Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-15 / 39. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 15. Kultúra 9 A Pozsonyi Városi Galéria kiállítása és kapcsolódó kiadványa a 20. századi szlovák grafikába kalauzol Intim tükrök korlenyomattal Pozsony. A Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermei a huszadik századba hívnak és visznek vissza. A képtár nagysza­bású tárlatán a grafika szlovákiai fejlődésének, huszadik századi alakulá­sának stációit járhatjuk vé­gig Ivan Jančár és Zuzana Böhmerová kalauzolásával - ők a kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány kurá­torai, szerzői. TALLÓSl BÉLA Ahogy Ivan Jančár ismertette, valamint a tárlathoz készült kiad­ványban is megfogalmazta, a 20. századi szlovák grafikában az alkotóművészek lenyűgöző élet- történeteinek „intim tükrei” ve­tülnek ki oly módon, hogy egy el­Miroslav Cipár: Komédia, 1967 lentmondásos kor lenyomatát is felvillantják. S bármilyen is volt a kor, az összegyűjtött anyag azt mutatja, hogy a művészi kreativi­tás és a belső szabadság megnyil­vánulásaként sokszínű, szerte­ágazó grafikai műfajt engedett ki­bontakozni és hagyományozott ránk. A huszadik század olyan ké­pet formált és alakított ki a szlo­vákiai grafikában, amelynek leg­ékesebb mozaikjai időtálló igaz­ságokról és belső énekről, egyéni lélekállapotokról hagytak szá­munkra üzeneteket. Főként ezek túlléptek minden határt, fizikait és szellemit - elsősorban ideoló­giait -, s európai, sőt kontinensen túli művészeti kontextusba emel­kedtek. A szlovák grafika - külö­nösen a század második felében, amikor gátolva volt a szabad művészi megszólalás - is tudott sajátosan kikristályosodó-kidom- borodó elemként megnyilvánulni. Olyan területként-felületként, amelyen elszántság- és alázattör­ténetek, szabadság utáni vágy, csendes meditációk ugyanúgy he­lyet találtak maguknak, mint (és ezekről sem feledkezhetünk meg) az állandóság szempontjából a korszak mellé állt, kiszolgáló bó- lingatások. Ahogy Ivan Jančár fogalmaz, a szlovák grafika felemelkedéseket és zuhanásokat is megélt. „Bár­hogy is értékeljük azonban - írja -, nem vitathatjuk el a szlovák képzőművészet fejlődésében be­töltött jelentőségét. Mai szemmel nézve egyes megnyilvánulásai konzervatívnak tűnhetnek, má­sok időfelettinek (időtállónak), ám azzal a tényelfogadással kell tekinteni rájuk, hogy a konkrét kor, feltételek, és környezet, amelyben, illetve amelyek között születtek, mindenképpen letöröl- hetetlen pecséttel bélyegezték meg őket.” Bár a tárlat március másodiké­val bezár, anyaga, szellemisége tovább él egy több mint négyszáz oldalas színes kötetben, melyhez (ahogy a tárlathoz is) - Ivan Jančár szavai szerint nem volt könnyű összeválogatni a szerző­ket. Mint elmondta, az eredeti szándék szerint csak a huszadik századi grafika meghatározó egyéniségeit akarták bemutatni, de az ilyen válogatás nem adott volna teljes képet a műfaj fejlő­déséről. Holott az összeállítással olyan komplexitásra törekedtek, amelyből körvonalazódik a hu­szadik századi szlovák grafika huszonegyedik századba vezető útja is. Koloman Sokol: Táncosnők, 1932 A tárlaton több mint kétezer tárgy, dokumentum segítségével a kisember mindennapjait jelenítik meg Hogyan éltünk? - Szlovákia a 20. században ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Mától látogathatja a nagyközönség a Szlovákia 20. szá­zadi történetét bemutató, Hogyan éltünk? című kiállítást a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rak­partiépületében. Az október végéig megtekinthe­tő tárlaton több mint kétezer tárgy, számos kordokumentum (például iratok, filmhíradók, hangfelvételek és fényképek) se­gítségével elsősorban az úgyneve­zett kisember mindennapjait, megpróbáltatásait igyekeznek megjeleníteni körülbelül 1200 négyzetméteren. Ehhez nemcsak a múzeum anyagát használták fel, hanem számos közintézmény ar­chívumában is kutattak a szakem­berek, sőt, Bécsből, Prágából és Budapestről is kölcsönöztek. A kiállítás tervezői segítik az ér­deklődőt, hogy könnyebben eliga­zodjon az elmúlt évszázadban tett virtuális bolyongása során. Hét főbb korszakra bontják a bemuta­tott időszakaszt, neves történé­szek (például Dušan Kováč, Ro­man Holec és Ivan Kamenec) által készített kísérőszöveget kínálnak meghallgatásra minden fontosabb fejezetnél. Másfelől azonban kellő szabadságot is biztosítanak a mú­zeumlátogatónak, hogy saját ké­pet alkothasson a közel- és fél- múltról. Ez a képzeletnek biztosí­tott mozgástér egyébként elen­gedhetetlen, hiszen a vendégek zöme életkortól függően hosszabb-rövidebb ideig élő része­se volt az előző évszázadnak, töb- bé-kevésbé szubjektívan viszonyul ahhoz. A jobbára időrendi sorrendben elrendezett, „korszakolva tema- tizált” anyag - amelyből tegnap még az újságírók is csak ízelítőt kaptak - képet ad az első világhá­ború előtti és alatti időszakról, a Csehszlovák Köztársaságról és az azt követő Tiso-féle szlovák állam­ról, az 1945 és 1948 közti több­pártrendszerről és a magyarok ki­telepítéséről, majd - további belső tagolással - a pártállami időkről és a rendszerváltás utáni első bő egy évtizedről. A tárlat célja nem az, hogy ren­geteg információt zúdítson a beté­rőkre, hanem egy-egy jellemző tárgy, dokumentum bemutatásá­val a kor szellemét igyekszik érzé­keltetni. Válogatás látható például a két világháború közti választási plakátokból, a hatvanas évek re­formkorszakában Alexander Dubčeknek írt képeslapokból, megtekinthetjük az első szlovák űrhajósnak, Iván Bellának a Mir űrállomáson viselt öltözetét stb. A kiállítás október 31-ig, napon­ta 9 és 17 óra közt várj a a látogató­kat. Az intézmény őszig számos kí­sérőrendezvény is tervez, például korabeli filmek beszélgetéssel egybekötött bemutatóit. Ezekről és a kiállításról a www.snm.sk és a www.20storocie.sk honlapon fo­lyamatosan frissített információk olvashatók, (kor) Ötletes megoldás. A múzeum homlokzatán kifeszített vásznon az a fotó látható, amely az Apollo kőolaj-finomító elleni, 1944. június 16-i bom­bázáskor tönkretett múzeumépületet ábrázolja. (KorpásÁrpód felvétele) Nincs már veszélyben az Oscar-gála Vége az írósztrájknak F1GYELŐNET, MTI Befejeződött a hollywoodi író­sztrájk, szerdától már munkába állhatták a forgatókönyvírók - kö­zölte az Amerikai írók Céhe (WGA). A WGA keleti és nyugati parti szervezetének tagjai 92,5 százalékos arányban megszavaz­ták a három hónapja tartó sztrájk befejezését, így a november 5. óta tartó munkabeszüntetés véget ért. A munkabeszüntetés, amelynek oka részben az íróknak az interne­tes produkciók utáni részesedése körüli vita volt, már több televízi­ós műsor gyártását megbénította. Veszélybe került a hollywoodi filmipar legfényesebb eseményé­nek, az Oscar-gálának a megren­dezése is, amelye most már teljes pompájában sor kerülhet. PENGE Megcselekedtük, amit...? „Itt fekszünk, vándor, vidd hí­rül a spártaiaknak: / Megcsele­kedtük, amit megkövetelt a ha­za. ” Van-e valaki, aki e sorokat ne ismerné kívülről? De ha azt kérdeznénk, ki fordította azo­kat, már alighanem sokan ha­boznának. Mi tagadás, a műfor­dítókkal szemben meglehető­sen hálátlan az utókor: még egy adott mű ki sem kopik a haszná­latból, s máris feledik a magyarí­tó nevét. Ponori Thewrewk Emil (1838-1917) kimagasló műfor­dító volt: a görög és latin költé­szet nagyszerű átlényegítője, akit kétszeresen is kiiktattak a műfordítás-történet fontosabb alakjai közül. Először a nyuga- tosok „szipolyozták” ki: nem egy, Babits, Radnóti és Szabó Lőrinc kezéből kikerült görög epigrammafordítás ugyanis az ő ihletésében, nyomán (minek szépítsünk: szinte az ő fordítá­sának kreatív átírásával) kelet­kezett. Másodszor a Devecseri Gábor nevével fémjelzett mű­fordításeszmény diadalra jutása és régiségellenessége tette záró­jelbe Ponori Thewrewk mun­kásságát: íliász-átültetéséből és epigrammafordítási ötleteiből kölcsönzött ugyan Devecseri is, de az általa hirdetett kizáróla­gosság elve igyekezett eltörölni mind a jelenkori, mind a törté­neti fordítói többszólamúságot. A 2006-ban megjelent kötet, melynek címéből (Ponori Thew­rewk Emilmőfordításaiókorigö- rög és római költészetből) a fan­tázia mellett a névelő is hiány­zik, azonban nem szerencsés hi­ánypótlás, hanem egyenesen fi­lológiai botrány. A könyv döntő hányada gyakorlatilag korábbi Ponori Thewrewk-műfordítás- kötetek fénymásolt egybefűzé- se. Ezzel nincs is nagyobb baj, legfeljebb esztétikai kételyek merülhetnek fel. Amit viszont nehezményezni kell, az elsősor­ban a pluszban begépelt szöve­gek elképesztően hanyag minő­sége, másodsorban a kaotikus, tudományalan szerkesztés. Félregépelések tömkelegé jelzi az avatatlan, hozzá nem értő szöveggondozást (ráadásul a szerkesztő köszönetét mond a nyelvi szerkesztőnek „odaadó és figyelmes szerkesztői mun­kájáért”) . A találomra kiválasz­tott 173. oldalon például első olvasásra nyolc hibát számol­tam össze. Ponori Thewrewk epigrammafordításai közt nem egy egyenesen értelmét veszti a hibás szövegközlés eredménye­képpen, például Aszklépiadész híres verse, melyet egyesek a spleen első megjelenésének tar­tanak a világirodalomban, így kezdődik: „Húsz meg két éves se vagyok s már éltemet írnom. / Mért vagy, Erosok, e baj? mért van a szívbeli tűz?” (Kiemelés: Cs. Z.) Csak az 1891-es kiadást felütve sikerül korrigálni a so­rokat: „Húsz meg két éves se va­gyok s már éltemet unom. / Mért van, Erosok, e baj? mért van a szívbeli tűz?” Glaukosz versében sem a járadékon” kapnak a fiúk, hanem szeretőik ajándékain (172. o.). Egy Mele- agros-versből idézek: „Ismerem íjadat is. Cak szórd lelkembe a lángot. / Nem nyújtod többé: mert hamu már az egész.” Ter­mészetesen, nem valamiféle lé- leknyújtásról van itt szó, ha­nem: „Ismerem íjadat is. Csak szórd lelkembe a lángot. / Nem gyújtod többé: mert hamu már az egész.” (173. o.) A mitológiai alakok nevei vagy egyéb görög nevek külön hibacsoportot je­lentettek a gépíró számára: Kiypris Kypris helyett (174. o.), Myskos Myiskos helyett stb. (173.). Akönyv előszava inkább csak a kötet születését kísérő kö­rülményrajz, a függelék pedig valóságos paródia: nem Kicsi Sándor András hibájából, ha­nem a szerkesztőéből. Hogy ke­rülhet egy, a cigányzenéről szó­ló kisdolgozat egy antik műfor­dításokat tartalmazó verskötet végére, melyben Ponori Thew­rewk a túldimenzionált címen kívül csupán egy bekezdésben szerepel? Kétségtelenül jelentős Ponori Thewrewk zenei és ze­neelméleti munkássága is, de miért épp itt kap teret, s ha már ML .„Magyar Örökhagyók" • Ponori Thewrewk Emii TETi műfordításai ókori görög és római költészetből fi Válogatta és szerkesztette Szepes Erika 1 elkerülhetetlennek érezte is a szerkesztő (Szepes Erika) e tárgy feszegetését is, miért nem arról szól az írás, ami a címe (Ponori Thewrewk Emil a ci­gányzenéről)? Iám debuisset et pridem - valóban régen tarto­zunk Ponori Thewrewk Emil­nek, de már itt lenne az ideje a tisztességes, szakmailag meg­alapozott törlesztésnek is. (Ponori Thewrewk Emil műfordításai ókori görög és római költészetből, válogatta és szerkesztette Szepes Erika, Budapest, 2006) Értékelés: •••••OOOOO

Next

/
Thumbnails
Contents