Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-16 / 40. szám, szombat
PRESSZÓ J 2008. február 16., szombat 2. évfolyam 7. szám 24-25. oldal 24-25. oldal 27. oldal Fáradjon beljebb az előszobába! Elválasztja a kinti és a privát szférát, rakodóhelyiségként szolgál Mire ügyeljünk a szépségápolásban? Bőr-őrző tanácsok tizenhattól nyolcvanhatig Rejtse el ruhával a fölösleges kilákat! Ha van egy kis súlyfeleslege, még nem dől össze a világ... #. A nagy kötődés a család létét veszélyezteti, muszáj néha elengedni egymás kezét, hogy megtaláljuk az ideális középutat Mi a sikeres házasság titka? (Képarchívum) Életünk egyik legfelelősség- teljesebb döntése, amikor az oltárnál vagy az anyakönyvvezető előtt kimondjuk a boldogító igent. Valaki pár hónap, valaki több év várakozás után. Honnan tudjuk vajon, hogy jól választottunk? Ki az, akivel le tudjuk élni az életünket? Érdemes-e szerelemből házasodni, vagy racionálisan dönteni? ÖSSZEÁLLÍTÁS „Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod” - írta egykor Soren Aabye Kierkegaard, a XIX. század nagy magányos gondolkodója. A fenti kérdések mindenkiben felvetődnek. A választ pedig csak akkor kapjuk meg, miután egy fél életet leéltünk kedvesünkkel, vagy pár év után, mikor a válásra kerül a sor. De mindezek mellett azért van egy-két támpontunk, melyek segítségével elindulhatunk, ha feleséget vagy férjet szeretnénk találni. Nem véletlen például, hogy a legtöbb házasság az egyetemen, főiskolán bontakozik ki. Ennek legfőbb oka a közös érdeklődési kör, a közelség, és a hasonló életkor. Az ellentétek nem vonzzák egymást! Ha két embernek nincs miről beszélgetnie, az maga a pokol! Fontos, hogy hasonló beállítottságúak legyenek, azonos értékrendjük és neveltetésük legyen. Igen nehéz lenne témát találnia például egy kémikusnak és egy művészlélek- nek; ha pedig a férfi fővárosi légkörben nevelkedett, nem biztos, hogy tíz percnél tovább tudna beszélgetni egy kis falucskában felnőtt nővel. Nem elhanyagolható tehát a lakóhely kérdése. Lehetőleg úgy válasszunk magunknak jövendőbelit, hogy a közelünkben éljen. Ez megkönnyíti a találkozásokat, és azt is megmutalja, hogy hasonló igényekkel rendelkezik választottunk, mint mi. Nem kellemes egy-két órát utazni, hogy meglátogassuk a másikat, hosszú távon pedig kifejezetten konfliktusgeijesztő. A neveltetésen is sok múlik. Minden szülőnek vannak elvárásai gyermekeivel szemben. Egyes szülők magasra teszik a lécet, mások alacsonyra. Ezt a gyerekek felnőtt korukig továbbviszik, beléjük épül, és ezt az értékrendet képviselik. Ha ez a két értékrend azonban ütközik egymással, nem érdemes család- alapításon tömi a fejünket. A szerelem pedig múló dolog. Érezhetjük egy hétig, egy hónapig, egy évig a hatását, de egy életen át nem. Racionálisan kell gondolkodnunk, ezért érdemes, ha legalább három év együttlét után döntünk a Van ereje, lélektani hatása annak, amikor két ember hivatalosan kijelenti: összetartozik IfAlllf« Nem válni egyszerűbb Ha azt az evidenciát vesszük alapul, hogy a hosszú életnek egyetlen titka van: nem szabad fíatalon meghalni, akkora hosszú házasság titka az, hogy nem válunk el. Egyszerűnek tűnik, főleg, ha belegondolunk, milyen bonyolult és mennyi viharral, veszekedéssel, gonddal-bajjal jár egy válás. Nem az átlagpolgárok számára. Nekik könnyű. Beadják a válókeresetet, a férj tudomásul veszi, hogy a gyerekek az anyjuknál maradnak, a lakás is az övék, csak először még egy kicsit együtt élnek, mert senkinek az ölébe nem pottyan még egy négyszer négyesgarzon sem, aztán valami isteni közbelépésre akad egy beköltözhető zug, esedeg egy szabad hölgy, aki úgy gondolja, majd ő megmutatja, hogy együtt lehet élni ezzel az alakkal, aki bár gyerektartást fízet, örökösen összehasonlítgat, de nem olyan rossz, ahogy azt a volt felesége, az a vén hárpia gondolja, kitárja ölelő és életmentő karját, s kezdődik az élet a kezdetben boldogság szigetének remélt lakásban. A szegényebb réteget ne elemezgessük, annak talán még arra se futja, hogy beadja a válókeresetet, nem még arra, hogy ügyvédet fogadjon, aki megnyeri számára a pert, és neki ítéltet mindent. Mit is? A rozoga bútort? A félelemben növekedő, ideges, tízéves korában még bepisilő gyerekeket? Az adósságot? Sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben vannak a tehetősebbek. Akiknek legalább tyúklábon forgó palotájuk van, jövedelmező vállalkozásuk, akik ahhoz szoktak, hogy a hétvégét ha kaszinóban nem is, legalább golfpályán vagy búvárkodással töltik. A házasságkötés előtt még nem írtak alá házassági szerződést (ki látott már ilyet nálunk, meg olyan szép pár, a férj a tenyerén hordta asszonyát, a nő a tenyeréből etette az urát), s milyen kínos a bíróság előtt azon perlekedni, melyik téglát ki vette, ki szerezte a sok rőf kolbászt a kerítéshez. Hogy ennék mega kutyák! Tehát, nem válni talán egyszerűbb, mint válni. Hogyan is? Van például tolerancia. De mettől meddig szabad, kell, lehet tűrni? Talán praktikusabb sokat beszélgetni, semmit se magunkba fojtani. És ha belegondolunk, hogy egy újat meg kellene ismerni, újra alkalmazkodni hozzá, megszokni rossz szokásait, igyekezni fölfedezni a jókat- több energiába telne, mint néha, amikor már nagyon gázos a helyzet, földhöz csapni néhány tányért vagy békésen elvonulni, kikövetelni magunknak egy kis magányt, egy kis magánéletet. Grendel Ágota
