Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-15 / 39. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 15. Kertészkedő 13 A borászat alapja a szőlő, avagy a szőlő minősége határozza meg a borkészítés lehetőségeit A szőlő és a bor kezeléséről (Képarchívum) Február elején immár har­madik alkalommal rendez­te meg a Párkány melletti Garamkövesden a Szkala Polgári Társulás az Újévi Borászati Tanfolyamát. Az előadássorozat keretében szakemberek beszéltek sző­lészetről és borászatról, s persze a borkóstoló sem maradhatott el. M1R1ÁK FERENC Elsőként Bálint Sándor növény- védelmi tanácsadó beszélt a szőlő hatékony növényvédelméről. Rá­mutatott: a gyártók olyan növény­védő szereket akarnak kifejleszte­ni, amelyek hatékony, szelektív és célzott kezelésre alkalmasak, s iga­zodnak az adott kultúra termeszté­si és környezeti adottságaihoz. A szőlőben előforduló károsítok többsége komoly veszélyt jelent a kultúrnövényre. így például a sző- lőperonoszpóray akár 80-100 %-os terméskiesést is okozhat. Közvetle­nül fürtpusztulást és levélfelü- letvesztést okoz, közvetve a vesz- szők, rügyek károsításával a követ­kező évi termést is veszélyezheti, rontja az ültetvény általános kondí­cióját. A sikeres védekezés alapja a fürtök megelőző jellegű védelme hatékony készítményekkel (faka- dástól, érésig), továbbá szakszerű zöldmunka és megfelelő tápa­nyaggazdálkodás. A peronoszpóra ellen a Tanos gombaölő szert java­solta, amely 25% curzatet és 25% famoxadont tartalmaz. A két ható­anyag hatásmechanizmusában, módjában és tartamában tökélete­sen kiegészíti és erősíti egymást. Az erős enzimgátlás miatt már ala­csony dózisban (0,4 kg/ha, 10001 permedé) is hat. Hosszú preventív hatás mellett kurativ és erudaktív hatássá, elpusztítja a zoospórákat, meggátolja a sporulációt, azonnali stophatással rendelkezik, a levélfe­lületeken újra aktiválódik, egye­dülálló esőállóságú. A szőlőlisztharmat az elmúlt húsz év egyik legnehe­zebben leküzdhető betegségévé vált. Hazánkban korábban elsődle­gesen micélium alakban telel át a rügypikkelyek közt és a vesszők kérge alatt. Az utóbbi évek (vi­szonylag meleg tél, száraz nyár) kutatásai alapján úgy tűnik, adott évjáratban a ldeisztotéciumos átte- lelés dominál. Tavasszal (általában május elején) az aszkuszokból ki­szabaduló aszkospórák nagy tö­megben jelennek meg és okozzák a fertőzést. Ez is a korai védekezést indokolja. A fertőzés környezeti fel­tételei: 18-25 °C és magas relatív páratartalom. A lisztharmat min­den vegetatív részt megtámad (fürt, virág, levél, kacs, vessző), azt megfeketíti, elszárítja, így fakadás- tól érésig veszélyes. Az erős fertő­zés több évre visszaveti az ültet­vény általános kondícióját, mert megakadályozza a vesszők és a rü­gyek beérését. A fertőzött fürtök kellemetlen íz- és szaganyagaikkal rontják a must és a bor minőségét. A védekezést nem lehet elég korán kezdem és elég későn befejezni. Szakszerű zöldmunka, célzott bo­gyóvédelem, hatékony szerkombi­náció vezethet sikerhez. A sikeres védekezés egyik lehetősége a Ta- lendo. Hatóanyaga a guinozalin, amely gátolja a spórák képződését, szóródását és csírázását, megaka­dályozza a spórák fertőzését. Dózi­sa 0,2-0,25 1/ha 3 alkalommal megelőző jelleggel, legkésőbb vi­rágzás kezdetén. Nagyon fontos, hogy időben és megfelelő igényes­séggel elvégezzük a zöldmunkát. A szőlőt károsító lepkefajok közül térségünkben a legnagyobb gaz­daságijelentőséggel a szőlőmoly (a tarka szőlőmoly és a nyerges szőlő­moly) bír. Az utóbbi években a tar­ka szőlőmoly elszaporodása volt megfigyelhető, ám egyes tájegysé­geken a nyerges szőlőmoly domi­nált. Az I. nemzedék kártétele a fürtmegnyúlás, -virágzás idejére esik. Egy lárva képes egy teljes für­töt elpusztítani, vagy fürtrészeket, virágkezdeményeket kiodvasítani. A II. nemzedék kártétele a fürtzá­ródás idejére esik, amikor a kikelt lárva azonnal befúrja magát a bo­gyóba. Az igazai kár nem az 1-3 bogyó megfúrásából, hanem az ezek körzetében kialakult fürt rot­hadásából adódik. AIII. nemzedék kártétele az érés idejére tevődik, így kártétele megegyezik a 2. nem­zedékével. A szakember az indo- xakarb hatóanyagú Avaunt készít­mény alkalmazását (0,25 I/ha dó­zisban) javasolta. Bomlásterméke a kártevőben az idegrendszer csa­tornáját blokkolja, felszívódása után teljes bénultságot okoz. A ke­zelés után 2-6 órával a táplálékfel­vétel leáll, az érzékeny rovarok gyakorlatilag éhenpusztulnak. Borhibák és bőrbetegségek A tanfolyamon Dezsényi Ágnes, a neszmélyi Hilltop borásza a bor­hibákat és bőrbetegségeket ecsetel­te. A borhibákat nem baktériumok, gombák vagy egyéb élőlények okozzák, hanem valamilyen külső ok, legtöbbször gondatlan tárolás, kezelés következtében jönnek lét­re. Az egyik leggyakoribb borhiba a penészíz és a dohosság. A bor íze és szaga kellemetlen, penészes vagy dohos. A penészízt leginkább friss, élő penész, a dohosságot pedig a hordó szöveteiben behatolt és ki­száradt régi penész okozza. Meg­előzhető tisztasággal, az üres hor­dók rendszeres kénezésével. Enyhe esetben nyűt fejtéssel, a bor szellőz­tetésével segíthetünk, erősebb szag fellépésekor antiodoros kezeléssel. Súlyosabb esetben a bor csak ipari szesz készítésére használható. A másik gyakori borhiba a feke­tetörés. Fejtés után a bor zavaros lesz, és kékesfekete üledéke képző- dúc. A feketetörést az okozza, hogy a borban felesleges sav vagy más fém van oldott állapotban, amely a levegővel érintkezve kiválik. Köny- nyen gyógyítható az üyen bor kék­derítéssel (sárgavérlúgsóval). Az egyéb borhibák közül gyakori még a fehértörés, fémíz, kénes íz, kocsányíz, darabíz, öregíz, lúgos íz, seprő- és élesztőíz, poshadt, fül­ledt íz. A bőrbetegségeket szabad szem­mel nem látható gombák, baktériu­mok idézik elő. A bor magasabb al­koholtartalma, alacsony pH-érté- ke, illetve az alacsony tárolási hő­mérséklet csökkenti a borvirágoso- dás veszélyét. Mindig csak a bor­nak a levegővel érintkező felületén jelentkezik olyan hordókban, ame­lyek a töltögetés elmulasztása vagy darabban tartás következtében nincsenek tele. Fogyasztja a bor al­koholtartalmát. Előrehaladottabb állapotában a bor zavaros és darabízű lesz. Ha a bor felületén vi­rághártya van, a nyálka átszúrásá­val hosszú szárú tölcséren, lopón át öntsük tele a hordót, és a felemel­kedő hártyát fújjuk le. Ezután ügyeljünk, hogy a hordó mindig színültig legyen. Lassú feldolgozás esetén már szüretkor kezdődhet az ecetese- dés. Fellépését elősegíti a meleg pince. Könnyen megelőzhetjük az ecetesedést a szőlő gyors feldolgo­zásával, a borok gondos töltögeté- sével, és nem darabban való tartá­sával. Az ecetbaktériumok műkö­dését hektoliterként 3-4 g kén vagy 10-15 g borkén megbénítja és a gondos töltögetés megakadá­lyozza. Az ecetesedés veszedelmes betegség, mert a borban levő ecet­savat nem tudjuk eltávolítani, te­hát a borhiba nem javítható. A tej­savas erjedéstől beteg bor opálos, zavaros, pohárba kiöntve egy ideig füstszerűen kavarog. A tejsavas er­jedés leginkább a must erjesztése­kor lép fel, ha a must hőmérséklete 28 fok fölé emelkedik és az alkoho­los erjedés lelassul vagy megakad. Gyógyításakor legelőször a tejsav- baktériumokat pusztítjuk el hekto­literenként 15-20 g borkénnel. Erősebb ízű és szagú bort 15-20 g csersavval és 20-30 g zselatinnal derítsük meg. A gyakori borhibák közül megemlíthetjük még a bar­natörést, nyúlósodást, egérízt, záptojásszagot. Dr. Dula Bence egri borász a bo­rászat alapjáról beszélt. Előadásá­ban a szőlőtermesztés és a borá­szat összefüggéseire mutatott rá, s arra, hogy jó bort csak hozzá való szőlőből lehet készíteni. A jó szőlő kitermelésének előfeltétele a ter­mőhely (fekvés, domborzat, talaj, mikroklíma) és a helyhez igazodó fajta megválasztása, a helyhez igazított fajta művelésmódjának, terhelésének kiválasztása. Fontos minőség-befolyásoló eszköz a sző­lész kezében a metszés, a termés­szabályozás hajtásválogatással, fürtritkítással és a zöld szüret, va­lamint a szüret időpontjának meg­választása. AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL A díszmadarak tojásvisszatartásáról Van egy pár hullámos papa­gájunk. Úgy egy hónapja a to­jó nem evett, viszont sokat ivott és érdekes hangon csi­pogott. Elvittük állatorvos­hoz, aki azt mondta, hogy a tojónak tojásvisszatartása van. Ki is vett belőle egy kis tojást, ám azóta sem világos, mitől volt ez neki, és hogyan tudnánk ezt a későbbiekben megelőzni. Németh R. DR. NAGY KORNÉL A tojásvisszatartás vagy tojás- retenció főleg az első alkalom­mal tojást rakó papagájoknál és díszmadaraknál tapasztalható. A madár a tojást heves erőlkö­déssel próbálja kijuttatni - leg­többször a kalitka sarkában ül­dögél, időnként csendes, fájdal­mat, jelző csipogást hallat. A visszatartott tojás a madár has­falát tapintva jól érezhető. Tar­tós tojásretenció esetén a madár egészségi állapota gyorsan rom­lik: étvágytalanság, bágyadtság, légzési nehézség és fokozott víz- ivás jelentkezik. A tojásvissza­tartás oka fiatal madaraknál a nemi szervek fejletlensége, ám okozhatják tartási, takarmányo­zási hiányosságok, illetve moz­gáshiány, hideg nedves környe­zet vagy vitamin-ellátási zavar, lágyhéjú vagy túl nagy, esetleg deformált tojás vagy a peteveze­tő kóros elváltozása (pl. gyulla­dás, csökkent izomkontraktili- tás és perisztaltika, valamint egyéb hormonális zavarok). A tojásretenció következté­ben kialakuló bélsárpangás in­toxikációt, a visszatartott tojás kompressziós alapon vérkerin­gési és légzési nehézségeket, a tojás összeroppanás pedig has- hártyagyulladást, megfelelő el­látás hiányában a szervezet tel­jes kimerülését eredményezhe­ti. A gyógykezelés rendszerint eredményes. A tojásvisszatartás kezelése történhet naponta egyszer vagy többször megha­tározott Ca-készítményekkel, oxitocin és a hypophysis hátul- só lebenykivonatot tartalmazó injekciós készítményekkel. Ezt a kezelést 3-4 napnál tovább folytatni nem érdemes, válto­zás hiányában vagy indokolt esetben a tojás eltávolítását cél­zó manuálisan elvégezni. A to­jás manuális eltávolítása előtt a tojás tartalmát le kell szívni, a visszamaradt tojáshéj pedig már csipesszel könnyedén eltá­volítható. Nem ajánlott a tojás hasfalon keresztül szétnyomni, mivel a beavatkozás a peteveze­tő sérülését és hashártyagyulla- dást, a madár számára pedig sokkot okoz. A petevezetőben rekedt tojás eltávolításának leg­kíméletesebb módja a sebészeti feltárás és a petevezetőben re­kedt tojás eltávolítása. A boltban vásárolt madárele­delt zöldtakarmánnyal (pl. csa­lánnal, reszelt sárgarépával, sa­látával, spenóttal, csibehurut­tal, reszelt almával) pótolhat­juk, ám ez ne legyen nedves. Ki­váló étrendi hatással bírnak a csírázott gabonafélék, valamint az akác, a nyárs, a hárs, a bodza rügyes ága és az útilapu zöld bugája. (Képarchívum) PIACI ARSETA Pozsony február 14-én Komárom február 14-én Rimaszombat február 13-án Zselíz február 13-án Losonc február 14-én Szepsi február 13-án Kassa február 13-án sárgarépa 19 Sk/csomó 12 Sk/kg 25 Sk/kg 18 Sk/kg 10-18 Sk/kg 10-16 Sk/kg 15 Sk/kg petrezselyem 48 Sk/kg 36 Sk/kg 45 Sk/kg 28 Sk/kg 39 Sk/kg 24-44 Sk/kg 45 Sk/kg burgonya 12-15 Sk/kg 10-12 Sk/kg 10 Sk/kg 15 Sk/kg 10-12 Sk/kg 10 Sk/kg 10-12 Sk/kg tojás X 2.90-3,90 Sk/db 3 Sk/db 4 Sk/db 3,40 Sk/db X 3.40 Sk/db hagyma (fokhagyma) 25 (120) SK/kg 18-20 (100) Sk/kg 25 (120) Sk/kg 15-18(80) Sk/kg 14-20 (100-120) Sk/kg 15(110) Sk/kg 15-24 (50-110) Sk/kg zeller X 30 Sk/kg 45 Sk/kg 10 Sk/db 32-35 Sk/kg 20 Sk/kg 24 Sk/kg zöldpaprika 118 Sk/kg X 75-100 Sk/kg X 95-110 Sk/kg 72-96 Sk/kg 39-45 Sk/kg paradicsom 69 Sk/kg X 55 Sk/kg X 55 Sk/kg 46 Sk/kg 43-59 Sk/kg kelkáposzta X 20/db 25 Sk/kg X 22-25 Sk/kg 25 Sk/kg 16-19 Sk/kg őrölt fűszerpaprika X 260 Sk/kg 380 Sk/kg 250 Sk/kg X X X alma/körte 38-44/x Sk/kg 16-28/x Sk/kg 35/x Sk/kg X 28—35/x Sk/kg 20-33/40-60 Sk/kg 19-37/39 Sk/kg káposzta/karalábé 19 Sk/kg/20 Sk/db 10-12/20 Sk/kg 12/22 Sk/kg 12 Sk/kg/8 Sk/db 12/15 Sk/kg 11/20 Sk/kg 11-17/19 Sk/kg méz (dióbél) X 100-130 (150-160) Sk/kg 120 (250) Sk/kg 100-120 (x) Sk/kg 120 (x) Sk/kg 90(130) Sk/kg 100-200 (240) Sk/kg sütőtök X X 20 Sk/kg X X X X savanyú káposzta X 20 Sk/kg 25 Sk/kg X X 25 Sk/kg 21 Sk/kg

Next

/
Thumbnails
Contents