Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-22 / 45. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 22. Kultúra 9 A Bibiana-házban április 6-ig tekinthető meg a győri Zichy-palota gyűjteményéből összeállított kiállítás A közkedvelt figurák között van Harry Potter is - Czibuláné Csicsmann Erzsébet munkája (Mária Baloghová felvétele) Babák mesékből és a régmúltból Pozsony. Mesefigurák, az ősi népi és nemesi viseletek, korunk ismert figurái (színészek, táncosok, énekesek), életképeket, élethelyzeteket maguk köré idéző, tartalommal bőven beszédes, jellegzetes alakok - vagyis színes, izgalmas babakavalkád várja mától a gyermekek esztétikai fejlődését hozzáértően szolgáló Bibi- ana-ház kicsi és felnőtt látogatóit egyaránt. A babák, amelyek bécsi kitérővel - hiszen megjárták az osztrák fővárost is, legalábbis egyik kiállítótermét - érkeztek Pozsonyba, Győr egyik gyönyörű barokk épültéből, a Zichy-palotá- ból keltek útra. A vitrinekben pózokba állított figurákat a magyar- országi Országos Babakészítési Versenyre beküldött produkciók közül válogatták. A tárlat tíz év terméséből mutat be illusztrációs anyagot. E babavilág csodás lényei gyerekek és felnőttek képzeletét egyránt megindíthatják. S nemcsak a kislányokét, mert a szép ruhákba öltöztetet babákon kívül vannak itt az Óperenciás- tengert megjárt matrózmackók is, melyekkel inkább a fiúk tudnak azonosulni. A kiállítás a pozsonyi Magyar Intézet közreműködésével valósult meg. (tébé) Sokkal inkább emlékkönyv ez, mint summázat - a maga egyszerű szépségében is nagyszerű alkotás Gömöri hajlékok breváriuma Nem tudom, jól emlék- szem-e - pedig már szállóigévé vált a mondás de ha emlékezetem nem csal, talán Andrássy Gyula gróf mondta egykor, hogy Gö- mör megye olyan, mint Magyarország kicsiben. Az utóbbi egy-két évtizedben, elsősorban B. Kovács István és a tragikusan korán elhunyt Thököly Gábor, L. Juhász Ilona és mások munkásságának köszönhetően meg is jelent jó néhány kötet a Felvidéknek erről a gyöngyszeméről. KÖVESD1 KÁROLY Míg B. Kovács történelmi, művészettörténeti, régészeti stb. összefoglalóját adta a régiónak, Thököly az épített kultúra - szomorú hasonlattal élve: leépülő - darabjait vette számba két pazar kötetben, megtoldva azt egy Rozsnyó-monográfiával, L. Juhász Ilonának pedig a néprajzi kutatásai érdemelnek figyelmet. De tisztelet a többieknek is. Mindezek után úgy tűnhet, hogy e témakörben még egy könyvet kiadni fahordásnak tűnhet az erdőbe. Czenthe Zoltán Otthonok című kétkötetes munkája azonban más a maga nemében, mint a fent említett szerzők által publikáltak. Czenthe Zoltán ugyanis elsősorban gyűjtő. A műszaki végzettségű, Budapesten élő mérnök edényt, fotót, hanganyagot hordott egy halomba szorgos méhecskeként évtizedeken keresztül. Kiterjedt gyűjteményének értelemszerűen csak töredékét képes felmutatni az utóbbi években megjelent könyvsorozat, a szerző nevével fémjelzett Gömöri Atlantisz. (Az előző kiadványok közül különösen a Fejfák című kötet érdemel figyelmet.) Miért számíthat mégis az olvasó jóindulatára ez a könyvecske? Elsősorban azért, mert a szerző szerelmese a gömöri tájnak (maga Tornaiján született), az itt élő ember alkotta tárgyaknak, és ezt a szeretetet vissza is tudja adni a fényképek által. Valami nagyon emberi sugárzik a lapokról, a több mint két és félszáz színes fényképről. Amelyeken ugyan nem főúri paloták, kastélyok, hanem egyszerű - ám olykor hallatlanul díszes, szinte barokkos - parasztházak és épületek jelennek meg. És a részletek leírhatatlan gazdagsága. Tornácok, grádicsok, kerekes és gémeskutak, palánkok, mohos tetők, repkénnyel befutott, omladozó oszlopfők, málladozó portálok, sarkaikból kifordulni készülő kapufélfák, földre rogyott malomkerék, „ravátékos” öreg csűrök, „dufartok”, gazdasági épületek, istállók, kisnemesi „pantheonok”; a tornácon, udvaron itt-ott emberekkel, helyenként feltűnik egy-egy igavonó, szárnyas jószág, hogy életet és értelmet nyerjen az élettelen galéria. A Gömör-kishonti Téka kötetei egyébként is általában kellemes meglepetéssel szolgálnak az olvasónak. Nincs ez másképp a sorozat tizenkettedik darabjával sem, az Otthonok című album második kötetével. Bár az album kifejezés esetünkben talán nagyzolásnak tűnik, hiszen a könyv, mint említettük, kisméretű. A benne látható régi fotográfiák sem nagyok. Megérdemli a figyelmet azért is, mert nem hivalkodó; a maga egyszerű szépségében is nagyszerű alkotás, és (talán nem ide illő szó, de nem jut eszembe jobb hasonlat) puritanizmusában is mérhetetlenül gazdag. Bár tematikáját tekintve tárgya behatárolt, mégis tágabb rálátást kínál az egykori, nem is olyan régi, gömöri népélet egy-egy szegmensére. A fotográfiák zöme ugyanis alig egy generációnyi ideje, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején készült. Sajnálattal tehetjük hozzá: az idő vasfoga azóta csak rontott az épületeken. Érdemes a figyelemre nem utolsósorban azért is, mert - mivel döm- pingjét tapasztalva a szebbnél szebb és méretekben, kivitelben egymással versengő képes albumoknak, enciklopédiáknak - nem kis merészségről tesz tanúbizonyságot napjainkban megjelentetni egy ilyen kötetet. Aminek, tegyük hozzá, megvan a magyarázata: a kiadó szeme előtt nyilván az a szempont is ott lebegett, hogy emberi, hozzáférhető áron lehessen hozzájutni a kötetekhez. Az Otthonok két darabjától - bár a benne szereplő települések ábécérendben következnek - ne várjon senki valamiféle lexikoni összefoglalást. A sorrend a könnyebb eligazodást szolgálja. Sokkal inkább emlékkönyv ez, mint valaminek a summázata. A kötet végén helységnévmutató és térkép is segíti az olvasót a tájékozódásban. (Czenthe Zoltán: Otthonok 2, Gömör-kishonti Múzeum Egyesület, 2007) Mediawave -18. alkalommal Győr. A Mediawave elnevezésű nemzetközi filmversenyt és a hozzá kapcsolódó dzsessz- és népzenei koncertsorozatot április 26-tól május 3-ig rendezik meg Győrött és még húsz közép-európai városban. A fényírók fesztiválját az idén 18. alkalommal szervezi a Mediawave Alapítvány. A csaknem két évtized alatt a seregszemle bekerült a nemzetközi fesztiválok vérkeringésébe. A győri programokkal párhuzamosan több magyar helyszínen, valamint összesen húsz cseh, lengyel és szlovákiai városban rendeznek filmvetítéseket, koncerteket. Az idei filmes versenyre 66 országból csaknem 1100 alkotást neveztek. Az európai és az amerikai kontinensen kívül egyebek mellett a Fülöp-szigetekről, Iránból, Irakból, Ruandából és Szenegálból is küldtek alkotásokat a győri megmérettetésre. Az előzsűrizés már megtörtént, ennek nyomán 62 film került a versenyprogramba, s további 34-et versenyen kívül vetítenek. Az idei rendezvény egyik központi témája 68 öröksége. A zenei programokra világsztárokat várnak. (MTI) PENGE BSSaSgMBgSiSBBMMfiiffWffliWgraB'.r Nárcisz kész „Maradékot evett, mint a madarak, bár/ ha ízlését követi, inkább magát / eszi csak rosszul fekszi meg a gyomrát/az idegen anyag”-írja Mamo János új kötete egyik legszebb versében, s ezzel mintegy műve tárgyát is élénkbe adja. Nárcisz az önmagába és önmaga ellen forduló szerelem megtestesítője, aki mindennél keservesebben küzd meg az idegen anyaggal. Nárcisz énje a költő nyelvében feszengő bizonytalan én tükörképe. Csehy Zoltán kritikai rovata Mamo könyve azonban csak részben olyan, mint egy pszichológiai utazás a nárcisztikus én legbelsőbb zugain át a másokat tükörként kezelő szerelem birodalmába: sokkal inkább a nyelv érzéki birtokbavételéről szól. „Nárcisz hajlik / a vers fölé, mely hajléka lehetne”. És ez a hajlék megelevenedik: széle, hossza, szaga, illata, emléke, vonzása, csábereje, titka lesz. A nyelv szerelmes kalandja egyszer csak ismert budai tereket fog be, sőt ismert budai helyek (a Déli pályaudvar környéke) válnak misztikus helyekké, oldódnak költészetté a nyelvben. Nárcisz olykor „sétál az Alkotás felé”, unja a Vérmezőt, „végre is ő (Nárcisz) / mégsem egy reális pióca”. Az irodalmi tradíció is a maga sokértelműségében idéződik meg például a Térdig Aranyban című remeklésben. ,.Aranyban mérve az időt” ez a költészet a magyar nyelv örök szépségéről és megfoghatatlan, helyettünk beszélő csodájáról szól. Nárcisz egója időtlen szubjektivitásban leledző, hol gyermek, hol felnőtt, hol önmaga emléke vagy tükörképe csupán, amikor „megmerítkezik, úgymond, a tulajdon arcában”. Nárcisz számára a nyelv kihívása mellett a nőkhöz való viszony problema- tizálása a leglényegesebb, persze, az antik mítoszhoz híven, mindig csak önmaga tükörképeként látni a számára érdekes idegen „anyagot”, noha „sosem volt a részletekben nagy, / és egészben sem tapasztalta meg / magát még soha.” Kétségtelen, hogy énje szétbomló: a kötet versei éppúgy néznek egymás tükrébe, ahogy Narcissus tekint Ovidiusnál a víztükörbe. Eldönthetetlen, hogy a látszó vagy a lévő énje játssza szerelmes játékait a nyelvvel, ezzel a meghódíthatatlan nővel. Ebből a lebegő álmodozásból olykor kiszól a költő: „És Nárcisz elindul hazafelé, / húzza a táska. Életben most múlna dél.” AGo- yahír-sorozat versei a Nárciszmítoszt Goya világával kapcsolják össze, s a Mamo-féle nyelvelés egyszeriben spanyolos hangulatot kezd árasztani, „árasztván a zenét - s képekbe fojtva. Mintha dézsából öntenék.” Az utóbbi időszak magyar lírájában megfigyelhető, hogy a költők ma már általában nem verseket, hanem egyenesen könyveket írnak: mielőtt ezt kizárólag az epikus látásmód versbe szivárgásának vélnénk, szükségszerű megjegyezni, hogy sokkal inkább a régi, a romantika előtti kötetkompo- zíciós kiszámítottság vissza- csempésződéséről van szó. Talán e tendenciának is köszönhető, hogy immár elejétől végéig vágyunk olvasni egy verskötetet, és nem a rapszodikus be- le-beleolvasás kalandját részesítjük előnyben. Marno esetében is ez a helyesnek látszó eljárás. Mamo Arany János-i hajlékonysággal kezeli a magyar nyelvet, költői vüága csupa titok, játék és a nyelv mélyén rejlő bölcselet. A Nárcisz készül véleményem szerint a 2007-es esztendő egyik legjobb, ha nem a legjobb magyar verseskönyve volt, melyből néhány vers a Kalli- gram folyóiratnak köszönhetően már az előkészület stádiumában eljuthatott a hazai olvasóhoz is. Kihagyhatatlan. (Mamo János: Nárcisz készül, P’Art Könyvek, Budapest, 2007) Értékelés: