Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-23 / 46. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 23. Vélemény És háttér 7 GLOSSZA Rejtély Döglött oroszlánba rugdosni kétes dicsőség, ezért úgy gondoltam, könnyedén felülemelkedem a rendkívül terjedelmes, egyben vicces nyilatkozaton, melyet Szloválda Kommunista Pártja adott ki a győzelmes február hatvanadik évfordulója alkalmából. Ám amióta elolvastam, egy kínzó kérdés gyötör: a nyilatkozatban azt írják, az eszme szépségéből mit sem von le, hogy a pártvezetés visszaélt a nép által ráruházott hatalommal, leginkább az ötvenes, a hatvanas és a hetvenes években. Tessék mondani, a nyolcvanas években már minden rendben volt? (Kocur László) HÉTVÉG(R)E -A . Kereszténydemokrata válás Ján Slota nagyon elszállt a múlt hét végén. Jan Švejnar cseh elnökjelölt leganézá- sával volt elfoglalva, miközben Koszovó kikiáltotta függetlenségét. HOLOP ZSOLT A nyilvánosság meg volt döbbenve, senki sem gondolta, hogy Slotának tudomása van egy Švejnar nevű cseh elnökjelölt létezéséről, ő meg mindjárt le is ganéz- ta, talányos, megfejthetetlen ügy. A Smer ezt elintézte azzal, hogy Slota megint részeg volt. Ez az állásfoglalás nem tartalmazott új információt, Slota nyilatkozatát feliratozni kellett, mert nem lehetett tisztán érteni a szavait, kivéve a ganét, az be van gyakorolva. Nyilván még azt ünnepelte, hogy megírta az európai szocialistáknak, hogy ő most már európai politikus lesz, és az is lett. Csak csütörtökre szedte össze magát és nyilatkozott Koszovóról, amely akkorra már születésének ötödik napját ünnepelte, és több nagyhatalom elismerte. Koszovóval kapcsolatban mostanra több tucatnyi állam kifejtette álláspontját, a megnyilvánulások egy része nem Koszovóról, hanem az adott államról és kisebbségeiről szól (Koszovó nem precedens, és semmilyen kisebbségre nem vonatkozik, főleg nem a sajátunkra). Slotában kitört a harmadik világháború, de Szlovákia inkább azért harcolhatna, hogy maximális kisebbségi jogokat adjanak a koszovói szerb kisebbségnek (mielőtt szégyenszemre az MKP érné el ezt is), és Slota jó példával szolgálva a magyar kisebbség számára is biztosítaná mindezt. Belgrádban mindenesetre felgyújtották a McDonaldsot és az Egyesült Államok nagykövetségét, amihez még az amerikai nagykövetségek sincsenek hozzászokva. A magyar nagykövetség őrzését megerősítették a hatóságok, így most már két rendőr vigyázza az épületet. Szlovákiában újabb kormányellenes összeesküvést leplezett le Fi- co, a baziniak Peter Cmorík énekes vezetésével akarják megdönteni a hatalmat, kiénekelni Fico szájából a sajtot, egy szemétdomb ürügyén. Fico túl puha volt, amikor kijelentette, hogy az ellenzéknek börtönben a helye. Még egy lakossági tiltakozás és a kormányfő kénytelen lesz változtatni álláspontján. De az ellenzék valóban nem találja a helyét. Az SDKÚ-ban néhá- nyan le akarják cserélni Dzurindát, mert az ország legnépszerűtlenebb politikusa nem vezetheti a pártot. Dzurinda szerint vezetheti és kész. A KDH már megint szétesett, négy parlamenti képviselője távozott, köztük František Mikloško, aki a rendszerváltás óta parlamenti képviselő. Mikloškóról mindenki azt hitte, hogy KDH-s agglegényként fog politikai nyugdíjba vonulni, erre 60 évesen megnősült. Most van felesége és nincs KDH-ja. A liechtensteini alapítványok voltaképpen „leszállópályák bűnözők számára" Csak a hülyék adóznak szabályosan? MT1-ELEMZÉS A németországi adócsalási botrány több fronton zajló összecsapásokra világított rá, amelyekrészben külpolitikai, részben jogi természetűek. A legnagyobb tétje azonban társadalmi síkon van az adót csaló kisebbség és a tisztességes többség szembenállásának. A nem túl gyakori német-liechtensteini kormányfői találkozók sorában a legutóbbira sistergő légkörben került sor Berlinben. Angela Merkel kancellár felindultan fogadta az alpesi hercegség miniszterelnökét, Otmar Hasiért, miután Vaduz felől durva szemrehányások és kirohanások hangzottak el Berlin irányába. A külföldi milliomosokat nagylelkű garanciákkal és befektetési lehetőségekkel csalogató Liechtenstein „orgazdaságot”, „teutonnémet” allűröket és nagyhatalmi hangnemet vetett Berlin szemére. Az ok: a szövetségi nyomozó hatóság (BND) egy lopott bankadatokat tartalmazó DVD segítségével ütött rajta február közepén a német posta elnökén, akit egy liechtensteini bank segítségével elkövetett adócsalással gyanúsítanak. (Az LGT bank a trónörökös, Alajos herceg tulajdonában van.) A német sajtó válaszul arcátlanságot emlegetett, azzal vádolva a „törpeállamot”, hogy a szomszédai rovására gazdagodik. A berlini pénzügyminisztérium szóvivője pedig úgy fogalmazott, hogy a hercegségi alapítványok voltaképpen „leszállópályák bűnözőkszámára”. Merkel a vitás kérdések tárgyilagos rendezését szorgalmazta, lesöpörve a vendég hivatkozását a banktitokra. Haslemek elakadt a lélegzete, amikor a kancellár az USA és Liechtenstein közötti megállapodást hozta fel példának. Ennek értelmében a hercegség összes pénzintézete kötelezte magát: közli a washingtoni adóhivatallal azoknak az amerikai polgároknak a kamat- és osztalékjövedelmét, akik névtelenül nyitnak számlát liechtensteini bankoknál. „Ami működik az Egyesült Államokban, annak működnie kell az EU-ban is” - így Merkel, hozzátéve: Berlin üdvözli a hercegség novemberi csatlakozását a schengeni övezethez, amely a határellenőrzés megszűnését eredményezi. Az egyezmény ratifikálása során azonban „kérdések merülhetnek föl a Bundestagban” - csavart egyet a hüvelyk- szorítón a német kormányfő. A DVD-n levő adatok felhasználását független német jogászok szinte egybehangzóan támogatják; szerintük a „beszerzés” módja (ha az informátor csakugyan lopta volna őket) irreleváns. Németországban ugyanis nem érvényes az amerikai jogrend elve a „tiltott fa gyümölcséről”. Ennek értelmében egy jogellenes úton szerzett bizonyíték illegálissá teszi a reá épülő összes ismeretet, így azokat a bíróság nem veheti figyelembe. „Bizonyítékok megszerzése jogellenes módon önmagában nem változtat azok bírósági megítélésén; kivéve, ha a megszerzés során emberi jogok sérültek” - mutatott rá Christian Jäger, a trieri egyetem jogprofesszora. Az adócsalási ügy külpolitikai és jogi hullámai inkább a felszínen, a sajtóban érzékelhetők. A mélyben keltett rengések erejére és kihatásaira egyelőre kevesen hívják fel a figyelmet - jóllehet éppen Németország az, ahol jó ötven évvel ezelőtt megfogant a „szociális piacgazdaság” fogalma, mintegy ellentéteként a zabolátlan kapitalizmusnak. A Német Szövetségi Köztársasában törvény írja elő a hátrányos helyzetű térségek központi támogatását, a bonyolult nevű Länderfinanzausgleich értelmében a tehetősebb tartományoknak kötelességük anyagilag segíteni a rosszabb helyzetben levőket. A bő 17 évvel ezelőtt megvalósult német egység nyomán a keleti tartományok már több százmilli- árd eurót kaptak a szövetségi kormánytól, illetve a nyugati tartományoktól az infrastruktúra javítására, munkahelyek teremtésére, környezetvédelmi projektek megvalósítására. A szolidaritás elve a németek vérében van. Tanúsítja ezt az a hihetetlen mértékű adakozás, amely egy-egy külföldi természeti csapás - árvíz, földrengés, cunami, éhínség - nyomán eurómilliókat juttat jótékonysági szervezetek bankszámlájára. Erre az érzésre mért súlyos csapást az adócsalási botrány, fölháborítva a bérből, fizetésből élők millióit. Ók joggal teszik föl a kérdést: a jól-rosszul működő állam, a közintézmények fenntartásához mindenki képességei (jövedelmi viszonyai) mértékében köteles hozzájárulni. Ám meddig működhet jól az állam, ha az anyagi szempontból meghatározó személyek szép csöndben elosonnak a balfenéken, megcsonkítva a rendszert tartó pénzügyi oszlopokat? A „kiemelt adózók” (15—20 ezer személy) évente és fejenként 120-140 ezer euróval kevesebb adót fizetnek be, mint amennyit jövedelmük alapján kellene. Ez évente 2 müliárd euró bevételkiesést jelent az államnak. Ebben ludas a német adóhivatal is. A tisztviselőknek utasításuk van arra, hogy a „nagy halak” adóbevallásában csak a „szembeszökő hiányosságokat tegyék vizsgálat tárgyává” - volt olvasható az ARD televízió által bemutatott hivatalos leiratban. Az indok: nehogy az érintett „tőkeerős személyek” külföldre vigyék a pénzüket - például Liechtensteinbe A műsorban megszólaltatott Götz Werner szerint Németországban baj van a felső tízezerrel. A Drogerie-Markt (dm) hálózat tulajdonosa rámutatott: törvényekkel kellene módosítani a keretfeltételeket, hogy minden ember a társadalom lehető leghasznosabb tagjává váljon. A jövedelmi skála alsó szélén ez már megtörtént: a Hartz IV reform nyomán szigorodtak a munkanélküli-segély folyósításának a feltételei. Egyévi állástalan- ság után már csak a szociális segélynek megfelelő összeg jár a le- csúszottaknak; a kormány így igyekszik ösztönözni őket a felkínált álláshelyek elfogadására, átképzésre. Ideje volna tenni valamit a kiemelt jövedelmű rétegek aktivizálása, a tőkemenekítés megakadályozása érdekében - fogal- mazottWemer. KOMMENTÁR Állami precedens? SERES LÁSZLÓ Megszenved a világ Koszovóval: az Egyesült Nímandok Szervezete, amely éppen most adta át az ellenőrzés stafétabotját az Európai Uniónak, nem hajlandó a saját BT-jében (betéti társaság) meglépni, amit a moráljuk maradéka megkövetelne, holott más esetekben ugye a máig homályos „népek önrendelkezési joga” az a csodaérv, amellyel bármely terrorista állam vagy képződmény „szuverenitását”, „integritását” kell jól megvédeni. Az EU-ról pedig eggyel többször bebizonyosodott, hogy nincs, hiszen 27 államnak nem is lehet egységes, önálló külpolitikája. Az európai hegyek vajúdása kis, nemzeti egereknek adott életet, a konklúzió az, amit eddig is tudtunk, hogy ti. mindegyik tagállam azt mond, amit akar, és ez pontosan így is történik. Spanyolokból, románokból, szlovákokból jönnek elő szeparatista fóbiák, orosz és szerb vezetők nyugtalankodnak nyilvánosan, miközben reménykedő oszétok, abházok, csecsének, székelyek tekintenek Koszovóra. Megőrült a világ? Koszovó - mint bármely más államalapítás, nemzetépítés - nem precedens semmire, az egész eleve nem a precedensjog alapján működik. Hiába mutogatnák pl. a baszkok Koszovóra: egy nemzet akkor függetlenedhet, ha azt másokjóvá- hagyják, és ha a nagyhatalmi vagy össz-geostratégiai érdekek között nem borul az egyensúly. És főleg: ha az új állam nem fenyeget másokat. Még a szánalmas ENSZ alapdokumentumai sem tartalmaznak olyat, hogy a „népek önrendelkezési joga” valamiféle automatikusan megadandó nemzetközi jótétemény volna, ami bárkit megillet, aki közli, hogy ő nép. Alapkövetelmény, hogy az új államot ne véreskezű gyilkosok hozzák létre, ne legyen terrorista kiképző- központ; de ha már terepszínű gerillák térnek át az öltönyös- nyákkendős diplomáciai világba, akkor mondjanak le az erőszakról és garantálják minden kisebbségi polgáruknak is a legelemibb szabadságjogokat (így lesz Pristinában törvény az Ahtisaari-terv- ből). Nem kell külön magyarázni, miért problematikus a Palesztin Hatóságjelentős öröme a koszovói „precedens” kapcsán: valószínűleg azt hiszik, hogy akár egyetlen centivel is beljebb vannak az államiság felé. Nincsenek. Amíg a Hamász demokratikusan megválasztott terroristái nem teszik le a fegyvert, nem hajlandók rendes öltönyt fölvenni, ezenkívül elismerni a zsidókjogát az életükhöz és biztonságukhoz, nem is álmodhatnak saját államról. Ugyanez vonatkozik Európa második muszlim (és egyébként Amerika-barát) államára: az ex-UCK-gerillák nem alapíthattak volna államot, nem ígérhettek volna nekik európai perspektívát a legelemibb demokratikus és szabadságjogi garanciák vállalása nélkül. Nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért idealista reálpolitikának. A szerző a Hírszerző vezető szerkesztője JEGYZET Egy Pisti a sok közül PUHA JÓZSEF Pedagógus ismerősöm szerint nincs még egy olyan hivatás, amely a bársonyos forradalom óta annyira degradálódott volna, mint az övé. Azt mondja, társadalmunk összes újkori betegségének mellékhatása az iskoláinkon csapódik le. Bevallom, nem tudom, manapság milyen légkörben folyik az oktatás, mi azonban még felnéztünk a tanítóinkra. Az „átkosban” sem voltunk egyenlőek, mégis elhittük nekik, hogy aki nem tanul, az nem boldogul az életben, vagy jóval nehezebben, mint akinek tiszta egyes a bizonyítványa. Ismerősömet a közelmúltban nyugdíjazták. Alig várta. Az utóbbit nem hittem volna, amíg le nem ültünk beszélgetni. Őt a jóisten erre a pályára teremtette. Az iskolához ment feleségül, s jó házastárs lévén vele feküdt, vele kelt. Harminc-harmincöt évig nem volt komolyabb gond a „kapcsolattal”, csak az elmúlt években, az ezredforduló után romlott meg. Mondom, alig várta, hogy elváljanak. Úgy érzi, az iskola becsapta. A fene nagy demokráciánk a suliban is teret nyert, és az igazságtalanság egyre nagyobb méreteket ölt az intézmény falai között. Parancsba kapta, hogy Pistivel kivételezzen. Ha kettesnél rosszabb jegyet adott neki, legjobb esetben megúszta egy ej- nye-bejnyével, amivel a tanítói képesítést nem szerzett igazgató intette, rossz esetben a diák apukája viharzott be vadkan módjára, és ordította le, mondta el mindennek alpári stílusban. Pisti apja a tanév elején mindig ad pár ötezrest a sulinak erre-arra, és cserébe elvárja, hogy fiának kettesnél rosszabb jegye ne legyen. Most mondhatnánk, hogy Pistinek árt vele, de ha jobban belegondolunk, ez nem igaz. Fiacskája élete végéig megél apja titokzatos úton szerzett vagyonából. És nem is akárhogyan! Ó az, akinek tök felesleges az iskola, és mindenki jól járna, ha nem menne oda. Ismerősöm szerint egyébként, ha engedélyeznék, szülei biztosan nem íratják be. Három éve, hatodikos alapiskolásként bejelentette, ha jogosítványa lesz, elüti a tanítót a sokmilliós autójával, amikor a suli felé bandukol, a büntetést kifizeti. Ezt komolyan is gondolta, már akkor császárnak képzelte magát. Szinte analfabétaként. Pistinek tanulóként jogai vannak, kötelessége viszont egy szál se. Példája nem egyedi. Pedagógus ismerősöm szerint a társadalmi csoportok közötti különbségek az iskolában egyre jobban megmutatkoznak. A gazdagok egy részének nincs szüksége tudásra, a szegények pedig tudással is nehezen boldogulnak - bizonyára sosem jutnak olyan szintre, amilyenen Pisti él.
