Legjobb női mellékszereplő Cate Blanchett (I’m Not There) Ruby Dee (Amerikai gengszter) Saoirse Ronan (Vágy és vezeklés) Amy Ryan (Hideg nyomon) Tilda Swinton (Michael Clayton) Legjobb rendező Paul Thomas Anderson (Vérző olaj) Joel Coen és Ethan Coen (Nem vénnek való vidék) Tony Gilroy (Michael Clayton) Jason Reitman (Juno) Julian Schnabel (Szkafander és pillangó) Legjobb eredeti forgatókönyv Brad Bird, Jan Pinkava, Jim Capobianco (Lecsó) Diablo Cody (Juno) Tony Gilroy (Michael Clayton) Tamara Jenkins (The Savages) Nancy Oliver (Plasztik szerelem) Legjobb adaptált forgatókönyv Paul Thomas Anderson (Vérző olaj) Joel Coen és Ethan Coen (Nem vénnek való vidék) Christopher Hampton (Vágy és vezeklés) Ronald Harwood (Szkafander és pillangó) Sarah Polley (Egyre távolabb) Legjobb idegen nyelvű film Beaufort (Izrael) A pénzhamisítók (Ausztria) Katyn (Lengyelország) Mongol (Kazahsztán) 12 (Oroszország) Legjobb fényképezés Roger Deakins (Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford) Roger Deakins (Nem vénnek való vidék) Robert Elswit (Vérző olaj) Janusz Kaminski (Szkafander és pillangó) Seamus McGarvey (Vágy és vezeklés) Legjobb zene Marco Beltrami (3:10 to Yuma) Michael Giacchino (Lecsó) Alberto Iglesias (Papírsárkányok) Dario Marianelli (Vágy és vezeklés) James Newton Howard (Michael Clayton)

Next

/
Thumbnails
Contents