Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-20 / 43. szám, szerda
KARRIER 2008. február 20., szerda 4. évfolyam, 8. szám Valaki azonnal igent mond, mások napokig-hetekig töprengenek, és végül nem vállalják. Vezetőnek lenni teljesen más műfaj, mint jó szakemberként dolgozni Az új munkahelyi vezetők leggyakoribb hibái Vezetői pozíciót ajánlottak, de fél a kinevezéstől? Minden munkavállalónak nagy kihívás, ha főnöki szerepben folytatja pályafutását. Valaki azonnal igent mond és fejest ugrik az ismeretlenbe, mások napokig-hetekig töprengenek, és végül nem vállalják. Vezetőnek lenni teljesen más műfaj, mint jó szakemberként dolgozni. Néhány tipp a sikeres túlélésre. TANÁCS A munkavállalók 25 százaléka tehetségesebbnek tartja magát a főnökénél, mivel úgy érzi: jobb teljesítményt nyújtana, ha lenne módja a bizonyításra. Háromból egy beosztott (31 százalék) pedig minden további nélkül lecserélné felettesét. Másként viszonyulnak főnökeikhez a régebb óta munka- viszonyban lévők: 37 százalékuk szeretne új főnököt, míg az új kollégák mindössze egyötöde érez így - derül ki az Investors in People tanácsadó cég felméréséből, amely során 1700 brit és ír munkavállalót kérdeztek meg. A tanulmány szerint az alkalmazottakat a rosszul kommunikáló menedzsment dühíti leginkább, míg a beosztottak karrierútját szemmel tartók a legnépszerűbbek. A felmérés arra is fényt derített: minél régebb óta alkalmazott valaki az adott cégnél, annál többet jelent számára a főnök tisztességes viselkedése. Az új vezetők egyik leggyakoribb hibája, hogy kinevezésük után egyből fel akarják forgatni a szervezetet. „Kritizálnak, meggondolatlan döntéseket hoznak, azt is megváltoztatják, ami jól működik. Ehelyett első lépésben jobb, ha alaposan feltérképeznek mindent, áttekintik az előd által meghozott döntéseket és megpróbálnak tanulni a hibáikból - állítja Lipcsei András a Dr. Pendl & Piswanger vezetői tanácsadó iroda ügyvezetője. Ezt követően ajánlott egy listát készíteni - kimutatásokra és hatás- tanulmányra hagyatkozva - arról, hogy mi az, ami hatékony és mi az, ami csak hátráltatja a vállalat fejlődését. Az új stratégia kialakításában segítségére lehetnek a munkatársak is. Egy rövid beszélgetés keretében kérje ki véleményüket, kérdezze meg őket arról: milyen változtatásokat fogadnának szívesen. Az első negyedév végére pedig ajánlott egy átgondolt, magyarázatokkal bővített koncepcióval előállni a jövőbeni tervekről. Beszéljünk a kollégákkal A vélemények kikérése mellett érdemes egy hosszabb négyszemközti beszélgetést is megejteni a közvetlen beosztottakkal, illetve azokkal, akikkel napi kapcsolatban lesznek. Ezen az informális beszélgetésen ki lehet puhatolni a cégkultúrát, az íratlan szokásokat, az informális kapcsolatokat, az alkalmazottak motivációját, így nemcsak a számok tükrében, hanem az ott dolgozók szemüvegén át is megismerhetik a céget. Nem jön be az autokrata stílus Egy első, jól sikerült beszélgetés azonban még nem elegendő a munkatársak bizalmának elnyeréséhez, az egy folyamat eredménye. Az új vezető legyen nyitott, megbízható és egyenes. Ne főnökösködjön, a magán jellegű teendőit - például a bevásárlást - ne a titkárnőjével, kollégáival intéztesse. Természetesen delegálhat feladatokat, de kizárólag csak olyanokat, amelyek az adott alkalmazott munkakörébe beletartoznak. A példamutatás szintén igen lényeges. Ne a vezető legyen az, aki utoljára beér, és ne ő távozzon a legkorábban. Mindezek mellett a stílus sem mindegy. A pöffesz- kedő, autokratikus, fennhéjázó vezetőt nem kedvelik a beosztottak. Persze vannak olyan helyzetek, amikor teljesen más vezetői attitűd vezet eredményre. Például válsághelyzetben levő cégnél nincs idő konszenzuskeresésre: eredmény csak gyors és határozott döntésekkel érhető el. Mit tehetünk a riválisokkal, akik minden tettünkben, intézkedésünkben csak a rosszat látják? Lipcsei András szerint a legjobb, ha a főnök velük is leül egy személyes megbeszélésre, és meggyőzi őket: ez egyiküknek sem jó. Ha az energiáikat a rivalizálásra fordítják, akkor hatékonyságuk nagyban lecsökken, ezt pedig előbb- utóbb észreveszik és szóvá is teszik a felettesek. A mértéktartó távolságtartás javasolt A munkatársakkal való túlzott barátkozás szintén kerülendő, és nincs ez másként a távolságtartó viselkedéssel sem. A legjobb egy arany középút megtalálása, amelyet mértéktartó távolságtartásként lehet körülírni. A cégen belülről kinevezettek egyik legnagyobb dilemmája, hogy hogyan kezeljék barátaikat, kollégáikat, akik egyik napról a másikra beosztottjukká váltak. Lipcsei András szerint tapintatosan, körültekintően kell eljárniuk. Meg kell értetniük velük - fennhéjázás nélkül - hogy ők már más munkakörben dolgoznak. Ne magunkat helyezzük előtérbe Gyakori hiba továbbá, hogy a vezetők a magánérdekeket előrehelyezik az első hónapokban. Nem mondják le előre leszervezett nyaralásukat, hanem egy hónap munka után eltűnnek egy hétre. Ez ellenérzést válthat ki mind a felettesekben, mind a kollégákban. Csík Klára mindehhez hozzátette: a legfontosabb, hogy az intézkedéseket kommunikálják a vállalat tulajdonosainak, vezetőinek. Hetente érdemes leülni velük és elmondani, mivel foglalkozott az elmúlt héten. (J) A tíz leggyakoribb vezetői hiba: 1. Elszigetelődés a beosztottaktól 2. A stratégiai fókusz, a célok szem elől tévesztése 3. Egyoldalú vezetői látásmód 4. Autokratikus vezetési stílus 5. Motiválás mellőzése 6. Igazság elkendőzése 7. Személyes példamutatás hiánya 8. Túlzott konfliktuskerülés 9. Következetlenség 10. A pozitív visszajelzés hiánya „Nincs benne a munkakörömben, hogy kávét főzzek", „nem az én hibám", „ a többiek is így csinálják" - íme néhány kifogás, amelyet a munkaadók ki nem állhatnak Tabuk: mit ne ejtsen ki a száján a főnök előtt? FELDOLGOZÁS „Nincs benne a munkakörömben, hogy kávét főzzek”, „nem az én hibám”, „a többiek is így csinálják” - íme néhány kifogás, amelyet a munkaadók ki nem állhatnak. Összeállításunkból kiderül, melyek azok a magyarázatok, amelyeket jobb, ha ki sem ejt a száján a főnök előtt. Tippek. Egy jó kifogás kihúz a bajból? A legtöbb magyarázat, amellyel a munkavállalók hiányosságaikat elkendőzik, ballépéseiket magyarázzák, elcsépelt, általános és semmitmondó. Éppen ezért ahelyett, hogy meggyőznék a munkaadót alkalmazottai igazáról, arra késztetik, hogy megkérdőjelezze dolgozói rátermettségét, helyzet- felismerő- és problémamegoldó képességét. Késés, elmulasztott feladatok, félreinformált ügyfelek? Ne üres kifogásokkal állj elő! Nem az én hibám! Mindenki felszisszen - nem csak a főnök -, ha a munkavállaló másra akarja hárítani a felelősséget az elkövetett baklövésért. Ha valamit elszúrt, vállalja a felelősséget! Az őszinteség, beismerés sokkal szimpatikusabb, mint a kínos mosakodás. Nincs benne a munkakörömben! Főnöke megkéri valamire, és önnek nem fűlik a foga hozzá? Nem főz egy kávét a váratlanul betoppanó ügyfélnek, mondván ez a titkárnő dolga? Mások előtt ne mondjon ellent a főnöknek! Bólintson rá, hogy elintézi a önre bízott teendőt, és ha végképp nincs rá ideje, keresse meg az illetékest, aki elintézi ön helyett! Nem csak én gondolom így, a többiek is! Vállalja véleményét, tetteit! Ha a főnök rákérdez, miért nem úgy végezett el egy feladatot, ahogy szerinte illett volna, vagy valamit kifogásol - más úton-módon intézett egy ügyet, mint ahogy elvárta - ne kezdjen el mentegetőzni! Ne hivatkozzon arra, hogy kollégái is ugyanezt tették volna a helyében, vagy ugyanúgy gondolkodnak, mint ön! Indokolja meg döntését, és hallgassa meg felettese véleményét. Nem értem! A legrosszabb kifogás, amely kicsúszhat a száján, a „nem értem”. Ha magyarázat nélkül a fejét rázva ezt ismételgeti, ne csodálkozzon, hogy főnöke kissé türelmetlenül megkérdezi majd, mit nem ért, és miért. Ahelyett, hogy azt várja, ebből a két szóból megérti problémáját, dilemmáját, magyarázza el neki, hogy mivel van gond, mi az, amivel nem jut előrébb! Lejárt a munkaidőm, holnap majd elintézem! Rugalmas az időbeosztása? Főnöke tekintettel van családi kötelezettségeire vagy épp ellenkezőleg? Kötött munkaidőben dolgozik, és amíg ki nem lépsz az irodából, nem foglalkozhat magánéleti problémáival? Akármelyik csoportba is tartozik, nem tanácsos arra hivatkoznia, hogy munkája csak másodlagos életében. Ha fontos elintéznivalója van - beteg a gyerek, vár a család, programja van -, négyszemközt beszéljen a főnökökkel, de semmiképp ne hozakodjon elő az általános kifogással: lejárt a munkaideje! Nem érdekel a kollégák véleménye! Az önérzetes kijelentés arra utal, hogy magasan hordja az orrát, megy a saját feje után és hidegen hagyja, mások hogyan vélekednek önről, munkájáról. Egy jó csapatjátékos sosem hagyja figyelmen kívül mások véleményét, meghallgatja a tanácsokat, és leszűri a tanulságokat, amelyeket a maga javára fordít. Ha nem érdekli mások véleménye, és ezt még hangoztatja is, ne csodálkozzon, ha ellenségesen tekintenek önre az irodában! (ds)
