Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-22 / 45. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 22. Vélemény-hirdetés 11 (SITA/AP-felvétel) SZEMSZÖG Lojalitás igen, asszimiláció nem Csak vártam és vártam, hogy valaki reagál a kormányfő azon kijelentésére, hogy a Beneš-dek- rétumok „akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit”. Nem volt szerencsém olvasni ezzel kapcsolatos reagálást, remélem nem kerülte el a figyelmemet. Hol él a kormányfő? Ennyire rövidlátó lenne, nem észleli a politikai fejleményeket? Vagy nem akaija? Ha nem tévedek, elsők között pont a koalíciós társa kezdte a második világháború utáni elrendeződést bomlasztani - Csehszlovákia szétdarabolásá- val. Aztán itt van még a Szovjetunió széthullása, Jugoszlávia fokozatos - teljes - szétesése, a németek egyesülése, és legutóbb Koszovó kiválása Szerbiából. Még azt sem lehet mondani, hogy a „győzteseknek” igenis joguk van a területi elrendeződést megváltoztatni, mert „vesztesek” is voltak közöttük. Hát mi ez, ha nem a második világháború eredményeinek a megváltoztatása? Ebből következik a Beneš- dekrétumok visszavonása? Utólag az ember úgy látja ezeket a folyamatokat, hogy nem történt más, mint az, hogy rendeződött, amit mesterségesen összevontak, illetve szétválasztottak. Az a sokat emlegetett parlamenti képviselet! Az Új Szó, illetve az MTI is foglalkozott a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletével. Az erre vonatkozó javaslatot az ombudsman átadta a kormánynak. Ennek lényege a pozitív diszkrimináció lesz, magyarán: a nemzetiségeket „csak úgy” beültetik a parlamentbe. Bennünket olyan veszély nem fenyeget, hogy az itteni ombudsman így kiáll az érdekünkben. A mi képviselőink nem a többség jó szándéka jeléül kerültek a parlamentbe. Azért, hogy oda kerüljenek (és más országokban is hasonló a magyar képviselők sorsa), a választásokkor keményen meg kellett küzdeniük. Tehát az a számonkérés, hogy itt vannak magyar képviselők a parlamentben, akkor miért nincsenek odaát szlovák országgyűlési képviselők, nem helytálló. És ezek a kijelentések nemcsak kocsmai szinten hangzanak el, hanem politikusok szájából is. Amikor ezt hallom, illetve olvasom, nem tudom, bosszankodjak-e vagy nevessek. Semmi akadálya annak, hogy odaát a nemzetiségek ezt utánunk csinálják, minden om- budsmani segítség nélkül. Különben, ha jól utánaszámolnánk, alighanem kiderülne, a magyar parlament képviselőinek 10-20 százaléka nemzetiségi. Persze, ez a képviselet nem arányos. Van olyan nemzetiség, amelynek képviselete aránytalanul sok, de olyan is, amelynek képviselete a gazdasági erejének megfelelő, a többié pedig elenyésző. Ha a ko- optálási kísérlet sikerül, akkor odaát a nemzetiségiek száma a parlamentben elérheti a 30 százalékot is. Hazai kormánypolitikusoktól nemegyszer hallani, hogy a nekünk nyújtott nemzetiségi jogok „standard felettiek”, szabad magyar fordításban: túlzottak. Ugyanezt olvasni egyes internetes fórumokon is. Összehasonlítási alapnak a nyugat-európai országokba és Amerikába bevándorló afrikaiakat, ázsiaiakat veszik, vagy akár a szovjet utódállamokban maradt orosz nemzetiségűeket. Legutóbb a miniszterelnök-helyettes hozakodott elő nyugat-európai példával. Kikérjük magunknak az ilyen és hasonló példázatokat, összehasonlításokat. Nem lehet és nem szabad erőszakolni az ilyen összehasonlítást! Pl. az almát - mondjuk - a körtével. Mindkettő gyümölcs, mégsem ugyanaz. Ez vonatkozik a nemzetiségekre is. Nemzetiség a bevándorolt és az őshonos is az lett. Az egyik a jobb élet reményében, vagy mert otthon üldözték, kalandvágyból, engedve a csábításnak, vagy tudatos betelepítés által lett nemzetiség. A másikat pedig a történelem viharai sodorták nemzetiségi sorsba. A kettő között nem szabad párhuzamot vonni. Az elsőktől talán el lehet várni a lojalitást. Azaz, hogy integrálódjanak. A másikoktól is elvárható az integrálódás, ezzel nincs is baj. Amikor azonban a lojalitáson azt értik, hogy asszimilálódjon az ember, azaz felejtse el az anyanyelvét, az már nincs rendjén. Ezek a másikok vagyunk mi. Bennünket nem embercsempészek hoztak, nem útlevéllel jöttünk. A mi helyzetünk sajátos. A szülőföldünkről el sem mozdultunk, mégis kisebbség lettünk. Ha már hasonlítani akarunk, akkor Európában a dél-tiroliakéhoz hasonló a sorsunk. Sajnos ez a hasonlatosság csak a valamikori területrendezésre vonatkozik, nem pedig a jogokra. Mánya László VISSZHANG Recseg, ropog a készülék Végre valaki (k) hozzászól- t(ak) a Pátria problémájához. Az írás minden sorával, és az SMS- ekkel egyet lehet érteni. A következő mondatot szeretném kiegészíteni: „az ország következő szégyene lenne, ha tovább csonkítanák a szerkesztőséget, az pedig még nagyobb, ha egyre zsugorodna az a terület, ahol hallgatható a magyar adás.” A zsugorodás elkezdődött. Miután az adást átvette a pozsonyi adótól (1017 kHz) a nyitrai (1098 kHz). Pozsonyban azóta nem lehet hallgatni a Pátria magyar adását. Rosszabb a vétel, mint annak idején az „átkosban” a Szabad Európáé. Másnap érdeklődtem a Szlovák Rádió illetékesénél, Krátky úrnál, hogy mi az oka az adás rossz minőségének és mikor javul. A magyarázat: „A nyitrai adó 50 KW-tal sugároz. Mi megrendeltük az adás 100 KW-ra, vagyis duplára emelését, de a megrendelés teljesítéséért már az új szolgáltató felel. ígéretük szerint az adás rövid időn belül megerősödik!” Az adás nem javult meg. Egy hónapja ugyanaz a helyzet: zúgás, súgás, érthetetlen hangok. A napokban újra felhívtam az „illetékest”. A válasz csak sajnálkozás. Ók nem tehetnek semmit. Ök biztosították a probléma pénzügyi részét, mostNyitránasor. Valakinek, valakiknek meg kellene végre mozgatni az ügyet. Talán éppen annak, akit H. Péter említ az idézett írásban: „szerintem előbújhatna már az MKP az ellenzéki bunkerből, hogy egy kicsit megtámogatná a Pátriát. Főleg a magyar adást.” Valakinek, valakiknek nagyon sürgősen lépni kellene, mert a végén az lesz az érv, hogy nincs is az adásra szükség, mert már nem hallgatja majdnem senki (mert nem lehet hallgatni)! Cséplő Ferenc A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. T ■ -Mobilejednoducho bližšie Kezdje Internettel! Lépjen be a mobil Internet világába a legkisebb havidíjjal. Az új Gyors Internet Start (Rýchly internet Štart) programmal mindössze havi 299 koronáért (áfával) szörfölhet bármikor, amikor csak kedve tartja, havi 500 MB-os szabad adatáramlással. Ha többet szeretne szörfölni, csak áttér egy magasabb programra. Még mindig habozik? Tegyen próbát a Gyors Internet Start programmal 7 napig, és döntsön utána! Az ajánlat 2008. III. 31-éig érvényes a Gyors Internet Start (Rýchly internet Štart) előfizetése (aktiváció) esetén, ha 24/36 hónap futamidejű hűségszerződést köt a bekötési szerződéséhez. Ügyfélszolgálati vonal: 12345 ■ www.t-mobile.sk BP-8-10596
